Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 67. szám
KSmiKiOM IX. liV FOLYAM 07. SZÁM. SZOMBAT, 1887. AÜGOSZTÜS 20. MF.r,JELENIK HETÜNKINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. 1«I,(>mi«TIÍSI Ál! : egész évre .............................................................6 fit — kr. ' fél évre.....................................................................3 fit — kr. j] negyedévre...............................................................I fit ”>0 kr. Ejjy szám ára 7 kr. II ~ - tüzzi Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-ÍJTCZA 3T7. SZÁM, liová n. lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHÍVATAL: RZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzék és reelamálásolc ínlézendők. II HIRDETÉSEK. HIVATALOS IHRBETŰSEK : j I szótól 100 szóig — fit 75 kr. 100 —200-ig . 1 Irt 50 kr. 200-800-ig . 2 frt 25 kr.j j! Boly égd ij 30. kr. iji I AJ A 0 A N-ll I BH KTKSKK megállapodás szerint legju-1 tányosabl.ian közöltütnek. NYJLTTHR sora 20 kr. jj Szent István király. Esztergom, aug. 19. Szent István ünnepe Esztergom városának legszentebb emlékű ünnepe. Itt született az első magyar király, itt nevelkedett, itt korouazkodott s itt kezdte meg csodákkal teljes apostoli életét. Emlékét hirdeti a romok között található fenségesen restaurált Istváu- kápolna, hová a hagyomány az ő születése helyét teszi. Emlékét hirdeti a főszékesegyház remek kis jobboldali kápolnája, mely védőszentje szobrával van díszítve. Emlékét hirdeti az esztergomi pép örökre élő kegyelete, mely ivadékról ivadékra származtatja a nagy király emlékezetét. Esztergom-Viziváros néhány esztendő előtt «Szt. István varos»-ra akarta a nevét változtatni a nagy király emlékére. A mozgalom azonban meddő maradt s Víziváros már meg is feledkezett szép szándékáról. Alkalomszerűnek találjak a mai nagy ünnepet arra, bogy a nemes, hazafias eszme keresztülvitelére figyelmeztessük a mellékváros polgárságát, mely félszázad óta tökéletesen megmagyarosodott. * Szent István fényes nevét vette föl % legrégibb magyar papnevelő intézet, mely most a várhegy tövében díszes palotában folytatja működését, István király szobra van a Bakács-kápolna oltárán szent Lászlóé mellett; képe diait! a bazilika bal mellékhajója oltárát nagy festményben s a szeminárium jltára fölött üvegfestményben van megörökítve az a jelenet, midőn Magyar- országot a Boldogságos Szűz ótalmába ajánlja. Do benne van a nagy király emlékezete legrégibb egyházi énekeinkben és fohászainkban. A magyar nép hozzá fordul segítségért s közbenjárásáért imádkozik, mikor az Isten haragja fordul ellene. Nemzeti ünnep az ő ünnepe. Az is marad mindaddig, mig a magyar szív' még dobogni tud. : Dicsőséges szent jobb kezét ma hordják körül a budai várban fényes körúton. A herczegprimás ragyogó kísérettel követi a szent ereklyét, moly előtt leborulnak a hívek ezrei. Ez a szent jobb kéz megelevénül ma és megáldja és megsegíti a szerencsétleneket. Segítségére van a tűz és viz romboló hatalma által tönkretett magyar városoknak és vidékeknek. Segítséget nyújt, áldást oszt. Eleven is marad az az áldásosztó szent jobb kéz mindaddig, mig el nem veszítjük hitünket nemzeti jövőnkben s bizodalmunkát a szent király emlékének örökkévalóságában. Az ipariskolák jelentősége. II. Tények bizonyítják, hogy a leendő mesternek az általános műveltséghez az alapot az ipariskola adja meg, mert a tanoncz az ipariskolába való járás által értelmesebb lesz, esze művelődik, felfogása élesbedik s ennek folytán jobban megérti mesterét, könnyebben s hamarább megtanulja mesterségét is, s úgy a mester tanonczát már a második — harmadik évben majdnem úgy használhatja, mint kész segédet, a ki keresetképes jó munkás. Világosan kitűnik, mennyire szükséges és hasznos az iparosnak a műveltség. Ha sajnosán tapasztaljuk, hogy a külföldi virágzó ipar minket lidércz- .kónt nyom, eszünkbe jut az ok : Iparosaink finomult szakképzettségének értelmiségének'4 hiánya s műveltségének fogyatékossága. Szomorú a hatás, melyet hazánk felvirágozásáórt rajongó kebelérzet-összehasonlítván hazánk iparosait Ffancziaország, Belgium, Angolország iparosaival, kik tanuló- és segéd- korukban félszázados ipariskolákban nyerték szellemi s most oly szép eredményt felmutató ipari kiképzésüket. De idővel mi is megérjük, hogy az általános műveltség az iparosok között kellőképen el lesz terjedve; akkor kevesebbét fogjuk hallani az iparosok most gyakran felhangzó panaszát az idők mostohasága felett; akkor be fogják látni, hogy nem az idők mostohasága, hanem a korlátolt műveltség a mesterek sanyarú helyzetének okozója; mert most is akad rá példa, hogy a tanult, ügyes jó mester, pontos, szolid munka mellett, takarékos életmóddal, nemcsak tisztességesen megél, de sőt gyarapszik. Az ipariskola főczélja, a tanulók összes lelki tehetségeinek a körülményekhez képest párhuzamos összhangban való fejlesztése. Nálunk a gyakorlati életre . való kiképeztetés az irányadó, azért az értelmi képesség fejlesztése s az önálló gondolkozás — az egyes szakmákba vágó javítások, újítások megértése végeit az első helyen áll. Csakis ily uíon-módon leszünk képesek a megkezdett utón tovább is kitartással haladva, a hazai ipar föl virágozásának eredményére jutni. Az ipariskola még csak a keletkezés korát éli, de a lelkesült buzgalom, lankadatlan szorgalom az eddig sajnosán érzett hiányt tudná pótolni és megvetni a haladás biztos alapját. Iparos iskoláink jelenlegi helyzetét véve, uton-utfélen tapasztalhatjuk a kezdet nehézségeit. A tanítási idő minimuma, a tanoncz napi fárasztó munka után lehangolt állapota, az önfejű mesterek ellenkezése, kik nem látva át az ipariskola nagy horderejű jelentőségén, tanouezaikat gátolják az iskola látogatásában, — az akadályok, melyek az ipariskola czéljának elérését nagyban megnehezítik. Iparosaink közül sokan bénitólag hatnak az ipariskola czéljának megvalósítására közönyösségük, ne mondjam, ellenszenvük által ; mert nem hogy nem buzdítják tanouezaikat az iskola pontos látogatására, de épen ők maguk a munka különféle ürügyei alatt vonják meg az előadásoktól. Sajnálják a szegény inastól azt a hetenkénti egy néhány órát, melyben a hasznos ismeretek elsajátítása helyét mint leendő iparos a társadalomban méltóan betöltbetné. Pedig ferde gondolkozásukkal maguknak ártanak legtöbbet, nem tudván, hogy sokkal kálásabb egy erkölcsileg és L HAEAS0S ISTEII0. Hz^EsztergomésViiéke^tárcsája. A s%rv SSAVA. rekintsed szivemet és ne sajnáld, — Ja tán a bő s titkolt érzelem rekintététől szép szemednek Szelíd sugarán a részvét könye rezg ! fék intsed szivemet és ne sajnáld, — la tán a bánat kínos érzete, Slotted eddig ismeretlen vendég gyanánt, szivedbe léphete ! Tekintsed szivemet és ne sajnáld, — la tán az ajk hiú szavak Helyett, lit egykoron kimonda gyakran : Sgy szebb; magasztos, szent czélt emleget ! fökintsed szivemet és ne sajnáld, — la tán bűvös szerelmi fény helyett: a részvét érzet felleg-árnya lél kamatozva jó szived felett ! ’ekintsed szivemet és ne sajnáld, — [ogy szivem másé... Övé... Jézusé; megmondom hálakép mit tégy, — sak egyet kérek: — hű emlékezést!.. ASCHENBRENNER JÓZSEF. (Elbeszélés.) Az „Észt. és Vid.“ számára: . MARISKA. Y. A kastély vendégei bizony nem ilyen eszmefejtegetésekkel feküdtek le : a százados előrakta pisztolyait a jövő reggelre, Lajos azon merengett, bogy most itt van az az idő, melyben beválthatja szavát és meggyilkolja azt, a kinek halála árán szerelmet vásárol; Altheim gróf háborús múltjára gondolt és őszintén szólva restelte ezt a veszekedést, de mit művelhetett volna mást ? Tehát ki gondolta azokat az ábrándos gondolatokat ? Ki volt még ébren ? Eugenie . . . A leány az érzelmek különféle árjaitól elborittatva gondolt a holnapi napra, hasztalan erőltette szemeire a feledtető álmát, a halál testvére csak nem köszöntött be nála — és igy a kastély ablakából merengett el a nyugvó természeten és az ábrándos hold arczán. Vöd a . . . Valahányszor valamin elgondolkozott akaratlanul kimondd ez idegen szavat, úgy hogy később szavajárása lön, még később pedig már rabszolgája volt a szép hölgy, ki minden áron szabadulni kívánt ettől a szótól. Mialatt a puha ágy fehér párnáira dűlt, meg nem állhatta, hogy elalvása előtt, arra a férfira ne gondoljon, a ki ugyan megsértette őt, de a ki most háromszoros pisztolynak nézhet elébe. Mit művelhet ő most, min gondolkodik, vájjon álmatlanul kinlódik-e az éjszakán, hol lehet ő most, milyen lehet az arcza, miután órái meg vannak számlálva, homokja lecsordult ? Holt volt az előrelátása ? Három élet kelt egy negyedik ellen, élet élet ellen. A hold sugara lopózott be a szobába, mely ágyáig hatolt. Azon az éjen is oly szép holdvilág volt. Oh a szerencsétlen ! És a képe ? Nem volt e dicsérő liymnusz az ő bájaira, színekbe öntve. Oh ő tudta ezt, és a megsemmisítés előtt sokáig elmerengett a kép előtt... de a természet szemei előtt, de a kiváncsi tömeg előtt, azon szemek előtt, melyek az alakot ugyancsak megbeosmérlik! Az istennőből meztelen nő lesz, a szent tömeg elé vetve elaljasodik ! Megborzadott. Milyen lehetett ő ? Az a vakmerő művész ? Ekkor a park kövecsei között halk zizzenés támadt, — mi lehetett az, az éji vándor közelebb és közelebb jő ? Nem mondja-e benned valami leányka, hogy ö az, hogy Akteon az, Akteon, a ki jól tudja, hogy az összeesküvés a nyomában van, a ki még azt a Kivid időt, azt a néhány rövid pillanatot is elfecsérli, most te hozzád jő Diana, hogy elmondja, mint egykor a világnak elmondá : milyen isteni vagy te ! . . . A park kapuján belépett az alak és körül tekintett. — Végem van — monda a művész — én a kisértetet játszottam, hadd átkozzam meg azt a helyet, mely nyugalmamat és életemet elrabolja. Minek az a tükörkép az élet és halál között. Miért nem éltem a szép görög korban, vagy a nagy olasz festészek korában ? Oh miért is mond . . . Meglehet, Hogyr holnap ilyenkor már a hideg földben nyugszom. Meglehet, hogy holnap ilyenkor már néhány tagomat elvesztve fogok járni-kelni bolyongani erre, mint a koldus. Oh milyen gondolatok égetik velőmet... nyugalmat akarok, de lelkem fáradt, hisz a lélek nyitott szemekkel is alhatik. ép úgy, mint a halott... De itt az utón egy kocsi áll.. . Hé barátom ! A bolond alszik. Barátom ; — ennek most a városba kell mennie, akár akar, akár nem, A festesz fölkelté az alvót s a véletlen kocsi a városba tartott. * * *• — De kedves Hegeling barátom — szóla Ran ing, midőn kora reggel a reggelit költötték, milyen ördög uralkodott rajtad, hogy olyan nagyon híven vázoltad le szerencsétlenségedre Dianát. — Profán lélek! Engem nem uralt semmi féle ördög sem, hanem az istenek sugallták, hogy úgy tegyek, ők vezették esetemet. De mond csak, adnál-e te olyan isteni álaknak más fejet ? — Leikemre mondom nem ! — Tehát lásd. Fogadd el még ezt a pohár cognaeot, aztán menjünk, mert Blesz már nyugtalankodik ; neked pedig egy arabs lovat szereztem, mondhatom, liogj pompás állat.
