Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 1. szám
MF.G■ IELFNIK 11ETENK 1 N'I’ KÉTSZRR VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KAO F E/KT MSI AH egos/ ovii! í| fél évre . I negvo'lóvro ji Eyy s'ám ár; (5 Irt — Itr. 8 írt — le r. 1 fi t .r>0 kr. 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, Intvá ii l;ip H/t>llnini rós/.ét illető kő/,lemén vele Iciililoinlők. KIAOÓHÍVATAL: SZÉCHESYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyílttérije szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások infézemlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS limmíTHKKK : I szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100-200-ig ." 1 fi t 50 kr. 200—300-ig . 2 fi t 25 kr. Rélyegdij 80 kr. MAGAN-HIRDETEKEK j megállapodás szerint legju-ij tányosiihban közölletnek. i| NYJLTTER sora 20 kr. | Hetenként kétszer megjelenő lapunk T. Olvasóinkhoz. foMzelő ára: AzEsz'ergoin és Vidéke kilenczedik évfolyamát kezdi meg. Nem mindennapi lii r! api rodalmi esemény ez egy olyan városban, hol a legtöbb előd alig bírta, ki tovább egy-két évnél. Egész évre Félévre . Negyedévre . . . 6 frt — kr. . . . 3 frt — kr. . . . I frt 50 kr. A SZERKESZTŐSÉGI. Örömmel folytatjuk tovább a közönség támogatására alapított vállalatot. Czólunk és programmnnk ugyanaz ;. ii. é. k. Trg)5TTT'ofa-'t i'r(í)^'f marad, ami eddigelé küzdelmeinket vezette : városunk ős vidékünk érdekeinek művelése. A közélet minden fontosabb eseményének följegyzésére, jellemzésére és bírálatára első rendű erők és források állanak rendelkezésünkre.' Nem szítunk kasztszellemet, sőt inkább a társadalmi élet harmóniáját keressük a különféle, de azért nem olütően különböző társadalmi factorok egyesítése által. Gyors, hű és választékos tudósításokat adunk a mindennapi eseményekről s épen azért az ujdonsági rovatra még nagyobb figyelmet fogunk fordítani. Tárnáinkban magasabb irodalmi színvonalú közleményeket adunk ki s vezérczikkeink mindig a közéletből fognak eredni. A kilenczedik év elején tehát tisztelettel kérjük olvasóink rokonszenvé- nek megújítását. Egy Berlinben egye emkedő barátom írja nekem a napokban, hogy Bismarckról könyvet ir s épen azért folytonosan utána jár minden apró- cseprő adatnak, ami uj és eredeti s amit még nem tehettek nevetségessé eddig a párisi lapok. A könyv egyébként Magyarország számára készüi, ahol Bismarckot mindenesetre tárgvi- asabban bírják megítélni, mint Berlinben, de igazabban is mint Parisban. Európa hatalmas oroszlána már régóta nagy türelemmel lesi azt a prédáját, melynek tolláiból néhány esz tendő előtt nagy étvágyét kapott a sas egész búsára. Ez a franczia sas most Boulanger. És az én berlini barátom pedig azt Írja nekem, hogy Boulanger arcz- képe ott látható Bismarck Íróasztalán. Egy valódi porosz katona, aki különben nem politikus, nagy megvetéssel tekintett a franczia hadügyminiszter arczképéro, de nem szólt semmit. Bismarck eltalálta a gall verő germán gondolatát. — Ugy-e bár önnek sebogyse tetszik ez a kép? Nem mondhatnám berezeg. — Nos és hogyan tetszenék ? — Ha nem ezen az íróasztalon látnám. Bismarck fölkaczagott. — íme a merev katona ! Lássa én se rajongok Bonlanger arczképéért. Mindössze csak azért van itt az íróasztalomon, hogy folytonosan szemmel tarthassam. Nos meg van velem elégedve, tábornok ? Bismarck tehát boldog njesztendőt van egész Európának. * De van Bismarcknál még egy hatalmasa® ember Európában. A hi- pochondrikus fehér czár, akinek nyolcz- kivan millió orosz engedelmeskedik. Ázsiai bir okába egész Európa beleférne s Európában egész Ázsiája, van. Palackyt, a csehek első rangu történetíróját nagyon szerette a mostani czár apja; mert a nevezetes tudós egyszer kimond;a azt az óriási axiómát, hogy: hasztalan a kis nemzetek minden vergődése, mert Európában vsak bárom fajnak van jövője. A silávnak, mely legtöbb ; a románnak, mely legnagyobb; s a germánnak, mely legokosabb. A többire spongya. A szlávok közül vezérszerepet és összeolvasztó erőt fog gyakorolni az orosz, aki alá egész Észak és Kelet-E urópa hajol. A germánok Ny ugat-E u répát tartják meg s a román fajok Dél- Európát. A többire spongya. Ennek a rettentő jóslatnak még Nagy Péter úgynevezett végrendeleténél is lelkesítőül) hatása van a durva muszkára, aki most ugyan még csak engedelmeskedni tud; de nemsokára világirtó munkára készül, hogy zsarnokká válhasson. Lázas serénysóggel készülődik Észak Xerxese, s mi aggodalmasan nézünk a vereczkei szoros felé, honnan ezer esztendő előtt, honalapítóink jöttek be s most hazadul óink ereszkedhetnek alá. Hanem azért a fehér czár boldog uj évei; kíván Európa diplomatáinak, akik mar annyira beleél fék magukat a hazugságokba és képmula ásókba, hogy még egy világháború vértenge- ret is tintával kiegyenlíthető ügyetlenségnek tartanak. * Van azonban az oroszok hatalmánál még nagyobb hatalom is. Ez a hatalom pedig Magyarországnak nagy erőt kölcsönöz. És ettől a hatalomtól megreszketnek az orosz pbalanxok szurony erdői. Pedig ez a mi legjutányosabb nemzeti hadseregünk, melynek még tüzérsége is van. Minden magyar ember a vezénlyote alá tartozik. Sokat beszélnek róla, mikor milliókat kell kidobni uj puskákra. Gyakran apellálnak rája, mikor egy kis piros magyar vérre van szükség, mely csillagokat és aranygallérokat teremt, ahová szétfreccsen. Ide haza olyan hatalom, hogy a király előtt éltetik. Mert csodákat torom! s túléli a dinasztiákat. Ez a ha- ■ talom már sokszor megmentette az országot s most mikor Európa összes I. VZERETNÉK feledést Tanulni tetőled S még hirt se hallani £ Sohase felőled. 5° • " í S kereslek mindenütt És ha megtalállak, ügy ér/em: meghalok Edesem utánad. II. Mért nem bírlak felejteni Mint a hulló csillagot ? Mért tudlak csak megsiratni, Hogyha reád gondolok? Ugy-e azért festetted le A z ég üdvét előttem, Hogy a-'után el kárhozott Ember legyen belőlem? III. Fordítsd meg a homokórát, Megint lejárt egy esztendő S az isteni komédiát Újra Írja a jövendő. Újra írja, dehogy írja! Megfejeli csak mindössze S megjelenik egy ócska könyv, Hanem újonnan bekötve. IV. Legördült a vén kőéin a: Kifáradt a komédia S bukott hősök, intrikusok, Herost rá tok, Sisiphusok, Heraklesek s gazemberek Habárukon megpihennek. De jeltád a főrendező, Már mint ez az uj esztendő, S bukott hősök, intrikusok, Herostrátok, Sisiphusok, vHeraklesek s gazemberek ,Ujra kezdik szerepüket. V. Mit sirassak én meg rajtad Haldokló év ? Örülök, ha elfelejtlek Keserű név ! Oh taníts meg felejteni Uj esztendő I S ásd meg sírom nagyon mélyre Jó jövendő! plEGÉNY. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Körösy László. (Második folyt.) Volt neki egy »ezukros nénije,« volt neki egy »örzse nénije,« van neki egy »Pista bácsija« meg egy »Karcsikaja« ; de nincs papája, nincs mamája. Mennél nagyobb lett a leány, annál jobban szeretett volna erre a két nagy kérdésre választ kapni:-— Ki volt az én apám Pista bácsi; ki volt az én anyám Pista bécsi?! Hanem Pista bácsi nem felelt. A tuli- pántos láda is hallgatott, pedig ott diszlett a másik szobában. A leánykát édes sejtelme egyszer azzal kecsegtette, bogy a falon függő »ezukros néni« nem is lehet más, mint az ő mamája. Oh, de ki mondja meg neki, hogy mi volt a neve ? Mikor Pista bácsi sohase szól. Pista bácsi jó szivü ember volt. Végig (iskoláztatta a »lányát« hat ostályon s mikor Karcsi Pestre került jogásznak, az öreg ur a szép úri kisasszonyt maga mellett tartotta egészen. Ragyogó eszű jószág volt, a ki meg tudta vigasztalni Pista bácsit óriási veszteségeiért. Már mint a Karcsi gyerekért, hogy jogásznak csapott föl meg a Karcsi gyerek után következő óriási járandóságokért. Pista bácsinak egyszer hirtelen Pestre kellett utaznia. Az az átkozott török vér nagy bajt csinált odalent. Valamennyi újság azt irta, hogy nagyobb kravall még nem történt az ország fővárosában. Egy vidéki jogász gyerek (a kit csupa kíméletből csak monogrammja után neveztek K. K.-nak) összetörött egy kávéházban két tükröt, három márványasztalt; kidobott az ablakon két darab frakkos pinezért; összezúzta azt a konfortáblit, a melyiken a rendőrbiztos megérkezett s összetűzvén hat rendőrrel, brachiummal szállíttatott a rendőrkapitányság börtönébe. Erre a szörnyű távirati hírre Pista bácsinak rögtön Pestre kellett utaznia. Ilyen nagyszabású hőstettet már mégse várt attól a gonosz gyerektől. A kis Mari egyedül maradt odahaza. Ráért elgondolkodni sorsa fölött s mikor azt a gyönyörű fehér asszonyt nézte a falon, a ki olyan bánatos mosoly lyal tekintett reá, úgy érezte, mintha a »ezukros asszony« azt mondta volna neki: — Kis Mari, keresd, most meg a fculi- pántos láda kulcsát... Az a kulcs egy uj világot [fog fölzárni előtted. Meg fogod tudni azt, a mit eddig alig sejtettél. Keresd meg a tulipántos láda kulcsát kis Mari... Sohase dobogott hangosabban még a szép lány szive. Mit fog ö most elkövetni? Nem lesz-e az bűn, ha Pista bácsi rejtett fiókjában egy olyan kulcsot keres ki, mely féltékenyen el volt eddig dugva? Hátha az a tulipántos láda olyan titkokat fog föltárni előtte, melyek egész életét szétdulják ? Hogyan fog a nevelő apja szemébe nézni, ha kinyitja azt a ládát, melyet még Pista bácsi se szokott fölzárni ? De ki mondja el neki mindazt, amit már olyan régen szeretne tudni s ami örökre égetni fogja a lelkét, ha meg nem tudja. Szabad-e neki az Örzse néni szép nagy tulipántos ládáját fölnyitni ? Hát kié is ez a titkok titka? f , ( ' í° rJ .
