Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 54. szám
tandíját engedte el. négynek szabad- ,jegyet adott a fiirdőházba. s az ipar- bank busz forintnyi jutaloimlijakat osztogatott ki. Ezekhez a szerény adatokhoz kell még csatolnunk az esztergomi Takarék pénztá r jói nd ul atábó l kiá radó állandó évi száz forintot, melylyel az úgynevezett reáliskolai alaptőkét neveli. Az intézet három évtizedes fönállása s néhány év óta virágzásnak indulása azt jelenti, hogy a reáliskolára az adott kultúr-viszonyok között Esztergomnak szüksége van. Meggyőződött erről a magyar kormány is, mely tekintélyes állami segítségben részesíti a város túlterheltesésével fennálló intézetet. És az esztergomipolgárság meggyőződhetett arról, hogy a reáliskola három évtized alatt majd az összes iparos és kereskedői nemzedéket műveltségben részesítette, hivatását betöltötte s betölti a jövőben is. Ez a jövő mindenesetre kecsegtetőbb a sivár múltnál, melynek története az intézeti krónikájának alapeszméje szerint alig. volt egyéb, mint : küzdelem a létért. Az esztergomi reáliskola felvirágzásáról1 minden esztendőben beszédesebb adatok fogják a művelődés iránt lelkesedő közönséget megörvendeztetni, különösen ha a magas kormány egészen védőszárnyai alá fogadja. SZÍNÉSZETÜNK. Esztergom, jul. 7. ! Azt a thémát, melyet a. mi közön-1 ségünk a legkiszámíthatatlanabb érzel-! mekkel fogad, üdvözöl vagy agyonun : esztergomi színészetnek hívják. Ez a thénia most megint napirendre került. Most mikor a higany a harminczadik fokon nyaral s mikor a város fele a vízben lakik, betoppannak ide mik<V, zéiík ezek a fészektelen költözködő madarak s egész jó lélekkel elhatározzák, hogy néhány jó estét fognak szerezni az olt kkadt publikumnak. A helyi sajtó föladata ilyenkor, hogy a megérkezett színészek számára egy j kis jóindulatot könyörögjön ő felségétől, a közönségtől. Levett kalappal a kezünkben járulunk a jólelkii olvasóvilág elé s támogatást kérünk a szegény magyar színészetnek. Mig az egész vagyonos világ elrejtőzködik a nap perzselő sugarai elől s unatkozó für-, dőzésévcl és tétlenkedő nyaralásával némi szendéibe vonja a világ színpadát : addig a nemzet igazi szegényei, a kik örökös napszámra vannak utalva: színészek és hírlapírók már csupa kenyérkeresetből is főn tartják a lustálkodó emberiség között az életjelt. Az egyik elkomédiáz a deszkákon s megnevetteti a gondtalanul vakácziózó közönséget, a másik minden erejével azon dolgozik, hogy eseményeket tálaljon föl épen akkor, mikor semmisem történik, de a mindennapi táplálékhoz szokott olvasónak azért épen olyan igényei vaunak, mint mikor mindenki azon dolgozik, hogy események keletkezzenek. Az Esztergomba érkezett színészek számára kérünk egy kis támogatást. Nézze meg iparkodásukat legalább a bemutató estéken a lelkes közönség (ha ugyan nem hyperbola az ilyen kifejezés júliusban) s szabjon azután magatartást a társulat értéke szerint. A rossz társulat ugyan máshol is í megbukhatik, nem szükséges ahoz, hogy j éppen Esztergomot válaszsza, ki ilyen ! tragédia előadására; de a szombathelyi ! színtársulat nem tartozik a rosszak közé. Van jóakarata, néhány kedves jelensége, több figyelemreméltó tehetsége s igy azzal a reménynyel köszönt be hozzánk, hogy'ennyi ajánló jótulajdonság mellett csak nem tog elkallódni közöt ütik. Az esztergomi közönség nem fogja a falaink közé érkezett szili társulatot, meghallgatás nélkül koldusbotra Ítélni! Az utolsó vizsga. (Rozs illámnak,) Esztergom, jut. 2. Utolsó . . . Mennyi fájdalmat jelent e szócska. Van-e fájóbb érzés, mint midőn az utolsó «Isten hozzádot» mondjuk azoknak, kik kedvesek szivünknek ? Létezik-e szomorúbb az utolsó bu- cstizásnál ? Midőn az utolsó útra kísérjük szivünk szeretettjeit, az hiszszük, ez lesz az utolsó fájdalmunk, mert meg kell szivünknek szakadnia a fáj - dalom súlya alatt. De a szív erős, erősebb mint hiszszük, mert a legnagyobb fájdalomtól som szakad meg s innen vau, hogy még igen-igen sokszor átérezzük a válás mély fájdalmát. Ha már oly fájdalmas e szó értelme azok részére is, a kik többször érezték fájó jelentőségét, mily fájdalmas lehetett az utolsó «Isten hozzád» azoknak a, gyermek-leánykáknak, a kik először mondták azt, az általuk szeretve tisztult tanítónőknek. Csak azok képesek az ő fáj dal mókát megérteni, a kik a gyermeki szivet ismerik, a kik tanujok annak a mély szeretetnek, a minővel a tanítvány tanítónője iránt viseltetik. De nem is lehet az másként. Hisz az iskola második otthonává lesz a gyermeknek. Ha otthon az anyagiról gondoskodnak, az iskolában szellemi kincsekkel halmozzák cl őket. A napnak nagyobb részét az iskolában töltik s igy szeretőtök is meg lesz osztva a szülők s a tanítónő közt. S e szeretetve nem féltékenyek a szülők, mert tudják, hogy a tanítónők megérdemlik e szeretetet; hisz ez egyetlen jutalmuk azért a sok fáradtságért, a mit a gyermekek szellemi kiképzése körül kifejtenek. Kevés jutalom igaz, de a legszebb e földön, a melyre méltán büszkék lehetnek. Többször volt alkalmam gyermek- vizsgán lehetni, de még egyszer sem éreztem azt a fájó érzést, mint a minőt akkor éreztem, midőn az eszter- gom-v ifi városi nőnevelő-iutézet záróvizsgáján voltam. Pedig csak örülni volt oka minden jelen voltnak, mert ez alkalommal is, úgy mint mindig, a vizsgák kitünően sikerültek s a jelen voltak a legna- i gyobb megelégedéssel s hálával a kedves nővérek iránt távozhattak. En még sem tudtam örülni. Hét gyermekleányka vett búcsút az intézettől s én ezek sziveibe láttam. Abba a kicsiny szívbe, a melyben i eddig csak öröm s pajkosság honolt s most olyan fájó, szomorú érzések voltak megírva. | — Tehát ez az utolsó vizsga, olvastam sziveikben ; ezentúl nem fogok ide jönni ebbe a jól ismert szobába, a hol minden kis helyhez egy-egy boldog emlék fűz. Nem fogok többé társnőimmel, kiket testvérként szeretek, csevegni. A kedves nővérek szelíden intő szavait nem fogom többé hallani, nem fogom jóságos, szolid arezukat többé látni. El kell válnom tőlük, a kiket oly végtelen szeretek, el mindentől, a mi azzal a boldog iskoL évvel közös. Kilépve innen, megszűnik a bold)! gyermekkor. De nem, nem olvasom tovább. Velők érzem a válás fájdalmát, gg dobatom a múltba ragad, midőn az s utolsó vizsgám volt. Minden mást elfeledtem e nap írj csak az az egy jelenet él szivemből midőn tanítónőmtől zokogva bucan vettem. Még most is látni s hallani véUIá a mint halvány, nemes arczán köá futott végig s szelíden mondá : — Isten veled, légy jó mindig, K\ feledd a mire tanítottalak ! Nem is feledtem sem őt, sem n na it. Az a hét leányka sem fogja eo 1 e ti 11 i soha az által ok forrón szerettei : tanítónőjüket; ezt mondták azok a r, dalom sajtolta könnyek, a melyek vb utolsó bucsuzásnál szemeikből 11 j lottak. Az én köszönetéin, az én hálálnabíj | / ’ könnyek tolmácsolták a mélyen tiszse kedves nővéreknek, de e könynnv 'szintén azt mondták, hogy örökké ód legnagyobb hálával fogok gondolnnh kitűnő intézetre s nemes lakóira. Annak a hét leánykának pedig \ \ vem mélyéből azt kívánom, hogy 7/j 1 első mély fájdalom az utolsó leg.go életükben !... BÁRTFAY RÓZA/A A dohányról. I. A dohányt és a dohánymagot te i hittérítő szerzetes 1556-ban hozta & gával Amerikából. Spanyolországba..iu A dohány élvezete Európában a XC | század második felében terjedt el. .1 államhatóságok egészségügyi toki id* (tekből, de főleg az egyház sürgetésed ' gátat akartak ennek vetni, élvezso' betiltották, törvényeket alkottak ellHic sőt egyes államokban a doháuvzos? halálbüntetéssel sújtották. Mindennek daczára azonban, w talán épen ezért, a dohá ny fogyásén) rohamosan emelkedett, és alig ne Idői j évtized alatt európaszerte ál talán*(iá I vált. A kormányok tehát fel hagy tani v fással az asszonyság. — Tedd a mit parancsoltam és siess be hozzám ! A fiatal leány egy elnyomott sóhajjal engedelmeskedett. — Ah tehát nem vesztek ki még a jóravaló fiatal emberek ! susogta Tallács mama látható felindulással. Ez a fiatal ügyvéd határozottan egyike a legjóravalóbb embereknek, kiket valaha ismertem ! Nem ismerőn ugyan még, d .* az nem tesz semmit. Nem mutatja-e be magát e nemes tettével a leghizelgőbb oldalról ? Oh elfajult illái a mai kornak ide nézzetek ! Egy fiatal, szolid és praktikus férfi mily gyöngéd, szeretetreméltó módon adja tudtul egy ifjú leánynak, hogy szent érdeklődéssel és rokonszenovel viseltetik iránta! És mintegy jelképezni akarva szenvedélyének komolyságát, nem holmi drótra fűzött, haszontalan virágokat, vagy egyéb ostobaságokat küld neki, hanem saját fáradtságának zsákmányát: egy elejtett vadat. Oh magasztos férfiú, értem a te jelképes beszédedet, értem . . . értem ! Ifjú nyúl, mint a legnemesebb szerelem vértanúja üdvözöllek ! Es piros, duzzadt arczát átszellemültél! fordítva belépő leánya felé, komoly, ünnepélyes hangon megszólalt: — Leányom ! vannak az emberi életben perczek, a mikor megszűnünk közönséges emberek lenni, a mikor levetjük rideg életünk prózaiasságát és lelkünk felemelkedik mindenen, a mi a mindennapi életet oly ízetlenné, oly ... oly . . . emberivé teszi! Ilyenkor közelebb vagyunk az Istenhez és nem értjük meg magunkat saját magunk sem . . . — Valóban mamám én egy kukkot sem értek az egészből. Hallgass leányom . . . hallgass ! Te nagyon ártatlan vagy ahoz, hogy ezt megértsd. Bízzál anyádban ... én jól értem az egészet. — Ez a fiatal ember, lányom — komoly szándékkal közeledik feléd — szerelme édes tolmácsaként küldi ezt a nyalat, hogy ez megértesse veled, a mit ő maga nem mer megmondani : hogy a szerelem tüzes golyója sebet lőtt szivébe miattad, szeretne megismerkedni veled, de nem csak külső bájaidat akarja tanulmányozni, hanem női erényeidet is, szóval tudni akarja, feleségnek és jó gazdasszony- nak való vagy-e ? 8 azért meg fogjuk őt hívni ebédre. — Ebédre ? — sikoltotf fel a leány ijedt csodálkozással. Egy idegen fiatal embert ebédre hívni !. . . de mamám . . . Nos mi van abban olyan rettentő különös ? ! Ez erkölcsi kötelességünk ! Ő elküldte a nyulat, hogy te elkészítsd, és mi meghívjuk rá, hogy ő ízlelje meg, és győződjék meg gazdaasszonyi ügyességedről ! Nos ! mért ez a desperált arcz ? szerencsétlen teremtés te ! hát a te rövidlátó eszed nem bir a dolgok mélyére hatolni, és nem tudja felfogni ez ajándék lélekemelő tendentiáját, ? ! Az a fiatal ember szeret, meg akar veled ismerkedni, és a lcgczélszg- rübb móddal . . , — Kérem teinsasszony nem akar várni az a legény tovább — szólt be a kiváncsi szolgáló, mialatt vihogó fejét bedugta az ajtónyitáson — azt mondja, hogy sürgős dolgot kell még ma elvégeznie ! — Mondd neki, csak még egy perezíg várjon, nem fogja megbánni. Olyan levelet küldök gazdájának, hogy az a hetedik mennyországban lesz tőle ! Etelka szemrehányó pillantást lövelt malmijára, de csakhamar lesütötte ibolyaszitui szemeit, és sóhajtva szedte elő levélpapirosát. — írd ahogy diktálom ! De szépen ird ám, hogy lássa milyen nagy nevelést kaptál. — Mélyen tisztelt ügyvéd úr ! Meghatva azon nemeskeblűség által, melylyel a mi vágyunkat teljesíteni iparkodik és viszontszolgálatra ösztönöztetve az által, hogy Ízlésünket kifürkészve, nyulat lőtt számunkra ; indíttatva érezzük magunkat Ont uram, meghívni holnapután estére egy barátságos kis vacsorára. Sajátkezűig fogom a nyulat megkésziteni, hogy az annál izletesebb legyen kegyed előtt! — Úgy ! most ird alá a nevedet. Úgy hiszem, ez rövid és velős levél; minden finom felfogású ember megérti. — Istenem! .... mamám!. . . mormolta a kis leány zavarodottan, — ne küldjük el ezt a levelet ........utóbb kinevet........... oh ! én úgy szégyenlem magamat! . . — Mert csacsi vagy ! Különben is, te még nem tudod, ilyen válságos helyzetben hogy kell magát az embernek viselnie . .. hagyj rám mindent, és engedelmeskedjél! Etelka hosszú sóhajjal hajtotta le fejecskéjét és bizonytalan, tétova vonásokkal irta le nevét a papírra ! — Mit fog rólam gondolni! susogta kétségbeesetten. Aztán átadta a levelet mélységes pirulással az inasnak, aki gyosan elinalt vele. E percztől kezdve nem volt nyugta a kis leánynak; szomorú sóhajok között húzta le a nyulat és szórakozottan aprózgatta a zöldséget a páczba. Rettentően nyomta a lelkét az a végzetes levél, de uralom vágyó anyja előtt nem merte buslakodását kimutatni. Megtörtént rajta az is, a, mi még soha eddig: éjjel se tudott aludni. Folyton fejében kavargott az a gondolat: mit fog rólam gondolni ? Nem itél-e el azért a levélért? Nem gondol ja-e hogy önhitt liba ndi gyök ? ! Miként fog vélekedni rólam ? ? i — Hát nem mindegy-e, akárhogyanmr, vélekedni?! Utóvégre mit törődik ő ö idegen ember véleményével ? Ránéz ve ovs teljesen közönyös ! Gondoljon a mit aí/; És még mielőtt! elaludt, lopva kipeiiöqi egy-két köny a szeméből.Vájjon el fog-e jönni? kérdezte mm tói szivdobogva. — Oh ha nem jönneann milyen szégyen volna az, milyen n i aláztatás ! Ezalatt Gyuri inas referált gazdájáért új rábízott dolgokról és végül nagy oszixao táczióval átnyújtotta az illatos levélkéttoifj — Hát ez mi ? honnan kerítetted ? S‘ I — Onnan küldték, a sárga házbóliődj hova a nyulat vittem ! — A nagynénémtöl ? hm ! az nem m* kott levelet irogatni és egykedvűen no tépte a borítékot. De mialatt elolvasta, szem oldj eit felhdíd) csodálkozásában, szemeit bámulva, érre tétlenül függesztette a finom kis levél 'óvj végül haja gyökeréig elvörösödött és eö hősen ráförmedt a legényre í — Te szamár! hova vitted azt a r c lat ? mi ? ! Gyuri megszeppent erre a nem re9i j kifakadásra és ijedten hebegte ! — Oda... a sárga házba... a n gyarázni tetszett! — Hát nem megmondtam, hogy - 7; dosné után tudakozódjál ? te ostoba ! ! m — Nem tetszett mondani semmit . . Jó meg a nevét nem szophattam ki az ujn sj bői . , . Xzt mondta a tekintetes ur, /i egy sárgára meszelt ház... Mit tűnj én, hogy ott több is van olyan ! ? * (Vége köv.) SÍKOK MAUG1 OR
