Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 44. szám

.... __________________________ Jl

M

ECliJELENIK HETÉNICÍNT KÉTSZER: j

VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖI<ÖN.

KhŰI'T/KTKSI ÁH :

egész évre .... ...............................fi Irt, — kr.

f

él évre...............................................................8 Irt -- l<r.

negyedévre.........................................................1 li'fc HO kr. [|

E

ijy szám ára 7 kr.

1

Városi s moyyai érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-ANNA-UTCZA 3!7. SZÁM,

liová :i hi.p szellemi részét illetfi kö/deinények küldendők.

KIADÓHÍVATAL :

SZÉCHEN YI-TÉR 331. SZÁM,

liová a. lap hivatalos s a. magán hirdetései, a, nyílttérije szánt, lemén vele, előfizetési pénzek és reelamálások intézendő!;.

ii ii

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS III I’HETÉN EK : M AGÁN-III UH ÉTÉN EK

I szótól 100 szóig — fit ir> ki1. megállapodás szerint legjn- j.100 — 200-ig . 1 fit KO kr. ói lányosabban köziilletnek ii

200-800-ig . 2 fii 25 kr. ;

iiélyegdij 80 kr. NYIHTTÉU sora. *0 kr. ij

A POLGÁRI OSZTÁLY.

Esztergom, jun. 1.

A modern műveltség és jólét viselői és terjesztői a társadalom polgári osztályában vannak ez idő szerint legtö- megesebben képviselve. A születési előjogok s az ősi családi név nimbusza igen szép dolgok, do a haladó század mely ugyan még milliókat költ a katonaságra s mindamellett félve tér ki a háború veszedelmei elől, munkát és serény iparkodást követel mindenkitől, a ki nem a múltak fia akar lenni.

A magyar kultúra nem a megyékben, hanem a magyar városokban fejlődött ki. A megyékben még most is lenézik az ipart és kereskedést s a rosszul tanuló gentry nebulót még most is azzal rémitik, hogy : «tanulj gyerek, mert elmész inasnak.« A földbirtokos osztály s a belőie származó megyei tisztikar még mindig lenézi a polgári osztályt, mely pedig úgy az egyházi, mint a világi pályákra jelesebbnél jelesebb tehetségeket fejleszt ki. A magyar polgári osztály azonban nem néz hátra, hanem előre. Hátul vannak a múlt dicsőség emberei, elől a jövendő küzdelmek bajnokai. Ezekhez csatlakozik s nem külsőségekben keresi értékét s jólétét.

Évtizedünk jelszavát senkise hangoztatja szebben, mint a legszellemesebb magyar államférfink egyike, Trefort kultuszminiszter. Ő mondta nem egyszer, hogy műveltség és jólét az egyesek s a nemzet végső czélja. Kultúra nélkül nincsen jövő s jólét nélkül

nincsen kultúra. A hol mindennapi kenyérgondok vannak, ott a, felsőbb érdekekkel nem sokat törődnek. A hol Ínség van, ott nincs irodalom, nincs művészet, Ott koplal a szellem is.

Műveltség és jólét a magyar polgári osztály programmja. Az iparos vagy ktew^edorga 1 masan iskoláztatja gyermekét, mert nem liágy számukra. örökségül régi nevet, mely valamelyik kataszteri állás gondtalanságába kalauzolná őket. Tőkét sem testál reájuk. l)e praktikus műveltséget biztosit számukra s azt mondja gyerekeinek: csináljatok magatoknak nevet, szerezzetek magatoknak diplomát, biztosítsatok magatoknak qualificatiót s az annyit ér, mintha nevetek még a keresztesháborúkból való lenne.

Ha végig nézünk Esztergom társadalmán, akkor azt tapasztaljuk, hogy elsőrangú alakjaink a polgári osztályból valók. Itt van a magyar egyházfejedelem, a herczegprimás ő Eininen- cziája, a ki a magyar polgári osztálynak annyi nimbuszt szerez. Polgári osztályból származott. Itt van a város egyik legkitűnőbb tehetségű embere, Esztergom polgármestere. Polgári osztályból származott. A főpapság, alsópapság, az ügyvédek, tanárok, orvosok s egyéb értelmi munkások között a többség polgári származású.

Az ősi név nimbusza Magyarországon már csak a megyéknél s a hadseregnél nyom valamit a latban. A haladó kor azt követeli minden egyes fiától, hogy maga szerezzen magának nevet, műveltséget és kenyeret.

Iparunk és kereskedelmünk pedig egészen polgári elemekből áll, Angliában nem tűnik fel, ha a lord mayor iparos ; Amerikában nem szégyen, ha egy iparest a világ legnagyobb köztársaságában, az Egyesült Államokban elnökül választanak ; nálunk még kuriózum, ha nemes ember felcsap iparosnak vagy kereskedőnek s rendkívüli dolog, ha egy mágnás odaadja a nevét egy cog 11 ac-gy ár 11 ak.

A polgári osztály ereje, műveltsége és jóléte által azonban már kiemelkedett a múltak osztályaiból, a mi a nemesi elő n evekkel, de ritkán nemesi tulajdonságokkal kérkedő gentry néhány tagját nemcsak elkeseredésekre, hanem a polgári nimbusz elnyomására, sőt meggyalázására ragadja.

A társadalmi harcz meg van. Meg van Esztergomban is. Nagyjában úgy hívják, hogy : város és megye. Kicsiny- hon: főszolgabíró és királyvárosi polgár. A polgári osztály mindenkor megbecsülte s megbecsüli most is a régi nevek érdemes utódait, a nemesi származás képviselőit ; de- ezt a rokonszenvót, csak a gentry műveltebb elemei viszonozták. A kevésbé műveltebbek minden eszközt megragadnak a, polgári osztály fejlődése ellen, de ez az osztályküzdelem, épen azért mert nem kultúrharcz, hanem előjogok küzdelme kiérdemelt jogok ellenében, maga magától fog nemsokára megszülini.

Addig is, mig a nemesi osztályt a polgári osztállyal kibékíti az az idő, melyben a folytonos hivatalos és társadalmi súrlódások teljesen megszűnnek, ne iparkodjék a polgári osztály

semmi egyébre, mint szép nmének >s jövőjének dicsőségére : a polgárosodásra !

Horánszky beszámolója.

Esztergom választókerületének or- szaggy űlési kép visel ője pün kösd vasárnap adta vissza választóinak azt a man dátumot, melynek az egész ország előtt tisztességet szerzett.

Nagy és díszes közönség hallgatta beszámolóját, mely tartalmánál és stíljénél fogva az in tol I igoncziálioz volt intézve. A nép köréből jelen volt választók nagy része szintén megtalálta a beszámolóban a maga elveit, melyeket lelkes helyeslésekkel éltetett.

De a függetlenségi párt néhány embere (aligha választói joggal biró polgára) minden áron meg akarta zavarni a beszámoló hatását, a mi azonben nem sikerült. Az ízetlen közbekiáltások rósz vért csináltak ugyan, de egyébként minden jelentőség nélkül hangzottak el.

Horánszky beszédét nemcsak a mérsékelt ellenzék hallgatta nagy érdeklődéssel, de a kormánypárt tagjai is, kik még az ellenzéki színekkel ecsetelt s a kormányt bíráló élesebb részleteket is minden ellentüntetés nélkül hallgatták meg.

Ha valaki, úgy Horánszky Nándor méltán megérdemli, hogy választókerülete minden polgára elvküíönbség nélkül teljes tisztelettel adózzék érdemeinek és tehetségeinek.

Beszámoló beszédének magva a következő volt:

(Elbeszélés.)

II.

Négy delnő emelkedett fel az Ízlésesen arrangirozott kávéasztal mellől.

— Nem jöttem volna kedves assessor- ném, ha tudtam volna, hogy kegyednek ina kávévisitje van, — mentegetödzék Ge- röné, mialatt arcza láthatólag a véletlen meglepetés érzelmét tükrözé vissza.

— Semmi kávé visit, — válaszold buzgón a kis háziasszony — pusztán csak a sajátos véletlen szeszélyes játéka az, hogy a tisztelt hölgyek ma mind együttesen tisztelték meg látogatásukkal szerény házamat. Valóban pompás, hogy ön is kedves Gferöné asszony meglátogatott bennünket: jgy-e kegyed is velünk fog tartani?

— Nyiltan szólva hölgyeim, végtelen őrvendek, hogy kegyeteket is itt találom, — monda Gerőné mert nagy szomorúsággal szivemben jöttem ide, hogy a mi barátaién k a kedves assessorné tanácsát, eset- eg segítségét kikérjem. De azért az asses- orné kegyesen meg fog bocsátani, ha titkomat a többi hölgy előtt is feltárom.- Hát mi történt? mi baj? mondja el lékünk ! — Örömmel segítünk, ha 1 ehetiégi es — hallatszott össze-vissza minden iklalról. Es a delnők a meleg részvét jmatt

egészen megfeledkeztek kávéjokról midőn az inspektoráé az ö »kedves« lakbérlőjével Mohai Lothár úrral csalt az imént lefolyt beszédét terjedelmesen elmondd.

— így áll a dolog, végzé be GerÖné hosszas tudósítását, a mely alatt közbe- közbe el nem mulasztá Mohai e kegyetlen kívánságát szivéből ostorozni.

— Két kilo strychnint vehet he, s mégsem fog tőle meghalni, — rikoltozott támlás székéből a controleurné. — Olyan leányt, mint a minőt az ön Írója kíván, nem fog találni. Hagyja futni azt a dőre poétát. Egy ily tekintélyes hölgy, minő kegyed, tizet is kap helyébe. — A többiek is helvbenhagyólag bólingatták fejeiket s az assessorné kedves vendégei együttes erővel ugyancsak megmosták szappan nélkül szegény Mohai fejét. Szívtelen, kegyetlen, rideg embernek czimezték, a kit már senki és semmi sem érdekel a világon ; a kiben nincs egy csepp gentlemani érzület se, mert külömben nem vetemednék olyasmire, hogy egy ártatlan, fiatal leányt hallgatásra k árh oz tasson.

Idönkint az assessorné is behízelgő szívességgel kinálgatva a jó süteményt körüljárta az asztalt és volt gondja reá, hogy a kávés csészéket is újból megtöltse.

— Hölgyeim, kezdé meg a szót a fiatal háziasszony, midőn végre ö is helyet foglalt és egy csinos, világoskék gyermekharisnyát vön kezébe — én azt hiszem, hogy mindenekelőtt azon kell lennünk, hogy a mi tisztelt barátnőnk az inspektoráé óhaját teljesítsük. Én azt vélem, hogy az lesz a legjobb, ha mindegyikünk szemlét tart ismerősei körében; talán majd csak találunk köztük egy alkalmas egyént. Különben én már tudnék is egy leányt, a ki ezen csodá atos ember követelményeinek valószínűleg meg tudna felelni — folytatá tovább az assessorné ; de kérdés, hogy e leány bele fog-e egyezni ?

— Ah kedves assessorném, hol találhatnám fel e fehér hollót ? csengett felizgulva az inspektorné, — úgy fogok bánni vele, mint egy herczegnövel.

— Nem akarok belőle titkot csinálni kedves Gerőné, hogy Kürti kisasszony — így nevezik öt — jelenleg hol tartózkodik. O árva, körülbelül tizenkilencz éves lehet és az én szabónőmnél bérelt ki magának lakást mindaddig, mig ö, Kürti kisasszony tudnillik, egy alkalmas helyet fog találni magának. Kürti kisasszony nyal körülbelül tizennégy nap előtt ismerkedtem meg és meg kell vallanom, bogy ream sajátos benyomást tett visszahúzódó, magábavonult modora és komoly, hallgatag magaviseleté által.

— Hallgatag magaviselet! ismétlő Gerőné csodálkozással.

— Igen, folytatá az assessorné könnyed mosolyával, az ö hallgatag, csöndes természete és bámulatos önuralma által úgy, hogy engem e kisasszony a legnagyobb fokban érdekelt. Tegnap volt nálam szabó- nőm és kérdezősködéseinre elmondd, hogy Kürti kisasszony még mindedd g nem talált magának állást. Szabónőm azt véli, hogy Kürti kisasszony igen komor és magába zárkózottnak tűnik fel az emberek előtt és ez okból nem akarnak a leányk ' biztosításainak hitelt adni, hogy ő semmiféle munkátó sem irtózik vissza. Egyébiránt

: úgy látszik, hogy jó házból származott s jelenleg gyászol valakit,

— Hol fakik az ön szabónője drága, aranyos assessorném? szólott kitörő örömmel az inspektorné — azonnal hozzá futok, hogy előre is biztosítsam magamnak a kisasszonyt. Neki hozzám kell jönnie!

— Csak nem kell elhamarkodni a dolgot inspektorném, monda neheztelődve az ügybuzgó assessorné — nem oly sietős az ; maradjon csak most szép csendesen nálunk. Külömben is sokkal később van már, hegy sem a bosszú utat még ma megtehetné. Holnap kora reggel elküldöm inasomat az ön adressával a kisasszonyhoz és majd felkérem öt, hogy kegyedhez fáradjon. Azután természetesen majd önnek is — érdemteljes önuralommal— kell öt fogadnia fejező be beszédét a fiatal háziasszony. Es evvel azután nemcsak Gerőné, hanem a többiek is tökéletesen meg voltak elégedve.

*

* >|?

Következő reggel egy egész órával előbb kelt fel az inspektorné, mint rendesen, Szorongó izgatottsággal, dobogó szívvel járt-kelt ide s tova minden ezél nélkül a házban, úgy hogy az öreg szakácsnő már neheztelődve kérte őt, hogy minden szükség nélkül ne látogasson ol oly gyakran a ko nyilába.

A kellemetlen feladaton Malvioájának felmondani, még a kávévizit után túlesett, s azért ma Malvina kisasszony is fölötte elégedetlen arczczal végező teendőit. Minél inkább közelgőt:, a kitűzött idő, Gerőné annál tűn Imetlcnebb lön.