Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 56. szám

MEGJELENIK HETEN KINT KÉTSZER :

VASÁRNAP ÉSjCSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐ FIZETÉSI ÁR :

égés;- évre .... 6 frt — ki.

fél évre..........................................................................3 frt — kr.

negyedévre....................................................................1 irt 50 kr.

Eyy szám ára 7 kr.

I ; j|

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM,

hová a. lap szellőm' részét illető közlemény ele küldendők.

KIADÓHIVATAL :

SZÉCHENYl-TÉR 331- SZÁM,

hová a lap hivatalos s.a magán hirdetései, a 11 y,iI(térbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálásolc intézendők.

I

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS

.hirdetések: :

: MAGÁN-II

ÜDÉTÉSEK 1

1 szólói 100 s

/•.óig — frt 75 kr.:

; megállapodás

szerint legpi-1!

I 100 —200-ig

1 frt 50 kr.;

táiiyosnliliai

köziiltetnek. i!

200—300-ig

2 frt 25 kr.

bélyeg

lij 30 kr.

: NYJLTTEJí

sora 20 kr.

VASKALAP.

Esztergom, jul. 13.

így hívják azt a csodálatos koronát, mely a fölemelkedett ostobákat díszíti. A ki ismeri az életet, az tudja, hogy a külsőségek s a véletlenek több szavazattal bírnak, mint a tehetségek s az érdemek a rangos polezok országában. Az elnyomott szellemi erő kifakad a hatalomra került hülyeség ellen, de az élet tragikomikus figyelmeztetése lassan-lassan megadóvá juhászitja a háborgó titánt.

Vaskalap. A haladás, a fejlődés s a szellem hatalma ellen kovácsolták ezt a bitorló koronát, mely becsületes képpel, de üres agy velővel; tiszta kézzel, de tétovázó felfogással, külsőségekbe kapaszkodó igyekezettel, de minden szellem, eredetiség és tehetség nélkül akar imponálni és tiszteletet gerjeszteni.

A vaskalap minden bureauban föltalálható. Formájára vagy óriási, vagy parányi. Vagy rettentő vizes koponyára vagy bámulatos korcsfejre van szabva; hanem azért merev, makacs, ellent- álló vaskalap marad mindig, mely az psjoljaság ,, ÁS . lelparadottság hosszú ezopfjábnn , yégzőflik. :y ?: t 1

Impopáj,, önniagáüak, íumpoiiál kreatúráinak s imponál századok óta azok- nakp^vilyi^ji^iem bíznak a- mágiik ere- iéböDÁés, tehetségében, hanem settenkedve veszik körül a hatalmi malasz- tot, ha az mindjárt egy bucephalns vagy chimpanse homlokáról is árad.

A kiválóbb erő a felkapott tehetetlenséggel szemben hiába daczol. A vaskalap kibírja a buzogányütéseket s

ha horpad is, nem kelt gondolatokat az elszigetelt koponyában.

A vaskalap az elmaradottság, a korlátoltság hatalma és törvényes koronája. Esküdt ellensége az eszmének, a gondolatnak, de nagy bámul ója a paragraphusoknak s a külsőségeknek. Középkori feszesség, ősi óba merevség, csökönyös ragaszkodás a formalitáshoz.

Ott találjuk az elnyomott énei mi erő mellett pöífeszkedve ; ott látjuk a tehetség mellett uzsoráskodva ; kibérli mások agyát és szivét s kifesziti a maga sivár kehiét, mikor kereszteső kezd esni.

A vaskalap ellen csak vasbuzogány- nyal lehet harezolni. Mikor az elmaradottság a haladással síkra száll, egyenlőtlen harcz keletkezik, melyben azonban egyelőre nem az győz, a ki diadalra méltó.

Az egészséges fejlődés korcsd ivat a a vaskalap ellen, mindamellett van egy hatalmas, szövetséges : a korszellem.

A korszellem előbb-utóbb leálezázza az uralkodó hülyeséget s a ..kreatúrák czélzatos jobbágyságát s beborpasztja a vaskalapot s az üres koponyát és eredményes küzdelemre szólítja azt, a kit a rozsdás tradicziók eddig csak meghasonlásra és eredményes napszámra kárhoztattak. A vaskalap divata — ezer szerencsére — rendesen nem tart tovább egy Ízléstelen női divatkalap uralmánál.

A kereskedő ifjúsághoz.

Tisztelt pályatársak !

A múlt évben Szegeden tartott második országos Congressus a «Kolzsvári kereskedők és kereskedő ifjak társulata»; meghívása következtében a harmadik érkezlet helyéül Kolozsvár városát jelölte ki és annak előkészítésével a meghívó társulatot bízta meg.

A szervezésre kiküldött végrehajtó bizottságunk hónapok óta foglalkozván az értekezlet ügyével, hivatalos közlönye az «Ifjú Erdély» által országszerte felköltötté a figyelmet és érdeklődést s megnyerte nemes Kolozsvár város törvényhatósága, a Kolozsvári kereskedelmi és iparkamara, Kereskedő társulat és MagyaTorság leghatalmasabb egyesülete: azErdélyrószimagyar közművelődési egyesület szives pártfogását is.

A Congressus napja megáita.pittatván, van szerencsénk tudatni, hogy á magyar kereskedő ifjak III-ik országos értekezletét a jelen évben Kolozsvárit aug. 14— 15-ik napjain tartjuk meg'.

Fölöslegesnek látjuk e helyén is fejtegetni1 a Congressus hivatását és jelentőségét: a még e hóban szétkül- dendő előadói véleményekből, napirendből és programiéból úgy is kitűnik ez. Ezúttal csak kérni jövünk, hogy a harmadik országos értekezlet eszméjének minél több barátot szerezni és a főnök urak pártfogását e mindnyájunk ügye javára megnyerni szíveskedjenek.

Törekvésünk, hogy a fölösleges hosz- szadalmasságtól és fárasztó menettől megmentendő k tanácskozásainkat, a napirendre kitűzött kérdések és tárgyak jól előkészítve kerüljenek az értekezlet elé, s örömmel jelenthetjük, hogy sikerült az előadói tisztekre az erdélyi részek erre leghivatottabb egyéneit nyerni meg, kik készséggel vállalták el e terhes j munkát, hogy alkalmat nyújtsanak a magyar kereskedő ifjúság- közérdekű ügyeit helyesen megvilágítani és hazai ösz- szkereskedelmünk helyzetét a maga fejlesztendő valóságában feltárni, valamint felhívni az ifjúság figyelmét azon eszközök igénybe vételére, melyekkel ezen bajokon a jövőben segíteni és változtatni kell.

Teljes bizalommal kérjük tehát Önöket t. pályatársak és érdeklődők; jelenjenek meg minél 'Számosabban értekezletünkön, kölcsönözzenek ezáltal is nagyobb súlyt; tanácskozásaink fontosságának.

Igyekezni fogunk egyfelől, hogy a külső rendezés által könnyen hozzáférhetővé tegyük bérezés országrészünk megösmerését, mi végből kieszközöljük, hogy az összes hazai vasutak a vendégek részére félárú menetjegyeket engedélyezzenek és városunkban kényelmesen elszállásoltassanak, másfelől gondunk lesz reá, hogy a kongressusi napok alatt ne csak hasznos munkát végezzünk, de különböző ünnepélyek és mulatságok rendezése által megtisztelő vendégeink szórakoztatására Icgvünk.

Fentebb tett ígéretünk szerint még e hó folyamán lesz szerencsénk a további részletekkel szolgálni, addig is azonban kérjük az esetleges megkeresésekkel végrehajtó bizottságunkhoz fordulni.

Midőn még társulatunk és Kolozsvár közönsége hagyományos vendégszeretetéről biztosítjuk, pályatársi szives üdvözletünk mellett maradunk Hazafias mély tisztelettől

A magyar kereskedő ifjak harmadik országos értekezletének végrehajtó-bizottsága.

(Történeti elbeszélés.)

— No már Christi, azt még sem hiszem, hogy te a királyt meglátogasd. Igaz ugyan, hogy már sok mindenféle hihetetleneknek látszó dolgokat vittél véghez, — azonban, hogy azt megtegyed, azt már igazán nem hiszem.

— Bizony én sem hiszem, mond a má- : sík. — Nem én ! — Királyhoz menni csupán azért, hogy öt meglátogasd, ahhoz

[bátorság is kell.

— Bátorság is, — igy szól a harmadik, — és még az is, hogy az embernek egy Ikis műveltsége legyen. Hogy is gondolhatsz olyat?! — Királyt látogatni. Igaz ugyan, hogy bíró vagy, azonban mégis

mem mindennap leltet ily közönséges embernek, mint mi vagyunk, a király elébe (jutni, ha mindjárt bíró is.

" — Ha hiszitek, ha nem, de én megtetszem ; még pedig nem is sokára, hanem a jövő évben. Akkor úgyis világkiállítás lesz IBécsben és akkor egyúttal a kiállítást is (megnézhetem. Különben is jól ismer en- gem a király ; — csak nem felejtett el azóta !

— Dehogy nem! — mond az első, — gondold inog, hogy azóta hány emberrel volt dolga. Nemcsak téged, liánom még Hagy urakat is elfelejthetett azóta. Különben fogadni merek, egy akó jó vörös borba, hogy azt meg nem teszed.

— No ! — már csupán azért is, hogy elveszítsd fogadásodat, itt a kezem, áll az alku.

így vitatkoztak a Csolnok község határában lévő pinezék egyikében Putz Keresztély bíró uram, a törvénybiró, előbbinek sógora és még két más községbeli jómódú német gazda 1872. év november havának egy zuzmarás, de szép holdvilágos estéjén.

Hogy a fentebbi beszélgetést megérthessük, ismerjük meg főszereplőnket, annak jellemét és az okot is, hogy t. i. mi öntött belé annyi bátorságot, hogy a király meglátogatására szánja magát.

Putz Keresztély 40—45 éves, alacsony, kis köpezös, jómódú német sógor, azon időben Csolnok, esztergommegyei község nemes bírája. Elhatározásában vasszilárd, de- mégis természetére nézve nem durva ember; — mert hivatalával járó jogát barátságossággal párosult igazságszeretettél gyakorolta. Bátorsága, lélekjelenléte és kiváló ereje által a szomszédfalubeliek előtt is gyakran emlegetett volt. Egyszer télen is, midőn egy szép falubeli hajadon véletlenül a kútba esett, hősünk nem késett gyorsan, óvatosan utána ereszkedni és a vízből addig kiemelve tartani az elalélt leányt, inig segítség nem érkezett. — Máskor pedig szintén télen, éjjel Esztergomból hazafelé men vén, egymaga elbánt a lovait megtámadó két farkassal és azokat kocsiján haza is vitte. — Azonban elég jelleméről és bátorságáról ennyi.

Nézzük az előzményeket!

, *

* *

1856. augusztus 15-ike van.

Nagy nap ez Esztergomra nézve ; — de

nem csak Esztergomra, hanem az egész országra is.

Zúgnak a főszékesegyház és a többi templomok harangjai és már kora reggel a várfokról mozsárlövésekkel riasztják fel a még pihenőket. Nagy ünnep van készülőben, még pedig oly nagy, a milyet még Esztergom alig látott szt. István király óta. Mindenki ünnepi ruhában jelenik meg, mindenki sürög-forog, készülődve a nagy eseményhez. Ezen nap pedig nem más, mint az esztergomi basilikának, Magyar- ország legelső templomának felszentelni napja.

Ott volt akkor jelen a király is az ország nagyjaival és szine-javával együtt. Ott voltak az összes magyarországi főpapok, ott általában mindenki, a ki csak tehette, hogy Esztergomba jöjjön.

A templom felszentelésére nagy diszme- netben vonult fel a menet, teljes fényben, pompával. — Részt vett ezen menetben maga a király is, az összes főarak, főpapok stb.

■»•Elbeszélésünk hőse, Putz bíró uram, akkor még fiatal ember, is részt vett a menetben, mint a megyebeliekből összeállított bandérium egy kiegészítő tagja, gyönyörű szép lovon ült.

Felérvén az impozáns menet a várba, a nagy bandérium kétfelé oszolt és sort képeztek a virágokkal bőven behintett széles ut két szélén. Putz uram az első volt a sorban, mivel ö maga is szép fiatal ember volt, de különösen azért, mert igen szép lovon ült.

A menet a sorfal között tovább vonult.

Midőn a király a bandériumhoz közel érj

végig néz annak a szép egyenes sorfalán, a többiek élén megpillantja hősünk prüszkölő, szép bogárfekete lovát, ez igen megtetszik neki. — Oda ugratván, kérdezte Putzot, bogy mi a neve és hogy eladó-e a szép állat?

Putz azt feleié, hogy nagyon sajnálja, de lovát igen szereti ö is és nem tudna megválni attól.

— Jól van édes barátom — mond a király — csak kérdeztem. Tartsa meg hát magának a szép állatot, ha annyira szereti; de ön látogasson meg egyszer engem.

Ezen barátságos szavak s meghívás bátor itálc Putz uramat, midőn a beszélyem elején említett pinezében társaival osztozott és fogadott.

Hogy miért hívta meg a király, azt nem tudjuk, Valószínűleg azonban azért, hogy ő felsége azt gondolván, miszerint bírónknak még több szép lova is van, igy talán vásárolhat is majd tőle egy-kettőt.

1856 és 1872. Nagy időköz van e két év között. Sok ember megfordult már az alatt a királynál és talán igaza is volt Putz egyik ivótársának, midőn azt mondta, hogy

ő felsége már meg sem ismeri öt.

*

* *

Ugorjunk most át 8 hónapot a fent leirt fogadás idejétől.

Putz bíró uramat 1873. év június utolsó napjaiban, illetve ezek egyikén, Béusben a Burg előtt látjuk méltóságteljesen lépdelni. Ünneplő ruha van rajta, fején egy nagy sapka. Bajsza és haja szépen elrendezve, j arczán megelégedés, ajkán mosoly ül.

Audienczia napja lévén, ő bátran lépdel a császári palota felé, Azonban e helyen