Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 49. szám
Ívik, mint: Dromo, Panneno, Saiiga .stb., vagy .mythologiai neveket válasz-' totta.k számukra: Achilles, Pollux, Castor stb., vagy hazájukról nevezték el : Geta, Syfus, Phrygia, Dorns és így tovább. Tehát egyéniségük elvesztette jogát és csak 1 az ország, mely bőven szolgáltatta a rabszolgákat, jött tekintetbe. Az is túlságos követelés, hogy valaki megváljék attól a névtől, melynek hangzásához ^bölcsőjétől fogva szokott. Fiú : De atyáin, te csaknem naponkint, örömmel szoktat! felolvasni az uj- íságból a névváltoztatásokat. Apa: Ez fiám, nálunk örvendetes [jelenség, “ Nem erőszak okozza ezt, hanem az illető emberek maguk folya- [ módnak a kormányhoz, hogy engedje nncg nekik az idegen hangzású nevöjt- niek magyarral való felcserélését. Ok ;ia régi megszokott nevüket áldozatul ladják azon hazafias gondolkodásukért, [hogy, ha már magyar állampolgárok, rnevük is jelezze magyarságukat. Fiú: Jó, hogy engem Vadász Ala- uláruak hívnak, mert ha idegen hangzású volna nevein, bizony még én is [folyamodnám. Apa : (folytatja tovább elbeszélését) ^Görögországban kevésbé volt nyomasztó ;a rabszolgák helyzete, mint Rómában, ; azaz Spárta kivételével, amelyben sok [tekintetben nyomorúságos állapotok rvoltak. Itt a liclótáknak nevezett sze- igény rabszolgákra csak úgy tartottak /vadászatot, mint nálunk a vadállatokra, imihelyest számuk az aránylag kevés ■tszabad emberrel szemben túlságosan ifelszaporodotx Spártra kivételével azou- fban Görögország többi részében a rabszolgák sorsa jelentékenyen kedvezőbb /volt, mint Rómában. Ámbár szigorú Jfcesti fenyítéseknek, mint korbácsüté- íseknek, békóviselésnek kisebb vétségekért is ki voltak téve, de mégsem Múlottak egészen védtelenül; mert a [túlságos bántalmazásoktól valamely [templomba az oltár mellé menekülhetitek és ekkor az urok a törvényszék eleié idéztetett. Az is előfordult, hogy, dha az úr a megengedett fenyitési mér- Itéken túl ment, a törvényszék őt arra /[kötelezte, hogy az illető rabszolgáját múlásnak eladja. Ez által legalább annyi seléretett, hogy a rabszolga más urat dkapott és a régi gazdája boszújának mem volt kitéve. A görögökben magas Rokon állott a kedély! műveltség, azért :m urak és hölgyek tartottak egészen ötnek, de hasztalan volt minden fáradozása. GDiona állhatatos maradt. Csak midőn Moha 8.s előállt és kissé neheztelve elmondotta, uiogy ő e csekélységgel csakis a szerző- ülésre való állandó megemlékezést czélozta, — fogadá el Diona az ajándékot és miután snzt melegen megköszönte, meglehetős kö- özönynyel a többihez helyezé. Az Írónak gcsak az a vigasztalása volt, hogy a had- uiagy virágcsokra sem részesült nagyobb {/gyöngédség és figyelemben. Mohainak egy kissé megzavart nyugalma xjízonban csakhamar visszatért, midőn az rrnspektorné egy gyönyörűen hímzett óra- juartót nyujlőtt át neki és titkon azt is umegsugá, hogy ezt Diona adja. Azt is íídmondotta, hogy neki tulajdonkép erről r,Hallgatnia kellene, miután már Pinának szavával is lekötelezte magát, hogy a nagy jiltkot nem fogja elárulni; de azért ö azt iniszi, hogy nem követ el rossz dolgot és FVlohai ur sem fog megneheztelni, ha azt iimégis megmondja. Emlőmben Mohai ur gúgy is kitalálta volna, hogy ilyen műremeket csak Diona kezei készíthettek. j°ersze Mohai nem is haragudott meg. A kis kör nagyon jól érzé magát. A társaságban a legjobb, a legvidámabb hangosat uralkodott. A hadnagy vidám, kéksze- unei belső érzelmektől ragyogtak és egyre Forróbb tekintetet vetett a leánykára, míg lerőné szorgalmasan gyűjté az ezüstöt r.áigyis szüntelen fecsegett és mindent ki- icszélt, a mi csak szivén feküdt. Az a legyvenöt év pedig, a mit már ő átélt, — sok, igen sok beszélni valót hagyott naga után ! : A szép estve és az ünnepnapok is, mint Meltékjléf [az • „ÉSZTÉ RfíOM bizalma? rabszolgákat is, akiket szives b án á s in ó d ha n rész esi te 11 e k. Nagyon különböztek ezektől a viszonyok Rómában. Itt a rabszolgák feltétlenül ki voltak szolgáltatva uraik hatalmának és csak műveltségük fokától függött, hogy mennyire éltek vele. Sajnos, voltak olyan szívtelen rómaiak, akik rabszolgáikat, ha valami vétséget követtek el, felakasztatták, megölették, darabokra vagdalta tv a a halastavakba dobatták, az ott tan ott tengeri halak számára. Ha valamelyik rabszolga megszökött és kézre került, vaskarikát tettek nyakára, amelyen fel volt írva. a neve, vétsége, valamint gazdájának a neve és lakása azon felszólítással, hogy ismételt szökés esetében visszaszolgáltassók. Az is szokásban volt, hogy a, szökevény raksz oIgánák homlokára F betűt (fugát i- vus) sütöttek. Akire váiamelv' nagy vétség bizonyult, keresztre feszíti o- tett, (Vége kör.) Dr. BURÁNY GERGELY. OLVASÓ-ASZTAL. — Budapesti H i r 1 a p. A »Budapesti Hírlap« ujesztendőkor pályafutása hetedik évébe lépett. Megerősödve, támaszkodva a Magyarországon eddig hallatlan sikerre, melyben részesült. A »Budapesti Hirlap«-nak a hazai művelt olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlenjelszóval: magyarság! Viszont az ország legkiválóbb intelligenciája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a »Budapesti Hírlap« érte el; legnépszerűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. Minden fontosabb bel- vagv külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudósító éitesit közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk : nem történik a világon semmi jelentékeny doleg a nélkül, hogy a »Budapesti Hírlap« arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A »Budapesti Hírlap« politikai cikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál írják más kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorshói jegyzetek alapján szerkesztik. A »Budapesti Hírlap« távirati tudósításai minden a földön véget értek. Albert hadnagynak vissza kellett térnie garnisonjába, a nélkül, hogy az ö lovaglás szeretetre- méltósága csak egy milliméternyit is leolvaszthatott volna abból a három méter vastag sarki-jégből, a mely szerinte — Diona szivét környező. Még ő vígasztalé a jó tantit, kinek számításai, szép tervei ily egyszerre dugába dőltek. Sikerült is neki öt megnyugtatni mert azt a tantinak is be kell látnia, mondá Albert — hogy három verőfényes deczémberi nap nem olvaszthat meg egy jéghegyet! Egyszerismind meg- igéré, hogy a húsvéti ünnepekre, mikor majd az emberi természet is «szelidebb« lesz, újra el fog jönni. Gerőné lehangolt kedélylyel az írónak is elpanaszolá baját, ki azonban ennek titkon csak örvendeni tudott, jóllehet Diona magaviseletével épen nem volt megelégedve. Csak mosolygott, mikor a jó asszony azt is kifejté előtte, hogy már most minden reményét a húsvéti-látogatáshoz fűzi. Az idő haladt; nap, nap után múlt. Gerőné állandóan béke és megelégedésnek örvendett, és csakhamar elfelejtő az oly nagy gonddal szőtt terveket. Diona is egyre vidámabb kedélyű és beszédesebb lön ; Mohai pedig úgy érzé magát, mintha csak újjászületett volna. E csöndes boldogságot azonban egy nap váratlan esemény zavarta, meg.. A milyen hirtelen jött, ép oly lesújtó volt hatásában. Az inspek- tornén nagyon meglátszott, hogy szivét valami nagy bánat érhette ; arcza halvány volt és könyei csöndesen peregtek alá. Zúgolódott, panaszkodott, mintha nem volna már amúgy is elég baj és szomorúés VIDÉKÉ“ 49. számához. manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. A »Budapesti Hírlap« tárcarovata Teleki Sándor gróf, Tóth Béla, Rákosi Viktor (Sipulusz) és több kiváló írók közreműködése »ellőtt, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordit rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A naplovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik s'a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra van bízva. Rendőrségi és törvényszéki rovatai külön-külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a »Budapesti Hírlap« helyet foglalhat minden család asztalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a ml tájékozására szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló írók legújabb műveit közöljük. Az előfizetés föltételei : Egész- évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legcélszerűbben postautalványnyal eszközölhetők következő cím alatt: A »Budapesti Hírlap« kiadóhivatalának, IV. kerület kalap-utca 16. szám. — Pesti Hírlap. A háború közvetlen fenyegető veszélye egyelőre olSlázottnak tekinthető, június hóval lezajlott itthon a választási háború is. Reméljük tehát, bogy a sajtóban is nagyobb tért foglal el ismét a békés múzsa,, melyet onnét az utóbbi hónapokban egészen kiszorította,k a nagy politika eseményei. A Pesti Hírlap már is közli velünk s általunk a nagy olvasóközönséggel, hogy Zola most folyó hires regénye mellett (a föld) mely egyedül a Pesti Hírlapban olvasható magyar nyelven, júliustól kezdve rövi- debb, második regényt s lehetőleg minden héten egy-egy elbeszélést 2-3 számra terjedő novellát stb. is fog közölni a legjelesebb hazai és külföldi Íróktól. Mikszáth Kálmán is (Scarron) a kit a választási izgalmak legutóbb egészen elvonlak a tárczarovattól, egész sorozatát fogja megkezdeni a legmulatságosabb választási történeteknek, az uj képviselőkről irt és Írandó karezo- latoknak s folytatni fogja az olvasó- közönség részéről örömmel fogadod: s »Breviárium Beötkyanum«-nak elkeresztelt mulattató krónika-gyűjteményt. Azonkívül sikerült a, Pesti Hírlapnak a legjelesebb tárczairók közül többeket állandó külmunkátársakúl nyern i meg, úgy bogy a jövő évnegyedtől kezdve e lap hasábjain fog előreláthatólag a legtöbb s legérdekesebb tárca megjelenni. Hogy ina is a Pesti Hírlap nyújt legbővebb anyagot az olvasó közönségnek s fosulyt fektet a mulattató közzönség pártolásába,. Az előfizetési péif zek negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 fj*t 20 kr. a Pesti Hírlap kiadóhivatalába (Budapest, Nádor-utcza 7. sz.) küldendők, hóimét mutatványszámok is kérhetők. Első szerelem. Az Egyetemes Regény tár legújabb kötete (második évfolyam, X\T. köt.) Turgenyev Ivánnak, a nagy orosz Írónak a nevével ékeskedik. Az a vállalat, mely feladatául tűzte ki, hogy a hazai és külföldi legjelesebb elbeszélők műveit fogja közölni, nem hagyhatta ki sorozatából Turgenyevet, ki valamennyi orosz prózairó közt nemcsak a legismertebb, de a legjelesebb is. Szívesen fogadjuk hát a Singer és Volfner ezég derék vállalatának jelen kötetét annyival inkább, mert a benne közölt Első szerelem czimü kis regény Turgenyev kisebb művei közt határozottan a legkitűnőbb. A szív érzelmeinek fakadását s a szenvedély nagyságát oly látszólag igénytelenül s mégis oly meggyőzi'), ellenállhatatlan erővel | és igazsággal alig festette még valaki, mint Turgenyev ez ' egyszerű elbeszélés folyamán. Mint Turgonyévuék- minden legkisebb rajzában ' egy-egy darab Oroszországot ismer meg . az olvasó, úgy találkozunk itt is az orosz társadalomnak olyan tipikus alakjaival, amelyek már magokban véve is elég érdekesek volnának. Különösen illik ez, a kötetbén foglalt második elbeszélésre, a Ivip-kopp czimü re,mely úgyszólván egy irodalmi korszak divatját mutafj-a ,be a Bernien tov szerint fatalistának nevezett hősében. Á legmelegebben ajánlhatjuk olvasóinknak e kötetet, melyet az írónak egy szén kivitelű arczképe is ékit. Mint az Egyetemes Regénytár minden kötetet, ez is csinos piros vászon kötés s ára ság e világon. A hir Mohaira is nagy benyomást, tön, de ő nem panaszkodott, ámbár több oka volt szomorkodni, mint Gerö- né.nelc. Némán állt ablaka előtt; kínosan tépelödött magában és téveteg tekintete czél nélkül a messze távolban révedezett. A bánat nagyon lehangolá öt ; fölötte levelinek is szomorúnak látszott. Tehát minden csak hiú, mulékony álomkép csalfa ábránd volt ? Oly szépnek látta a jövőt és most mindennek vége; Diona elmegy, Diona elutazik ! Diona ugyanis öreg nénjétöl B. Füredről levelet kapott telve fájdalmas panaszokkal, hogy az öregség, a sok gond és baj már nagyon megtörték a jó tanti erejét, és hogy már nem képes a terhek viselésére, melyek vállaira nehezednek. Lehetetlen neki továbbra is egyedül maradnia, mivel folytonosan gyengélkedik és betegeskedik. Ez okból tehát különösen most a fürdőévad közelgésével sürgős segítségre és támaszra volna szüksége. Kérve-kéri az ö kedves, hőn szeretett Dionáját, tenné meg neki azt az örömet és jönne el hozzája Füredre. Ezt a levelet Diona Gerönének is felolvasó,, ki csak a gondolatnál is, hogy Diona őt itt fogja hagyni, egészen magán kívül lett. Sírt, könnyezett, könyör- gött Dióimnak, de siker nélkül. Diona kijelenté, hogy kedves kötelességének tartja elmenni, és itt már nem segít semmiféle kérés,, semmiféle lebeszélés. (Folyt, köv) A NŐKRŐL S A NŐKNEK. (Egy világfi albumából.) Mai napság senkisem óhajt boldognak lenni ; — mindenki boldogulni akar * A szerencse magától fárad ki, a szerencsétlenséget ki kell fárasztani. * A legszerencsésebb emberek sokszor a legboldogtalanabbak. * Miért mondják hogy : apró ajándékok szilárdítják meg a barátságot'? Azért mert nagy ajándékokról a barátságban szó sem lehet. * A legtöbb ember nagyobb örömet érez az ellenségei boldogtalanságán, mint a barátai boldogságán. * Azok az ellenségeink a legveszélyesebbek, kikkel’, baráti viszonyban vagyunk. * A barátaink sokszor nem valók egyébre, mint hogy megkedveljük rovásukra az ellenségeinket. * Az emberek, mint a visszhang annyival, szótala- nabbak, mennyivel közelebb állanak egymáshoz. . Eötvös. * Az érzések tcltségében elnémul a száj. Kármán. * A leányok legbájosaboak, akkor, midőn egy férfiúnak őszinte szemrehányásokat tesznek. Ez a bizalom első jele. Vadnak Sok szükséges arra, hogy boldogok.legyünk : mert a szív soha nem kevésbé elég, önmagának, mint, örömei közt. Hogy boldognak érezzük magunkat, szükség, hogy minden egy hangban legyen körülöttük, hogy sehol fájdalom ne lépjen élőnkbe sehol még csak érzéketlenség se, mert miként a rózsa, úgy a szív is, mennyivel inkább nyílik virágozás közt annyival könnyebben veszti leveleit a legkisebb érintésnél. Eötvös. * Csak az boldog, a ki szerettetik1 s szeret. Kisüli udy K. * A szerelem legmagasabb tetője a boldogságnak ; de változhat a boldogtalanság legmélyebb örvényévéKármán.
