Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 28. szám

felső rétege, eléretett, mely adatok arra mutatnak, hogy az azt fedő kis- ezelli tályag sehol sincs nagyobb vastagságban kifejlődve, illetőleg annak felsőbb rétegei erosío következtében el vannak hordva.

Ha tehát, a kisczeli tályagokon ke resztül, a hárshegyi homokkő aljáig egy fűrlyuk liajtatik alá ; akkor minden kétséget kizárólag felszálló forrás fog megnyittatni, melynek vize, zárt oldalú csőben, legalább is a rárói, barátkúti, dorogbi és tokod! források színvonaláig fog emelkedni.

(Vége kőv.)

BORÁN! JÁNOS.

ZÁSZLÓBONTÁS,

Esztergom, ápr. 6.

Á képvtselőválasztási mozgalmak máj- napi eseményekké váltak városunkban s napirenden is maradnak egész a koc.zkák foi'dnlásáig.

Az első hullámokat a szabadd vápáit hatalmas életjelé vetette. A szabadelvű-párt élén az esztergomi előkelőség szinejavából s a közélet szóvivői elemeiből, valamint a nép rétegeiből olyan befolyásos vezéremberek állanak, akik a pártnak nagy tekintélyt és súlyt kölcsönöznek. A párt napról-napra gyarapodó zömét az az erős meggyőződés gyűjti és tartja, össze, bogy Esztergom jól felfogott anyagi és szellemi érdekei csakis úgy valósulhatnak meg, ha ezek a kormány érdekeivel nem állanak ellentétben. Itt van a vasúikért!és, üt van a, városok egyesítése, itt van a kulturális élet fokozása, itt van az ipar és kereskedelem létérdekeinek emelése, itt van az általános jólét és jogegyenlőség nagy kérdése egy program inon. Válaszsza ki belőle ki-ki azt az eszmét, amelyért leginkább lelkesül s nagy oka lesz rá, hogy az alá a zászló alá sorakozzék, ahol Esztergom jövőjéért a legszebb kilátások kecsegtetnek.

A szabadelvű-párt, tehát nagyon nevezetes törekvéseket képvisel s Így azokat kellőképen méltatni és megvilágítani lapunk legkedvesebb feladata leszen.

De ugyanakkor, midőn ilyen határozottan állást foglalunk, ki kell jelentenünk, hogy a mérsékelt ellenzékkel szemben csalás olyan fegyverekkel fogunk küzdeni, melyek az előkelő párthoz s a szabadelvű párt nemes törekvéseihez teljesen méltóak.

Politikai súrlódásokat, elkesoritóse- ket, személyes vitákat és harczoka nem fogunk szítani. Tegyen minden művelt gondolkodású polgár a maga meggyőződése és hite szerint, de ne becsmérelje azt, akinek politikai nézetei eltérők.

A végső czél elvégre is ugyan az. Különböző elvekkel hazánk boldogulása és Esztergom föl virágoztad ása.

A végső czél ez a néniessége legye alkotmányossá fölfogásunkat s nemesítse meg küzdelmeinket.

Ki vannak bontva a zászlók.

Eseményt esemény követ.

De őrizzük meg minden körülmények között is küzdelmeink nemes formáját, legyünk előkelő ellenfelek, de soha se esküdt ellenségek.

Küzdjünk nézeteink mellett erélyesen és fen költ szellemmel ; de ne feledkezzünk meg soha, se arról a méltóságról, mely legszebb hazafiui kötelességünk gyakorlatánál politikai érőtí- ségünket és intelligencziánk erejét megilleti.

Ki vannak bontva a zászlók, de maradj an alt összekötözve a párttusák és társadalmi viszályok cerberusai!

Nem sokat törődtünk eddig az auti- semitizmus áramla árai. Ha jó törekvés van benne, ám szo'gáljon az ország javára; ha csak magán 'rdekei jvannak, majd elbuknak azok önmagáktól. Csak idői; kell hagyni rája.

De mos megszólal Kossmli Lajos, aki azt üzért e, hogy nőm helyesli az ailtisemiták kimélet'on küzde ni t.

. . . »A jogegyenlőség kérdése u gy mond a legnagyobb élő magyar — pár elvi kérd's. Én erről hatiro- zottan nyila koztam azon lev lben, melyet. a zsidókérdésben Helfy barátomhoz intéztem. 0, világosan ez áll: »az. az ön^en artás kötelessége parancsolja, hogy idegen zsidóknak épen ágy, mint idegen pánsz'áv vagy pán- román elemeknek Magyarországba csoportosulása meg ne engedt ss k ; de hogy azok közül, akiket a demokratikus iránynak hódoló igazság az ország polgárai közé sorozott, csak egy teremtett léleknek is jogegyenlősége megcsorbi.tassék, azt a függetlenségipárt meg nem engedheti.«

Ugyanezen levelemben még ez irtani : »Kétség elemiek tartom, hogy az ország polgárai közt a faj, nyelv s vallási különös g nélküli jogegyenlőség nem oly dolog, melyet a párt tagjaira nézve nyílt kérdéssé lehessen deklarálni s ha volnának, akik ez az elvet megtagadnák, azokat a párt tagjainak lehessen Lek in e n i.«

»No kérem — írja tovább Kossuth e levelem 1882. november ben az ország csaknem minden lapjában közölve vo:t ; há ha igaz, hogy az an- .iszemitik ezzel ellenkezőleg mernek reáin hivatkozni, hát miért nem olvassák fejükre ezt az agy on zúzó czá- ío latot.«

Ezt üzeni Kossuth Lajos a szeretetlen küzdelem szítéinak. Vájjon meg fogják-e érteni a nagy száműzött üzenetéből, hogy az ő törekvéseiké, eliteIi a szabadság, egyenlőség és tes - vériség legnagyobb apostola ?

Kossuth Lajos azt üzente.

A képviselőház újabb házszabályainak módosításával foglalkozó albizou- ság egy igen nevezetes tételt fogalmazott. Ezen tétel szerint a kérvény- nyél megtámadott képviselő válasz ás megsemmisíthető, ha bebizonyul, hogy valamely osztály, nemzetiség, vagy felekezet ellen izgatás tör. ént.

Ezt a tételt az antisemita képviselők úgy értelmezik, hogy ki vau adva ellenük a jelszó s épen azért a javaslat ellen síkra is készülnek.

ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE.

(Es/iergom város és vármegye egyházi és világi irói.)

XXVI.

Rényi Rezső Eszrergo inban lakó ügyvéd. Irodalmi művei : »Vallás

és művészet szépésze i kapeso’a ban.« Esztergom. 1869. »Az eszcergomi pri- mási kép és me sze. ár és annak mű- irodalma.« Cultur örténe i szempon.ból. Petrarca' és Kisfaludy,« »Pausu- nias« czimü dráma. »Itália költészet* a középkorban.« 1887.

1870.

B r o z o r á d Rezső földbirtokos Mogyoróson. Irodalmi működése : Több li rlapi czikk.

Gr y ő r f f y Iván vízivárosi tanító E-z ergoinban. Irodalmi müvei : »Egy szerény indítvány.« »Alakítsunk hazánk növendék ifjúsága ezrei számából és számára egy Szt-Imre lár- su’ato:.« »Kis mennyei manna.« Katii, ima- és énekes könyv. »Garaboncziás Diák.« Iskolás adomák, diákos ötletek

s.b.» »Tréfás versek. Huinorgyöugyök gyűjteménye.« »Ötven eredeti magyar népdal és dallam hangjegyekkel,<< »Npisko'ai tankönyvek: »Földrajzi

kőnvvecske.« «Magyarország története.« »Termesze rajz.« »Természettan.« — Nagybecsű nyelvészeti dolgozatainak kéz/ra át a M. T. Akadémia megvásárolta.

H o r v á t li Endre esztergomi szülét'SŰ plébános Izsáu. Előbb tanulmány felügyelő az esztergomi pap- nevelő-int‘zedren. Szül. 1816. meghalt 1871-ben Esz ergomban, mint nyugalmazó t izsai plébános. Irodalmi művei : »A jó pásztor.« Nagyböjt! beszédek. »Irányzatok a katli. Autonómia ügyében.« 1870. »Szent beszéd, szt-Béla püspök emlékünnepére.«

K ő r é s z Kelemen szt-Fereucz- rendii áIdőzár Esztergomban. Született 1821. decz. 7. fölsz. 1844. szépt. 26. Irodalmi művei : Számos czikk a »M. Nyelvőr«-ben. »Mária tisztelete egyházi beszédekben.« 1858. »Szent Keresztúti intések.« 1868. »-Nyelvtanul mán yolc a mondatkötésről.« »Bölcsészeti tanulmányok. A természet rendsze re.« » A takarékosságról.« 1868.

K ii d 1 i k J á n o s tanitóképezdei igazgató Esztergomban, jelenleg pedig plébános Püspökin (Pozsonym.) Szül. 1842. máj. 19. fölsz. 1866. júl. 25. Irodalmi művei: »Melyik iskola mester követi leginkább az isteni mester,. «Pályamű. »Az orgona története.« Jelent meg tőle számos czikk, értekezés, levél. Önálló művei: »Assissi szt-Ferencz élete.« Chauvin után. »Bibliai régiség an.« I—XL

N é ni e t Antal bölesészettudór, esz ergommegyei kir. tanfelügyelő. Irodalmi művei : »Érzelmek és azok

i

•nevelése.« Pozsony. 1875. Irt több ■füzetet, például: »Etwas über unser

Selm wesen.« »Mikor remélhetjük népÉrted ? Alert megérzem, ha ki is veszed. Érted János ? Vigyázz kérlek. . .

János nem felelt s a beteg feléje fordult :

— Hát nem akarsz vizet adni János ?

Nemesházy Gyula állott előtte.

A beteg úgy nézett rá, mint valami vízióra. Kezdetben kételkedett benne, később fájdalmasan összerázkodött, azután veröfé- íiyes mosoly vonult végig bánatos arczán s szenvedélyesen föl akart emelkedni a karosszék párnasirjából, ..de erőtlenül roskadt vissza.

Nemesházy a beteghez lépett.

— Te volnál az Gyula? — kérdezte a súlyos lelki beteg s mind a két kezével mohón megragadta az egyetlen egy résztvevő baráti kezet, mely a múltakból még megmaradt.

— Örömhírrel jóvök édes barátom — kezdte Gyula, a ki alig bírta megfékezni elérzékenyedését. A te gyermeked él, a te gyermeked kimondhatatlanul boldog, a te gyermeked meg van . . .

A megtörött embert varázserővel hatották meg ezek a gyógyító szavak. Szemeibe a szeretet tüze gyulladt ki, homloka fólde- riilt s arczát a hevesebben lüktető vér borította el. Mosolyogva is, meg sírva is kérdezte :

Hát van még öröm számomra, mielőtt eltemetnek ? Hát megérdemeltem én ezt a boldogságot? Hát elég méltó vagyok p én ilyen ünnepre ? . . Igaz, megszenvedtem érette. . .

A vén szolga elfordult s egy nagy váza mögé' rejtette el könnyeit.

A beteg ember ló!v futta :

— És mindezt neked köszönhetem, jó barátom. Hány száz czimborám volt a ki most felém se néz s talán csak arra kiváncsi, hogy eltemettek-e már. És te el- jösz hozzám és hírül hozod ezt a nagy kinyilatkoztatást, mely meggyógyítja telkemet s uj vért keringtet szivembe... De ugy-e nem ámítasz? Ugy-e nem hazudsz? Lásd a hazugság is gyógyszer a beteg számára ; hiszen nem egy orvosom rendelt már belőle. Mondj igazat édes barátom. Legyen legalább egyetlen egy ember a világon, a kiben nem csalatkozom . . .

Nemesházy Gyula megindultan felelte:

— A kis Mari Gömörmegyében van, egy elrejtett szép kis magyar faluban : Isten- bátamögött.

— Ki mondta ?

— Évek óta kerestem. Mások is keresték, de nem találták meg, mert nem az ö | boldogságát keresték. Nekem megadta ér- i nem az Isten ezt az örömet. Úgy találtam ! rája, hogy egy dolgodban pesti ügyvéded- ! nél járva, megemlékeztem Kovács László-j ról, a ki egy kis leányt szöktetett meg, Esztergomból s azóta az országos kutatás daczára is se hire se hamva. Az ügyvéd az ő éles szemeivel azonnal ellátott Kovács László szülőiülvába, a hol egy jó öreg parasztasszony lakik, a fiatal ember édes anyja. Hátha annál az elrejtett faluban lakó öreg asszonynál bújd ősik az uj pár. Rögtön utánaláttam. Elküldtem a hegyek! mögé eltemetett faluba egy pesti kereske- 1 döt, a ki már többször járt ott mézet vásárolni s ez a kereskedő látta is a boldog párt. Örvendj tehát velem édes barátom, j

A nagy öröm kimentette a beteg cm- !

bért. Nem volt hozzászokva annyi boldogsághoz. Úgy hatott rája minden egyes szó, mintha súlyos szín aranyat ■ raktak volna a mellére. Alig bírta már a terhet, majdnem összeroskadt alatta.

A vén komornyik kinyitotta az ablakot, hogy üde levegőt kapjon a kimerült ember. .

Néhány perez múlva már annyi erőt érzett, hogy kilépett a nagy karos székből. Görcsösen kapaszkodott ugyan a komornyik karjaiba, de mégis elhagyta sírboltját, a vén karosszéket, me yben már hónapok óta haldokolt.

A vén szolga magánkívül volt örömében.

— Föl akarok gyógyulni... Látni akarom gyermekemet. .. Aíeg akarom ölelni, mielőtt men balok . . .

A fővárosból megérkezett hírneves orvos egész megdöbbenve lépett a terembe, mikor a halálra vált embert az ablak előtt látta.

Hát lehetséges volna-e ?

Mikor mindent megtudott, csak arra kérte Nemesházy Gyulát, hogy ne beszéljen most többet arról a nagy örömről, mert a beteg szive összeroskadhat a nagy boldogságtól.

Pedig még azon nap megérkezett a boldog pár levele is. Az a bocsánat, az a meny ország, mely a beteg embert olyan csodásán megerősítette és meggyógyította.

Már támasz nélkül is meg bírt, álLini, sőt íróasztalához is egyedül ment. A vén komornyik magán kívül volt boldogságában, mikor halálraítélt ura felgyógyulva elveszettnek hitt leányának levelet irt.

Néhány nap múlva már majdnem hiábavalók voltak az orvosok.

Az istenhatamögötti plébános levele olyan gyógyszer volt, mely a szegény lelki beteget még inkább meggyógyította. Megállapították a tervet.

Nemesházy Gyula elmegy a galambfészekbe s m gviszi a boldog nagyapa áldását a kis Kálmánnak, csókját Mariskának és üdvözletét Laciinak. Azután haza hozza őket, ide ebbe a hideg kastélyba, hadd legyen itt örökös tavasz és verőfényes virágház.

A derék ember útra is kelt. Első dolga volt Kovács Laczi volt pesti principálisánál elmondani az eseményeket, melyek csodálatos gyorsasággal halmozódtak össze. A principális rögtön értesítette az ügyről Torontáli Gyula miniszteri tanácsost, a ki magához kérette Nemesházyt.

Mindent megtudott tőle. Találkozót adott neki a mesebeli faluban s még az nap Esztergomba utazott, hogy a kutató társaság cselszövényeiről mindent megtudjon. Hivatalos programmal leplezte el a nagy titkot.

Karáék estélyén nem tudott meg sokat. De Pócsy Gábor egész akaratlanul mindent elárult neki.

A hiúságában halálosan megsértett ember. a mint Tahy ténsúr turpisságáról értesült, rögtön fölkereste a nagy vendéget, a ki egy fogadóban lakott s épen útra készüli. A tönkretett kisvárosi notabilitás azért jött el, hogy mentegesse magát s Tahy képzelt koszorúját összetépje- Efc épen arról tájékoztatta a tanácsost, a miről nem is akarta.