Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-10 / 3.szám

lönben is meg kell őket egyesíteni. A , karóknak észak felé állított rézsútos! iránya azon előnynyel bír, hogy jégesőnél a szárak Liéja a korona által &zm irányban féli gmoddig védve van ; a koronák szabályossága semmi különös tekintetet nem érdemel, mert azokra később különben sincs szükség. A uurmudik érben ugyanis a koronákat metszik meg, tudniillik a megelőző évben a meggyszárakon fejlett koronákat februárban ügy kezelik, hogy a korona iuiuden hajtását három szemre visszavágják, miáltal a szárak vaskosabbak lesznek. A meggyszár-ültetést a gaztól min dig tisztán kell tartani s többször kapálni, mely alkálómmal minden törzs körül tányérszeiü mélyedést szoktak hagyni. A meggy kertek öntözése csak az első évben tartós szárazság esetén ajánlatos, hogy a fiatal hajtások röviden ne maradjanak, a másik két évben már nincs reá szükség, mert ezentúl csak vastagságban nőnek. A így kezelt fák a harmadik óv október haváig te'jesen kinőttek ós körülbelül október közepén metszésre kerülnek. Hogy szabálytalanság elő ne fordulhasson : minden három év óta kezelt törzsön valamennyi szart kézi fürészszel vágják le ős hogy a meggy törzs mindig csap nélkül maradjon, a szart mindig közvetlenül a törzsnél kell simán levágni. Egyúttal a koronát is eltávolítják, hogy a szállítás könnyebb legyen. Ha pl. egy meggy kertben három óv alatt 8000 meggy lett úgy mint fentebb elősoroltuk, elültetve: akkor később, ha ezek megnövekedtek, évente 9—12000 pipaszárt lehet vágni. Hogy mennyi ideig marad a meggy kert hozamképes, azt határozottan állítani nem lehet; hogy hosszú évek során hoz hasznot, azt mutatják a bádeni kertek, hol nem ritkán 30 cm. átmérőjű meggytörzseket találunk, melyek még most is használható anyagot adnak. A szárak elkészítése az esztergályost illeti ugyan de mégis megemlíthető, hogy a pipaszárakat Bádenben részint egészen, részint félig kidolgozzák azaz megtisztogatják, kifúrják, bizonyos hosszúságra felvágják, — vagy csupán takarítják, mert tisztított állapotban alkalmasabbak a küldésre s jobb árt nyernek, mint nyersen. Ha a pipaszár őszszel j levágva lett, fedél alá kerül; először ' nyitott pajtába, azután külön szárítókamrába csomósán keresztbe egymás fölé rakva, hogy a meleg mindenütt átjárhassa. Itt teljesen kiszárad s a kiegyenesitós után többé meg nem hajlik. A hajlítás arra készült faszon tokban történik, a midőn a görbe helyeket vizes rongygyal szokták uedvesiteui. A hajlítás után éles fűvel hosszában megsikálták, hogy a szárak jól megtisztuljanak s végre kifúrják. (Vége.) MOZAIK. (Száz leány egy rakáson.) Van Esztergomban száz szép eladó lány egy rakáson. Finom, drága és remek matéria tűzhely alapító fiatal magyar emberek számára. Csakhogy nálunk ez a gyönyörű tábor inkább gyarapodik, mint csökken. Az esztergomi irányadó fiatal nemzedék teljes fiatalságát kénytelen a tudományok múzsáinak szentelni. A nagy és emésztő küzdelemből kivívja ugyan az útlevelet az élet számára, de elveszti idealismusát s a hosszú gargon élet nemcsak teljesen szokásává, hanem természetévé válik. Néhány esztendő előtt azt hangoztatta több elégedetlen mama, hogy nincs fiatalság Esztergombau. Most igazat kell adnunk ennek a súlyos vádnak. Mert az nem fiatalság, amit annak neveznek. Azelőtt mindent 1-iiái kezdett a fiatalság. Szívesen inaskodott, legénykedett a közélet szolgálatában s nagy szerénységgel éldegélt élete párjával egész kezdő viszonyok között jobb jövő reményében. Most, a hosszú és nehéz küzdelmek után kivívott pozicziót jutalmaztatni akarja minden kész fiatal ember szép hivatallal, elegáns otthonnal, gondtalan léttel. Nem kell már a kezdet. Hanem maga a kész pálya, a kész élet. önzés, fontolgatás, összehasonlítás és túltaksáhis a mai fiatal generáczió jellemvonása. Az a száz szép leány pedig odahaza marad egy rakáson, mert a házas élet boldogságánál többre becsülik sokan az anyagi jólét gondtalauságát. Pedig keserű tanulságok hirdetik az ellenkező felfogás nemesebb voltát. Az idei rendkívül hosszú farsang alatt azonbau megváltozhatnak az eddigi makacs állapotok. évi 3. g. kgy. szám alatt kívánt jelentés a város tanácsától be nem érkezett ; 20) hogy a kesztölczi útvonalnak megyei uttá leendő minősítése tárgyában a megye törvényhatóságához intézendő kérvény indokai kidolgozására 17/885. kgy. sz. a- külküldött bizottságtól a jelentés nem érkezett be: 21) hogy a Jmegyei alispán úr ő Nagysága rendelete folytán 1885. évi 123 kgy. számú határozathoz képest az árvaszék azon utasításnak, mely szerint a túlságos mérv ben felszaporodott árvatári kamatok behajtása tárgyában 1885 évi szeptember 20 ig jelentést adni tartozott, mindeddig nem felelt meg. 22) hogy az esztergomi kir. járásbíróságnak helyiség átengedése, illetve bérbeadása iránti átirata a tettes képviselő testülethez mindeddig elő nem terjesztetett. 23) hogy az erdészeti bizottság a 310J8S0 kgy. sz. alatti határozat 30, tételében foglalt azon utasítás folytán, mely szennt Horváth Mihály városi képviselő panasza következtében annak megvizsgálására utasíttatott, ha vájjon a város erdejében az előirt vágatási turnusok a lefolyt tiz év alatt az erdei fa vágatásainál nem lépettek e túl? — mind ez ideig a kiváut vizsgálatot meg nem tartotta és jelentését sem adta be ; 24) hogy a kis sátorkői városi tejület hasznosítása iránt elrendelt intétkedósek megtétele évek óta elmaradt ; 25) hogy a sz. Jánosi foly szabályozásához szükségelt előmunkálat mind ez ideig meg nem történt; 26) hogy az ügyészi hivatal az iránt, ha vájjon az ideiglenes kaszárnya területéhez vásárolt kenderföldek a város nevére telekkönyvileg miud át vanuak-e irva? — jelentését miud ez ideig be nem terjesztette. Végül bejelenti az alolirott bizottság a tekintetes képviselő testületnek, miszerint Kollár Antal és Marosi József képviselő urak bizottsági tagságukról lemondtat, helyük másokkal lesz pótlaudó. Melyek után a szükséges intézkedések elrendelését kérve, maradunk A Tekintetes képviselő testületnek. Esztergomhan 1885. deczember 20. alázatos szolgája a városi ellenőrző ós számonkérő bizottság. gyet, melynek levével választják hatvan esztendő óta a követet; vége a jeles mondásnak, hogy „nem is részeg, aki nem baráti bortól részeg." Persze ők őrölhettek: kulacsba nem Üt a fillokszóra ; a szőlőjük- : ről nem is beszélve, — már olyan elvetemedett fillokszóra nincs, aki arra vessen szemet. Aztán a hires fii löksz éra-terjesztő bizottság megjelent még egyszer Tőrök-Csaloraján, s hozott magával egy pár hosszú szekér venyigét. A at mondták, hogy ez nem kell a fillokszérának. Amerikai veuyige. — Még a fillokszérának se kell ? Ilyen oyomornságos venyigét akarnak ránk sózni ? EölI a méukűnek. De azért szépen kiosztották a szőlősgazdák közt; azok szépen haza hordták. A plébános ur pedig szépen megdicsérte őket vasárnap a szószékről, hogy ezen a héten senki se volt fát lopni a tatárcsal o inj a i kulacBtermö erdőbeu. Minek is mentek volna, mikor odahaza kapták a tüzelőt ? Okos ember hiába nem lop, ott van az amerikai, vagy micsodás ; venyige, míg abban tart, addig nem szorulnak) fára. így szépecskén eltüzelték az amerikai venyigét, s nem nyújtottak a fillokszérának ; alkalmat arra, hogy —- ne egye meg. D« uj paplak épült eközben Tatár-Csalom já& és pedig maga a püspök építtette ; 1 a püspök aki olyan fösvény volt, hogy odahaza még most is a káplánkori reve- | rendáját viselte. (Pedig hány püspök, a megmondhatója, hogy a kápláni apostolok lovaitól a püspöki négyes fogatig sok egy- i kót-tiz esztendő morzsolódik le.) i Gazdasági levél, ii. (A szagos raeggyszár termeléséről.) A következő év tavaszán a fiatal növényt kihajlás előtt a föld felett egy szemig visszavágják, a másik tavaszon ugyanezen eljárást ismetelik. Miután azonban már az első visszavágás utáu a törzsön gyakran 2—3 hajtás fejlődik, ezeket közvetlenül a törzs mellett késsel simán le kell vágni. A kerti olló erre azért nem alkalmas, mert a meggy héját meguyomogatja. A ; másodéves visszavágás utáu a törzs i már több hajtást fejleszt, melyet ele in te mind meg kell hagyni; mert ha . az egész törzsöt egyszerre a hajtások i szükséges számára metszenék, akkor ezáltal, kivált viharos években ós mídőu a hajtások még gyengék sok veszteséget szenvedhetnének ; azért a fölösleges hajtást csak lassankint szabad eltávolitani, hogy kellő tartalékról lehessen rendelkezni. Májusban először vágják ki a fölösleges hajtásokat, ami később még kétszer ismétlődik, úgy, hogy a fiatal meggytörzsön többnyire csak a 2—3 legszebb hajtást hagyják meg, melyek azonban lehetőleg az egész anyatörzs körül legyenek elhelyezve, hogy egymást ne súrolhassák. Ha az anyatörzs később megerősödik, néha 4—5 hajtást is hagynak rajta a pipaszár-képzésre. Augusztus hónapban a levelezés kezdődik, Tudniillik a szárnak hagyott hajtásokon a levélkéket a körülöttük lévő szemekkel együtt alulról fölfelé e hajtás felóig késsel, de a héj megsértése nélkül, simára levágják. Ezen eljárással az első évfolyam véget ér. A második évben az u. n. „Berezel metszésre (miut a meggy termelők ne vezik, kerül a sor. Ez annyiból 'áll, hogy a 4—5 legfelsőbb szemnek kivételével, mely a koronaképzésre lesz fenhagyva, a többit óvatosan lecsipdesik, hogy oldalhajtás ne támadhasson, mert a szép pipaszár nem szabad, hogy metszési lapot mutasson s ennek veszik a lecsipdesóssel elejét. Ha az ültetvényben a fakoronák fejlődni kezdenek, a karókat kell kitűzdelni még pedig úgy, hogy minden karó két me^gytörzs közé rézsút észak felé essék, hogy mind a két törzs szárait oda lehessen kötni, de csakis a koronával; mert ha a szárak e miatt kissé iveit ] hajlásuak lesznek is, a kifurás előtt küÉs mindenki emlegette azt a kitűnő módot, melylyel a tatár-csalorajaiak a püspökből egy uj paplakot szorítottak ki. A tatárok papja ugyanis egy joviális i fiatal ember volt, földi javakban szegény, de adomákban gazdag. A tatári plébániát is csak azalatt a feltétel alatt fogadta el, hogy a templomban ne tatár-csalomjai rab- 1 vallató rontsa a raisézc pap illúzióját. Ettől kezdve csakugyau baráti bort tartottak egyházi használatra. Mikor a Püspök körútját tartotta egyházmegyéjében, éppen Tatár-Csalomján ea* teledett rá. Kénytelen volt a plébános ur- I nál hálni. A plébános bevezető őt egyetlen szoba- I jába, a megvetett ágyra mutat, raéltóztas- I sék azt elfoglalni, s egyúttal az ágyra fejéhez egy — esernyőt támaszt. — Miiek az mi fili ? kérdi a püspök. — Folhoket láttam tornyosulni az égen, félek, hogy zápor lesz. i — Nos, aztán? — Hát akkor csak méltóztassék kinyitni az esernyőt, mert ide bizony becsurog az eső. Rozzant viskóm van. Az eső ugyan elmaradt, de a paplak megjött A püspöknek annyira megtetszett az ötlet, hogy uj paplakot építtetett a tatár-csalomjai plébánosnak. Erről beszólt az egész vármegye, TörökCsalomját pedig ette a méreg, s mindenki azon törte a fejét, hogyau kellene a közfigyelmet Török-Csalomjára irányozni. Végre kisütötték. Volt Török-Cralomján egy roppant öreg ember; alig látott, alig hallott, két boton mászott tovább. Ha kérdezték tőle, hány eszteudős, azt szokta felelni : — Bizony kérem, ón már elfelejtettem, Már vagy harmincz esztendeje nem olvasom. — Van már vagy száz ugy-e ? — Talán már kétszáz is. Ennek az embernek kellett megmenteni Tőrök-Csalomja becsületét. Csibi Marczi bácsi azt állította, hogy az minimum 100 esztendős, mert ő 78 éves s, mikor ő gyerek volt, Mihók (igy hívták az aggot) már ember volt. Csakhamar az Összes budapesti újságok hozták a hirt, hogy Tőrök-Csaiomján egy száz esztendős ember van, s természetesen hozzá tették (ahogy már ilyenkor szokásos), hogy résztvett a napóleoni harezokban, segített megnyerni a lipcsei csatát, bevonult Páriába, 1848-ban huszár volt s gyalog felmászott Budavár fokára stb. stb. Aztán hirdették a lapok, hogy Tör ókCsalomja lakossága az agg hős 100-ik születésnapját nagy fénynyel üli meg. Ezzel az ünneppel akartak még csak nagy lármát csapni. A kovács készitette már a mozsárágyút, a melyből majd akkorákat puffogtatnak, hogy az ünnepelt is meghallja. A tatár-csalorajaiak azonban nem akarták bevárni a puffogtatást, hanem összesúgtak s egy éjjel elindultak Török-Csalomja felé. Biz' ők el akarták lopni Mihók bácsit mind a száz esztendejével s a törökök örömével együtt. A dologban csak az volt a bökkenő, h.gy a bakterek megsejtették a lappangó tatárokat, mikor azok hátukon Mihókkal ügettek kifelé a városbői. — Vasvillára emberek ! orditák, s a nagy vendéglőből, mely a .Sárga Bivaly"-hoz volt czimezve, tódult ki a tömeg s utána a rablóknak. A botok sűrűn kopogtak szegény Mihók hátán, aki ugy ordított, hogy attól még Napoleon is elszaladt volna. A város végén kocsival leskelődő tatárok rohantak be, társaik segítségére, de akkor már ezeket elérte és körülvette a tömeg. Biz ott hirtelenében parázs verekedésre gyújtottak. A helyzetet legjobban lehet ezzel illusztrálni: mindenki ütött mindenkit. Mikor az intelligensebb elemek a helyszínén megjelentek, már többen hevertek a csatatéren. De csak egy nem kelt föl többé : a szegény Mihók. Őt mindakét fél ütötte : először a törökök, akik azt hitték, hogy tatár, azután a tatárok, akik tudták róla, hogy török. Ezt nem volt képes elviselni. Tőrők-Csalomja hiúságának ártatlan áldozata lőn. Szegényt ha békén hagyják, elélt volna tán — még száz esztendeig. Másnap jött az alispán vezetése alatt a vizsgálóbizottság s amennyire tarokkozás kö/ben csak lehetett, szigora vizsgálatot tartott. A vizsgálat kiderítette a következőket: 1. Mihók „csak" kilencvenhárom éves volt. 2. Nem is Török-, hanem Tatár-Csalomján született (ott bukkantak a keresztelő-levelére.) Bonasztó csapás volt mind a két városra nézve. Török-Csalomjára, mert egy tatári száz esztendős emberrel akart hen-