Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 66. szám

Von a hivatalt nem is vezette, hanem távul volt, az engedélyt megadta.

Ez az eljárás már magában véve igen különös. A szolgabiró, aki törvényes helyettesitője a főszolgabírónak, elutasít egy kérelmet; a főszolgabíró pedig félre dobja a szolgabiró in éz- kedését és megadja az engedélyt annak, akinek az ő távollétiben a hivatalvezetője az engedélyt megragadta.

Szavahihető helyről tudjuk, ahol az adott szót holmi csepíirágó kötéltin- ezosok előnyéért nem szokták megszegni, hogy tényleg igy történt.

Ha ez igy történt, akkor a főszolgabíró ur megsértette a törvényt, megsértetne törvényes helyettesitőjét, a szolgabirót. Mert vagy volt a szolga- birónak joga a kérelem fölött érdemileg határozni, vagy nem volt. Ha a szolgabirónak nem volt joga a kérelem fölött érdemileg határozni és mégis határozott, az esetben kötelessége lelt volna a főszolgabírónak az ügyet az illetékes hatóság elé terjeszteni és a szolgabiró megfenyitését kérni. Ha pedig joga volt amint volt is a szolgabirónak az ügyben határozni, mi jogon merte a főszolgabíró ur a hivatal határozatát megváltoztatni. Szabad a főszolgabírónak a szolgabiró határozatát másodfokú elbírálás alá venni? Szabad a főszolgabírónak az alispán hatáskörébe vágni s általában holnap megadni azt, a mit az ő törvényes helyettese m a nem talált ínegadhatónak ? ügy látszik, a főszolgabíró ur hivataltársaival is szuronyos csendőrökkel dolgozik, pedig a szuronyos csondőröket eddig a békés polgárok ellen használta.

A főszolgabírói hivatalban uralkodó állapot tehát mindenesetre jellemző.

Nem kevésbé jellemző azonban az is, hogy a főszolgabíró ur Bács Károly, Andrássi és Fehérvárv Ottó uraknak tett azon határozott ígéretét, hogy a lovarda csak öt napra kapott engedélyt, a mit különben a főszolgabíró ur hivatalosan Írásban is kiadott, nem tartotta meg.

Bács Károly ugyanis, hivatkozva egy belügyminiszteri rendeletre, arra kérte a főszolgabíró urat, hogy a lovardái előadásokat tiltsa be ; a kérvényt a főszolgabíró ur elutasította. Hogy Bács az elutasító határozat ellen felebbezést ne adjon be, azt a határozott Ígéretet tette a főszolgabíró ur a társulat küldöttségének, hogy a lovarda csak ö t e l ő a d á s t tart, igy tehát F e- 1 e k i nemzed színházi művészt hétfőim az igazgató Esztergomba hozhatja, mert a lovardának csak vasárnap estig vau engedélye. A társulat a főszolgabíró Ígéretében megnyugodott, mert hát egy megyei főtisztviselőnek a szavában csak nem lehet kételkedni ? 1

A főszolgabíró azonban, adott Ígérete dacáre újabb engedélyt adott a lovardának és igy hétfőn is működött a főszolgabíró ur különös pártfogása alalt álló cirkusz, a színtársulat pedig alaposan felsült a hétfői előadással, meg Felekivel is, mert egy elsőrendű nemzeti szinházbeli művészt csak nem lehetett szembe állítani a főszolgabíró ur kegyelt ökreivel és szamaraival!

így állván a dolog, a színtársulat kénytelen volt az alispán ur igazság- szeretetéhez fordulni, mert sok valószínűség volt a mellett, hogy a főszolgabíró ur még újabb engegélyt ád •a lovardának. Kétségtelen tehát, hogy a főszolgabíró ur határozott Ígéretét nem váltotta be és igy történt, hogy a külföldi kegyelteknek távozniok kellett. Kötelességünk e kérdéssel részletesen foglalkozni, mert azt még sem lehet tűrni, hogy a megye egyik főtisztviselője oly könnyedén bánjék adott szavával, mert nemcsak egy köztisztviselőtől, de még egy hivatalszolgától

is meg lehet követelni, hogy a mit mond, íi mit igér, az szent legyen; mert ha az adott szóban nem lehet bízni, a hivatali tekintély szükségképen alászáll; ezt mi meg akarjuk védeni és meg fogjuk védeni még akkor is, ha Reviczky Győző főszolgabíró urnák pillanatnyi kellemetlenséget szerzünk is.

TEMPUS.

Re v i ez ky G y ő z ő pedig Artizclli

argumentumai előtt hajlott meg.

*

* *

Azt beszélik, hogy R e v i c z k y G y ő z ő főszolgabíró utasította Arti- zelli lovardái igazgatót, hogy titkárját haladéktalanul csapja el, mert a titkárnak igen locsogó természete van és épen nem — ti tok nők.

A kulisszák mögül.

(Egy kis vigasztalás.)

Ne panaszkodjunk és ne okoskodjunk publikum hiány miatt. Máshol sincsen máskép. Mi újságírók, csináljuk a vidéki színészet világtörténete számára a «szép pártfogást», a «megérdemlőit elismerést.» Mert a publikum nem csinál mást, mint üres házakat és telt közönyt.

*

& *

Budán sincs máskép. Pedig a budai impozáns fabódé Magyarország első arénája. Mosouyi alig tud ö.; pengőt kivágni, mikor valamelyik primadonna három hónapos bentlevő gázsijából tiz forintért esedezik. Azt mondja a szegény ember, hogy a vidéki színész lakjék a zöldben, ebédeljen a péknél s vacsorázzék a színpadon.

*

* * (

Nem szabad tehát az idei esztergomi

szezon miatt legkevésbé sem kétségbe esni. Volt itt már olyan színtársulat is, mely két hét múlva tökéletesen kiábrándult, pakkolt és feloszlott. A társulat javarésze hatalmas gyakorlatok l után tökéletesen kvalifikálva volt arra, hogy dijuokká csapjon föl. Kétségbeesve hagyták el Tháliát, ezt a legszeszélyesebb és leghóboriosabb asszonyt, a kit még mindig a színészet istennőjének tartanak.

*

Egy czirkuszlátogató, a ki az ökrök produkezióit nagy áhítattal nézte, azt beszélte, hogy Reviczky Győző főszolgabíró ur megütközéssel vette tudomásul, hogy Artizelli hires szamara nem hagyta magát ni eg n y o rg e l n i. Értjük is a főszolgabíró ur haragját, mert hát az még is megbotránkoztató, hogy egy idomított szamár annyira szamár, hogy meg nem hagyja magát

nyergei ni — 50 forintért.

*

% *

Arfizei lit igen sokan dicsérték, hogy az álla(idomitást oly kiválóan érti. A helybeli színtársulat egyik legnagyobb ellensége azt mondja, hogy Artizelli

az embereket is meg tudja idomítani....

*

* *

Egy naiv szín ház Látogató azt a kérdést vetette fel, hogy vájjon Artizelli lovardái igazgató becsomagolt-e már ? Igen, volt rá a felelet, még az előadások megkezdése élőt t.

*

* *

«Csak azért is» adok engedélyt a lovardának, mondogatta a főszolgabíró ur.

Az ám; csak azért . . .

*

* *

Artizelli szomorúan panaszkodott az esztergomi Dunapartra. Azt mondta: Drága, ott <j, helypénz !

TÖVIS.

Járt itt már különb társulat is, mint Bácsó s különbé i megbukott. Bácsnak az a szerencséje, hogy van egy nyári vityillója, a mit udvariasságból arénának hívunk s ebben a csodálatos rámában megjelenik azután néhány nagyon érdekes kép.. Buzgóság és becsületesség a társulat firmája. Ilyen ezég alatt is meg lehet bukni mai napság; de nem lehet — elbukni.

*

* *

A derék direktor lehozza a magyar menyország csillagait Esztergomba. Kár hogy épen augusztusban van a legtöbb csillaghullás. A publikum szívesen gyönyörködik az ilyen pompás látványosságokban — ingyen.

*

* *

Kell hozzá bizonyos megátalkodó! t- ság, hogy az ember ilyen fatális viszonyok között állandó színházról álmodjon. Én ezek közé: a tisztességes ábrándozók közé tartozom egész addig, mig a koponyám valamelyik színpadi Hamlet kezei közé nem kerül — kellékben.

Elvégre is minden csak illúzió. Illúzió az élet, vagy a mi mindegy : a komédia ; illúzió a szegény vidéki színész jó ebédje, jó vacsorája, biztos gázsija s meczenása. De legnagyobb illúzió Esztergomban a komoly okozatok komoly okait fürkészni s azokról ilyen fajta vigasztaló karczolatokat csinálni.

AUCUN.

Lovardái párbeszéd.

Egy kiváncsi színházlátogató azt kérdezte, hogy miért tagadta meg a czirkusz igazgatójának az előadási engedélyt Szabó Mi hály szolgabiró, és miért adta meg az engedélyt R o- v i c z k y Győző főszolgabíró ?

Azért, mert S z a b ó Mihály szolgabiró Tliália argumentumainak hódolt;

Harcztéri tudósítás.

Kerek huszonegy napig tartott ez idei utolsó n ép felkelési tiszti kurzus. Három nagyon érdekes és tanulságos hetet töltöttünk el a gyakorlatokkal. Ötvennégyen voltunk mindössze három glédában, vagyis három tanfolyamban ; de azért nagyrészt professzor emberek, a . kik soha életükben se hordtak puskát.

_ Az alatt a huszonegy nap alatt száznegyvenhét órát szolgáltunk ; ebből nyolezvaunégy óra esett gyakorlatokra s hatvanhárom óra iskolára. A tanárok tanára egy igen müveit honvédfőhad- nagy volt, a ki tudta, hogy milyen matériával van dolga, azért is vette olyan velősre az előadásokat.

Az első nap kiállítottunk egy becsületszavas nyilatkozatot, hogy föltétlenül alávetjük magunkat a katonai fegyelemnek. Azután levetettük czibil ruhánkat s népfelkelői közlegény gúnyát váltottunk, a mi egy impozáns pár bakancsból, egy vörös zsinóros kék bakanadrágból, egy vörös zsinóros kék közlegény-blúzból, kék sapkából, széles bőrövből, elavult panganétból s Wen- zel-féle kegyvesztett puskából állott. Ráadásul patron-táskát, puskatiszti tó szerszámokat s egy rétesbe csavart köpönyeget kaptunk; Az eredeti fölszerelést egy elég vastag tankönyv s egy elég vékony notesz egészítette ki.

Alig ismertünk egymásra, mikor legelőször g’lédába állottunk s mikor a tanfolyam parancsnoka az első katonai mozdulatokat magyarázta. Azután mindennap négykor ébredtünk s délután kettőkor vetődtünk haza — Rákos homokjáról, mely még zsebeinkbe is be- fészkelődött. (Homok volt különben még a puskaporunk is.)

Vezényelni. Ezvolt a gyakorlat végső célja. Elhízott fiatal családatyák s mézes esztendőket ért fiatal házasok nagyon megfogyatkoztak a rohamos gyakorlatoktól. Hízni csak azok híztak, a kik a mi első vezényleteinket látták — nevettükben.

Végre is megtanultuk, mint kell majd a kezeink alá kerülő népfelkelőket állásba tanítani, mint kell velők a fővotést, a különféle testfordulatokat s mozdulatokat elsajátíttatni. Megtanultuk, hogy mi az az igazodás, milyenek a fogy ver fogások, mi az a katonai fegyverhasználat, hogyan kell szakaszt felállítani és beosztani ; azutáni mint lehet a szakaszt vezetni, hogyan kell arczvonal mozdulatokkal haladni, mik azok a rendek és kettős rendek, hogyan mozdulnak és alakulnak ezek a csoportok. Megtanultuk a rendekből és kettősrendekből való fejlődést s a pompáis oszlopinozdnlatokat

Csináltunk aztán ierepfol vételeket, közel voltunk a napszuráishoz, hanem azért soha egyetlen egy mulasztás sem esett, úgy, hogy mikor Cinkotán n tanfolyam végén egy kis hadjárat után leraktuk a fegyvert, az a szent meggyőződés uralkodott köztünk, hogy annyi lelkes magyar professzor majd meg fogja tanítani nemcsak a népfelkelő csapatokat? hanem a csúnya, muszkákat is, a kik miatt fel kellett csapnunk kánikulai hősöknek.

GASTON.

HÍREK.

— A király születésnapja, ő Felsége születésnapjának ünnepét ma üljük meg a főszékesegyházban, hol ez alkalommal ünnepi isteni tisztelet lesz, melyen az állami, a megyei és városi tisztviselők testületileg fognak részt venni.

— A föszékesegyház bucsuünne- pét Nagyboldogasszony napján, hétfőn fényes ünneppel ülték meg. Palásthy Pál püspök pontifikáit s a hercegprímás mondott beszédet. Az ünnep fényét nagyban emelték a pozsonyiak, a kik közül körülbelül hannadfélezer búcsus érkezett s a fővárosiak, kik hajón és vasúton szintén impozáns számban vettek részt az ország első főtemploma ünnepén.

— Szent gyakorlatok 'es nek aug.

23. 2d. és 25-én a seminariumban. A herczegprimás mind a három napot a papnövelőben fogja tölteni, hol lakása berendezéséről már gondoskodnak. A szent gyakorlatokra edd igeié már kétszázon felül jelentkeztek a főegyházmegyei papság köréből.

— Primiczia. Vasárnap f. hó 14-én délelőtt 9 órakor a vízivárosi zárda- templomban első szt. miséjét mutatta be Pathy Gyula ujmisés áIdőzár, városunk fia. Az ünnepélyes sz. mise alatt dr. Prohászka Ottokár papnövelőbeli tanár alkalmi beszédet mondott. Az ünnepélyes ájtatosságra igen szép ünnepi közönség gyűlt össze.

— Bezerédi Gyula esztergomi születésű ismert nevű fővárosi képfaragó művész épen most mintázza műtermében Arany János szobra tervezetét, melylyel pályázni fog. Sok szerencsét a derék munkához !

— Kolozsvárt az esztergomi kereskedő ifjak egyesületét az országos kongresszuson Bru'sy János elnök, Müller Gyula és Marosi Ferenc tagtársak képviselték.

— Társas-vacsorát rendez a helybeli lövészegyesület augusztus 28-án saját helyiségében, (borcsarnok) melyre úgy a tagok mint családjaik tisztelettel meghivatnak. Személyen kén (i teríték (>0 krajezár. Vacsora után kellemes szórakozásul tűzijáték és rögtönözött táncz- mulatság leend. Az elnökség.

— Katalógus. A primási 1 önyv- tárról már megjelent a termetes katalógus Sajánsíky Antal praclatus ka-