Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 55. szám
honiokföldjeiiilc közül melyik rész a .legalkill masabb, melyik bir azzal a quarc-tartalommal, a mely a phylloxera ellen tökéletes biztosítékot nyújt, úgy szükségesnek tartjuk, hogy előbb a különféle helyeken lévő homokot megvizsgáltassuk. A városra, nézve ez pénzügyi szempontból is előnyös leend, mert a jobb, a nagyobb biztosítékot nyújtó homokterületért a város majd nagyobb ősz- szeget, kaphat, mint az olyan homokterületért, melyben a quarctartalom kevesebb. Ültessük be homokföldjeinket nem amerikai, hanem jó fajta hazai szőlővel mielőbb, hegyi szüléinkből pedig préseljünk ki — azalatt az cgy-két év alatt, mig a phylloxera teljesen el nem pusztítja — minél nagyobb jövedelmet, aztán a kinek tetszik, kezdje meg az amerikai szőlőfajok művelését, a kinek pedig kevés a pénze, alakítsa át gyümölcsössé, legalább ha maga, nem, hát utódai pénzt látnak belőle. POSTATAKARÉK. A főkimutatás szerint f. évi június havában 33,567 betétei 227,395 frt 82 kr. tétetett be és 8,703 felmondás alapján 174,821 frt 11 kr. visszafizetés eszközöltetett. Az elmúlt, év június havában 39,105 betéttel 1 99,177 frt 74 kr. tétetett be és 6,512 felmondás alapján 92,624 frt 9 kr. visszafizetés eszközöltetett. A brutto betét jnnius havában nagyobb ugyan, mint a múlt év hason szakában, de a betétek drb száma a, legkisebb, mely az intézet fenállása cta el éretett. A fenmaradó tiszta betét 52,574 frt 71 kr. június hónapban mindazonáltal felülmúlja az előző május havi 49.68G fit 89 kr. és ápril havi 45,112 frt 42 kr. tiszta betét eredményeit. A június hóban befolyt betétek arányában összesen 84,300 frt névértékű értékpapír vásároltatott, még pedig 63,800 frt névértékű 5%-os m. papír- járadék a, posatakarékpénztár számára, 16,700 frt 5%-os ni. papirjáradék és 3800 frt egyéb értékpapír a betevők részére. A június havában belépett új betevők száma . . .3864 A június havában kilépett betevők száma ......................... 2736 A betevők száma jnnius ha-_________ v ábau tollát szaporodott . 1128-al. A m. kir. postatakarékpénztár számára vásárolt és saját tulajdonát képező 5%-ös m. papirjáradék névértéke f. évi június hó 30-án 2.012,400 frtra emelkedett és az intézet főpénztárában hármas zár alatt őriztetik. SZÍNHÁZI szemle. (1. Protekció.) A lőrinczufczai ujdonat uj kis arénában a csütörtöki megnyitásra egész kicsi próba-közönség gyűlt: össze, melynek minden tagja bizonyos kritikus szemekkel nézte az első jeleneteket, de később már érdeklődéssel cserélte föl szigorúságát. A filigrán színpad alatt a katonai zenekar néhány válogatott tagja cselekedte a zenét, a lőrincz-iitczában pedig nagy hallgatóság hullámzott, melynek sansculotte részére már most fel kell hívnunk a rendőrség udvariasságát. Ha már a rendőrségnél tartunk, a színház- látogató1 közönség érdekében egy uj i i- lézkedést is kell kérnünk. A dübörgő kocsiközlekedést a lőrincz-utczában előadás közben okvetlenül meg kell szüntetni, különben képtelenséggé válik maga az előadás. A társalgó előadás, mint bemutatás, általában kielégítő volt. Az első tapsokat Angyal Ilus (Szeréna) és Bács Károly (Mőcsiug) aratták. He megérdemelte a közönség rokonszenvét Maar Julia is (Falvainéban) és Feliérváry Ottó (Lehotayban) Nekik tulajdonítható az első előadás erkölcsi sikere, melytől a színi saison jövője függött. A szerelmesek még nagyon is kezdők ahoz, hogy Bérezik szelleméhez emelkedjenek. Nagyon távol maradtak tehát tőle, távoi egész a mezővárosi niveauig. Angyal Ilus kétségtelenül a társulat szeme fénye társalgó előadásban. Kedves megjelenése, vonzó temperamentuma s a mi első erénye : Ízlése és felfogása van a szellem visszatiikrözéséhez. Intelligens erő Maar Julia is, a. ki egyébként nem Esztergomban tűnik föl először. A kiváló színésznőnek olyan rokonszenves orgánuma van, a milyet ritkán ád az Isten vidéki színésznőnek ajándékba ; van aztán izmos alakitó tehetsége is, melylyel a nagyobb várakozásokat is kielégíti. Bács Károly régi kipróbált erő, Feliérváry pedig értelmes és kiemelkedő tehetség. Egyébiránt nemcsak az általunk méltatott (juartette, de az egész ensemble ambiczióval látott hozzá,.hogy az esztergomi közönség rokonszenvét meghódítsa s ez a jóravaló törekvés igen örvendetesen sikerült. A dohányról. II. A ki dohányát a külföldre akarta szálitaui, azt csak az abaldótól kiállított szabad 1 e vé 1 ol tál ma al att eszközölhette: e szabadlevelet pedig csak jelentékeny dijak lefizetése és néha hetekig tartó várakozás és szaladgálás után kapta ki. A szabadlevélen a kivihető dohány súlya, a követendő útirány stb. pontosan le volt írva. Ha már most a szabad- levélben kijelölt súly nem egyezett meg pontosan a harminczadi méréseknél nyert eredménynyel,akkor a dohányt lefoglalták; pedig azt mindenki tudja, hogy a dohány oly áruezikk, melynek súlya idővel, sőt a nedves vagy száraz időjárás alatt is igen könnyen megváltozik. Ezenkívül ha a dohányt szállító kereskedő az útlevélben előirt országidról letért és valamelyik melékutat választotta, mely jobb vagy rövidebb volt, de ugyanoda vezetett, akkor nemcsak a dohányt kobozták el, hanem pénzbírsággal is sújtották. E viszás, tűrhetetlen állapotokat az 1807-ben publikált királyi leirat szüntette meg. Ebben az időben Európa, a virginiai dohány kimaradása következtében, dohányszükséget sznevedett és mivel az akkor még igen csekély kiviteli vám (egy és fél krajezár mázsájától) nem akadályozta az exportot, a magyar dohány a külföldön jó hírnévre tett szert. Az olasz, franczia, németországi és német- alföldi gyárak nagyobbára magyar dohányt dolgoztak fel. Bár az abaldó ekkor teljes erővel űzte az egyedárusággal határos munkálatait és erőszakoskodásait, 1790 táján Magyarországba egyedül a tengerpartokon több millió forint folyt be e czikkért. Dee fényes korszak nem tartott soká. A dohánykereskedés később a reá vetett nagy vámok következtében mindjobban alá hanyatlott és ezen már a vámnak oly csekély mértékre való leszállítása, melylyel a magyar dohány ezelőtt piaczot teremthetett volna magáinak a világkereskedelemben, sem segített, a dohánykereskedés korábbi jelentőségét nem tudta visszaszerezni. Századunk első tizedének vége felé, mikor I. Napoleon a szárazföldi zárlatot elrendelte, a magyar dohány ismét igen keresett áruezikké vált. De ekkor rosszleIkü uzsorások egy mosszeágazó,, hatalmas társaságot alapítottak, mely a dohánykereskedelmet dominálta, mely az ország majd minden vidékén magáihoz ragadta az első kézből való vételt, elannyira, hogy a bécsi császári abaldó is nem ritkán zavarba jött, nem tudta a szükséges mennyiséget idejére beszerezni és kénytelen volt szükségletét e társaságtól, tetemesen felcsigázott árakon fedezni. Ily módon a dohány ára igen magasra emeltetett, anélkül azonban, hogy a termelő ez áremelkedésnek bárminemű használt látta volna. A csáiszári abaldó e visszaéléseknek az által iparkodott gátat vetni, hogy azt az elvet állította fel, hogy a kincstári szükséglet mindig közvetlen forrásból és sohase nyerészkedőktől fedeztessék; e mellett a dohány vámját is jóval felemelték. E kettős intézkedésnek meg volt ugyan az a hatása, hogy általuk a nyerészkedő uzsorás- társaság műveletei majdnem teljesen meg lettek bénítva, de a termelőre mindezekből nem hárultak semmiféle előnyök, zaklatásai nem szűntek meg; egyedül az a változás állott be, hogy a társasáig helyett ezentúl az abaldó hivatalnokai űzték határtalan visszaéléseiket. Ekkor a dohány fokozatos drágulása, a hivatalnokok visszaélései és hűtlen eljárása arra bírták a bécsi császári dohányigazgatást, hogy az eddig divó beváltási mód mellé 1817-től kezdve magánosokkal kötött szerződések alapján is beszerezze a szükséges dohány- mennyiséget. A következő évben pedig egészen beszüntették a hivatalnokok által való beváltási módot, hanem a dohányszállitáisra pályázatot hirdettek és azt a legjutányosaoban ajánlkozónak engedték át. E rendelet, minthogy a dohányvá- sárlást az abaldótól függetlenné tette, megkönnyítette ugyan a kivitelt, de viszont végtelenül meghehezi tette a dohánynak Magyarországban való beszerzését az abaldó szállítóinak uzso- ráiskodáisa. Ezek a termesztőt minden képzelhető úton-módon megkárosították, megcsalták, az árakat, ha eladni akartak, felcsigázták, mikor vásárolni akartak, leszorították. Számos, a kormányhoz küldött panasz igazolja e szomorú tényt, melynek első sorban az volt a következménye, hogy az egyes kereskedőknek vagy vállalkozóknak a dohány vásárlás és konkurrenczia majdnem teljesen lehetetlenné volt téve. Végre 1827-ben egy az országgyűlési rendekhez intézett királyi leirat iparkodott a visszaéléseket megszüntetni, a mennyiben e leirat felhívja a hatóságokat, hogy szigorúan büntessék a visszaélések elkövetőit.Ez évtől kezdve a magyar külkiviteli dohánykereskedés nagy virágzásnak indult. A magyar dohány kitűnő jó minősége folytán bátran versenyezhetett az amerikaival. A külföldről évenkint millió és millió forint özönlött az országba, és a dohány- termesztés és kereskedés a közvagyono- sodás egyik főtényezőjévé, a bevételek egyik főtorrásává vált. Ez volt a dohánykereskedés legfényesebb korszaka, ekkor állott az tetőpontján. De fájdalom, a kivitel nem cmelkodett ezután, még csak nem is maradt meg ezen a niveaun, hanem — évről-évre folyton apadt és apad ma is úgy, hogy ha a kereskedelmi viszonyok rövid időn meg nem változnak, akkor a közvagyonosodást előmozdító eme fontos tényezője maholnap végkép elvesz. (Vége.) BEM JÓZSEF. i i Végre asztalhoz ültek. Az ügyvéd ur agy találta, hogy még soha életében ilyen jó ebédet nem evett. Mintha valami csodálatos. édes tavaszi illat lengett volna át körülötte mindent, lelke csak úgy emelkedett tőle, vére hullámzott, szemei pedig kápráztak. — Nem tudta, mit beszélnek hozzá, azt sem tudta, mit felelt; csak mindig abba az ibolyaszinű szembe nézett, mely vele szemközt volt, hogy kiolvasson belőle valamit, a mi után epedett, sóvárgott, de maga sem tudta, mi az ? Ebéd után egyszerre csak magára maradt avval a két csillaggal és mámorosán, mintha pezsgőt ivott volna, megragadta a kis puha, fehér kezeket és megcsókolta. — Kisasszony ! — kérdezte reszkető hangon — haragszik, hogy eljöttem ?- Oh nem, uram ! — kiáltott mohón, kipirulva a fiatal leány, — sőt örülök, nagyon örülök ! — De rám se néz, mintha haragudnék, vagy gyűlölne. Etelka fölemelte rá félénk, kis szemeit és ez ügyvéd ur aggodalmas szorongást'ol- vasott belőle, sőt mintha egy Menyes, folyékony gyémántot látott volna ragyogni a fenekén. — Ügyvéd ur ! — szólt rezgő hangon, — ugy-e nem gondol én rólam semmi. .. rosszat ? Rosszat ? Kegyedről ? Miért ? — Mert meghívtuk ebédre ... mert elfogadtuk a nyulat egy idegen embertől. — De kisasszony . . . — Igen, mert én sejtem, tudom, senki sem veri ki a fejemből, hogy nevetséges tévedés van a dologban. Mind a ketten elhallgattak. — Azok az | igézetes szemek csodás sugarukat a fiatal férfi arczára sütötték, mintha feleletre várnának . . . de az nem felelt. Szörnyű melege támadt egyszerre ; izgatott vére fel- j forrott és arcza kipirult a meleg sugár hatása alatt. Csodálatos, kéjes rezgés czi- kázta keresztül egész valóját. — Kisasszony ! lőhetek többször is nyulat ? — kérdezte hirtelenül. A leányka elmosolyodott. Szeme, ajka, gömbölyű álla egész kis alakja kisugárzott valami eltitkolt meleget. Aztán lesütötte ragyogó szemeit és rezgő hangon suttogta: — A mint akarja . . . Az ügyvéd urra rá sem ismertek barátai többé. Mintha a nvul-vadászás vált volna életczéljává, egyedüli szenvedélyévé, olyan fáradhatatlan buzgalommal járt vadászni. — De mintha a szerencse most egyszerre hátat fordított volna neki, rendesen üres tarisznyával tért haza. Néha elfutott egy- egy bátrabb nyúl az orra előtt és ő észre se vette. Folyton töprenkedett, álmodozott magában, folyton azt a jól ismeretes hangot hallotta : «a mint akarja» és szivét átfutotta valami kifejezhetotlen, forró vágy, hallani még egyszer azt a szemérmes rezgő hangot: «a mint akarja !» Lassacskán mindennapos vendég lett Tallácséknál. A csendes, szolid öreg úrral együtt piquetiroztak a hosszú téli estéken, a kövér mama föllengző magyarázatait hallgatta és e kéjek tengerébe merült, ha az a sugárzó, sötét szem egv meghitt, édes, bizalmas, tekintetet váltott vele. Saját magára se ismert. Álmodozó, ábrándos, komoly lett és életének egyedüli ábrándja egy kedves, odaadó, hű kis feleség lett, egy pelyhes kis fészek — szűk családi élet — a mit azelőtt annyiszor ki- gunyolt a vig czimborák között. De most nem hagyta nyugodni a vágy, folyton biztatta, nógatta. Egyszer ebéd után az öreg ur elszunditott a hátulsó szobában, Tallács mama meg az ebédlőben aludta délutáni álmát, mig a fiatalok e y sarokban suttogva beszélgettek. — Igen, igen szeretem kegyedet Etelka ! — suttogta a fiatal ember kipirult arcz- czal, tüzethányó, égő szemekkel. — És az volna életemnek legboldogabb órája, mikor azt mondhatnám kegyednek : édes, kedves kis feleségem! Etelka, édes mindenségem! akarja-e, hogy a túlvilág minden üdvösségeit is már ezen a földön élvezzem ? A leányka felelni akart, de reszkető ajkait hiába mozgatta. Nem jött ki azon hang ; de fátyolozott szemében ismét megcsillant az a felolvadt gyémánt és oda simult a fiatal ember hullámzó, széles keblére, oda hajtotta illatos, hamvas szőke kis fejét és remegve, boldogan tűrte ölelését. — Oh ! van-e a világon boldogabb ember, mint én vagyok ? kiáltott fel véglie- tetlen ujjongással és hévvel szorította mához a remegő leánykát. És ha meggondolom, hogy ezt a kifcjozhetetlon, s le nem irható üdvösséget egy nyúlnak köszönhetem ! — Hja fiatal barátom, — mondta Tallács ur egy meghatott, boldog mosolylyal : — kicsi okok, nagy következmények !» Vese. SÍKOK makóit.
