Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 41. szám

■Szül. Mogyoróson 1851. febr, 6. fölsz. 1874. ápr. 25. Irodalmi műve : Több hírlapi levél Amerikából, melyek több­nyire az »Esztergom és Vidéké «-ben jelentek meg. »Röfld nézetek az ok lá­tás körül.« Érsekújvár gymn. értesítő 1877. P r o li á s z k a Ottók á r hit- tudor, tanár az esztergomi papnevelő intézetben. Szül. 1858. okt. 10. fölsz- 1881. okt. 30. Irodalmi munkássága: Számos czikk az »U. M. Sionban, dr. Pethő álnév alatt. »Esztergomtól Aliin s- terig.« Útirajz a M. Állam 1885. évi folyamában. V a j a n d Gr é z a káplán Bpesten a Terézvárosban. Szül. Esztergomban 1857. márcz. G. fölsz. 1879. ang. 1G. Irodalmi működése : »Nagyböjti szent beszédek.« Komárom 1882. »A katlio- licismus befolyása Magyarország neve­lésügyi viszonyaira.« Budapest. 1884. Famunkatársa a »Hitoktatás« ozímű folyóiratnak. V i s z o 1 a i Is t v á n elemi ta­nító Budapesten. Szül. Esztergomban 1837. máj. 14. Irodalmi műve : Több hírlapi ezilek különösen a »Katii. Tár­sadalomban«. E lapnak főmunkatársa. 1883. B u r á u y hergel y praemont- rei kanonok, oki. fogyni n as in mi tanár Szombathelyen. Szüléié1! Esztergomban 1852. febr. G. Irodalmi művei : Wil- kens kelő: római régiségtanának ismer­tetése.« Az orsz. köz. isk. tanáregye­sület közlönyében jelent meg. 1881/2- Dr. Pecz Vilmos görög mondattanának b rálata.« U. o. 1883/4. »Az isteni ki­nyilatkoztatás az ókori chissicusokbnn.« U. o. 1883/*. »Holub-Köpesdi magyar latin szótárának bírálata.« Az »Egyet, phil. Közi.« »Szamosi János görög mondattanának bírálata.« 18G2. U. o. 1884—85. években szerkesztője volt a »Vasmegyei régészeti egyesület év­könyvének.« Ezekben jelent meg tőle ; »Házasságkötés az ókorai rómaiaknál« ezt mű értekezés. »A szombathelyi régi­ségekről.« Arch. ért. 1885. »A görö­gök és rómaiak vallása keresztény száz milliós király trónja összeomlott, de a Rothsehildé még most is rendületlenül áll nemcsak Párisban, hanem egész Euró­pában mindenfelé. Napjainkban Rothschild nélkül nem le­het még szivarokat sem venni a hadsereg számára. A pénzügyminiszterek tőle kap­nak eszméket s a mi ezeknél sokkal drá­gább : milliókat, hogy a deficzit szekerét megtölthessék velők. Ha a világ háborúra készül, akkor a ve­rekedő népek Rothschild Werthermerjeitől kérdezik meg, hogy ád-e ennyi és ennyi milliót, ennyi ezer és ezer ember meg­ölésére ? Ha valamelyik fejedelem trónusa inogni kezd a tékozlások szenvedélye miatt akkor a beteg uralkodó Rothschilcltól kér orvos­ságot. Szóval egész Európa a firma zsebében van. I)e ez a zseb ö Felsége a pénz kabátján van ám. Ilyen ügynökök spekulálják ki legfur­fangosabban ő Felsége pénz uralmának óriási 1 atalmát s mint szorgalmas helytar­tók meg is kapják a sápot a gavallér világ­fejedelemtől, a ki a világ összes arany­bányáinak és ezüsttelepeinek valóságos tulajdonosa. 0 Felsége a pénz világpolgári természet­tel bir. Ma itt, holnap ott, de seholse egé­szen odahaza. Szeret utazni s ilyenkor nagy világesmények vannak készülőben. Talán nem is lesz egészen érdektelen, ha ő Felsége a pénz világ-körűtjáról szó­lunk. Mikor ő Felsége a ködös Londonból hadi­hajókat indít Amerikába, Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába, akkor angol nyelven be­szél s arany visitekártyáit sterlingnek hív­ják. Mikor ö Felsége franczia toilettebin megy egy kis világtörténeti körútra s akár Ázsiában verekedik meg egy kicsit a pikáns franczia vérre szomjazó tonkingiaiakkal, akár a fen héjázó és goromba poroszoknak akar egy kis revanchesal szolgálni, akkor franoziául beszél s a nyájas louis-d’orok- j»al érteti- meg magát. szempontból tekintve,« Szombathely. 1885. »A római állandó törvényszékek és a bűnfenyitő eljárás Cicero korá­ban.« Szombathely 1883. A vasmegyei régészeti egylet 1883. A vasmegyei régészeti egylet 1885. évi jelentésében megjelent : »Az ókori műipar.« Ferenc z y Gr y ö r g y javad al­mas lelkész a sz. Annánál Esztergom­ban. Szül. 180 2. márcz. 28. fölsz. 1875. jnl. 25. Irodalmi műve: »Az élet kenyere.« Imádságos és énekes könyv. »Socialismns« czitnű czikk az » U. AI. Sion «-ba u »Sz. Péter örök­sége.« Istv. Bácsi Naptár 1872. F o r s t e r K á 1 m á n esztergomi születésű miniszteri hivatalnok. Iro­dalmi műve : Számos gazdasági czikk az esztergomi gazdasági egyesület ál­tal kiadott »Gazdasági értesítődben. 1883. H orv á t h B á lint sz.-Bene­dek rendű áldozár, főgymnasinmi tanár Esztergomban. Szül. 1854. márcz. 13. fölsz. 1878 júl. 9. Irodalmi művei: »Madagaskar« Kőszeg gymn. értesít® 187s/0. »Az Árpádház nemzetségi fája és családi viszonyai.« Esztergom fo­gyni n. értés. 1 873/4. (Folyt. Iíöv.) PERGER LAJOS. A gárda oszlása. Nincs többé heccz ! Nem mulatnak többé teszt ! Elmentek. Nem mennek többé etngyel beljebb, (értvén egy po­hár borral) hanem elmentek egygyel küljebb. Ott hagyták a várost. Az öreg Hóra többé nem Borméri, mire az okoskodó S. Zsiga ur (igy ejtik ki a nevét az egyik elmentnek) bér­mentesen magyarosit!-, hanem Bornem­mé ri. Rá könyököl Bornemméri a söntés p L é h aszta iára, előtte egy üres literes üveg, jobbra balra ogy-egy bádog liter szintén üresen, (helyén volna minde­nikre egy gyászfátyolt kötni) és igy gondol vissza a gyönyörű téli saisonra. De ő Felsége ellátogat ám a nyolczvan millió muszka felett rettegő czár dinamitos országába is hogy onnan azután czoboly- p rém es bundában s vérszomjas kancsuká­val a kezében végig szórogassa péteríilléreit a szomjas déliszlávok között. A millió és millió utazó rubelekről ilyenkor nem győz­nek eleget írni a vezérczikkek. Eszébe jut azután ő Felségének, hogy körülnézzen egy kicsit a világ legtüzesebb vérű leányai és asszonyai között, az örök kék egü Olaszországban, hol még a rózsa is szerelmes sonetteket dalol. Innen forró lírákkal vásárolja ő Felsége a legdrágább gyönyöröket s a legszebb rímeket. Hát még a mágnások valóságos hazájá­ban. a büszke Spanyolországban, hol még ;z utolsó csíznek is három előneve van! Ott van még csak valójában alkalma ö Felségének a pénznek rangot, nimbuszt és hall aüatlanságot vásárt In ia a büszke reálo­kon, melyek nagyon szépen csengenek és igen finoman hallgatnak. De ö Felsége a pénz Poroszországban is uralkodik. Különösen a mióta a milliár- dok hazájának nevezik. Azóta szuronyok közt gondolkodik és tervez s gőgös márka alakjában terjeszti a szabadelvű eszméket a megvásárolható nemzetek között. Elmegy azután ő Felsége Törökországba is, a hol sápadt piasztereken vásárol össze magának háromszázhatvanöt szép asszonyt egy esztendőre s mikor már valamennyire ráunt, akkor eljön közénk Magyarországba. Olyankor azután rendesen követválasztás van. A programmbeszédeket ő Felsége dik­tálja. A véresszájú demagógokkal ö Fel­sége beszél négyszem között. Az elkesere­dett ellen pártokat ő Felsége vacsoráztatj a meu s vásárolja össze egy éjszaka alatt. 0 Felsége a pénz nem ismer akadályt. Megvette és kifizette Krisztust is a Getli- szemáni kertben. Azóta alig akad ember, a kit el nem bírna áru 1 hatni vagy meg­venni. Az apró embereket apró pénzzel fizeti ki. A susztertallérokkal elbájolja a csap­székek szomjas hőseit s a papirossal el­palástolja óriási üzletkötéseit.. A kit meg­Sopánkodásában még azt is találta mondani : csak ne lett volna három évig tavasz ! Oh azok a jó urak csak visszajönnének megint, de hamar! A tá n ti kisasszony is beleült a ka­rosszékbe és szorgalmasan köt, hogy kijavítsa a jövő télig a kilikadt haris­nyákat, melyeket elszakgatott abban a sok szaladgálásban, mikor az urakat kiszolgálta. Ráér ő most kölni. A fürdő pinezérje is ott ül az ablak alatt és foltozgatja a sok bálban össze­vissza feslett frakkját. Ráér ő is. Nincs olyan sürgés-forgás (pinezér nyelven : durcheinand) mint a télen. Egész éjjol bál, reggel pedig sörözés egész estig, este megint bál. Hogy ezt hogyan bír­lak ki azok az urak ist mir un be greif, lieb, mint némely ember zsugoriságá­ba már annyi van, hogy sohasem kelt­heti el. Ennek is vége van ! Elmen­tek! Szent a béke. Hála Isten ! — A frakkom is kész, jó lesz még jövőre. Sok volt a lárma, de kevés a Trink­geld, nem lehet újat venni! '* A postán. — Nincs kérem levelem poste res­tante ? —- Czim ? — Z. Z. kis galamb Esztergom. — Nincs ! — Ah ! Tehát igaza van a papá­nak ; nem volt komoly szándéka, mert maga sem komoly. Elment. Elment ! Ali ! Csak az arczképe van itt. Kitette az a czndar fotográfus. De szeretném összetépni... a fotográfust? nem, azt az arczképet. * Másnap a postán. — Nincs levélem ? — Czim ? — Z. Z. kis galamb. — Tessék ! — Ali ! hála Isten, nincs igaza a papának ! Szeret! Yisszajő ! Oh, az a kedves fotográfus mennyi boldogságot szerez nekem, hogy kitette az arczké- pét, mert az enyimet otthon nem né­zegethetem ; jaj, ha a papa látná ! vesz tízezer aranyért, annak papírban csem­pészi a zsebébe a nagy summát, hogy el ne árulja a világ előtt a szörnyű üzletet. Szóval ö Felsége nemcsak nagy gaval­lér, de figyelmes kereskedő is, a ki szak­értelemmel értékesít s ügyesen forgat. Es a mellett olyan diskret, mint a bal. Hanem azért szívesen elkérkedik világha- talmával s azzal a csodálatos erejével, melylvel még a legkeményebb szirteket is összemorzsolja. Doria a gérmai dogé egy sziklát akart egyszer szétrepesztetni. Egy nobili meg akarván értetni, hogy óriási áldozatokba kerülne a vállalat, igy szólott: — Kegyelmes doge, a sziklák nagyon kemények! Ő Felsége a pénz azonban megszólalt a dogé ajkaival s ezt a büszke választ adta: — De az én pénzem csak keményebb ?! Azután milyen vallásos ő Felsége! Egy alkalommal a párisi Rothschild, a ki egyébként már telivérű franczia, vallás­ban is nyelvben is, millióit rendezte, midőn hatalmas zivatar tört ki. Kegyetlenül vil- láinlott és mennydörgött. A milliomos régi vén titkárjával dolgozott a magános sa- lonban. Mikor a villám lacsapott, a vén titkár kereszteket hányt magára. — Alit csinál? — kérdi ö Felsége a pénz Rothschild szíjával. — Villámot hárítok — felelte jámborul az öreg. — No akkor hárítsa csak helyettem is a mennyköveket, mert nekem mind a két kezem cl van foglalva. így bánik a föld gondolataival, az Isten képmásával az emberrel ö Felsége a pénz, a ki egyébbként nem tűr meg maga mel­lett riválist s nem alattvalókat, hanem rabszolgákat keres. Korunk szelleme napjainkban teljesen ö Felsége a pénz szelleme. Gondtalan jó­lét lebeg előttünk a mohó moggazdagulás lazával űzzük ezt a csalogató délibábot. Mert ó Felsége a pénz még az eszközö­ket is igazolni és megnemesiteni képes, a melyekkel dolgozik. A kinél ő Felsége a pénz lakik, az le­Szeretném magam megboszulni azon a szívtelen daemonon; ki téged oh,édes kiküldött a hegyek közé az ősi erdőkbe, talán hogy a vadak széltépjenek ; hisz a papa is azt szeretné, — de meg fog védeni, az az meg fogod magad vé­deni, hisz huszár voltál és melletted van hű ebed, mely hatalmas mint Nubia párdueza. Hanem, — folytatja a siró kis galamb, — mégis jobb volna, ha minden hétben kél szer jöhetnél Esz­tergomba. * Más határon. — Földi, mi a ! — Mi a? — Hát fölkelő tisztek? — Hm, hm. — Nem látja kend, hogy fölkelnek a hegynek. — Az ám. —- Alég regimeurzászlójuk is van. — Az ám még ágyújuk is van. Ahá, belenéz, igazítja... Höhöhö, nem sült el. — Már mégis csak lesz háború! — Hallod trombitál. — Alég a sas is fölszállott. Bizony ott kanyarog a felhők között a sas onnan bámulva a hegyorma felé törő új jövevényekre. Téli fészkét, félti, fiait. Remegve megáll a szarvas és figyel, gondol vám: ilyenkor sem nyughatunk? most is vadásznak? — Eddig senki sem bántott ilyenkor, — röfögi a hatalmas vadkan, — nyugod­tan élvezhettem kedveihez confectomat: a gyenge kukoriczát, az idén már ilyen­kor jönnek a vadászok és felriasztanak nyugalmunkból. Felfordult a világ! A nyúl is ijedve felült a zöld vetésben és hegyezgeti füleit. De megvigasztalja őket nemsokára a vén róka elbeszél­vén szerencsés kalandját: hogy tegnap ott járt a faluban és talált egy ket- recz csibét, melyekből sikerült neki egyet elhozni és ezért a biró iszonyú lármát csapott, mert mondván, hogy csak azt restell', mert a mérnökéből loptak, aki most jött a városból. — Ne féljetek, —- vigasztaló, a vén róka vadtársait, ezek olyan jó emberek, hét ákármilyen szellemtelen és rút, meg­okosodik és megszépül; hanem a szegény embernek sohase bocsátják meg, ha csúnya és műveletlen. Ki tartja főn a koldúsok millióit? A gazdagok elhaladnak me lettök, anél­kül, hogy észrevennék őket. A szegények velők éreznek és megkönyörülnek rajtok. Ezer szerencse még, hogy szegény embe­rek is vannak, különben a koldúsok meg sem élhetnének. Hogyan éljünk ö Felsége a pénz világbi- ro lalmában ? Vagy úgy, hogy ha szegények vagyunk oszszuk be apró pénzünket akként, hogy senki meg ne szánakodjék rajtunk; ; ha pedig gazdagok vagyunk, akkor költsünk olyan módon, hogy meg ne irigyeljenek ért­té. A meggazdagoeott ember rendesen elfe­lejti azt, hogy volt idő, a mikor Ínségesen tengődött; de az elszegényedett ember, a j kit ő Felsége a péi z megfosztott kegyelmé­től, az sohase feledkezik meg néhai jó mód- ' ■ járói. Azt mondja egy szellemes író, hogy v »gavallérosan pénzt szerezni, annak a mód­ját még el nem találta senki; de gavallé­rosan elverni, nem is fejtörés.« Ebből csak az a tanulság, hogy tisztel­jük, becsüljük Ő Felsége a pénz uralmát, de s ne legyünk sohase tékozlók és kapzsiak. Bűn az egyik is meg a másik is. Legyünk il kellő respektnssal a mindenható pénz iránt, f; de ne higyjük hogy csakis, ő Felsége a pénz x boldogít. Van ö Felségénél még három nagyobb ,, <í hatalom is. Szegődjünk be ezekhez szerény jí / napszámosokul s talán boldogabbak leszünk, mintha milliókkal rendelkeznénk. Az első a becsület, a második a munka j; s a harmadik a szeretet. Egész világrészeket ki bir fizetni ő Fel- -I sége a pénz, de ezt a szentháromságot P nem képes megvásárolni sohase. A ki becsű- -j lettel, munkával és szeretettel halad kitü- i zött életczélja felé, azt még ő Felsége a a pénz is megbámulja és megbecsüli! Vége. Dr. KŐRÖST LÁSZLÓ. '

Next

/
Thumbnails
Contents