Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 52. szám
tyárságot nőm fon tartandó nemzeti erénynek, liánom levetkőzendő szeny- nek modorát kell néznünk, hogy lássuk: mi a magyar gentry. Nem hen- C'/ogő fialal uracsok és feszitő fiatal hölgyek adják meg annak a jellegét. Dohát fogadjuk el a hamis el nevezést. Ma Budapesten mindazt fölerőszakolják chie-ül, ami ellen angol könyvünk óva int: „Don£t“! A n gél u nk j el szava te rm észotose n az udvariasság; nálunk annál urasaknak hiszi magát valaki, minél gorombább tud lenni. Menjünk sorra az „alapélveken.“ Könyvünk a hölgyek, iránt a lehető legnagyobb tiszteletet követeli. Azt mondja „Dont“ a következőkre: Borszaguan, szivaríüstösen hölgyekhez közeledni; hölgyek jelenlétében szobában, kocsiban szivarozni; hölgyeknek helyünket valahol át nem engedni; köszönni nekik annélkül, hogy leverniük kalapunkat, vagy zárt helyen annélkül, hogy fölállanánk. Ez mind „Dont. ‘ Csak nehány markáns dolgot kaptam ki, s mégis ime mennyi gorombaság van együtt, ha megteszik. Bedig megteszik mindezt napról napra úri emberek, kik gavallér számba mennek. Erre azt mondják: nonchalant, könnyed modor! S a hölgyek eltűrik, hogy orruk alá füstöljenek hogy borszagú, füstös urak szorítsak magukhoz keringő és csárdás közben; bájosan mosolyognak mikor valamelyik ismerősük úgy köszön nekik, mint a hadnagy a bakáknak. Persze, mert beleélték magukat abba a föl fogasba, hogy ez cliic pedig, tulajdonképpen neveletlenség. Hogy az urak minő semmibevevő- leg beszélnek lányokkal meg asszonyokkal, az meg éppen „shocking“ 1 volna angol szerzőnk előtt; szerencsére nem halja azokat az in solenn diskursu- r sokat, amilyenekkel dandyjeink hodila- mik. Az meg mindennapi dolog, hogy i fiatal emberek föl sem allanak, mikor i hölgy jön be a szobába; hogy előkelő i boltokban föltett kalappal feszengenék, a bármennyi asszony és lány legyen oda- v benn. Angol könyvünk erre is az;, f mondja: „Don’t“, de hat nálunk azért s ur az ur, hogy ezt mégis mutassa. A v kalapját vegye le a paraszt. g Öltözködésre kiváló figyelmet kell p fordítani, mondja az angol. Hatrama- S radott tökfilkó, torkolják le őt; csak d öreg erősen czirkalmaz, hogy majd kiüti s< vele pápaszeme ablakát. v Lassan permetezik az eső, de ez nem akadályozza a bak tért, hogy kiálljon a síkra és kiáltsa hivatalosan : n Hallja minden háznak ura Éjfélt ütött már az óra!... St Ezt hallva Krampusz uram, hamar kinyitja ablakát s kikiált : 11 Bakteri “ — Tessék tekintetes ur ? » — Nyitni ki ajtót, hogy én hazamenni, aludni. a — Miféle ajtót ? — Engem hezárni valami íiczkó. CI A bakter áll és hallgat. R — No hamar kinyitni, mert holnap be- csukatni én magát. ei — De tekintetes uram, nem nyitom én ki pzt az ajtót, mert úgyis csak azért akar V( kijönni, bogy elhajtsa ezt a kis föl leget. o( Pedig hál’ Istennek, hogy vagyon egy kis ^ esőnk. m — Maga meg leni bolondulva, —mordul ez rá Krampusz.-- Már én nem bánom, ha az ur meg az is bolondul, hanem ki nem eresztem. Áldja meg az Isten azt a derék embert, ki az urat oda bezárta, legalább lesz esőnk ! i — Hát hozni nekem pálinkát, — faggatá r/A' Krampusz az őrt. Ez — Nem tehetem tekintetes uram. lel — Miért ? — A Náczi nincsen otthon, az asszony- sei nem fárasztjuk magunkat toillette váltással, mert látogatási teszünk, vagy szinházba megyünk! Tarka kabát, poros czipő—ez cliic; kéz tv üt húzni, meg. éppen borniríság. Fi done! JEzt fi lisztére iy !eszik. Es azután e szerint is viselik magukat. Sz i 1111 ázban, hangversenyen, fő 1 o! - vasason megjelenvén a tarka kábáiban, ez még sem elég feltűnést nem költ, sem eléggé nem mutatja., hogy megvetjük az egész komédiát és az egész publikumot; hangos beszéddel, gúnyos megjegyzésekkel, zajos nevetései, minél lármásai)!) magaviselettel kell mutatni, hogy az urakat nem érdekli az, amire a közönséges ember figyelni szokott. Istenem, hiszen érnélkü 1 észre sem vennék őket és kárba veszne a kiadott pénz. Az angol . refrain mindig ez „Don’t!“ * Chic igy viselkedni hölgyekkel és nagy közönség iránt. Hanem mindez semmi azzal szemben, amit a cliic-es urak a nem chic-es urakkal szemben m egen ged 11 ek m agukn ak. Könyvünk azt mondja: valakit meglökni szándékosan és bocsánatkérés nélkül: valakit fixrrozni, sértegetni; valakivel kötekedni; leinni magunkat; szolgaszemélvzettel gorombáskodni — „Don’t!“ Szépen volnánk lia ez igy volna. Hová jutna a fővárosi élet zománcza. uivel lehetne legeccKiansabbul meg- nutálni úri voltunkat, ha mindezt ten- ii nem volna szabad. Úgy látszik, An- yolországban nincsenek urak, hogy ott | Íven szabályokat nemcsak kinyomtat- ! iák, nemcsak megvesznek, de még — >h! borzalom—meg is tartanak. ] Ellenkezőleg nálunk, aki cliic J ikar lenni, következőleg viseli magát: L ■ki nem néz ki félelmesen, azt mindé- ^ fitt meglaszigáljuk, lábára taposunk, lindezért pedig bocsánatot nem ké- k ünk, hanem annál jobban összeszidjuk n z illetőt ügyetlenségéért. Ha valahol a alaki nem tetszik, azt szemtelenül f xirozzuk, hangos megjegyzéseket te- t zuluk reá, mindaddig, amíg észre nem a eszi; azután összeveszünk vele, ha yöngéhb, pofon ütjük, de mindeneset- u rovokáljuk. Ez rendes úri szórakozás, é zolgákat. kocsisokat, pinezéreket, hor- d írókat, szóval mindenkit, aki szolgai. ig pedig kí nem jön, mert, beliebe ked- es vendége van ám. —- Ki ? o — Hö-liö-hö-hö, hát bizony a másik Z( LÓrnölc ur. 11 — Üsse meg a menykő ! kiáltá mérge- n n Krampusz és becsapta az ablakot.JVIasnap nem szolt egyet sem, úgy tett, a intlia mi sem történt volna ; csak azzal j0 csekedett, hogy mennyire van ö a dol- íval, hát igyekezzem én is! — Uram ! — mondáin — én sem lopom In napot. az Megint nem volt kedve folytatni a dis- g( írsust, pedig én már olyan nagyon sze- B ttom volna keményen belekötni. je Krampusz ur kalapját vette és indult nbereivel a határba. fii Ottkünn boszuját bizonyosan az embe- ken akarta tölteni, mert ezek Krampuszt sz thagyták a hegyen minden podgyászával jöttek haza. Krampusz ur nem tehetett s° ást, minthogy műszereit hátára vegye és N ipelje haza. " ró Keservesen panaszkodott. Yidószinűleg J” on reményben, hogy neki adok igazat. Csalódott. yj — Lám, uram mondám — tudja meg, ni gy nálunk az utolsó napszámos is ön cries és igaztalan bántalmazást nem tűr. cel a modorral, gorombasággá1, mely Ivei a munkást illeti, itt boldogulni nem iet. Krampusz ur ajkába harapott és mérge- elsietett mélyen tisztelt matrónájához. faiunkra áll, pokrócz durvasága jelzőkkel figyelmeztetjük, hogy mily magasan állunk fölöttük. Ha lehet fölpofozzuk. Azért kap borravalót, hogy rósz kedvünket ki töltsük raj nk; olyat csak az angol tud kitalálni, hogy ezekkel is gyöngéden bánjunk. Neveségos! Ilyenekre azt mondja angol könyvünk : don’t, mi az, mondjuk : cliic és meg eszszük. Kisebb kihágásukról nem is beszélek. Az itt felsoroltak ragyogása elhomályosítja azokat. Ki is ütköznék meg a fölött, hogy valaki minden áron előtérbe tolja magát a társaságban, mert ő akar ott a, legfontosabb személy lenni ; mindig saját magáról, kalandjairól, duhajkodásairól beszélget, mert igy érdekes lesz ; hogy belekiabál mások beszédébe, mert ő mindent a leg- jobban híd ; hogy éktelen dicshimnuszokat, zeng arról, mily pompásan mulatót tegnap és tegnapelőtt, mert ily módon adhatja tudtára a háziaknak, hogy náluk csak leereszkedésből és szívességből van ; hogy zajt csap, feszeng és makogva beszél. Az angol könyv ezt mind fölsorolja, bűn lajstromában s azt mondja : don’t, de nálunk ez mind cliic. Kellemetlen kinövések. A műveltség! szomorú félreszoiűtása a külső és belső! 1 árvaság által. De azért kétségbe ki )snék ? Természetes proczessus ez, csak irra kell ügyelnünk, hogy a vogyfool yarn eredménye ne a társaság széthullása, hanem egy egészséges európai Ursaság megszületése legyen. Az erje- les alatt a bor vagy megérik, vagy negroinlik ; nálunk most a régi jó dók erkölcsei vívják utolsó küzdehnü- vgt a nyugoteurópai czivilisatióval. Pil- anatnyira a fölül eres szemlélő előtti! így tűnhetnék fel, mintha ez utóbbi íj inzná a rövidebbet; pi di g dehogy! is híjunk géniusza biztosirja a nyu- 1 ■oteurópai czivilisatió teljes diadalát j' íngvarországon. I1 0.0 | l Hogy az általam fölsorolt jelensége- z et a fővárosi társaság jelen viszo- i yaira jellemzőüknek tartom ugyan, de 1 zárt a jövőt nem féltem, azt azzal j )gom demonstrálni, hogy egy megtör- ént, anekdotával fejezem be czikkeinet a divatos apró neveletlenségekről. 1 Egy szerkesztőségi irodában három (1 r dolgozik. Bejön egy ismeretien ur * gő szivarral a szájában, nem köszön, 0 e a helyett igy szól : c — Nincs itt senki ? a- .......- . - ............... .............. k I tt találkoztak az ő nézetei helyesléssel, t — Ah uram — mondá az idegesen * íoskodó matróna — legyen ön meggyé- 1 ídve, hogy nem volt kárliozatosabb dolog 11 Lint a népnek jogot és szabadságot adni, {A lert az karöltve jár a nihilizmussal és a l> mziálismussal. Mi. a kik ősi nevekkel di- v ekszünk, idővel szatrapái leszünk annak durva nyers tömegnek, mely nem sokkal ^ bb bánásmódot érdemel, mint a barom. £ — Igen, igen — vető oda Krampusz ur ^- as volt jó, mikor paraszt lehúzni és y iszonöt ráhúzni. Hanem az én segédem i, revolutionair, socialist. Nem dolgozni, jé u'ombáskodni, lumpolni, azt jól tudni, ezárni engem irodába. No majd én fel- lenten i ! j. Hanem azt már hiába tette, mert már!n kor eltűnt volt a régi bureaukrampnszok j ^ •oistikus gárdéja és a szabadabb magyar ^ ellem lett a domináló. ' v( Az én Krampuszom is elpályázott nem- a kára az ö matrónájával a másvilágra. In )in tudom mennyire respectálta a mat- la mit őseiért szent Péfcör ? Es Krampusz la am vájjon melyik csillagát méri az ég- g; k adószabályozás végett és vájjon ka- m tt-e jobb segédet, mint én voltam? re ért hol van az igazság, ha az égben jm nos ? ! Es f ó v REDEI FERENCZ. \ • i Nyilván a, szerkesztőt értette. Nem felel senki, ha,nem az egyik dolgozótárs az ujjúval a többi szobákba vezető ajtóra mutat. Az ismeretlen végig járja az összes szobákat, de nem talál senkit. Erre kijön és mérgesen igy fakad ki : — Hiszen odabenn senki sincs ! — Úgy hallottam, hogy épen Senki ur után tetszett tudakozódni, felel udvariasan a segédszerkesztő, az odabenn van ! Ilyen egy eleven példája azoknak az apró neveletlenségeknek, a melyek ehic-ok, de illet lenek s a melyekre azt mondja az angol : don’t! SZOKOLAY CORNÉL. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Ki megbocsátani nem tud, sem az égbe sem a földre mm való. Kisfaludy Káioly. * Nincs kínosabb érzés, mint a szív kedveltjét erkölcstelennek ismerni Kisfalud-! Károly. * Az érzeményt igazán leírni egy nyelv sem képes Ez a természet titka melynek csendes, de bizonyo léptet senkisem nyomozhatja. A szavak árjait többnyin az elme szüli; a szív szózatja egyszerű. Kisfaludy Károly. * Emberek, kikben az érzés való és nem szenvelgés, rendesen igen keveset szokták mutogatni; a legünue- reltebb státusférfiak, a leghíresebb költői kedélyei többnyire igen keveset szoktak átvinni ideál eszme kből a napi életbe. Jókai. * Az igaz útról eltiltott érzelem tilos utakat keres Jókai. OLVASÓ ASZTAL. — Budapesti H i r 1 a p . A »Bu- lapesti Hírlap« ujesztendőkor pályafutása lefedik évébe lépett. Megerősödve, támaszkodva a Magyarországon eddig hallatlan Ikerre, melyben részesült. A »Budapesti íirlap«-nak a hazai müveit olvasóközönség etette meg alapját. A lap eleitől fogva negértette a magyar közönség szellemét; linden pártérdek mellőzésével küzdött németünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval Liagyarság ! Viszont az ország legkiválóbb ntelligenciája is azonosította magát a lap- al, fölkarolva azt oly módon, mely páratan a magyar újságírás történetében. A hazai ajtóban máig a legfényesebb eredményt »Budapesti Hírlap «érte el; legne, s.erübb, egelterjedettebb lapja az országiunk. Minen fontosabb bel-vagy külföldi esemény 1 elől rendes levelezőn kívül saját külön tu- ositója értesít közvetlenül; a távirati szol- álat immár oly tökéletesen van bere-n- ezve. hogy elmondlia'juk: nem történik világon semmi jelentékeny dolog a nél- ül, hogy a »Budapesti Hírlap» arról rög- . ón ne adjon liü és kimerítő tudósítást. A , Budapesti Hírlap« politikai cikkeit Kaasjs vor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál írják lás kiváló hazai publiczistákkal híven a ip független, magyar, pártérdekeket nem merő szelleméhez. Politikai hírei szeles- , ürü összeköttetések alapján a legmegbiz-1 utóbb forrásokból származnak. Az ország- yiilési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek apján szerkesztik. A »Budapesti Hírlap« ívirati tudósításai manap már teljesen egy ikon állanak a világsajtó legjobban szerezett hírszolgálatával. A »Budapesti Hir- p« Tárczarovata Teleki Sándor gróf, Tóth éla, Rákosi Viktor (Sipulusz) és több ki- íló írók közreműködése mellett, a lapnak , gyík erőssége s mindig gondot fordít rál, ogv megmaradjon előkelő színvonalán. A j ipirovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesz- - k s a helyi értesülés ismert legügyesebb dósitókra van bízva. Rendőrségi és tör- i- ín.v széki rovatai külön-külön szerkesztői i főváros sötét eseményei is mindig oly®, ingon tárgyalják, hogy a »Budapesti Hír- • p» helyet foglalhat minden család aszta- | n. A közgazdasági rovatban a magvai i izda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálj« indazt, a mi tájékozására szükséges. A / génycsarnokban csak kiváló írók legújabb i iiveit közöljük. Az előfizetés töltételeifi gész évre U írt, félévre 7 frt, negyedli re 8 frt 50 kr, egy bóra 1 frt 20 kr|i előfizetések vidékről legczélszerübbetf < stautalványnyal eszkózölhetök következő un alatt: A »Budapesti Hírlap« kiadóbit lilának, IV. kerület, kalap-uteza 10 J un. i
