Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 58. szám

il ___—_____ ,

M

BGdELENTK HETEN KI NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN.

laŐIT/TTKSI Á lí :

! egész évit} .... ..................................6 Irt — kr.

fé

l évre....................................................................3 Irt — kr.

j negyedévre..............................................................I Irt 50 kr. j|

Egy szánt ára 7 kr. ___

H • • . ' ~li

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-ANNA-UTCZA 3Í7. SZÁM,

hová a. lap szellemi részét illető közieményelc küldendők.

KIADÓHIVATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM,

hová a lap liivfi.tii.los s ;i. magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendíik. .

HIRDETÉSEK

! HIVATALOS IIIJÍDKTHSUK :

MAfiÁN-HIRDBTKSKK '

1 szótól 100 szóig — írt 75 kr.

megállapodás szerint legjn-'

100—200-ig . 1 írt 50 kr.

tányosajdian közöltetnek. j

200 — 800-ig . 2 fit 25 kr.

í . 1

Mélyegdij 30 kr.

i NYILTTKlí sora. 20 kr. i

1

Kereskedelmi oktatásunk s a társadalom

A múlt év végén egy igen érdekes franc/,ia könyv jelent meg a kereskedelmi oktatásról. Szerzője E. Léautey, czime : A kereskedelmi oktatás és kereskedő Imi iskolák Francziaországban s az egész földön. 774 negyedrét alakú lapon ismerteti nevezőit iró Franezia- országnak és a többi mivolt államoknak kereskedelmi intézeteit.

A mű valóban bámulatot érdemlő szorgalommal s utánjárással készült. A keresk. oktatásra vonatkozólag sok becses észrevételt s főképen sok oly adatot találunk benne, a melyek megérdemlik, hogy megfontolás tárgyaivá tegyük.

Léautey művéből megtudjuk, hogy Francziaországban s főképen Angolországban a. keresk. oktatás még olyan mértékben sincs elterjedve, mint pl. hazánkban. Francziaország 7 felsőbb keresk. iskolájának 1880-ban összesen 018 tanulója volt, mig ugyanekkor Budapest keresk. tetőzeteiben a tanulók száma meghaladta az ezeret. Angolországban, a legnagyobb keresk. nemzetnél, tulajdonképpeni keresk. oktatásról eddig alig is lehetett szó. Bristolban, Liverpoolban, Londonban s más helyeken csak a legújabb időkben kezdtek más intézetekkel kapcsolatosan kereskedelmi tanfolyamokat nyitni.

S hazánkban, valóban azt hihetne a külföld, hogy nincs a magyarnál kereskedőül) nemzet, ma már 23 közép kereskedelmi iskola van.

Mig Angliában s Francziaországban több a gyakorlat s kevesebb a theoria, nálunk megfordítva áll a dolog . . . Itt most kezdtek a kereskedelmi oktatásra, nagyobb figyelmet fordítani, belátva a, keresk. ismeretek szükségességét, hogy más nemzetekkel, a némettel, meg főképpen az amerikaival a versenyt kiál 111 ássák.

Mi maholnap oda jutunk, több lesz nálunk a keresk. iskola, mint a nagy- kereskedés.

Szerintünk ez az állapot komoly megfigyelést érdemel. Nálunk egy idő óta ipar és kereskedelem a jelszó. Ennek köszönhetik az úgynevezett polgári, ipar- és kereskedelmi iskolák létrejöttüket. — Az intéző körök azt hiszik, hogy ipar- és keresk. iskolák állításával megteremtik a hazai ipart és virágzásra juttatják hazánkban a kereskedelmet. — Szeretnek, ha így lenne. De fájdalom, nem igy ál! a dolog.

Miért, ki az oka ? Társadalmunk, kimondom bátran.

Az ipari és kereskedelmi pályát a legtöbb ember ma is csak olyan utolsó megélési módnak tekinti, s a legtöbb szüle csak akkor szánja rá magát, hogy fiát ilyen pályára adja, miután meggyőződött fiának a gymnasium kereszt ül küzdésén való gyengeségéről. — Pedig iparunk és kereskedelmünk csak úgy lehet virágzóvá, ha kitűnő, kiváló tehetségű iparosaink és kereskedőink lesznek.

Gustave Boy is, a párisi kereskedelmi kamara érdemes elnöke, 1881-beu egy párisi felsőbb keresk. iskola (az

École des hantos étudos cominerciales) megnyitásakor tartott beszédében a többek közt azt mondta: «Ebbe az

intézetbe' oly ifjakat kell hoznunk, a kik klasszikái kiképeztetést nyertek, nem a gymnasiumok bukott tanulóit, hanem azokat, a kik ott kitűntek.»

A mi társadalmunk sajátságos társadalom. Ennek szellemével sehogy sem elégedhetünk meg. Nálunk még az ipara és kereskedése által jólétbe jutott iparos meg kereskedő sem tartja a maga pályáját fia számára eléggé tisztességesnek, s ha csak lehet, minden áron hivatalnokká nevelteti. Ideje volna már, hogy rázzuk le magunkról a, középkori előítéleteket s vegyünk példát attól a néptől, melynek ma legvirágzóbb anyagi állapota van, az amerikaitól.

Ez a nép igazán megbecsüli az ipart és kereskedelmet. Semmi sem bizonyítja azt jobban, mint az Egyesült Államok keresk. iskoláinak statisztikája. 1870-ben az amerikai Egyesült Államokban 26 kereskedelmi iskola volt 154 tanárral s 3824 tanulóval ; x885-ben már 269 keresk. iskola 1199 tanárral s 51,403 tanulóval; tehát 15 év alatt a keresk. intézetek száma itt megtízszereződött.

De itt a keresk. iskolát végzett tanulók kereskedőkké is lesznek, nem mint nálunk.

A mi keresk, szakiskoláink eléggé látogatottak s mégis, széttekinthetünk hazai kereskedéseinkben, alig akadunk keresk. iskolát végzett kereskedőre.

Kereskedelmi iskolát végzett tanulóink inkább elmennek bármilyen kis jövedelmű hivatalnoki állásra., mintsem valamely jónevü kereskedő-házhoz gyakornokul mennének s lenne belőlük a már szerzett elméleti ismereteik segítségével értelmes, igazán szakértő kereskedő.

Ma már elég kereskedelmi iskola vau hazánkban, hogy ez intézetek egv olyan kereskedő osztálynak vessék meg az alapját, a melynek hivatása lenne egész hazai kereskedelmünk színvonalát emelni, forgalmát kedvezőbbé tenni s igy egész nemzetgazdaságunkat előmozdítani.

Most arra kell törekednünk, hogy a meglevő kereskedelmi intézeteket fej - loszszük, tegyük olyanokká, a melyekből a jó kereskedő minden tulajdonságával felruházott ifjak kerüljenek ki, a kik szeressék a munkát, a pontosságot, a becsületességet s ne tartsák méltóságukon alulinak zsebükben a keresk. akadémiák diplomáival az áruló asztalok mögé állaui s 2—3 éven át «inaskodva» megszerezni a gyakorlati ismereteket. Hiszszük, hogy kereskedőink az ilyen ifjaknak örömmel adnak helyet üzletükben, a kik elméleti ismereteikkel felszerelve, nekik jó szolgál al okát tehetnek.

Nagykereskedőinktől meg éppen elvárnék, hogy csak keresk. iskolát sikeresen végzett ifjakat alkalmazzanak üzletükben.

Ha meglevő keresk. iskoláink végzett tanulóinak csak fele kereskedelmi pályára megy, egy évtiz alatt ennek meg lesz a jó következménye.

Ü2MEszicrpi!i^W;e“iámája.

„NINI EGY VELOSZIPÉ

(Azok is elolvashatják, kik sohse ültek még rajta.)

Km"! .Csiit ! hangzik a hátad mögött s mire meglepetésedből jámbor olvasóm magadhoz térsz, — talán meg is ijedtél egy kissé — akkor már messze karikázik a melletted elsurrant vasparipa. Arczodat csak a szellője érintette, de fájdalmasan tapogatod meg oldalbordádat: vájjon mi lett volna, ha féltett testeddel közelebbi érintkezésbe jő ? Első dolgod persze egy czifra mondást ereszteni a rúg-kapálózó lovas után, hogy csengetv(íjévei a kitérésre jelt nem adott, miközben nem gondolod meg, miszerint- ő csupa jóakaratból tette ezt. Ha csenget, mindenesetre megzavar sétádban, de meg épen akkor ki vagy téve a veszélynek, hogy meglepetésedben az ellenkező oldalra ugrói s kész a — ca- rambol. A második gondolatoddal már bámulod a vasparipást, hogy tud az két egymás után helyezett keréken egyensúlyt . tartani? Hogy nem dűl jobbra, vagy balra? Hogyan vau, hogy a vékony küllők a nagy súly alatt el nem törnek ? A harmadik gondolatod pedig ez : szegény

ördög, ugyancsak elfáradhat a lába a nagy taposásban ? — Mivel ilyen formán gondolataidat kitaláltam, iparkodni fogok azokra meg is felelni.

Bizonnyá™ láttál már abroncsot hajtó gyereket? Azt mondod, igen. Vájjon azon nem csodálkoztál, hogy mig az abroncs gördül, az sem jobbra, sem balra el nem

dűl, hanem saját forgási síkját megtartva, tova halad. Mihelyt azonban az abroncs megáll, rögtön meg van a fölfordulás. így van ez a velocipédnél is. A lovag csak arra ügyeljen, hogy úgy tartsa magát, mintha nyársat nyelt volna, ne izegjen- mozogjon s esetleges mozgásait a kormányrúd igazítása által ellensúlyozza s akkor soha nem fordulhat le.

Az pedig, hogy a velocipédliajtás által a láb elfárad, merő képzelődés. Hisz egy jó bicyclenek a pedáljára csak rá kell helyezni a lábat s az rögtön fut (jó utón,) úgy hogy .alig bírod megállítani. Gyakorlás és kitartás oda viszik a bicyclistát, hogy naphosszat karikázhat a nélkül, hogy legkevésbé is elfáradt volna. A kifulladás különösen kezdőnél gyakran előfordul, de később már ez se történik, csak nyomokban vehető néha észre, midőn érezzük, hogy szörnyen vágyódunk valami folyadék után. Ne mosolyogj kedves olvasóm, nem bor, vagy sör után, sőt inkább kiszáradt torkunknak jobban esik egy korty tiszta forrásvíz, mint akár egy liter Rajna, vagy Tokaj isteni nedűjéből. íme a velocipéd egy eddig fel nem fedezett erkölcsnemcsitő és a közegészségre üdvös hatása!

Harmadik gondolatod, hogy a bicycle vékony küllői el nem törnek a sokszor potrohos lovag alatt, megengedj de kissé nevetséges. Tapintsd csak meg a pompás angol aczélt, miből a küllők készülnek, olvasd csak meg, mily tekintélyes számmal vannak s nem fogsz többé félni, hogy azok eltörnek.

Városunkban a bicycle-sport az utóbbi időben meglehetős virágzásnak indult, habár sajnosán kell tapasztalnunk a legeslegutóbbi időben némi hanyatlást. E hanyatláson szerény véleményem szerint, csakis egy velociped-club alakításával lehetne segíteni. Tudtommal van Esztergomban annyi bicyclista, hogy egy kezdő egyesület tagjait előállíthassa! De volnának bár eleinte öten-hatan, ilyenformán kirándulásokat, versenyeket rendezve, majd magukhoz csábítanák a többi tagokat, úgy hogy más városok példájára mi is nemsokára életerőtől lüktető bicyele-clubbal rendelkeznénk. Csakhogy ezen esetben, még inkább mint most, egy nagy ellenséggel kellene leszámolnunk s ez ellenség r a szigeti sétálók. Igen gyakran hallunk panaszokat a jámbor kerékpárosok ellen : hogy a békés sétálók nyugalmát, testi épségét nem csak veszélyeztetik, hanem mint arra már példa is van, vigyázatlanságuk folytán szerencsétlenség is történt; ezek miatt el akarnák a szigeti sétalielyeket a bicyclisták elöl zárni. Érvelnek, pedig ezen zúgolódók leginkább avval, hogy az esztergomi egyedüli sétahelyet bitorolják, sőt jogtalanul elhódítják a sétálóktól. — Bátor vagyok ezekre a következőket megjegyezni:

Először nem áll az, hogy a szigeti utak Esztergomnak egyedüli sétahelyei. Hogy többet ne említsek, ott van a primáskert, hol a békés járókelőket bicyclista bizonnyal nem fogja háborgatni andalgásukban. De az már ugyancsak fájdalmasan igaz, hogy velocipédezni csakis a sziget jó utain lehet. Nem értve itt a gyakorlott kerékpárosokat, kiknek ambitióját messzebb helyekre, falukra s más városokba tett kirándulások elégítik csak ki, hanem a félig-meddig kezdőket és gyakorlókat, kik egyenesen rá vannak utalva a sziget jó irtaira s más helyeken, mint a poros, majd sáros, lie— .gyes-völgy es, girbe-gurba országúton bizony nem boldogulhatnak.

Azért mert talán egy vigyázatlan bicyclista kellemetlenséget okozott privát köny- nyelműsége által, igazságtalanság volna az összes velocipédezők elől elzárni az egyedül járható helyet: a szigetet. Igen. tessék megrendszabályozni a kerékpározást, úgy pl. a ! csengő tyű már messziről ismételve használandó, este lámpa nélkül járni nem szabad, sűrű közlekedésnél, mint pl. vasárnap. délután, vagy a hajóállomásnál, hajó induláskor járni tilos stb. s akkor bizony- nyára nem lesz a panaszra többé ok.

Nem lesz talán érdektelen rád nézve ájtatos olvasóm, ha a következőkben egy kissé megismertetlek a velocipéd történetével ; vájjon hogyan jött létre, hogyan fejlődött az ördöngős masina, mig a tökély oly fokára jutott a melyen jelenleg áll ? Sokszor halljuk ugyanis emlegetni, hogy a magas bicycle elérte tökéletesedése legmagasabb fokát. Hogyan juthatott any- nyira ?

A mi tökéletes és — nem tagadhatni — elegáns vclocipédünknek ős apja gyanánt, ha egy pár nehézkes, több kerekű géptől, melyek inkább csak kisérlet-számba jönnek eltekintünk, báró Drais találmányát tekinthetjük. Mint látjuk a velocipéd eredete egészen arisztokratikus. Ez állott két egyforma, egymásután helyezett, fából készült kerékből, melyek tengelyére merőleges rudak segélyével egy részben vízszintes gerincz volt erősítve. E gerinczen ült