Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 4. szám
IRODALMI LEVÉL. (A magyar színészet története ) I. Nemzeti intézményeink közt alig van egy, mely a közművelődésnek s a magyarság terjedésének olyan szolgálatot tett volna mint a színészet, melynek történetét művészi keretbe foglalva kaptuk meg egy vaskos kötetben. E jeles művet dr. Yáli Béla országos szülészeti tanácsos irta, kinek neve jól ismeretes az írói világban. Művét a Magyar Színészet történetét a Kisfaludy társaság múlt évi pályázatán száz arany jutalommal, s dicsérettel tüntette ki. Nem néhány hónap, közel egy évtizedre terjedő munkásság eredménye e kötet. Előbb s kevesebb munkával meg sem lehetett azt jól írni, mintán e művészeti ág történetéhez a legújabb időig nem találkozott anyag- gyűjtő. — Dr. Yáli fáradliatlan buzgalommal kutatott éveken át s százezernyi aprónak látszó adathalmazból épité össze a- kedvelt művészet ismeretlen történetét. És amellett, hogy e nagy müvet megírta, alkotott más, hasonlóan becses irodalmi termékeket, minő a többi közül Yas Gereben életrajza, Kuthy Lajos a hírneves regényíró életrajza, s Yas Gereben műveinek 8 kötetes kiadása, sfcb. I)r. Yáli valódi energikus sokoldalú tehetség, ki el neip fárad a gyűjtésben, el nem téveszd a vezérfonalat az adatok halmazában, ő az adatgyűjtő pontosságát s pedantériáját egyesed az iró köny- nyedségével s a rendezői ügyességet a styl melegségével. A szerző figyelme műve alkotása közben a legapróbb részletekre kiterjedő pen ossággal tünteti elő a múlt homályából a magyar szülészet történetét. A legrégibb nyom, melyet a szerző kipuhatolt, 1440-ik évben ötlik elő. Játszót ak ugyan színjátékot ez év előtt is hazánkban, kimerítő tudósítást azonban s évszámmal jelölő határozottságot előremenő leg nem fürkészhetett ki. Érdekesen csoportosítja a szerző ezen 1440-iki játék körül a 15.—16. századbeli színjátékok történetét, egyetemben a színműírók, játszók és nézők naiv eszmevilágával. Egy lakoma s néhány dénár volt az első színjátszók fáradtságának jutalma, nagy ritkán egy két kupa bor s száz év múlva már 150 200 forintra emelkedett a tiszteletdij, melyet cgy-egy four, vagy gazdag egyház1, esetleg többek adako-1 azt nem lehet megtapogatni, mint a fölvágott emberi hulla megfagyott szivét vagy megdermedt agyvelejét. Az emberi szellem sokkal közelebb van hozzánk, mint legközelebbi barátunk és mégis távolabb esik tőlünk a legtávolabbi csillagnál is, melyet üveglencséinkkcl észre- vehetünk. Az idealisták szétzüllött felekezetének első elve is : bit a szellemben. Hit a túlvilágban, hit a megfoghatatlanban, a mi csak évezredek múlva válhatik megfogha- tóvá, mikor az emberiséget a küzdelmek tisztitó tüze egész az isten színe elé emeli. Az ideálisták nem a mostani század édes gyermekei. Csak mostohái. Eltűrik, de nem dédelgetik. Ha a képiró durván veti oda vásznára az utczai bűnt a maga undorító valóságában ; ha a szobrász nemcsak izomról izomra de majdnem inról inra, sót idegről idegre képes visszaadni a vergődő embert szenvedésében és {gyönyörében ; ha a betűvető ember egész parlagiasan másolja az élet prózáját, s ha a zeneköltő a kor rideg athmosphaerájából meríti a motívumokat, akkor megértik és méltatják, sőt kalácsot adnak neki kenyér helyett. De ha megaranyozza a sivár életet; ha fölemeli az embert a föld rögéből ; ha inkább hasonlítja teremtőjéhez, az Istenhez, mint a feloszláshoz, az elmúláshoz: ha nemesit és dekorál: akkor a jólét elhízott alakjai rásütik, hogy képtelenségekkel dolgozik, hogy ámít é,s áltat, hogy phantasmagóriákkal szédeleg, melyeket maga sem képes kellően megérteni, s ízről ízre megmagyarázni. zása fedezett. Nagybecsű és egyetlen a maga nemében a színjátékokról fennmaradt, s bű másolatban közölt képek közül az első 1685-ik évről, melyhez a következő érdekes magyarázó szöveget függesztő a rajzoló : »A játéknéző helyben, a mely megruháztatik szőnyegekkel és előlfüggesztett kárpitokkal s fürgelepelekkel befödöztetik ; (aratnak örömjátékok "és szomorú-játékok, melyekben emlékezetre méltó dolgok lio- zatfatnak elő. A já szó személyek más más-féle ruhába felöltöztetvén játszanak. A (szarvakkal rútitott) bolond tréfát űz. A nézők közül a főhelyen a legfőbbek, a köznép áll a közönséges helyen, és kezeivel tapsol, ha va- valami neki tetszik.« Ezen érdekess g nyomában találjuk I. Lipót császár viznyomatú okmányának hasonmását okmány alakban. Ezen okmány eredetije a szerző birtokában van, ki méltán lehet arra büszke miután ezen okmányban a színészet s szili- irodalom egy sarkalatos törvényét szabadságlevelét bírja. I. Lipót császár adta ezen okmányt 1696-ban Felvincy Györgynek, a legelső magyar színigazgatónak, hogy az a hazánkban vándorló angol színészek mintájára társulatot szervezhessen, s ingatlan vagyont gyüjt- hessen öreg napjaira. Érdekesiti e nagy terjedelmű s körül tekintő gondossággal irt okmányt az, hogy hasonlót a külföld nem ni felmuta ni, ahol ugyanis néhány sorban adták meg a fejedelmek a játszási engedélyt. Kifolyólag ezzel részletez egy egészen uj és ismeretlen világot a szerző az angol és olasz színtársulatok szereplését, s ezzel egyetemben az Eszterhá- zyak, Károlyiak, Battyániak, Rádavak, Csákyak, s Erdődyek angol-olnsz színházait 1602-től 1792-ig terjedve. Méltó folytatást képez az egyidejűleg rajzolt német színészet, melynek számára 1719-ben Szegeden elrendeltetik az uralkodó által színház építtetés. Keretét ennek az irodalmi viszoT nyok, operák, ballettek meghonosodása s a színjáték — grófság, majd a helytar.óság viselt dolgainak részletes és mulattató ismertetése követi. __________________(Vége köv )________ A HÉTRŐL. (Fővárosi levél.) (Fehér újév. — A hó póthitele. — A farsang berukkolt. — Mit beszélnek a kirakatok ? — Csiky uj darabja. — Az ó-szőnyi dráma. — Egy kávéházi lap. — A ki nem fél a jégre menni! Az uj esztendő fehéren kezdődött. »Jó jel !« mondották az optimisták. Ilyen óriási torlaszok előtt vesztegel az idealismus, mely maga is kénytelen meg- vallani, hogy teljesen népszerűtlenné vált a század divatosabb elvei mellett. Hanem azért megmarad számüzöttnek és magnak. Lesz majd idő, mikor az emberiség erre a nemes fajtájára nagy missiók fognak várni. Most maradjanak meg Mohikánoknak és kuriózumoknak, a kikre oly gyönyörrel mutat a legutolsó naturalista is, mint a legvégső porosz katona mutatott valamikor a legelső franczia fogolyra Sedan után. Az idealisták ehez a szétzüllött felekeze- téhez tartozott az a fiatal ember is, a kit galamborzással vádoltak a hétköznapi kisvárosi emberek. A ki elrabolta a Kis Marit ezt a drága üzleti czikket s elrabolta egyenesen egy léha vőlegény elől, a ki hajlandónak mutatkozott ötvenezer forintért a kedves leányt boldogtalanná tenni. Senkise mondta akkor, hogy : jól tette ! Mindenki igazat adott a hüledező kufárok- nak, a kik drága portékát vesztettek el a kiröpült galambban. Kovács László a maga erejéből küzdötte fel magát a tanult emberek osztályába, hanem azért megmaradt szegény embernek a ki rendesen arra van hivatva korunkban, hogy pályája kezdetén kibéreli a korlátoltság s szolgálni kénytelen az ostobaságot, mely ilyen vérföl frissítéssel hösszabitja meg a maga uralkodását. leljesen kész iigyvéd volt, mikor egy kopott eszű fiskális árendálta ki a fiatal tehetséget, hogy az irodának munkát és tekintélyt szerezzen. A sokat küzdött fiatal ember megadással tűrte ezt az alárendelt sorsot, hanem azért nem zúgolódott sohase Fehér lepel fedte a háztetőket, zúzmara csüggött a. távirósodronyokou s a hordárok és kons.áblerok bajuszán. A havas, csúszós kövezeten folyton bukdá-- csoltak a járó-kelők, inig az asz "alton a komfortáblis lovak próbáltak walzer. járni. Yolt kelete a hóekéknek, izzadtak keményen az utczaseprők, ( alán azért gratuláltak oly szemtelenül iijév napján ? . , ) s folyton czirkáltak a hóhordó kocsik. Ez a »jót jelentő« hó annyi gondot és köb séget okozott a város atyáinak, hogy annak eltakarítása végett már póthüel felvételére határozták el magukat. De hát számokra az újév csakugyan — »jól« kezdődött. Mert az udvarias »Jupi.er pluvius« egyszerre csak se- giíségükre jött. A vizkereszt meghozta az égi vizet. — Két napig esernyő alatt járlak a pestiek. A hóekék nyugalomba vonultak, az utczatisztiíók pihenésre tértek, minden hó és jég lu- csokká vált. Nem volt szükség póthi- telre. Hanem azért mégis csak rossz, hogy a farsang vizenyősen kezdődött! Hogyan is énekli don Pedrő a »Bolond Istók «-ban ? „A szomorkodó világba Bevonult hős Karnevál Jö kedv támad, ée nyomában Zajos estély, fényes bál. . Karnevál herczegő excellentiája csakugyan újra közöttünk van. Egyelőre azonban még csak a kalendárium szerint. Mert ámbár már vasárnap lezajlott egy »lustige Baua Ball« a király ii czában ; az elite-világ férsangja csak a szombati jogászbállal kezdődik meg. Természetesen nagy siker Ígérkezik. Nem lesz hiány fáradhat a lan tánezo- sokban, fehér illusió-toilettekben s erősen piruló, naiv, félénk hölgvecs- kékben. Ma a farsangot még csak a kirakatokban szemlélhetem. Ezekben az ezer féle toilette-, pipere- és díszítési czikk nagyon kellemes benyomást gyakorol a férfi szemre és szívre, (a papákéit kivéve). Csak azok az uj, nagy kerek legyezők nem tetszenek nekem. Senem szépek, se nem praktikusak. S a tarka barka genreszerű képmázolatok meg épen Ízlés'elenek rajtok. Czélszerű változás a toillette-kérdés- ben, hogy a színes selyem és atlasz- czipők nem szerepelnek az idén. Mer ezeknek azon hátrányuk volt, hogy a legparányibb lábacskát is nagvn k ün- tették fel. Már pedig a kis láb olyan isteni adomány, melyet inkább kierőmert egy kis nádfedelű ház mindig megvigasztalta. Egy szegény öreg parasztasszonyra gondolt ilyenkor, a ki még most is elsirdo- gál az ő világgá ment fia után s a bibliában tartjs és a szentirással egyszerre olvasgatja azokata leveleket, melyeket a fiától kap. A fiától, a ki úrrá nőtte ki magát s már olyan régen segíti a szegény asszonyt. Kovács László erre a szegény öreg paraszt asszonyra gondolt, mikor szenvedett s mikor boldog volt. Megosztotta az imádkozó édes anyával élete örömét és bánatát még a távolban is. Két évig vezette a fakult eszű vén prókátor irodáját. Az árendás meggyarapodott s csupa háládatosságból úgy titulálta az ő nimbusza teremtőjét s hírneve névtelen munkását, hogy »sepleti diurnista«. Nem merte elismerni a vén róka a ragyogó eszű napszámost, mert akkor talán már maga magára se lett volna képes rá ismerni. így keletkezett az ő nemesi előneve, melyet a megvetés adott neki. Sepleta diurnista. Yannak emberek, a kik összes gyönge- ségüket egy névtelen fiatal óriással takarják el ; de a világ előtt csupa hálából becs- mérlik és alázzák. Ez szokott lenni az ostobák hőstette. Azoké, a kik uralkodnak egy kibérelt ész hatalmával, a kik dolgoznak egy lenézett ember szellemével, a kik gondolkodnak és éreznek egy bilincsekbe vert agygyal és szívvel. Ezek a szellemi uzsorások óriási tőkét harácsolnak el a bérbe vett erőtől s az elismerés kamatait a hálátlanság apró pénzével fizetik ki. szakolm, mintsem eltüntetni kell. — A ruhaszövetekben az illúzió elvesztette elsőségét. (Kár érette !) Finom etaminé kelmék a logfelkapottabbak, még pedig az olyan csikozottak, hol egy fényes esik melleid egy matt esik következik. A belépők simák s prém elenek. Különösen szépek a hófehér pelusheből készüllek. — Az illatszerekben a »Wein Bütlien Duft« a legtijabb, amit alkalmasint Baehns istenségének köszüuhe- .ülk. A hajviselet módozatairól majd egy-két élire-bál megszemlélése után mondom el tapasztalataimat. A hét legnevezetesebb eseménye Csiky uj vígját,ékának (a jó Fiilöp) premiere-je volt. Nos hát nem hiába ette gyanússá a darab jóságát ama körülmény, hogy az akadémia pályázatán majdnem elnyerte a négyszáz aranyat, mert valóban — gyenge darab, m ssaliance, melyben Csiky a komoly drámát bohózattal akarta összeházasítani, az eredmény természetesen egy szerencsétlen házasság lett. Van ugyan e darabban is sok helyzet-komikum, csattanós point, mulattató bonyodalom hanem az egész mégis csak elhamarkodott tökéletlen munka. Jól meg van Írva, de rosszul megkomponálva. S hogy mégis zajos sikert aratott, az a színészek remek játékának, s a szerző régi nimbusza fényének tudható be. Nádaynál jobb »jó Fiilöp« nem létezhetik. H. Lánczy Ilka Csillag Terézt megközelítette, a kinek eredetileg e szerep s/.ánva volt. És Vízvári, — az most is Vízvári maradt, jóllehet az öreg Iváth alakja nem az ő já:ékkörébe tartozik. Nagy hatást t.**tb az első felvonás park részletét ábrázoló remek díszlete. No de ez sem Csiky érdeme ! Egy sensatiós esemény is volt e hátén. Az ó-szőnyi dráma. Egész fővá- rrst izgalomba hozta Kedden az esti lapok tndositása Vásonkeőy öngyilkosságáról. A napi lapok azonnal külön tudósítókat küld ek a helyszínére. A képes lapokban az öngyilkos arczképe megjelent. Tatár Péter azonnal 4 kros regénybe foglalta a történteket, melyekről Hazafy Veray János 2 kros gyászkymnust zengett. A legbizarrabb és legellentmondóbb hírek szállinkóz* lak 2-3 napon át az esemény felől. Kávéházakban, klubbokbau, varróasztal és Íróasztal mellett, »Vadászküri «-ben úgy mint a »Makra pipá«-ban csak az öngyilkosság forgott szóban. Mindenki tudott mondani s mindenki akart hallani valami újat. Egyes lapok napokig így járt Kovács László is. Parlagi eszű főnöke meggyarapodott vagyonban és tiszteletben, ő pedig elha- nyatlott tisztességben és jólétben. De ismerte korunk rideg törvényeit, melyek uralkodnak rajtunk s melyeknek ez idő szerint igazuk van, mert hatalmat képviselnek. A gondolkodó természetekhez tartozott, a kik elméletekkel himzik jövőjük képét s a kik minden üdvösségüket egy általuk teremtett csodálatos világban keresik. Idealista volt, a ki mindig undorral fordult el a mai kalmár szellemű világtól, a léha anyagi felfogástól s a szellemi élet. elalja- sodásától. Magába vonult a lepcses gondolkodású s trágár szájú társaságok elől, melyek az értelem drága gyöngyeit az érzékiség moslékjába keverik. Szóba állott kedves könyveivel s belemélyedt a maga érzésvilágába. Eájt neki, ha valaki kizavarta belőle. Érezte, mint minden idealista, hogy kisebbségben van ; de tudta, mint minden idealista, hogy az ő belső világa kárpótlást nyújt neki a külsőségekért. Elvégezte a dolgát s az alatt rendelkeztek vele ; de azután a magáé volt teljesen s boldogan foglalkozott eszményeivel. A ki leginkább félreismerte, az nagyon természetesen az ő princzipálisa volt. — Ez a sepleta diurnista kerüli a mi társaságunkat. Nem vesztünk vele, mert szeret okoskodni. Egész estéit a könyvei közt tölti. (Ráfér még kérem egy kis tudomány) Lehet, hogy nemsokára valami könyvvel fogja meglepni azokat, a kik semmit se várnak tőle. (Csak azután rá
