Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 34. szám

34. SZÁM KSZTIílífiOM IX. HV FOLYAM CS ÜTŐ LTOK. ISSA AlMíll.IS 2S 1! 11 Városi s megyei érdekeink közlönye. II MFIÚ.JELENIK HETÜNK INT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KIJjfT/ETÉSl Áll : egész évre .... ...............................6 frt — kr. f el évre...............................................................3 frt — kr. negyedévre.........................................................1 frt 50 kr. E yy s/ám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG : SZENT-ANN/l-UTCZA 3!7. SZÁM, hová a. lap szellemi részét illet» közlemények küldendők. KIADÓHÍVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 33L SZÁM, * hová a lap hivatalos s a. magán hirdetései, a nyi 11<érbe szánt, köz- , leméinek, előfizetési pénzek és i'celamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIMíKTIflHEK : ; A1AGÁN-J-IIPHETKSKK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. ; megállapodás szerint legjii- 100 — 200-ig . .1 frt 50 kr, i táltosaiban közölletnek. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Uélyegdij 30 kr. NYILTTKJí sora 20 kr.--- ' ' --­1 • “ ' || MEGYEI KÖZGYŰLÉS. (Jegyzéke Esztergom megye törvényhatósági oizott- sága 1887. évi april hó 29-én tartandó rendes ta­vaszi közgyűlésen felveendő tárgyaknak.) I. Felsőbb rend eleiek. 1. A in. leír. beliigyiniiiiszterjumiialv a megyei gvámpénztár 1880. évi szám­adása alapján készítendő mérleg f. é. máj. 30-ig történendő felterjesztését el­rendelő intézvénye. 2. Ugyanannak Tokod község nagy­községgé leendő átalakulását megen­gedő intézvénye. 3. Ugyanannak Szentgyörgymező köz­ségétől Hntli Miklós által elfogadott köztér tárgyában kelt intézvénye. 4. Ugyanannak 1887—89. évekre alakítandó adófelszólainlási bízott ság részére elnök és b. elnököt kinevező intézvénye. 5. Ugyanannak az 1887—89. évekre a 1 akitan dó a dófe 1 szólam I á s i bizottsá gba tagok választására felhívó intézvénye. 0. Ugyanannak az állandó választ­mány szervezete, hatásköre és ügyrend­jéről szóló szabályrendelet tárgyában kiadott intézvényei és ezeknek megte­lő Jőleg az állandó választmány által u j ab ban átdolgozott szab á, lyrendelet. 7. Ugyanannak a regálé kötelezett italmérések tárgyában alkotott szabály- rendelet módosítása tárgyában kelt in­tézvénye. 8. Ugyanannak a bányamunkások életének és testi épségének biztosítása érdekében szükséges eszközök beszer­zése iránt alkotott szabályrendelet tár­gyában. 9. A m. kir. pénzügyminisztérium-j nak az 1883. évi 4(5. t. ez.-ben meg­állapított földadó mennyiség leszállítása iránt intézett felirat tárgyában kelt in­tézvénye. 10. A föl dm iL v. ipar és keresk. mi­nisztériumnak a só devatnrálása iránt az osztrák es. kir. földművelési minisz­térium által hirdetett pályázat eredmé­nyét közlő intézvénye. 11. A közmunka és közlekedésügyi m. kir. minisztériumnak a. m. kir. államépitészeti hivatal szolgálatára és hatáskörére vonatkozó utasítást meg­hűl Idő intézvénye. 12. Ugyanannak a m. kir. kér. fel­ügyelők hatáskörére vonatkozó utasítást megküldő intézvénye. 13. Ugyanannak az államutak fenn­tartása körül követendő eljárásra vo­natkozó utasítást megküldő intézvénye. II. Külömböz.ő bizottságok kiegészítése. 14. Az adófelszólainlási bizottságba 1887—89. évekre két rendes és két póttagnak vá 1 asztása. 15. Az adókivetési és ad ó - félsz ó 1 ai n 1 á si bizottságba 1887—89. évekre két-két szakértő rendes és két szakértő póttag választása. III. Jelentések. 1(5. ívüldöttségi jelentés a községi szervezési irányelveket megállapító sza­bó 1 y re n delet be térj esztésc tárgy á ban. 17. Alispáni jelentés a magyar nyelv alapítvány kamatainak kiosztása tár­gyában. 18. Alispáni jelentés az esztergomi jár. főszolgabíró által 188(5. évre ve­zetett pénztári napló megvizsgálása tár­gyában . 19. Ugyanannak ha son tárgyú jelen­tése a, párkányi járási főszalgabiró ál­tal 188(5. évre vezetett pénztári napló megvizsgálása tárgyában. 20. Ugyanannak Bajótli község köz­munkája egy részének a szt. Kereszt községi útra leendő használhatása en­gedélyezését tárgyazó jelentése. 21. Ugyanannak Ny.-Újfalu község közmunkája egy részét a Pnsztamaróthi községi útra fel használtatni engedélyező határozatát bemutató jelentése. 22. A megyei közig, bizottságnak kivetendő pótadó egyénenkénti kivetése ellen beadott felszólamlások elintézé­sére hivatott közigazg. bizottsági kül­döttség tagjai megválasztását bejelentő hivatalos jelentése. 23. Ugyanannak a fegyelmi választ­mány 1887. évre történt újjáalakulása tárgyában kelt jelentése.' 24. Ugyanannak Esztergom megye közigazgatási állapotát 1880. év Il-ik feléről előtüntető jelentése. 25. Ugyanannak a megye területén levő erdők állapotáról szóló jelentése. 2(5. A megyei pénztár a megye tu­lajdonát képező és szabad rendelkezés alatt álló, továbbá a megye kezelése és felügyelete alá tartozó alapok és alapítványok valamint a. közigazgatási letéti pénztár vizsgálatáról felvett jegy­zőkönyvek. 27. Esztergom megye mindkét járási összesített árva, úgy tartalék alapok, valamint árvás letét és vagyontalan árvák pénztárának eszközölt vizsgálatá­ról szóló jegyzőkönyvek. 28. A m. árvaszéki elnöknek \\'/j árvapénztári rendezetlen tartozások ál­lásáról szóló jelentése. 29. Ugyanannak a vagyontalan ár­vák alapjából kijárultatolt összeg meny- nyisegéről és a segélyben részesített árvák neveit előtüntető jelentése. 30. Ugyanannak a megyei árvaszék múlt évi munkássága, a megyei gyám- pénztár forgalma és állapotáról kelt- jelentése. 31. A m. tiszti ügyésznek a Frey Vilmos által tett 500 frtos alapítvány­ról szóló alapító levél beterjesztése tárgyában kelt jelentése. 32. A m. közp. árvaszéknek a házi pénztár által részére kizárólagos hasz­nálatra átengedett pénzszekrény tör­lesztésére 132 fiinak az árvatári tar­talék alapból leendő megtérítését elha­tároztatni kérő jelentése. 33. Párkány járási főszolgabírónak Duna-Mocs község jegyzőjét az 1886. évi költségvetés késedelmes beterjesz­tése miatt felelősségre vonatni rendelő jelentése. 34. Ugyanannak Ebed község köz­pénztári számadása tárgyában hozott végzés értelmében behajtatni rendelt 51 frt 39 kr. tárgyában. 35. Ugyanannak hivatalos jelentése egy drb. ingatlan elárverezéséről szóló jegyzőkönyv és adás ve vési szerződés, továbbá az építendő községi ház mun­káinak szabályszerű versenytárgyalás utján történt biztosításáról szóló jkönyv és az annak alapján létrejött építkezési szerződés jóváhagyása iránt. 36. A m. számvevőségnek a m házi pénztár, a m. közp. betegápolás alap, AzMEsztDrgo3i ísViiíke“ tárcája. A JIegeny. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. (Harminczegvedik foIyt.) Nemesházy Gyula a karosszékhez lépett s megsimitotta a halálra vált ember hideg homlokát. Azután szomorúan, féríias fáj­dalommal mondta: — Meghalt... vége van !... Legmélyebb a fájdalom, mikor néma; legbeszédesebb a bánat, mikor ftem fakad könnyekre. A mi ezután következett, az egy ember tragédiájának az utolsó jelenete. Az a lán- czolatos katasztrófa, mely mindazokat sújtja, a kik az elnémult emberrel valaha össze­köttetésben állottak. Boros Kálmán halála hire nem volt vá­ratlan s a meghűlt világ mégis úgy fo­gadta, mintha óriási veszteséget kellene ravatalában meggyászolna. Az egész megye készült a meghasadt szivű ember temeté­sére s a vidék előkelősége mohón várta már azt a perczet, a mikor azt a regényes nőt, az elhunyt gyermekét, megláthassa. A szerencsétlen ember nem birt előbb meghalni, mielőtt meg nem áldotta — el- taszitott vérét. Sajátszcríí vonása az mára gyászoló kö­zönségnek, hogy külsőségek által iparkodik magára vonni a világ figyelmét. A fiatal özvegy zokogva temeti el férjét s néhány nap múlva érdekes gyászruhája által pá­lyázatot hirdet egy kiadó —- szívre. A fiatal férj kétségbeesve hint földet bol­dogsága koporsójára s búskomorságával néhány hét múlva felhívja a vigasztaló szép nem figyelmét egy —- szabad szivre. Vannak azután példák arra is, hogy örökös hadilábon élt párok küzül a visszamaradott el kezdi játszani az elkárhozottat, a ki­nek nincs is már egyéb dolga, mint könnyekkel öntözír egy hideg sirhal- mot s versenyt sóhajtani a temető szo­morú füzeinek bánatos suttogásával. De legtöbb példa van még arra, hogy a meg­vont rokonszenv s a megtagadott részvét csőstül árad azon a napon, mikor olyan régi jó czimboránk válik árnyékká, a kit valamikor nagyon is megbecsültünk, de azután elfelejtettünk. Van olyankor annyi kegyelet, hogy az élők értékpapírjára váltva elég volna akár egy félszázadra is. De hát az ember szívesebben temet, mint éltet, így van az már Kain óta. Csakhogy Kain mostani utódai már érdekesebbé tudják tenni részvétüket. Boros Kálmán halála hire nagyon szen- zácziós esemény volt. Akadtak ugyan olyan régi jó barátok is, a kik így kiáltottak föl: — Hát még nem halt meg?! — hanem azért mindannyian összesereglettek, hogy az élet tragédiájának legfrappansabb jele­neténél, az örök elválásnál, jelen legyének. Boros Kálmán azok közé tartozott, a kik kétszer halnak meg. Egyszer a világ szá­mára, azután egyszer a kripta számára. A világ nem sokat törődik eleven halottjai­val ; de szívesen meg gyászolja azokat, a kik csakugyan elpályáznak s helyet csi­nálnak. Vannak költők, a kik egész életü­kön át kenyeret kérnek s haláluk után olyan műemléket kapnak, melynek az árá­ból fényesen meg tudták volna élni — aranyju bileumokat. Nemesházi Gyula a megnépesült kas­télyban rögtön szétosztotta a vendégeket, a kik épen temetésre érkeztek. Nehéz órákat kellett ugyan megérniük; de fáj­dalmukat megadással viselték. így kellett már annak- történnie! — Egy ilyen halálravált embert csak az Isten csudája tartott meg addig is, míg a gyermekét megcsókolhatja ! — mondta a jó parasztasszony vigasztaló és enyhítő hangon. Mariskáék a kastély volt úrnőjének ele­gáns kék salonjába kerültek. Finom atlasz, igazi csipke, valóságos mahagóni, drága velenczei kristály, valódi keleti szőnyeg és fényes előkelőség volt benne minden a függönyöktől kezdve egész az utolsó szé­kig. Ide szállásolták az öreg asszonyt is, a ki már teljesen ki volt merülve az uta­zástól és az izgalmaktól. Melléjök adták az öreg inast, a ki foly­ton sopánkodott. Nemesházy bement Nagy­váradra orvosokért s az utolsó parádé r n- dezöiért. Az orvosok még legöszintébben sajnálkoztak a haláleseten. Késő este volt már, mikor az öreg- komornyik bezárta a kastély ajtaját s fel­öltöztetett és kiterített gazdáját még egy­szer megzokogta. Úgy feküdt ott az asz­talon, mint egy megdicsőült szobor. Mo­solyogva, fájdalmatlanul, szenderegve. Jég- volt a keze és a homloka, melyet a jó cseléd már annyiszor beszentölt alábukó könnyeivel. Azután bezárta a liallottas ter­met s teljesen megtörve a jövevényekhez vonult, a hol melegebb volt a világ. Félős a ravatal, zord a hulla, még ha legdrágább kincsünk volt is az életben. Vigasztaló a könny, enyhítő a fájdalom, még ha legna­gyobb veszteség okozza is. Azután édesebb ott szenvedni a hol közös a forrás. A társaság együtt ült, csak a miniszteri tanácsos hiányzott, a kinek külön termet nyitottak. A család nemtője annyira meg­volt rendülve, hogy nem óhajtott egyebet, csak magányt, a hol tanutlanul szenved­hesse meg emlékeit. Kovács László a megboldogult ember emlékezetét támasztotta fel és Mariska édes fájdalommal hallgatta az öreg ko­mornyik szaggatott beszédét és vissza­emlékezéseit szegény jó uráról, a ki olyan véghetetleniil sokat szenvedett. Sohase értek nehezebb emlékezetű éj­szakát. Végre bekövetkezett az idegek nyu­galma; a kifáradt öreg anyóka úgy a hogy volt, ünneplőjében, ejszendcrült egy kék atlaszos sophán. Kálrnánka is követte pél­dáját s a vén komornyik elcsoszogott. A szép fehér asszony sokáig merengett maga elé egy karosszékben, mely valaha egy boldogtalan úrnőé volt, végre szintén lezárta szemeit a jótékony álom s szép arczára borította a feledés ezüst fátyolét. Kovács László még sokáig elnézte a szendergőket s annyira megirigyelte őket, hogy lecsavarva a lámpa lángját, maga is hozzá fogott egy kis pihenőhöz. A fél-

Next

/
Thumbnails
Contents