Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 62. szám
legközelebb állanak : á pöezeiirülékek, melyekben 28% kali és 12-5% mész, úgyszintén a jól kezelt kövér istáló- trágya, melyben 23*2 kali és 6*3% mész ; — továbbá a nálunk leggyakoribb tüzelő fanemek hamuja, melyben átlag 20% kali és 34% mész, valamint az erdei levél hu 11 ad ék és az ebből származott erdei föld, melyekben 7% kali és változó mennyiségű mész foglaltatik. A kőszénhamu kali-tartalma a szénfajok és rétegek szerint különböző de szintén jelentékeny; ennélfogva, alkalmas. Ezekből következik, hogy a szőlőnövény táplálására a leghasznosabb trágyanemek azok, melyek ezen anyagokból legtöbbet tartalmaznak; tehát első sorban magának a szőlővenyigének hamuja, a szőlő törkölye és egyéb hulladékai, melyek ha gondosan össze- gyüjtetnek és a szőlőnek visszaadatnak, akkor azt magukban véve is előbbi termékenységében fentartani képesek és kevés pótlást igényelnek, mert a szőlőtalaj termékenysége nem a bortermés által, mely legnagyobb részben vízből és légnemű testekből áll, Iranern az évenkinti venyige-aratás következtében merül ki, mely által a szőlőből éven kint nagy mennyiségű kali vitetik el, mely anyag a talajban rendszerint csekély mennyiségben van meg. (Folyt köv.) Ezredünk története. II. (F— E—.) Következő nap délelőtt 10 óra tájban a harcz ismét megkezdődött. mert az óriási köd minden korábbi kísérletet meghiúsított. Az 1. 2. és 4. század járt legelői; különösen a 4-ik volt leginkább a felkelők támadásainak kitéve, miért is az 1. és 2. század védelmül rendeltetett ki. Ekként lehetséges volt e három szazadnak a felkelőket szuronyt szegezve visszanyomni ; majd heves tüzelésbe bocsátkoztak, mely délután 4 óráig tartott. Ekkor a felkelőknek ismét sikerült körülbelül 50 lépésnyire közeledni, de Seemann alezredes, látván a közelgő veszélyt, uj rohamot vezényelt. A felkelők most futásnak eredtek, nemsokára azonban szoros lánezbau Allah kiáltásokkal megint csak előre törtek. Századaink, erre elkészülve lévén, oly hatalmas tűzzel fogadták őket, hogy csakhamar tiszta lön a harezmező. 8-án általános előnyomulás lett a, parancsban kiadva. Felkelőket azonban csak elszórtan találtak. Az 1. század a kas élyt szállotta meg és déltájban Kljuc már tökéletesen megszállva volt. E három napi heves küzdelem csapatainkat meglehetősen igénybe vévé, nemcsak, mert az ellenség rendszer- nélküli harezmódja fárasztó volt, liánéin azon körülmény is, hogy minduntalan erdős s hegyes helyeken kellett a döntő harezot vívni. Az ezred legénységét megdicsérték minden oldalról ; sokan, kik először voltak tűzben, vitézül tartották magukat és ezredünk régi jó hi ni evét újból igazolták. A zászlóalj vesztesége volt: Baumhol zer kapitány és Schuberth tart. hadnagy megsebesülve, (utóbbi kapott sebe következtében meghalt) 17 embert holtan, 52-őt megsebesülve találtak a csata mezején, 2 elveszett. (E két utóbbit a sűrű erdőben bizonyára lehetetlen volt megtalálni.) Összesen 2 liszt és 71 ember. AYürtemberg her- czeg főparancsnok külön parancsban adott dicséretének s köszönetének kifejezést. Szeptember 13-án az 1. zászlóalj ismét az ezredhez lón csatolva s Jc- zero n át Livnónak indult. A 3-ik hegyi brigade, melybe ugyanis az ezred volt beosztva, parancsot kapott, ezen erősség bevételénél segédkezni. Szeptember 26-án Livnónál találjuk ezredünkét. AYürtemberg herczeg, kiméiül akarván hadainkat, elhatározta, hogy Liviiét bekeríti s ily módon kényszeríti a megadásra,. 27-én már minden oldalról csapataink szuronyát lehetett Liviié körül látni. A 3-ik zászlóalj Gorica kolostort szállotta meg, mely úgyszólván a czentrnmban volt s erős támpontul szolgált. Az ágyúzás kezdetét vet e s jóllehet, a beállott köd sokban akadályul szolgált, mégis lehetett már sok helyen 1 űzet látni a városban. A felkelők azonban jól czólzolt, lövésekkel viszonoztak. Délután Gorica irányában kirohanást intéztek a felkelők ; őket elűzendő, Iliié főhadnagy vezénylete alatt egy fél század előre küldetett, mely vissza is nyomta ugyan a felkelőket, de kis váltatva, ismét csak erős állást foglaltak td, mire IIlie újból előre nyomult. Hevesen kezdtek ekkor a felkelők tüzelni, mire Dániel őrmester parancs nélkül a 2. csapattal segítségül sietett s ily módon IIlie főhadnagy biztonságba hozta a nyert helyzetet, melyet a felkelők most már nem mertek megtámadni. 28-án az erősség megadta magát és j csapa tunk még a. délelőtt folyamán be , is vonultak. Számos fogoly, 15 ágyú, 12000 fegyver s sok erődítmény lón zsákmányul ejtve. Újólagos dicséret jutott ezredünknek osztályrészül. Október 1-én az egész ezred Gorui- Vakuf felé indult, 8-án Bugojiiohan van már és 29-én Bánjainkéban találkozunk, hol téli szállásra vonult. 0 Felsége ez időben legmagasabb kéziratában mondott köszönetét csapataink bátorságáért, mert «viszontagságok és ezer nélkülözések daczára dicsőséges harezokban tudták e fanatikus s t.év- u ra vezetett nép ellenállását megtörni.» Az ezred Boszniában szolgálatra utasítva, Berbirtől Bánjainkén át Kljuc-ig kapott állomásokat. Xyolcz tiszt és 32 ember lón kitűnő szolgálatért kitüntetve. Ezeknek vitéz tettei közül egynéhány említésre méltó. (Folyt, köv.) SZÍNHÁZI szemle. (16. Czigánybáró.) Elég szép számú közönség előtt került múlt szombaton másodszor szilire hasonló jó előadásban mint első ízben, de mégis azon különbséggel, hogy a főszékesegyházi zenekar néhány tagja működvén közre, a zenei részletek sokkal szebben, összevágottban folytak. Andrássy Mihály (Zsupán) kétségkívül a társulat egyik leghasznavehe- tőbb tagja s ha mellette Némethnét. Angyal Ilust és Nagy Lindát, valamint Timárnét és Violát ismételten kiemelve, újra dicsérnok, úgy csak ismétlésekbe bocsátkoznánk. (17. Feleskei nótárius.) Kevés van közülünk, a ki ez eredeti bohózatot ne ismerné s a ki annak jóízű alakjain még ne mulatott volna s talán ez lehet magyarázatja annak, hogy a földszinti állókat kivéve, a többi közönség felette gyéren volt képviselve. Pedig ha már a szombat és vasárnap sem hoz telt házat, úgy a ház többi napjai még kevésbé pótolhatják azt az űrt, melyet a közönség naponként félelmesebben foglal s melylyel derék színészeink buzgó törekvése, úgyszólván naponként küzdelemre kell s igy az erkölcsi siker már az övéké, de szomorú az a győzelem, mely a közönség azon részének marad, a mely nagy rész egyáltalán nem akar tudomást venni arról, hogy Esztergomban egy oly jó erőkből álló társulat működik, ;i mely nemcsak méltán megérdemli, de minden tekintetben kiérdemelni is igyekszik a közönség rokonszenvét, pártolását. (18. A mai kor gyermekei) Az a megdöbbentően csekély szánni közönség, mely Barta Árpád vígjátékét végig nézte, eléggé is jól mulatott s több Ízben megújuló tapsaiban mely úgy a szerzőnek, mint a szereplőknek egyaránt szól lőtt — ennek kifejezést is adott. Magáról a darabról helyszűke miatt nem referálunk, s nem, annál- inkább. mert mielőtt a színpadon bemutatva lett, már önálló kiadásban megjelent s mint irodalmi termékre egyéb alkalommal, más rovatban lesz alkalmunk reá visszatérhetni. Egyelőre csak annyit, hogy a darabban, mely társadalmi kérdésekkel foglalkozik, s mint ilyen a mai kor gyermekeit róvja meg, ha egyes nagyobb hibáit jó indulattal átnézzük, találunk benne több oly előnyöket is, melyek a szerző dicséretes törekvésére vallanak, a kinek lehangoltságát mi is teljesen osztjuk, ha elgondolkozunk azon a távol maradt sok jó ismerősökről, barátokról s a még közelebb állókról, kik, lehet hogy talán halaszthat- lan távoliét folytán, avagy a beállott borongós idő miatt, de mindenesetre oly feltűnő módon maradtak el, hogy a darab anyagi siker tekintetében teljesen megbukott. «Prímás bácsi.» Mindjárt az első esztendőben történt, mikor a prímás Esztergomba bevonult. Már akkor kiadta körülbelül a programját, hogy milyen czifrátlan pompával (s sallaugtalan őszinteséggel akar élni. Alegsz *rette az egyszerű, szorgalmas, becsületes és tehetséges embereket s el is látta azokat munkával és szeretettel. De a fenhójázók és uraskodók csakhamar kiestek az ő kegyéből. Alikor visszatért a koronázásról, a mit nagy örömujjongással fogadott a királyival teljesen kibékült nemzet, akkor már százával tódultak hozzá az nekifogtak túlbuzgón ápolásnak. Km ma jéggel borogatta a fejét, Ilka beakarta bizonyítani, hogy nincs jobb gyógyszer a betegség ellen, mintha a lábakat forró ruhákkal borogatják, Erzsi meg erőnek erejével rákény- szeritette gyomrára a mustármagos kendőt. Klárikának melege is lett, fázott is. Szeretett volna e tűrhetetlen á lapotból szabadulni, de nem tudta miképen. Egyik látogató a másik után jött; mindegyik faggatta : «mi fáj ? hol fáj ?» Yégtére is sirva fakadt felelet helyett. így feküdt ott két egész napig mozdulatlanul. Rettenetes unalmasnak találta igy az életet s még sem mert felkelni. Alég nem érkezett el a gyógyulás ideje. Barátnői megunták a «bosszú» betegséget s lassan kint felhagytak a nagy ápolással ; magára maradt. A leselkedő Zsófi hallotta is, a mint menetközben mondta Ilka Erzsikének : — Sajnálom a Klárát, de a mulatságot még jobban sajnálom ! Ez meg azt felelte vissza : — Én miattam lehetne beteg bármikor a Klárika, csak most ne lenne az ! Már annyi sok szép tervem volt, miket halomra döntött betegségével ! Zsóíi rögtön tutott és fontoskodó arczozal besúgta kis« ssz .nyárnak: — Az Ilka k. a. azt mondta az Erzsi k. a.nak, mikor lementek a lépcsőn : «Klárát nem sajnálom, csak a mulatságot,» mire az azt felelte rá nagy haraggal : «Én miattam akár meghalhatna Klára, csak a szép terveimet ne tette volna tönkre !» Klára szivecskéje megfájdult nagyon e hirre ; azt képzelte, hogy rettenetesen csalódott barátnőiben, inert hisz azok nem is őt szerették, csak azt a kis mulatságot, mit szórakoztatásukra rendezni akart. Ez hát a második tapasztalás, a «nehéz iskolában.» De nem sir érte. Csak azért sem ! Nem érdemlik meg azok a lányok. Egyszerre csak az udvar felőli ablakon át valami végtelenül szomorú, bus dallamu 1 ének üti meg fülét. TJgy hangzik, mintha valakit búcsúztatnának. Mintha temetnének. Behivta Zsólit. — Kik énekelnek a házunkben Zsóíi ? Olyan szomorúan hangzik, mintha temetnének valakit! — Eltalálta a kisasszony. Meghalt az a szép kis szőke fiúcska, a ki a «szegény lakó» ölében volt, mikor tegnapelőtt itt fönn járt a kisasszonynál. Mialatt levitte az édes anyja, kiadta a lelkét. Jól tett vele az Isten ! — Miért nem mondták meg nekem már előbb ? — Azt felelhette volna Zsófika: — «nem tudtuk, hogy érdeklődik iránta a kisasszony», de a helyett szobalányi tapintatával igen ügyesen azt felelte : — Nagyon féltem, hogy a kisasszonyt felizgatom vele és súlyosbítom ezzel a betegségét. — Jól van Zsófi, látom maga szeret engem ! — mondja a világgal ismét kibékült kedélylyel. Aztán felkel, felöltözik s lesiet a szegény lakóhoz. Alig mer belépni a kis szobába. Ott éppen most szenteli be a pap a halottat. Az apa halavány arczczal, komoran szegzi sötét tekintetét a fehér tetemre. A kis gyermekek egy sarokba húzzák magukat, I onnan bámulják a jelenetet, mig a megtört anya ki-kitörő zokogása ijesztően szakítja meg a csendet. Klárika odalép az egyszerű fakoporsóhoz s szemei szomorú csodálkozással tapadnak a hideg, merev arezra. Eltűnt arról az a szorongó, szenvedő kifejezés s helyette csendes megnyugvás derült kifejezése ömlik el az egész kis alakon, mely azt feltűnően megszépíti. Mintha azokat a kékes karikákat a lehunyt szemek alatt nem mosta volna soha könny, mintha azok a kis ajkak mosolyogni is tudtak volna valaha ! Oh ! a halál a legméltóbb kifejezése ennek a nehéz életnek ! Klára csendesen letérdelt, lehajtotta gyönyörű fejét kehiére és imádkozott. Alikor leszegezték a koporsót s két ember vállára véve elvitte, Klára is felfutott szobájába. A folyosón találkozott édes anyjával. — Kos, meggyógyult már a makranezos beteg ? Szabad talán már most tudni a rejtélyes «keil» okát? A kis leány szomorúan simult anyja keblére : — De nem fogsz megharagudni rám miatta, ugy-e mamám ? S el mondott mindent egyszerűen, röviden. Anyja meghatva szorította szivére s örömmel csókolta meg azt a nemesen gondolkozó homlokot. Alikor elérkezett Klárika születés napja, édes anyja abban a meglepetésben részesítette, hogy összehívta minden ismerőseit barátnőit egy kis sikerült ünnepélyre. Ugyanazt a műsort játszották, élvezték végig, melyet egy negyed évvel előbb kisütöttek. De a gyanakvó Lujza nem (tudta megállni, hogy ‘a mulatság előtt csintalanul fülébe ne súgja a nap hősének : — Klárika! nem fogsz megbetegedni ? (Vége.) SÍKOR aiargit. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Az asszony mindent eltitkolhat, csak szerelmét nem. Eötvös. * Egy nő nagysága a házi erények egyszerűségéből áll. Yadnai. * Szeretni az asszony végzete és magas hivatása e földön. Eötvös. * Egy nőt semmi sem tehet nagyobb, nemesebb és magasztosabbá, mint az az érzés, melylyel kedvesét a környező veszélyektől félti. Ilyenkor minden önzése elenyészik, lelke megfeledkezik önmagáról s csupán másért él, gondolkozik és határoz; nem kíván magáért semmit, hogy másért annál többet kívánhasson; elfeledi önfájdalmait, hogy egyedül a másét érezhesse; mindenről lemond, hogy megmenthesse azt, a kit szeret és félt; ilyenkor minden könyc ájtatos fohász, minden mosolya imádság, mely nem a föld számára született, hanem az éghez szól — irgalomért. Yadnai. * Az okos ember sokat gondol, de keveset hisz: az oktalan nem gondol, de annál többet hisz. Kisfaludi K.
