Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 30. szám

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. El/UT/ETÉSI All : egész évre .... ..................................6 Irt — kr. f el évre....................................................................3 fit — kr. n egyedévre..............................................................1 fit 50 kr. Eyy szám ára 7 kr. ___ = V árosi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lo.p s/.olImni részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyiI(térbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reelamálások inl.ézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS 111 IMlETÉSEK : I szótól 100 szóig — fit 75 kr. 100-200-ig .' I fi t 50 kr. 200—800-ig . 2 fi t 25 kr. J’élyegdij 30 kr. iMAGÁN-llllíDMTIOSKK negállapodás szerint Jegjn- tányosabhan közöltéinek. fi! YI l/ITEI, sora 20 kr. Föltámadásunk ünnepe. Budapest, apr. 12. (Junius.) A magyar nemzet, mely dicsőségben gazdiig ezredéven át bizo­nyította be életerejét, meghozza ti leg­nagyobb áldozatot is, hogy megvéd- hcsse a békét kívülről, jövő veszedel­mek ellen; de a belső béke fen tartá­sára épen Magyarországon fordítanak legkevesebb gondot. Elfelejtik, hogy a kis magyar föld határai közt fenn­álló belső béke leghatalmasabb véd- paizs a külellenséggel szemben, mely egész Európa békéjét fenyegeti. Bár­ha a vallás és fajgyűlölet vándorapos­tolai a választási időszak eljöttével az ország minden részét az egyenetlenség maszlagával fogják behinteni, üzérked­nek az igazságnak keresztényellenes elferdítésével, s a születés véletlen és az Iston-imádás módjainak különbözető szerint az emberek közt szakadást idéz­nek elő, mindezek daczára Magyaror­szágon a szabadság és jogegyen 1 őség- nem fogyatkozik, sőt még csak cl sem homályosai a lélekgyilkoló orosz cár- ropapismus példája szerint, mely a szeretet szent tana nevében milliókat korlátoz a szellemi rabszolgaság kény­szerzubbonyával, úgy hogy újra igaz­nak bizonyult eme százados tapaszta­lás : »Ha valaki a szentirást túlságo­san facsarja, nem tej, hanem vér ömlik ; abból.« A husvét a feltámadás és re- [,mény ünnepe és a remény Magyaror- í szagra nézve nem pusztán üres foga- l lom, miután a magyar polgári és ál- flami szabadság nem ajándéka egy uralkodó szeszélyének, hanem sarja és csemetéje sok évszázados küzde­lemnek. De Magyarországban hála is lakozik a nemzet szivében ; épen azért Ma­gyarországban senkinek sem szabad, hogy bárkit is jobban gyűlöljön, mint ahogy a hazát szeretni kell. Ennél­fogva Magyarországon inkább, mint bárhol meg keli azt érteni, hogy amint az alkotmány nem ajándék, ép úgy nem Amit. ajándék Európában a job­bágyság felszabadítása, ép úgy nem osztottak önkénytos kegyadoinányképen semmiféle em an cipaci ót. 1887 évvel ez előtt született a po­litikai Evangélium is, mely a föld összes fiainak vele született emberi jogait visszaadta, melyet a tudatlan­ság zsarnok önkénye, rosszakarata,, vagy durva erőszak rabolt el és igázott le. Ezen politikai evangélium iránti hála- érzet mindaddig nem fog feledésbe menni, mig az emlékezet a múlt sötét árnyalatait s a jelennek fényoldalait méltatni tanítja. Midőn az egész ma­gyar nemzet szenvedéseinek története vérrel és vassal megiratott a halhatat­lan magyar géninsnak Golgothájáig, vigasztalás volt a jövendő szabadság- borának és a nemzeti függetlenség- mindennapi kenyerének reménye. Élvezi ezeket a magyar nép ma is. Csakhogy emlékeztetni kell őt arra, hogy ez ünnep biztató s kedély vidító jelentőségéhez joga is van. A bála a nemzetek életében is a szívnek böl- csesége, melynek nemcsak szavakban jelentkezni, hanem a nép lelkében él­nie is kell. A testvérgyilkos bábom által el­pusztított s idegenek által megszál­lott föld ma virágzó kertje a szabad­birtokosnak. Egész országban élvezik a szabadság üdítő italát s a nép többé nem akaratnélküli csorda, hanem ön­álló és munkaképes ifjú nemzet, mely élvezi munkájának nehezen szerzett, de puha kenyerét. Igaz, sokakat má­morossá tesz még a szabadságnak bő­vel ömlő bora ; de a politikai mámor köde csak azokat kábítja el, kiknek szelleme az előítéletektől még nem szabad, azoktól az előítéletektől, me­lyek a múlt rabszolgaságát szülték. Az emberi fejlődésnek eme gyer­mekbetegségei elmúlnak, ha a magyar szabadságnak nemes borába idegen mérget akarnak is keverni. Epen a feltámadás ünnepén kell erről hálásan megemlékeznünk, mert útmutató ez arra nézve, ahol az örök és nagy igazsá­gok teremnek, melyek egyesítenek és megbékélfetnek. Ebben az értelemben lón a husvét oly ünneppé, mely megszünteti a kü­lönbséget keresztény és zsidó, gazdag és szegény, nagyok és kicsinyek közt. A nagy bölcsek és mély belátási! államférfiak, kiknek nem volt szüksé­gük az ég és föld titkait kikémlelni az olcsó népszerű tudományok modern nyilatkozásai által; a legszabadelviibbek és a legfelvilágosultabbak, ép úgy mint akik más gondolatmenetét követnek, mindnyájan örvendenek a feltámadás örökifjú tavasziinnepének, melyet ép úgy bir a jövő, mint a jelennek za­vartalan boldogsága. Nem épen a husvét ünnepének kell-e a legel fogúItabb szemek előtt is lát­hatóvá tenni az anyaföld örökszeretetó- nek eszméjét ? Ez az eszme alapköve annak az óriási eszmeműnek, mely kö­zel hétezred év , óta megszámlálhatat­lan millióknak szolgált otthonul. Oly barátságos és magasztos otthonul, hogy felekezeti különbség nélkül ülik meg ünnepét, korlátlanul az előítéletüktől', meg nem zavartatva a gyülölség és türelmetlenségtől, melyeket az emberi természet gyarlósága szül, s melyek bennünket mindaddig a nyelv rabszol­gáivá tesznek, mig a szabadság szelle­méhez fel nem emelkedhetünk. Üdvö­sek ez ünnepnek rövid örömei kicsi­nyekre és nagyokra nézve, mert meg­érteti velünk, mily magasan áll az em­beri viszálykodások és az aprólékos szőrszálhasogatások felett. A tiszta emberszeretetnek az az eszméje, melynek útja 1887 év előtt vette kezdetet. Ez azon tana a szere­tetnek, mely Pláto és Aristoteles böl- csfcségét az emberi társadalom javító erejének erkölcsbecsóben túlhaladta; ez azon követség, mely millióknak szi­vébe világosságot hozott a remény vagy a jövő iránti bizalomgerjesztés által; melyek szerencsétlenségek és csapások közben számtalan emberi szív­nek enyhítő vigaszt nyújtottak, mely uj küzdelmekhez erősít, mely minden visszaélés daczára a tényleg meg nem tért barbárok leikéiben feltámasztá az isteni szikrát, mely sok század műve­lődési munkája közben kinőtte magát a tiszta emberi szeretet világító tü­ze vó. lAz „Esztorgom äsTidikü“ tárcája. A JTegény. kÁ'/j Esztergom és Vidéke számára irta: Körösy László. (Huszonhetedik folyt.) A törvény nevében utazó szuronyos ex- cjpeditio a hegyvidékre érkezett, honnan öépen négy órai kanyargó csiga ut vezet a >[katlan legfenekén elterülő kies faluba. A [{hegyvidéki szemek sokkal élesebbek, mint na rónaságiak s így a békés helység ébe- írebb emberei már órák előtt figyelmesekké illettek a négy kocsira. A szolgabirót eleinte nem igazságérzete, dhanem czimborasága vezette. Ez a czimbo- riráskodás egyébként nem lokális, hanem oországos baj. Cziniboraság csinálja nálunk ra kritikát; czimboraság révén emelkednek qpolitikai nagyságaink ; czimboraság vetette nmeg a mai protekeziós rendszert ; czimbo- nraság dirigálja a közigazgatást s az igaz­ságszolgáltatást és czimboraság szövetkez- kteti össze a legkülönbözőbb törekvéseket. / A rendszer alapjában igen patriarchal is és ■ kedélyes; de az európai szem megütközik rajta. Legtöbbször nagyon veszedelmes gyümölcsöket terem, különösen mikor tel­jesen megvesztegeti az itélö erőt. De hát már mi nálunk úgy van az és úgy is ma­rad egyelőre, hogy az emberek nem ké­pességük, hanem czimborasági összekötte­tésük szerint értékesednek s az Ítélet nem a megfontoló ész, hanem a pajtáskodó czimboraság háziura. Ilyen befolyás alatt állott az a gömöri szolgabiró is, a ki egy ősi iskolatársa sza­vára vonult be a legjobb hírű faluba, hogy végrehajtsa azt, a mit megvesztegetett Ítélőképesség dictál vala. De volt azért a Hübelebalázs természetű emberben egy kis becsületes lelkiösmeret is, mely a prókátor poltron leikéből már rég kihalt. A kitűnő svádájú ember oly­kor-olykor leleplezte szentségtelen jellemét a mi a szolgabirót gondolkodóvá tette. Kitűnő svádával rendelkezni nem egé­szen mindennapi szerencse ez idő szerint, mikor az emberek többet hajtanak a sza­vakra, mint a gondolatokra. A sváda nem egyéb, mint a legnagyobb önzés szónok­lata. Rendesen olyan emberek dolgoznak vele, a kiknek nincsenek gondolataik. Ha­nem van bizonyos korlátolt szótáruk, a honnan a közönséges embereket agyon­beszélik. Abban a szótárban az első betű nagy E-vel kezdődik és végződik s az első és utolsó szó nem egyéb az : én-nél. Biz­tositó ügynökök és commis voyagcurök szerencsés svádának köszönhetik kenyerü­ket. A prókátorok és orvosok között kis­városban ritkán csinál nagy szerencsét az, a kinek nagy tudománya, hanem az, a kinek nagy svádája van. A szuronyokkal dolgozó prókátor is te­kintélyes svádával rendelkezett, a mi az olyan szííklátású embereknek, mint Kara bácsinak, teljesen egyforma volt a tehet­séggel, A szolgabiró ur rámutatott a völgy kat­lan legfenekén szerénykedő falura.-— Ez itt alattunk : Istenhátamögött; ugy-e festői ? — Valóban csodálatos fekvés. Kovács Laczinak szerencsés földrajzi érzékei van­nak, hogy Magyarország legelrejtettebb s legnehezebben hozzáférhető falvába bujdo­sott el a törvény sújtó kardja elől. Zseni­ális ember az, kérlek. —- De hát már most mondd el, hogy micsoda szándékaid vannak, ha leérke­zünk ? — Napoleon, kérlek, az én tervem fölsé- ges. Hát mindenekelőtt körülzárjuk a sik­kasztó tartózkodó helyét négy csendőrrel. Azután két szuronyos emberrel behatolunk a szobába. Ott persze tied az első szó. Fenséges nyugalommal ki fogod jelenteni a törvény nimbuszát s a feltétlen meg­adást. Azután, ha Kovács Laczi ellensze­gül, figyelmezteted és megszelídíted. A csendőrök minden mozdulatunkra ügyelni, tartoznak. Ha elő kell venni a lánczokat, ám vegyék elé, mert pisztolyok és konyha­kések, boxok és székek nem gátolnak meg kutatásunkban. Utánad szeretnék magam szóhoz jutni. Nekem aligha lesz szükség többet mondanom ennél a néhány szónál : »Uram, önt már bárom év óta keressük, hogy tolvajsága miatt megbüntessük. Rakja elő rögtön a megmaradt ezüstöt s egyéb érték neműt, a mit Kara István ur házából tetszett elsikkasztani!« — Képzelem már, hogy a kis Mari erre rögtön elájul s Ko­vács László őrülten ellenáll. Ekkor meg- vasaltatjuk, kérlek. Gyorsan végigmotozzuk a szekrényeket. A szekrényekben bizonyo­san meg fogjuk találni még az elemeit ezüstök maradványát: akkor azután Így szólok Kovács Lászlóhoz : »Uram a taga­dás itt teljesen hiábavaló mesterség. A napvilágra került értéktárgyak ön ellen vallanak. Mi önt átadjuk a fenyitő bíró­ságnak, még pedig rögtön. Búcsúzzék el szerencsétlen nejétől, a kit annyira meg­fosztott minden becsületétől.« — Ha Ko­vács László megtörik és rimánkodni kezd akkor igy fordul a történet: Kiürítjük kérlek a szobát, de a feliérszemélyeket a konyhán két csendőr felügyeletére bízzuk. Ekkor azután négyszem között felszólítom Kovács Lászlót, hogy hajlandó-e nekünk egy óriási engedményért némi csekély vi- szontszivességgel szolgálni? Például elmon­dom neki, mint törvénytudó embernek, hogy minő sors vár reá. Becsukják, elve­szik a diplomáját, földönfutóvá teszik stM. Ha valamikor megszenvedte a bűnét, akkor már a felesége tudja Isten merre lesz. Hagyja el hát a nélkül is törvénytelenül szerzett életpályát s akkor én rögtön abba hagyok minden vizsgálatot s további lé­pést. Köteles azonban a helység plébánosa és elöljárósága előtt kijelenteni, hogy Marit azért hagyja el, mert az öt becstelen bűnbe sodorta. Hogy mibe, aboz senkinek semmi köze. Értsük mi a sikkasztást a mi miatt ezentúl kö.csünösen és halálosan gyűlölni fogják egymást. Néhány idegfesütő jelenet után megtörténik a szakadás s a leendő, válópör első lépése, különösen akkor, ha a boldog házaspár egy kicsit hajba is kap a tanuk előtt. Össze tudom én, édes Napo­leon kérlek veszíteni még a gerliczéket is, csak szükségein .legyen rá. Akkor azután

Next

/
Thumbnails
Contents