Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 56. szám

dóhoz intézett szavait: «Infandum |ii)cs ven o varé dolorem.» — «Mondhattam fájdalom megujitására kényszeritesz.» Bátmeniiyiro természetes és elkerülhet- lennek ismert legyen, n. m. azon vál- tozhatal.lan törvény, mely szerint az emberi élet útja — legyen bár rövid, vagy bosszú, rózsás vagy tövises, egyenes vagy göröngyös, terhes vagy kényelmes, — oly örvényben végződik, melyhez mint Bossuet mondja: bizonyos leküzdhetlen teher, legyőzhet len erő, akaratunk ellenére is minden késedelem nélkül mindig közelebb ragad; mindazáltal tagadhatlan, hogy alig van oly eset a küzdelemteljes és erély gazdag élet folyásán, mely kinzóbb sebeket, fájóbb emlékeket szerezne lelkűnknek, mint a tudat, hogy nem bírjuk többé azokat, kikhez a szülői, testvéri, baráti, vagy egyéb gyöngéd kötelékek fűztek az életben — annál is inkább, mivel e sebek nem ismernek hegesztő balzsamot, e fájó emlékek kitörülhet- lénül vésődnek szivünkbe! «Elválni és feledni!» Joggal mondja Thackercy : «mely hű fiú tudná ezt tenni ? Nagy gondolataink, nagy szenvedélyeink, mély érzelmeink sohasem hagynak el bennünket ; nem távozhatnak el öntudatunkból, hanem mindenhová kisérik azt.» Avagy van-e szív, mely könnyen meg tudna barátkozni a gondolattal, közönynyel tudná elviselni azon tényt, - hogy merev és hideg már azon kéz, melynek forró szorítását gyakran éreztük ; hogy nem mozog többé az ajk. melynek csak mosolya volt számunkra; hogy örök homály borult a szemekre, melyek oly hűen tükrözök vissza örömeinket és fájdalmainkat; elhallgatott a szív, melynek minden érzelme, dobbanása nekünk volt szentelve! Igaz, vannak körülmények, melyek a válás nehéz fájdalmait némileg enyhíteni látszanak. A szónokok fejedelme Cicero, egyik bölcsészeti munkájában az emberi életkor különböző szakainak jellemző tulajdonait teszi tanulmánya tárgyává és felsorolja egyúttal azon pontokat, melyekben egyik a másiktól különbözik. Az öregséget tárgyalván és azon tulajdonairól szólván, melyekre nézve eltér az ifjúság szakától, négy pontban összegezi a különbséget. Utolsó pont gyanánt pedig azon tényt említi, mely szerint az öreg közel van már a válás perczeihez. «Quod hand procul absit a morte.» — Az öreg elszenderül mint a tűz, mely lassankint elég és végre kialszik. Tapasztaljuk is valóban, hogy az öreg rendszerint könnyen, boldogan, minden nagyobb fájdalom és küzdelem nélkül zárja le szemeit az örök álomra; csendesen, zajtalanul hull ő le az emberiség nagy fájáról, mint késő őszszel az összezsugorodott nyirkos falevél. Ennélfogva a környezet is köny- nyebbeu viseli a bár magában véve szintén fájó eseményt, mert még tudja, hogy az öreg elköltözése ép oly természetes, mint a hogy lehull a gyümölcs, ha tökéletesen megérett. Mig látja, hogy az öreg, mint a fáradt munkás — önkénytelenül is vágyódik a nyugalom után, melynek cnyhületes pereze kárpótolja a rossz napokat, melyeket — mint Arany J. mondja : «a nehéz bú és nehéz gond szerze,» addig tudja, hogy az öreg maga is oly érzelemmel tekint távozása elé, mint a hajós, ki hosszú ideig bolyongván a mérhetlen tenger bizonytalan utain, végre szárazulatot pü’aut meg a távolban és örömmel kezdi reményleni, hogy valahára már-már eléri az óhajtóid kikötőt. Annál fájdalmasabb azonban látni, — mint tépi le a halál kíméletlen vihara a legszebb fejlődés szakában álló gyümölcsöt, mint hull le az életteli bimbó, mielőtt kolyhét teljes pompájában kifejthette volna ; mint szárad el a gondosan ápolt csemete a

nélkül, hogy Ízletes gyümölcscsel megkínált volna ; mint alszik ki a lángoló tűz épen akkor, midőn hevénél melegedni késziiltühk ; mint hagyja el az éle erős munkás tevékenységének színhelyét, mielőtt munkájának javát bevégezte volna ; mint szenved törést a hajós, ki a legszebb reményekkel kebelében csak az imént terjesztő ki vitorláit és vonta fel horgonyát, hogy tehetségeinek tért, szellemének munkakört találjon. Ily bontakozni készült bimbó, ily szépen fejlődő és [gondosan ápolt csemete, ily hajós volt m. t. közönség azon feledlietlen kedves leányzó Kiszely Sarolta, kit a múlt év őszén a halál erős keze körünkből váratlanul és kíméletlenül kiragadott. Ifjúságának legvirulóbb szakában, ritka szellemi tehetségeinek nagy reményekre jogosító fejlődése idején, közel tanulmányainak véghatárához és már-már átlépendő a nyilvános életbe, hogy mint művelt s melegen érző hajadon, mint minden széj), jó és magasztosért lelkesülő honleány elfoglalja családja és a társadalom körében azon előkelő helyet, melyet rendkívüli tehetségek és kitartó szorgalom segítségével már megszerzett és még megszerzendő kiváló tulajdonai számára kijelölni látszok ak — köszönt be a fagyos dér, mely a gyönge virágot életerejétől megfosztotta; támadt azon rendkívüli betegség romboló vihara, mely süvöltő szavának zordon énekét a feledhetetlen leányzó ágya mellett szivrepesztően hangoztatta fel ! Csoda-c, ha nem ismert és nem ismer határt a fájdalom ; nem talált és nem talál vigaszt a keserv ; nem enyhületet a bánat mindazok kebelében, kik a kedves gyermeket ismerték, szerették, becsülték s bámulták; kiket hozzá a leggyöngédebb szeretet kedves kötelékei csatoltak ! Csoda-e, ha különösen megtörve és a fájdalom terhe alatt roskadozva látjuk azokat, kik a kedves elkel fözöttben rajongással szeretett gyermeküket, éltok legdrágább kincsét földi boldogságuknak legféltettebb zálogát bírták ? Csoda-e, ha keresve keresnek alkalmat, hogy a szeretett gyermek feledhetetlen emlékének áldozzanak és találjanak irt, balzsamot, mely vérző szivük sajgó sebének némi orvoslást Ígér? E kegyeletes törekvés feledhetetlen leányka vigasztalhatatlan nagy- atyját, Kiszely Károly ur ő nagyságát arra inditá, hogy moudhatlanul szeretett unokája emlékét e pillanatokban és azon helyen újítsuk fel, hol a kedves leánykának kiképeztetését nyerő, hol szerető tani tónőinek annyi örömet szerzett, kedves társnőinek ritka szorgalma és példás magaviseleté által utánzandó mintaképül szolgált, honnan jövő boldogságának feltételeit lehetett volna magával vinnie az életbe. Avagy nem órdemli-e meg a feledhetetlen leányka, hogy a legbensőbb és leggyöngédebb kegyelet virágaiból font fűzért tegyünk — ez alkalommal is — korai sírjára? Koszorúkkal ékítjük a csaták zajában kimúlt hősök sírjait. Ily ifjá hős gyanánt hagyta el körünket a kedves elköltözött is, mert a szellem művelésének a szorgalom és kitartó munkásság fegyvereivel vívott küzdelmében állott, midőn az isteni Gondviselés keresztény megnyugvással fogadandó intézkedése szerint számára a válás szomorú órájának ütnie kellett. A k. leányka drága emlékének biztosabb megőrzése szem: pontjából akként méltóztatott ő nagyságának intézkedni, hogy kedves társnői közül nóhányan maradandó omlókét vigyenek magukkal, illetőleg tanúsítani óhajtotta, feledhetetlen unokája iránt érzett kegyeletei szoretetét az által, hogy nemeslelkűségében az intézet két árvaleánykájának bizonyos adományokat határozott. Kegyeletes óhajának megvalósítására intézetünk t. főnöknőjét kérte fel,

kinek Ítélete alapján az emléktárgyak i ezennel Petz Anna és Mihálik Blanka VI. osztályú belnövendékeiuknek átnyújthatnak, illetőleg a pénzbeli adományok Pankovszky Mária, és Vogel Mária árvaleánykáknak kézbesittetnok. Nem tartom szükségesnek kérni önöket, tartsák becsben ez emlékeket. Meg vagyok győződve, hogy mint mi mindnyájan, úgy önök is mélyen szivükbe vésték a kedves elköltözött drága emlékét és azt szivükből kizárni nőin fogják soha ! Avagy intézzek-e hozzád fájdalomsujtott nagyatya a távolba — néhány vigasztaló szót ? Oh, hidd, hogy amily készséggel önteném sajgó szivedre a vigasz balzsamát, saját mély megindulásom ép oly mértékben vonja meg tőlem o feladat megoldására a a szükséges erőt. A drága elköltözött ártatlan szelleme vigasztaljon tehát, biztosítván téged, hogy magáévá teheti Lamartine e gyönyörű szavait: «Je te salue, o mórt ! Libérateur céleste, Te ne m’apparais point sous cet aspect fun oste, Que t’a preté longtemps l’épou- vante on Terreur; Ton bras nJ ost point, ariné dun glaive destructeur, Ton front u’est point cruel, ton oeil i n’est point perfide, Au secours des douleurs un Dien clóment te guide; Tu n’anéantis pas, tu délivres I»1 Nyújtson nemes férfin a kegyes Ég szolid megnyugvást a mély keserv után, melyet a súlyos veszteség szerető szivednek okozott és okoz ! Vigasztaljon a viszontlátás biztos reménye, mert hiszen, mint már Ovidius is mondotta : «Morte earentanimae, semporque prioré relicta Sode, novis domibus vivunt, habitantque receptae.»2 Vigasztaljon az erős meggyőződés, hogy mi mindnyájan, j kik a drága elköltözött szellemi kiké- peztetése körül fáradozánk, a, legószin- tébb részvéttel osztozunk mély fájdalmaidban és imázó kegyelettel őrizend- jük meg mindenkor az igazán szeretett és feledheti én tanítvány kedves emlékét.

— Dr. Mátray Ferencz megyei t. főorvost súlyos csapás érte hasonló nevű egyetlen fiának hirtelen elhunyta által. A tizenöt esztendős fiú a gymnasium ötödik osztályába járt s már hosszabb idő óta súlyos szívbajban szenvedett. Harasztiban múlt ki, hová néhány nap előtt üdülni ment ; de itthon fogják eltemetni. Vigasztalja a mélyen sújtott szülőket a közönség osztatlan részvéte!

— A szuronyos históriához. Az

országszerte nagy föl tűnést keltett ügyben maga a szol gab kÉság Sehalkhász Ferenczet előreláthatólag elmarasztal fa, és pedig harmincz forintban. Sehalkhász az Ítélet ellenében nyomban féltőbbé“ zéssel élt.

— Uj ruhát kapott a szép fekvésű városház. A régi palotára rá is fért egy kis uj festék. Hanem emlékezetessé kellene tennünk városunk első középületét két emléktáblával is. Az egyik elmondaná Bottyán-háza, rövid történetét, például a budavári emléktáblák szerint; a másik megörökíthetné a. múlt év országos eseményeit, a királylátogatás s az arany mise emlékét a késő utódok számára. Ezek az érdemjelek hiányzanak még a városháza uj kabátjáról

— Szarvasi Soma esztergomi születésű kezdő színész, kinek conservató- riumi tanulmányai is vannak, ma fog először, mint vendég a színkörben fellépni.

A szabadfürdés áldozatai. A két

komáromi gymnasista fin gyászos vége

1 „Köszontlck téged halál, mennyei szabadító! Előttem nem tűnsz fel azon szomorú színezetben, mclylyel a kétely vagy tevely már rég felruházott. Kezed nincs megsemmisítő karddal fegyverezve; homlokod nem kegyetlen ; szemeid nem álnokok. A fájdalmak elleni orvoslásul egy irgalmas Isten vezérel. Te nem semmisítesz meg, hanem megszabadítasz !“

2 „A lélek nem ismeri fii halált, és ha elhagyja is előbbi lakát, uj házakba fogadtatok és ott él, lakik-“

mély gyászba borította az udvardi jegyző családját. Az egyiket Aimisn.il halászták ki, a másikat városunk határában. A fölismerhetetlcnségig föl oszlásnak indult bullát a Fekete-család részvétele mellett temették el Esztergomban.

— Tudomásul A gróf Roon-féle lábatlani Portland és Román Cementgyár Esztergom- párkányi egyedüli raktára jelenleg Ni,Hermann János szódavizgyárosnál van a Bu- da-utezán, ahol ezen czeinentgyár készítményei folyton friss és kitűnő köterejíí minőségben jutányos áron kaphatók.

— Áldozat. A kenyérmezei gyár- beomlás első áldozata Jedlicska Ferencz huszonnyolez esztendős, morvaországi illetőségű géplakatos volt, a ki az orvosi bonczolás szeint, agyrázkódásban múl ki.

— Mérsékelt áru színházi jegyek kaphatók a kereskedelmi ifjúság egyesületi tagjai számára Miodler Rezső egyesületi tithárnál.

— Színház. Ma este Vasgyáros, Szombaton (mérsékelt áremeléssel) a hires Cigánybáró kerül szilire.

— Katonazene. Ma d. u. hét órakor a szigeti sétauton kafonazene lesz a következő műsorral: I. Schöttuer indulója. 2. Gade nyitány Ossianból. 3. Strauss Schatz walzere. 4. Wagner Tannhäuser bevonuló indulója. 5. Faul- wetter nemzeti dalokból fűzött négyese. G. Goldmark Saba királynőjének bal- lett-zeuéje. 7. Nagy Zoltán csárdása.

— Czirkusz és színészet. A milyen össze nem rímelő fogalmak ezek, annyira azon kellene iparkodnia a rendőrségnek, hogy a czirkusz ne nyomja a színészetet. A napokban idevetődött valami lmszonharmadrendű czirkusz s elkezdte előadásait este pontban nyolez órakor. A magyar színészet nemes ügye megérdemli, hogy minden lényegtelennek látszó tényezőt is felhasználjunk érdekeiben. Kérjük a rendőrséget, legyen szives a czirkusz előadásainak a délutáni órákban előadás kezdetet szabni, ha már czirkuszra Esztergomnak egyáltalán szüksége van. Ezt a figyelmet csak megérdemli hazafias hatóságunktól a magyar színészet egy olyan jóravaló plialanxa, a milyen épen most érkezett városunkba, a külföldi csepürágókkal, medvemorgatókkal és kengyel futókkal szemben.

— A magyar kereskedö ifjak Ml-dik

Kolozsvárt tartandó orsz. értekezletének szervezete, 1. Cziine. «Magyar keres- kodő-ifjak harmadik országos értekezlete.»2. Ideje. 1887. augusztus 14 —15.

3. Tagjai. Kereskedő főnökök és segédek, kereskedelmi kamarák, testületek és társulatok képviselői, pénzintézetek, b i ztos i tó- tá rsu 1 átok, íuagán vá11 aI ato k h i - vafaluokai és más moghivottak. 4. Szavazatijog. Az értekezleten jelenlevők — kik a végrehajtó-bizottság által igazoltatnak — általában szavazati j'oggal bírnak.

5. A végrehajtó-bizottság, a) Intézi a kongresszus ügyeit, megállapítja a napirendet és tárgyalás alá bocsátja az esetleg beérkező iudiványokat, melyek legalább 2 héttel előbb beküldendők, b) Eszközli a meghívásokat s a részvételre jelentkezőket igazolja. G. Tanácskozási ügyrend. 1. §. A magyar kereskedő- ifjúság hamadik országos értekezlete köz- felkiáltással, avagy fölállás általi szavazás utján elnököt, négy alelnökit és négy jegyzőt választ. 2. §. Az elnök vezeti az ülést, ügyel a rend főn tartására, állapítja meg és teszi föl a szavazás alá bocsátandó kérdéseket s mondja ki a határozottakat. Ha figyelmeztetés daczéra valamely szónok eltér a szőnyegen levő tárgytól, avagy oly kifejezésekkel élne, melyek gyűlés méltóságával inog nem egyeztethetők, az elnök a szónoktól a szót elvonhatja. 3. §. Ugyanazon tárgyban minden tag a följegyzés sorrendje szerint csak egyszer szólhat. Az előadókat mindenkor megilleti a zárszó, azonkívül pedig csak rövid fölvilágositás adása végett szólalhatnak föl a vita folyamában.