Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 45. szám

Melléklet az „ESZTERGOM és VIDÉKÉ“ 45. számához.

teszek, falion]ók, pohárnokok stb. A szolgálók között voltak konyhal.eáuyök, szobaleányok, dajkák stb. Ezeken kivül a gazdagok szívesen tartottak a házuknál szerecseneket is.

I iii: Tehát már akkor is rabszolgaság volt a szegény négerek sorsa.

Apa : De azért a görögök között is voltak szabadok, a kik bizonyos szolgálatokra bérért elszegődtek. Ezek már olyan viszonyban állottak, mint a mi cselédeink. Voltak még olyanok is, a kik a tnlajdonképeni szabad polgárok jogával nem bírtak, de rabszolgák som voltak, hanem bizonyos védelmi díjért, melyet fizettek, belögadtatást nyertek (védelmi szövetségesek), tellát részint született görögök, részint külföldről bevándorlottak, a kik tehát szintén beszegődtek.

De most már menjünk át Rómába. Itt némely dologban éppen ilyenek voltak a viszonyok, némelyekben pedig egészen mások.

A római előkelőnek a házát egy egész sereg rabszolga nélkül alig lehetett képzelni. Míg a görögöknek a házi földművelő szolgáikon kívül voltak úgynevezett gyári rabszolgáik, is a kik iparral foglalkoztak, a rómaiaknál a kézműves és kereskedő valósággal üzlet ember. Ennek is voltak ugyan rabszolgái, deő magaisvelök dolgozott. A gazdag ellenben nagyszámú rabszolgáit saját személyére tartotta, s őket részint a ház körül, részint mezei jószágain alkaimazta.

Fin : De ha már a görögöknél közel ezer íabszolgája volt egy-egy gazdag embernek, a ki a gyári munkákkal is elfoglalta őket, hogyan lehetett több a rómainak, mintán ez csak házi és mezei szükségletre használta ?

Apa: lit azt kell megjegyezni, hogy a rómaiaknak több földjük volt, mint a görögöknek, továbbá ők a rabszolgasereget fényiizési czikknek tekintették, i s azért, a gazdag római saját, felesége és gyermekei szolgálatára nagyterjedelmű házában néhány százat is tartott.

Fiú: De hát hogyan tudtak annyi-' nak foglalatosságot adni ?

Apa: Hallgass, fiam, csak békével, mindenre rá kerül a sor. — Valamint Görögországban úgy Rómában is a rabszolgák a vásártéren, bódékban mint áru k állíttattak ki. A rabszolgák emel vényeken állottak és a vevők kívánsága sze-. rint kel 1 ett fordn 1 niok, hogy minden o 1 dal - ról láthassák őket kénvelmesen. A rab'■ a. kereskedő Hozzá kell tennem,

szolgának nyaka körül egy tábla volt, melyre fel volt jegyezve, hogy egészséges-e vagy micsoda hibái vannak, követett-e el vétségeket. Ezen adatokért fel e 1 ősséggel ta rt ozott. hogy úgy mint j Görögországban csak a közönséges szolgák áruitattak nyilvánosan; a. míivé- j székét ellenben és a tudományos em- i borokét, minők az orvosok s. a. t. szabad kézből vásárol ák.

Fin : Hogyan értsem ezt?

Apa : A mint a görögöknél említettem, az ilyeneket magán ajánlás útján szokták venni és pedig a mi i pénzünk szerint néhány ezer forintért.

Fiú : Sok pénz, de mégsem elég , egy emberért.

I Apa: A jó szakácsot vagy a süto- ! ménykészitőt ép ily áron fizették. Ha. valamely ínyencznek, ki csak a finom ételekben keresi az élvezetet sikerű't egy hires szakácsra szert tenni, éppen ,úgy dicsekedett vele, mint a lókedvelő szokta önérzettel mondani, hogy ő eny nyiért és ennyiért egy kitűnő lovat vásárolt.

Mivel a rómaiak oly sok rabszolgát tartottak, a világ minden részéből tódultak ide a kereskedők. Görögországból és Ázsiából szállítottak legtöbbet, azonban a gall és germán rabszolgák is keresettek voltak, de ezek inkább csak a mezei munkákra. A négereket pusztán fényűzésből tartották. Az afrikai numidákat, minthogy kitűnő lovasok voltak, lovászoknak alkalmazták. Rómában is fennállott Kr. e körülbelül 300-ig az a szokás, hogy a fizetni nem tudó adós a bíróság általa hite- lezőjének odaítél retett, és ha hatvan nap alatt fogságában sem törlesztette le adósságát, rabszolga lett, azonban az ilyent külföldre szokták vinni, mert Rómában a római ember nem lehetett egy másiknak szolgája.

A mi a. rabszolgáknak foglalkozásuk szerint való felosz ását illeti, városi és mezei családba (família) osztották.

— Fiú: Jól értettem : családba?

Apa: Igen, ez szép elnevezés volt. A római a rabszolgáit családjához számította, nem csupán a feleségére és gyermekeire való tekintetből neveztetett családapának (páter fami lias), hanem rabszolgáival (pneri, famuli) szemben is.

Dr. BURÁNY GERGELY.

(Folyt, köv.)

—==ins=---------H

ÍREK.

— Ö Eminentiája az eperjesi tűz- károsnltaknak 1000 frtot, a nagyító ro- iyiaknak 600 frtot, a toroczkóiaknak 200 fríot, és a knrticsiaknak 200 forintot adott.

— Bérmálás lesz ő Eminontiájá- nak legújabban kelt kegyelmes rendeleté szerint. A szentséget még e hó folyamán maga 0 Lmja. fogja a főszékesegyházban kiszolgáltatni, s a szent ténykedés napját legközelebb kitűzni.

A prímás és a szegény fiir- dözö. Karlsbadban történt a következő érdekes kis história, A prímás a vízkárai után épen sétára indult kíséretével, mikor egy szegény mesterember- ' nek látszó, magyar ember köszöntötte. .A prímás rögtön megállította a szegény embert s azt kérdezte tőle, hogy mit keres Karlsbadban ? — Hát ide küldött kérem a doktor, kegyelmes uram iá gyomorbajom miatt. — Azután hová való ? — kérdi tovább a »pap, —

Vesz prém meg jpi kérem alássan. Szegény ember vagyok, hanem azért muszáj fürdőznöm, akárcsak a nagy uraknak.

I — És hol lakik itt Karlsbadban? A j szegény ember a messze távolba mutatott s keserűen válaszol a : — Ott valahol, Eminencziás uram, a kulipin- gyók háta mögött; már a hol legolcsóbb alkalmatosságot találtam ebben a drága fürdőben. — A prímás megesett a szegény ember nyomorúságán s néhány vigasztaló szó után szép ösz- szeggel örvendeztette meg a karlsbadi kulipingyók háta mögö.t lakó szegény magyar fürdőzőt.

Megyei közgyűlés volt csütörtökön, mely gróf Majláth György főispán ur ő méltósága elnöklete alatt egy esegy edül a legfelsőbb királyi'leiratot vette tudomásul az uj országgyűlés egy be hívására vonatkozólag.

— Concursus. A növendékpapok közé való felvételekre a jelentkezéseket július elsejére tűzte ki ő Eminen- cziája a herczegprimás. A kijelölések július 2-án fognak megtörténni. A pályázók már a negyedik gymnasiális osztálytól kezdve figyelembe kerülnek.

— A Polónyi párt ma délelőtt értekezlet et tart a Magyar Király vendéglőben, ahol a képviselőjelölt ünnepi fogadtatására nézve állapítják meg

rajzolt a papirr^a. A sok czikorriya és kényedén odavetett vonásokból végre egy magas férfiú és egy karcsú, szende leányka alakja bontakozott ki, a melyek nevetséges és bohó torzképben feltüntetve elvégre két csodásán egybefonódott K. I). betűt adtak.

Ezalatt az idő alkonyra vált ; nyugaton a felhők foszladozni kezdének s mintegy varázskéz intézésére egy pillanatban szétszakadtak. A nyugtára siető nap egész — királyi pompájában előlépett, — tündér! fényben fürösztve az? egész tájat. Egy-egy kiváncsi napsugár előre tolakodók a fellegek mögül belopódzott az iró szobájába is és egy pillanatra bűvös, bibor-aranyszlnt árasztott a két csodás K. D. betűre.

A fiatal ember egy ideig csodálkozva, bámulattal szemléié e különös rajzot. Azután gyors mozdulattal egy könyvet vett le íróasztala polczáról utána nézendő, hogy tulajdonkép mily értelme, miféle jelentése van ennek a Dionysia névnek. De. a vaskos, vén könyv ily kíméletlenül kimozdit- tatva békés helyéből, megneheztelni látszott; kicsúszott Mohai kezéből és oly szerencsétlenül esett a tintás-üvegre, hogy a sötét folyadék egyszeriben nemcsak az íróasztalt, hanem a szép, fehér padlózatot is körös-körül beszennyező. Mohai gyorsan és hevesen csengetett. Diona azonnal megjelent és némi szorongó aggodalommal arezán tekintett körül a szobában; de midőn az a csúnya, fekete tenger ott a padlón szemébe ötlött, egyszerre elsimultak vonásai. Nyugodt, szelíd arcza olyan volt, mint mindig : nem árult el semmit.

— Hzépen kérem kisasszony, hívja elő

a cselédet; egy kis malheur történt velem, mondá élénken az iró a padlóra mutatva. Diona meghajtó, magát és szótlan eltávozott, hogy — mint Mohai vélte a cselédet értesítse. Néhány perez múlva azonban Diona egyedül jött vissza, kezében vízzel és egy ruhadarabbal. Minden habozás nélkül tisztítani kezdé a padlót, mintha ez valami egészen természetes dolog lenne.

Meghatva ós meglepetve tekintett Mohai a serény leánykára. Most még szebbnek kevesebbnek tűnt fel előtte, mint máskor. Gyönyörű arczát a pir rózsapirosra festé, mig vékony metszészü picziny ajkai fölött könnyed mosoly játszadozott. És azok a keskeny, gyöngéd, kis kezek mily ügyesen tudtak dolgozni ! Mohai nem állhatta meg szó nélkül és a fájdalom árnyalatával arezán kérdezé a leánykától, hogy miért jött el ő maga, s hogy miért nem küldé el inkább a szolgálót?

— Ő beteg, volt a lakonikus válasz.

— Óh akkor kétszeresen kell sajnálkoznom ügyetlenségem fölött ; mert kegyed még sincs szokva az ilyen durva, selejtes munkához. Mohai várakozott, de Diona hallgatott. Azt kérdeztem, ha vájjon kegyed szokva van-e az ilyen dologhoz ? ismétlé az iró hévvel. — Nem.

— Azt mindjárt gondoltam, mert különbben nem volnának olyan gyöngéd, puha kezei.

A leányka mélyen elpirult, s a sötét, ragyogó szemekből egy gyöngéd, neheztelő tekintet érte az irót. De azért nem szólt semmit. »Milyen önfejű mormogd Mohai maga elé nem minden aggodalom nélkül. Ez a makacs hallgatás már boszantani

kezd ; igaz, hogy ez ép úgy lehet jellemszilárdságának kifogása, a mint talán az egész csak merő önfejűség. Együgyűnek épenséggel nem mondhatom őt, mert ilyen finommetszésü, szellemdús lélekről tanúskodó ajkai, nincsenek egy ostoba nőnek se. Ilyen gondolatok közt az iró természetesen nem dolgozhatott, hanem kíváncsian és gyönyörrel szemléié tovább a szorgos, kis Dionát.

— Kegyed bizonyára neheztel reám ? folytató ő ismét hangosan. Diona kérdőleg tekintett az íróra; erre most se »nem«-et, se »igen«-t nem lehetett mondani. Miért? kérdé ö azért viszont.

— Azért mivel most kegyed kényszerítve van az én ügyetlenkedésem miatt kezeit bemocskitani.

— Nem.

— Miféle nem ez? azt akarja talán vele mondani, hogy nem haragszik?

— Igen !

j—• Köszönöm. K biztosítása boldoggá tesz ! mondá Mohai most már boszúsan és íróasztalához ült.

— Különös egy leány ! gondold magában és tollat vön kezébe, hogy félbeszakított munkáját folytassa. Befejezni szerette volna humoreskjét, de csodálatos, hogy most épen nem volt humoros kedélyállapotban. Miután már néhány sorsa papírra vetett, halk, elfojtott kiáltást hallott háta mögött. Hirtelen megfordult. Diona félig háttal fordulva feléje, s dolgával már elkészülve, épen egyik tömött hajfonadékának feltűzésével bajlódott.

Diona észrevevén, hogy Mohai szemei rajta függnek, — akaratlanul is megreza tennivalókat. Polónyi Űrnapján, vagyis csütörtökön fogja program in beszédét elmondani.

— Mit mondanak a felhők ? Esztergom megyében három választókerület van. Mind a háromban már megérlelődtek annyira a követ választási események, hogy teljes á. tekintést nyújthatunk róluk. Az esztergomi kerületben Horánszky Nándor mérsékelt ellenzéki és Polónyi Géza függetlenségi küzdenek meg egymással június 17-én. Horánszky Nándor már egymásután két Ízben képviselte Esztergomot. Mellette van a. prímás, főpapság, s i az értelmiség rokonszen ve. Polónyi mellett a kisiparosok s a nép lelkesedése. Horánszky pünkösdvasárnap mondotta el beszámolóját és programmbe- szédét, Polónyi Űrnapján fog programim- beszédet mondani, amire a, függetlenségiek nagy előkészületeket tesznek. Az esztergomi kerületben a választás elnöke Dr. Helcz Antal polgármester.

A második kerületben, Köbölkúihon, eddig autisemita és függetlenségi jelöltek váltogatták egymást. Hortoványi és Messkó antisemiták után még legtöbb tért hódított Zboray Béla ügyvéd, ki a pünkösdi ünnepek alatt körutak at és függetlenségi programmbe- szédeket tartott a kerület falvaiban. A kerület szabadelvű pár.ja Mattya- sóvszky Vilmos népszerű főszolgabíró vezetése alatt a jelöltség elfogadására újra felkérte és megnyerte Hazay Ernő földbirtokost, aki már több Ízben képviselte egymásután a kerületet. Hazay Ernő a jelöltséget elfogadta s igy megválasztása igen valószínű. — A, harmadik kerületben Horváth Géza volt szabadéivüpárti képviselő helyébe nincs más jelölt, mint Reviczky Károly bikoli földbirtokos, aki már füg- ge ti e n s é g i p r o g ra m m a 1 o r s z ágg y ü lesi képviselő is volt Esztergom megyéből. Reviczky Károly szombaton a községek küldöttei előtt elmondotta program m- beszédét s megválasztása még ellenjelölt állítás esetére is majdnem bizonyos. A két megyei kerületben a választások jun. ljj-ére vannak kitűzve. A doroghi kerületben a választási elnök Vimmer Imre főkáptalani jószág- igazgató, a köbölkúthiban Kruplanicz Kálmán alispán lesz. A három esztergomi kerületből minden valószínűség szerint Horánszky Nándor mérsékelt ellenzéki, Hazay Ernő szab’adelvüpárti és Reviczky Károly függetlenségi

zent, midőn a nehéz csaknem térdig érő gyönyörű haja ismételten váltóira hullott alá. Végtelen nagy zavarában a nélkül, hogy hajára többé gondja lett volna, lehajolt a korsóért és kisietelt.

— Köszönöm kisasszony szívességét ! susogá utána az iró. Egy halk, futó köszöntés hallatszott és Diona eltűnt a szobából.

Mohai az ablakhoz lépett és csendesen merengett. Talán a maga elé képzelt boldog jövőről gondolkozott, talán Dionáról álmodozott, midőn szanaszét csapongó gondolatainak egyszerre véget vetve, kalapja után nyúltésgyorsan elsietett. Sokáig barangolt az utczákon minden terv nélkül, mig végre az »arany almába« tért. A sör azonban ma sehogysem ízlett neki, s társait fölötte unalmasnak találta. Csak midőn az egyik valami czopfról kezdett beszélni, ő is figyelmezett és egy jószerű megjegyzést tett. Vannak végzetes ezopfok is ’ a mi egyébiránt oda illett, minthogy a beszéd épen a bureaukratikus ezopfos politikáról folyt.

Késő est volt már, midőn Mohai a fogadót odahagyá. Kesztyűit ott felejté, kalapját elcserélte és midőn lakásához ért, akkor vévé csak észre, hogy a kulcsról is megfeledkezett. Kopogni kezdett a ház kapuján ; először csak halkan, azután egy kissé erősebben. Nemsokára könnyed, nesztelen léptek hallatszottak és a kulcslyukon ragyogó sugárnyaláb szűrődött keresztül ki a sötét éjbe. A kapu megnyílt ós Diona állott előtte. A szende leányka kedves mosolylyal arezán udvariasan köszöntő öt, azután csendesen félreállt. (Folyt, köv.)