Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 31. szám

KSZTKIÍHOM IX. HVl-’OLVAM

31. SZÁM.

VASÁUNAIt 1887. Al’lílLIS 17.

MEGJELENIK HETENKINT KETSZF.R: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN.

ni.ÖI'T/.HTKSI Ált :

égés/, övru .... ...............................6 I rt — kr.

f

él évre...............................................................3 lit — kr.

negyedévre.........................................................1 frfc :)0 kr.

E

yy s/áni ára 7 kr.

Városi s megyai érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:-SZENT-ANNA-UTÖZ-A 3i7. SZÁM,

liová. n I;i.p s/,el In,ni rés/,ét illető közlemények küldendők.

"^RHÜJÓhTvATAL :

SZÉCUENYI-'T'ÉR 331- SZÁM,

hová a lap hivatalos- s a magán hirdetései, a nyílttéribe szánt közlemények, elöli/,etési pénzek és ruela,múlások intezendők.

|_________________ II

H

IRDETÉSEK

1 HIVATALOS IIJIÍHETESEK : ;

M A G Á N-1111? 1) ET ÉS E K

1 szótól 100 szóig — frfc 7ö kr. I

: megállapodás szerint Jegju100-200-ig . 1 fit r»0 kr.

lányosabban közöltetnok.

200-300-ig . 2 frfc 2S kr. ■:

: —

Uólyegilij 30 kr.

í NYJ LTTElf sora 20 kr.

Egy iparos-egyesületünk múltjából.

T.

Ivét igen taimlságos könyv jelent meg a napokban I\uscher Antal gvőr- szigeti plébános Íróasztaláról, a Sz. István Társulat kiadásában.

A második kötet a hazai ka:k. 1- gény- egyesüleíek történetét vázolj a s ezek között első helyen emlékezik meg az esztergomi katli. legényegyesületről is, melynek története nem lehet érdektelen lapunk olvasói előtt.

Az a szomorú emlékezel ű esztendő — Írja Reseller — mely a folyton tartó szárazság miatt nagy ínséget hozott, az országra —az 1863, a magyar legény egyesületi ügynek a legbővebb terméssel fizetett. A mióta a legelső magyar egyesülett létrejött napjainkig egyetlen év sem látta több egyesület születését, mint épen ez az esztendő. Esztergom, Yácz, Gyulafehérvár, Székesfehérvár, Veszprém, Kismárton, Győr és Pécs mindmegannyi tekintélyesebb város alkotta meg ez évben a jóratö- rekvő iparos ifjak e menedékhelyét.

Ezek között a legelső az esztergomi egyesület volt. Az ország bíboros főpapja, ki már hét évvel, előbb megnyitotta. a budapesti egyesületet, bőkezű támogatásában részesítette a pozsonyi, nagyszombati és a budai egyesületeket és atyai vonzódását az egyesület iránt különösen kitüntette azáltal, hogy az esztergomi zsinat tagjai közé a katlio- likus legényegyesület ügyét is felvétette, nem engedhette, hogy az ő primási székhelyének, az iparííző Esztergomnak iparos-legényei tovább is nélkülözzék a legényegyesülét kiszámitbat 1 a 11 áldásá.t.

1862. év deczember havában megbízta a főpap Zajosok Jánost (most Zaj- nai János nagyváradi kanonok), a tanítóképző intézet igazgatóját, hogy dolgozzon ki tervet arra nézve, mikép lehetne Esztergomban legényegyesületet létesíteni. A tervezet csakhamar megkészült, minek következtében a herezog- primás a tervezőt is Mcslényi Gyula érseki levéltárost (most esztergomi apátkanonok és szemináriumi rector), Esztergomnak akkor igen népszerű két papját, Budapestre küldték, hogy ott decz. 28-án, vasárnapon, az egyesület életét tanulmányozzák és a pesti egyesület kitűnő elnökétől mindenben tájékozást szerezzenek. (A kerczegprimás a legényegvesülett minden apróbb ügye iránt annyira érdeklődött, hogy az esztergomi egyesület alakulásának legapróbb részleteiről írásbeli tájékoz látást kívánt, melyre sajátkezű leg vezette rá megjegyzéseit.)

A két buzgó férfin kirándult Pestre és küldetésük eredményét terjedelmes emlékiratban terjesztették fel a prímásnak. Az irat, a tett tapasztalatok alapján, meleg ügyszeretettel, finom tapintatossággal részletezi a módokat és eszközöket, melyekkel a legény egyesületet legalkalmasabban létesíteni lehetne. A többi között, mivel ily egyesület alakításánál az erkölcsi kényszerítésnek még árnyékát is el kell kerülni, ajánlja, hogy az egyesületet ne az egyházi hatóság kezdeményezze, hanem a majdan megkezdettet engedélyezze. Hogy a doSzámitgatom, miként a kis gyerek: Még egyszer alszom, egyszer ébredek S aztán meglátlak njra tégedet!

Édes reménynyel lesz szivem tele S a régi búnak, fájdalomnak ott Ez érzelemtől nem marad helye.

Örömet érzek s vágyat, égetőt,

Hogy ott lehessek valaliára már,

Igéző, bűvös szemeid előtt.

Hogy elmondhassam: mennyit szenvedek Távol tetöled, és hogy nélküled Mily hosszú, kínos, egyhangú a lét :

Hogy az. örök szomjúság égetett Egy forró csókodért, s cserébe oh Od’ adtam volna üdvösségemet;

Hogy elmondhassam : mily szegény vagyok Te nélküled, — s veled meg gazdagabb Mint a királyok, — dölyfös Krözusok ! !

FÖLDVÁRY ISTVÁN.

■»ÁgfÓTY--íj. •

A

REGÉNY.

Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László.

(Huszonuyolczadik folyt.)

Á prókátor az asztalhoz ült s néhány jegyzetet csinált. Azután igy szólott:

— Kutassuk ki a szekrényeket!

— Megtehetjük — felelte a szolgabiró s az öreg almáriom felé ment és kinyitotta.

A prókátor szomjas szemekkel tekintett a szekrénybe. Kara bácsi is odasietett.

Egyszerre csak diadallal kiáltotta fel az ügyvéd:

— No lám itt az ezüstnemű! Ráismer Kara ur ?

Kara kezébe vette az ezüst tárgyakat s egész őszintén mondta:

— Az ám a kis Mari ezüstje. Mind meg van! — konstatálta bambán.

— Csakhogy ez mind a magáé volt ám, a mi egy kis különbség! — tette hozzá a prókátor szemrehányó oldal pillantást vetve a naiv emberre.

Egy fiókban sok tallért találtak.

— Itt köszöntenek pedig az ellopott ezüstpénzek! Rájuk ismer Kara ur ?

— Az ám! — felelte az öreg gyámoltalanul.

A szolgabiró az asztalra rakta a fölismert értéknemüeket.

— Van itten még valamt! — szólott azután s a fiók aljából kivett egy levelet.

A prókátor belepillantott, de első tekintetre nem ismerte. Kara bácsi azonban egész megindulva kiáltott fel :

— Szent Isten, ez a kis Mari édes anyja kezeirása!

— Biztos benne? — kérdezte a szolgabiró.

— Megesküszöm rája. Itt van különben néhány levele is a zsebemben. Hasonlítsa csak össze tekintetes ur.

Az összehasonlítás megtörtént.

•— Csakugyan egy kézírás —- hajtogatta a prókátor — de most hadd olvasom fel, hogy mi van benne. Hátba újabb nyomok valami rejtett bűn felé?!

A prókátor sóvár szemmel, de folyton lohadó tűzzel olvasni kezdte:

— »Örzse lelkem, nagyon beteg vagyok«.

— Ki ez az Örzse lelkem, Kara ur ? — kérdezte a szolgabiró.

— Egy olyan gyereknevelő asszony, a ki a bizonytalanból eltitkolni való csemetéket kap a kezére, tetszik tudni: angyal csináló.

— Menjünk tovább!

— »Gondoskodni akarok gyermekem jövőjéről, — folytatta a prókátor — őrizze meg titkomat, még halálom után is, mert boldogtalanná teszi családomat és emlékemet. A kis Mari számára leteszek magánál ezer forintot érő ezüst neműt, másik ezer forintot érő ezüst pénzt s harmadik ezer forintot érő papírokat;«- Megállj, egy pillanatra ! — szólt: bele a szolgabiró örvendetes hangon — hadd hasonlítom össze ezeket a tételeket a te hűnlajstromoddal !

— »Ezüstnemű: ezer forint. Ezüst pénz-' ezer forint. Vánkosból kifejtett papírpénz: ezer forint. Kovács László által eltol vaj olt összes érték háromezer forint.« — Összevág. Ki diktálta ezeket az adatokat erre a lisztára !

— En dictáltam! -—- felelte Kara bácsi egész őszintén.

— Menjünk tovább! —sürgette a szolgabiró nemes hévvel.

A prókátor már alig merte tovább olvasni; de folytatnia kellett:

— »A maga fáradságáért hagyok külön ezer forintot. Nevelje föl gyermekeimet, taníttassa, óvja és védje. Odafönt majd imádkozni fogok érte és vigyázok reá,ja. Ha szive szerint lesz, adja férjhez és szolgáltassa ki neki a háromezer forintot. Csekélység, de mégis valami. Arczképeniet óvja meg. Valamikor még mentő angyala lesz ez a kép.. .«

Kara bácsi épen ennél a tételnél meghatva szólalt bele :

— Ott van a falon, nézzék csak kérem, az a fehér asszony, a kis Mari édes anyja képe! Ezt is a kis Mari vitte el tőlünk.

— Mentő angyala ! —- tette hozzá a szolgabiró s hálásan nézett a bánatosan mosolygó szép halovány asszonyra, a ki olyan szelíden tekintett a betörő szuro- nyos emberekre.

A prókátor kelletlenül olvasta tovább :

— »De ne árulja el neki sohase a nevemet. . . Ne mondja meg, hogy ki voltam. . . Halálos ágyamon is az én szegény jó kis Mariskámra gondolok, a ki sohase mondhatta nékem azt az üdvözítő szót, hogy: anyám...«

letett 1844. hoy. 20. Esztergomban. Irodalmi műve: »Lélektan» a gymnasium ifjúság használatára. »A társadalmi élet használatára. »A társadalmi élet befolyása a nevelés ügyre és iskolára. Budapest kegy, rend. gym. 1872.

Pór A n t a 1 esztergomi plébános, később pozsonyi apátkanonok, a m. akadémia levelező tagja. Született 1834. okt. 18. fölszenteltetett. 1858. júl 15. Irodalmi müvei: Levelek és czikkek, értekezések stb. Önálló művei: »Athen Perikies korában.« Curtins után. Pest. 1868. »Hellas földirata s a hellen I államrégiségek.« Pályamű. Pest 1871.

! »I. Frigyes viszonya Oroszlán Henrik- jliez.« Buda. 1870. »Szent István ki- jrály.« Pest. 1871. »Róma története.« Pályamű. Pest. 1872. »Hunyady János.« Pest. 1872. »Egyházi beszéd sz. István ünnepére.« Budán 1873.

Paulo vies 1) ö m j é n szent Fe- ! rendű áldozár Esztergomban. Szül. j 1794. jún. 4. meghalt 1872. jún. 19. Irodalmi műve: »szent beszédek.» Párbeszédek czimű füzet. 1872.

1873.

B r á z a y K á 1 m á n esztergomi születésű papnövendék, mint ilyen meghalt 1874. Irodalmi müve: «Szent 1st. jván lovaggá ültetése a Garami folyó mellett.» István bácsi Napt. 1873.

Concilia Emil segédlelkész Esztergomban; jelenleg érsekhelynöki 1 tirkár Nagyszombatban. Szül. 1847 máj. 3. tolsz. 1870. aug. biralatok ismertetések, hírlapi levelek.

H o 1 1 ó s y J u s z t i n i á n szent , Benedekrendű éldozár, a magyar tud. ’akadémia levelező tagja, gimnásiumi

dog igy történhessék, azon kell lenni, hogy a mesterlegények maguk is átérezzék az ilyetén egyesületeknek szükséges, hasznos és kellemes voltát és annak felálitását önmaguk kérelmezzék a lelkészi hivatal utján a ■ főp ász tortól. De mivel a városban elszórt legények közül igen sokan a legényegyesületnek még hírét sem hallották és igy kellő felvilágosítás nélkül a legényegyesület áldásairól nem is tudhatnak, szükséges a mestereket tanácskozásra összehívni, hogy azután általuk értesüljenek a legények a létesítendő egyesület czélja- iról; tanácsos volna egyúttal ha az esztergomi iparosok Budapestről alkalmaznának több legényt, kik már tagjai lévén a pesti egyesületnek, legjobban ismerhetik és ajánlhatják társaiknak az egyesületi életet.

A prímás örömmel fogadta az értesítést, melynek alapján 1863 jan. 8-án újabb tárgyalást tartott két megbízóijával. Az erről fölvett jegyzőkönyvben már ez olvasható: »miután amugyis vau Esztergomban több és lelkes iparossegéd, kik azelőtt, mint egyesületi tagok Pesten dolgoz ak, nem szükséges Pestről kérni az erjesztő kovászt,' hanem elégséges, hogy ezek szólíthassanak fö a jegyzőkönyvet vezető Zajcsek álltai arra, hogy az egyesület számára több i társaikat megnyerni iparkodjanak«.

ESZTERGOM IRODALUmTUK I EIMETE.

(Esztergom város és vármegye egyházi és világi irói.)

XXIX.

1872. Fekete Endre kegyesrendi áldozár és tartomány főnöki titkár. Szü-