Esztergom és Vidéke, 1886

1886-03-14 / 21.szám

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉSJSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre . . . . . 6 frt — kr. fel évre 3 frt — kr. negyedévre . 1 frt 50 kr. Eqv s*ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHÍVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamáJások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN-HIRDETÉSEK megállapodás sz«rint legjutányosabban közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. TANÍTÓINK ÁLLAPOTA. Esztergom, márcz. 13. E becses lapok mult évi 103-ik számában megjelent közlemény a tanitói hivatás s ezzel járó javadalmazás mivoltáról emlékezett meg. Nem lesz tálán érdektelen, ha a fenti cimen adjuk annak folytatását, különösen a helyi viszonyokból kiindulva. : í A tanítótól igen sokat követel a mai kor, lehet mondani: erejét túlhaladó tenni- és tudnivalót. Igy pl. értsen a zenéhez, mivel a nélkül kevés állomás kínálkozik számára; de érdekében is áll annak elsajátítása, mert sok helyen a kántori jövedelem az, a mi e czimen főforrásként szerepel. Vannak tanítók, kik jeles képzettségük mellett, vándorként mennek egyik helyről a másikra a legsoványabb fizetésre utalva ; végmegállapodási helyet sehol sem lelhetnek, mert zenei ismeret hiányában szenvedvén, mint kántorok és kántorsegédek sehol sem alkalmazhatod/S ebből folyólag találunk elég oly. tanítót,, ki a kántorságot jóval előbbre helyezi a tanitói hivatásnak azért mert legtöbb községben ugy tapasztaljuk, hogy a tanításért alig 100—200 frttal honoráltatik, mig nem a kántorságért több féle javadalmazás áll rendelkezésére. Ez abnormis állapotra mutat) Kántornak akármelyik iskolázatlan, jó hallású suhancz is kiképezheti magát, de tanítóvá csak az lehet, ki előképzettségül legalább négy közép iskolai osztályból, — és négy évi tanitóképzőbeli tanulmányokból okmányt felmutathat. De tartsunk sorrendet! A tanítónak, mint a község egyik értelmi factorának, egészségi tanácsadónak is kell lenni, miért az orvosi tudomány azon részeit, melyek az orvos elérkeztéig az első orvosi segély nyújtásban képességet kivan : bírnia kell. Továbbá a tanító legyen statisztikus, mivel a tanfelügyelőség utján közvetített táblázatok összeállítása és kitöltése az idetartozó ismeretek hiányát a tanítóban feltételezni sem engedik. [Tannak helyek, hol a tanítót halottkémnek is felkérik, melynek gyakorlása nem megvetendő jártasságot kivan tőle abban, hogy az elhunyt tarkóján jelentkezett foltokból hivatalosan meg kell állapítania a halál bekövetkezését. Ezeu kivül a tanító csak úgy ér valamit, ha ért a borászathoz, pomológiához, jó fűvész, kertész, méhész, jártas a rajzolásban, ha szükség kívánja kicsiben mérnök, a lomb-fűrészmunka sikeres művelője, gyakorlott a kosár és gyékény fonásban, végül a kefekötés mesterségében sem járatlan. Ha pedig a tornát a törvény értelmében, okszerűen, a testfejlődés előnyére sikerrel alkalmazni akarja : birjon külön oklevéllel, minek beszerzésénél boneztan, élettan és életrendtanból, torriatan elméletéből gyakorlati tornánázásból kellő otthonosságot kell felmutatnia. Ezeken felül a toll forgatásban se legyen teljesen járatlan, hanem azon esetekben, midőn a község, vagy az iskola érdeke megkívánja, ugy a hírlapokban, mint eg}

7

ebütt hasznos szolgálatokat tehessen ;j szóval a tanító, mint a benne feltételezett általános műveltség prototypja, a közügyek élén tevékeny harezosként szerepeljen. Igy pl. a különböző czélú ós irányú egyesületek szellemi vezetése jegyzői minőségben reá várván : e részbeli szakszerűségét a tanítónak nyilván megkövetelik. Volna még hátra több is, miben a tanítót többé-kevésbé, felkereshetni vélik, de úgy hiszszük, hogy a felsoroltak eléggé igazolják, miszerint a tanítót iskoláu kívüli tevékenységében sokoldalú, feladat halmozza körül. Ámde ezek összességükben véve nem tesznek annyit, mint a mennyit az iskola. Valamint a szobrász a durva kőanyagot maga elé helyezi, hogy abból majdan oly alakot teremtsen, mely a művész kezének alkotását legszebb körvonalokban állítja elénk : ugy van a tanító a teremtés koronájával, a kiskorú emberrel, kiben a szunnyadó szellemero fejlesztésit akként van hivatva kidomborítani, hogy a gyermek majdan önmagát és felebarátait szerető, vallásos, erényes, takarékos, munkás hazafi, életrevaló polgár legyen. E munkában — mely a legnemesebb, a tanítót saját lelkiismerete vezeti. Ha serény és jó a tani tó : jó az iskola s igy jó annak lakója is. Hogy mit kell végeznie, a kötelességeit híven betöltő tanítónak, azt ecsetelni nem Jcönnyű feladat. |"lígy kötelesség ismerő tanító előtt hiába panaszkodik a hivatalnok, az ügyvéd, az iparos, a kereskedő stb, hogy a mindennapi élet küzdelmeiben mennyi kellemetlenség, gond és SZÍVÓS kitartás igényeltetik, ez a tanítóéhoz képest semmi; mert annak, ki a tanító helyzetében cok kényelmet, jólétét, megnyugvást keres, nem lehet ogyebet kívánni, minthogy cseréljen nem többet, csak egy hetet a tanítóval, s akkor is ne tanítson, hanem csak a fegyelmet iparkodjék fentartani. Erősen hiszszük, hogy örömest visszakívánkozik íróasztalához, a boltba, vagy a műhelybe azért, mert működési körében háboritlanul végezheti napi munkáját, mig nem a tanító eljárása közben perczig sem lehet nyugton, mivel a mindenre kiterjeszkedő figyelem, melyet állandóan föntartani igyekszik, továbbá azon erős akarat, hogy tanítványainak haladását előmozdítsa, hogy erkölcseikben a jóravaló hajlamot megszilárdítsa, annyira igénybe veszik physicumát, hogy a tanítás után következő nyugalom nem is lesz rá nézve sokszor nyugalom, hanem óriási kimerültség. / Ily hivatásban aztán csakhamar nem egyszer váratlanul beköszönt ama fordulat, mely a 40 évi szolgálat után nyugdijképes tanítót, a legsoványabb nyugdij élvezetétől, a 250 frttól, idő előtt felmenti. A régi rendszer mellett megöregedtek a tanítók. Igen ám, mert akkor a tanítás súlya egyedül a betűk ismertetésében állott, s ha ezen túlestek, — akkor csak a kikérdezés, leczke föladás bot és kurátor szerepelt. A tanitó mint pasa az iskolában, csupán korlátlan hais „EsztorgoinflsVidflko" tarája. BYÍLHBOYSS. Egy hadnagynak. Arczodon azzal a sebhelylyel mért kérkedel, oh mondd ? Hisz nem a hős a ki k a p, de ki v á g sebeket! Egykor és most. Lenn a pokolban volt neje végett Orpheus egykor ; Hány férj menne oda most, de a nője miatt!? Egy szónokra. A te beszéded, hogy f o n t o s, szólj, el ki vitatná ? Látták: irva le az fontnyi papirra vagyon. A kíváncsi nőkre. Lint a Loth felesége, ha minden nő ki kiváncsi Akként járna: a só ára leszállna nagyon ! Az oroszlán. Megezáfolni a mondást, hogy nincs sütni valój a A deli arszlán nép sütteti lám a haját! HABER SAMU. iá Esztergomi fényképek. (Karczolatok.) Ne tessék meg apprehendálni kedves olvasóim, ha ezek a képeli a kelleténél talán sötétebben lesznek árnyékolva, mert hát én a fénykép irást csak mint dilettáns űzöm, de meg oly tapasztalatok győztek meg, hogy a sötét árnyékolás csak emeli az igaz fény ragyogását. Tekintve azt is hogy én dij nélkül állítom ki képeimet, nem ugy mint Verescsagin, — annálfogva a mélyen tisztelt publikumnak szava sem lehet. Nem tudom már Schiller volt e vagy Rausseau, de bizonyossan állithatom, hogy görög bölcs volt, a ki ezt a jó tanácsot adta: Télen a hideget, nyáron a meleget kerüld. Jó hogy voltak bölcsei is az emberiségnek, mert közönséges ember azt a nagyon is abstrakt princzipiumot alig találta volna ki valaha. No de miután fel volt fedezve ; az emberiség százados, sőt ezredes törekvései mindig oda voltak irányulva, hogy annak a gyarló semminek, a kit embernek hívnak, minél kényelmesebbé tegye azt az ideiglenes szállást, ezt a világot. Mulató helyek séta kertek léttesitettek. Különben nem is tudom mi tévők lennének a 19-ik század gyermekei, kiknek nagy részénél a napi teendő, a délelőttöt elaludni, a délutánt elsétálni. Es e tekintetben valamire való városunk kellőkép fel van szerelve. Ha a fővárosnak van Városligete és Svábhegye, Bécsnek Práteré, Parisnak Versaillese, Esztergomnak is vagyon szigete, a mi megbecsülhetlen enyhhelye a városi porral tultelt lelkeknek s minden ministeri, vagy rendőri utasítás nélkül, egy éven ugy mint a másikon meghozzák virágaikat, zöld lombjaikat. A mi ezen felül szükséges a sétáló közönség kebel vágyainak hetöltésére, arról gondoskodik az ott lévő ezukrász, az ásvány vizet áruló kis leány, meg egy oldal korcsma. Mert hát a sétálási mánia annyira divatba jött már, hogy a királytól le az utolsó favágóig mindenki szükségét érzi s ha az a becsületes vasárnap elérkezik, pedig pontosabban jár mint a torony órája, hát ekkor boldog boldogtalan sétára indul. Hanem kezdjük el szemlénket a szigetben, nézzünk egy néhány fényképet a mint feltűnnek egymás után ... A közönség • hullámzik. A szin temérdek. A czvikkerek, (ezek a modern rövidlátó nemzedék mellőzhetlen kellékei) felrakatnak, a hölgyek fixiroztatnak, élő és élettelen tárgyak kifogásoltatnak. Vonuljunk félre. íme itt jön egy suhogó selyem ruha, a suhogó selyem ruhában egy mosolgó hölgy a mosolygó lélekben egy kaczér lélek. Délczegeh lép mint egy Zenobia, kevélyen mint egy Semiramis és csábosán mint egy Cleopatra kíséretében vannak fiatal elegáns urak, részint Mars fiai s áhítattal néznek a hölgyre, mint az elkárhozott a feszületre. A nő játszik, cseveg, mulat. A kísérők egy pillantást nem adnának oda Sándor fejedelem összes győzelmeiért. Játszik, cseveg, mulat, legalább perezre elfelejti azt a morózus férj *t, a ki bizonyosan szót fog emelni azért a délutáni kis élvezetért, N A férj ? — az gondolkozik otthon, hogy honnan teremtsen pénzt, mert törleszteui kell. Majd könj-vet vesz a kezébe, »az ember tragédiáját«. Éppen neki való. A nő kin játszik cseveg mulat, a férj otthon lapozgat s megakad szeme a következő sorokon. »Oh nő, ha te megbírnál érteni Nem keresnéd A boldogságot kivül közömön, Nem hordanál mindent mi benned édes, Világ elé s mindent mi keserű, Nem tartanál fel házi tüzhelyednek«. Aha, itt jön egy kaczagó csoport, leányok mind hárman, tán ne is szedjük őket külön, hiszen a virág is szebb bokrétában. . — Hallottad-e már édesem, hogy X. jegyet váltott N.-nel ? ezt a barna mondja, a kinek a mamája igaz ugyan, hogy oda baza fekszik betegen, de ott van mellette