Esztergom és Vidéke, 1886
1886-01-10 / 3.szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. ^AsGJKl.EDNIK H ET EN KINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. F:LŐFIZRTÉ:.SI ÁR eg/W. évre fél évre . ii«l»y«»<l£vn» 6 frt 8 . 1 . r>o Itr. Euy szám ura 7 kr SZERKESZTŐSÉG: jSzENT- ^NNA-UTCA 317. liovíi n lup «•/,(> 1 Ufini iiíszél illető lo'W.leményok Iuiltl«nd3k. KIAD Ó HTV A T A L: ^ZBCHBNI-TÉR IIOTIÍ a Iiivatalos 8 a magán hirdetések, a nyiltféroe szánt közlemények, előlizetési pénzek és i eclamáKsok iiitózeiidök. HIRDETÉSEK HIVATALOS IIIlfDKTIWWK : 1 szótól 100 izóijf - frt 75 kr. 100—200-ÍJÍ I „ 50 „ 200_aOO-iV . % „ 25 „ HélvPK'líJ HO kr MAU \NlllIM>KTRSIflK nirt^.-illn^üil^s M/.HIÍut lehutd I M lí j 111 án v <> n a l> I' H n k ií /,n 11«t uek. NYII.TTKK s<n;i 80 K r A becsületes kézimunka. Esztergom, jan. 8A szegény mesterember boldogsága a munka. És ez a munka anuál áldásosabb, mennél jobb szívvel készül. Ne lássa azt sohase a szegény iparos, hogy a gazdag emberek fele nem dolgozik, hanem azért annál nagyobb jójétnek örvend. A munka, a becsületes kézimunka: aranybánya. Az elégedetlenség pedig szétrobbantja a boldogság aranybányáját. A magyar kézműiparos ember vidám műhelyébe eddigelé nem kopogtattak be azok a halálfejü sötét pusztító szellemek, melyeket soeialismusuak, anarchismusnak és communismusnak neveznek a külföldi háborgások és forradalmárok szótárai. A magyar kézműiparos eddig is sokat törődött ugyau a politikával, sőt nem egyszer külön véleményeket is gyártott egyről-másról, hanem robbantó elemmé, veszélyes eszközzé nem birt és nem is fog aljasulni. É3 a becsületes magyar kézimunkának mindaddig meg is marad a maga tisztességes jellege, mig nemzeti marad s mig a fejlődós utja felé iparkodik. Idegen, többnyire országról-országra utasított emberek, rendesen nagyszájú poroszországink képviselték eddig bókóö városunkban az iparosság legújabb megrontóját: az elégedetlenséget Hamis összehasonlítás, túlságos tfnbecsü' lés, munkakor ülés, tivornyázás és veszélyes vakmerőség egyesüléséből keletkezik azután az ilyen embereknél az állami rend, a trón, a vagyon s egy általán a hatalmi tényezők megvetése. A becsületes magyar iparos azonban sohase lázad fel hazája ellen. Nagy adóját nem sarcznak, hanem olyan kötelességnek veszi, melyet ha nagy küzdelmekkel is ró le, de azért valami belső örömet érez, mikor valamivel többel járul az ország kiadásaihoz, mint az a nagyzó szomszéd, aki olyan czifra kisasszonyokat nevel a hajadonaiból. A becsületes magyar iparos ember rajongóan szereti a koronás királyt, becsüli a tisztességes utou szerzett vagyonosodást s nem óhajtja a hatalmi tényezők felforgatását. Szóval a becsületes magyar iparos elem olyan nemzetiéti factor hazánkban, melyre nem kell aggódó szemekkel tekintenünk mindaddig, mig a külföldről idevetődött hétköznapi Coriolánokat kellő figyelemmel kísérjük, hogy a mi romlatlan iparosainkat veszélyes lazításaikkal el ne tántorítsák a becsületes kézimunka-asztaltól becstelen politikai fondorlatokra. Városházi állapotok, in. Az egyes hivatalok általános működésének a fentebbiekben vázolása után az alolirott bizottság a következő ügyek tekintetében tapasztalt mulasztásokra nézve hivja fel a tekintetes képviselőtestület figyelmét, u. m.: 1) hogy a látóhegyi szőlőterületek eladásának és a szerint a kertek cse réjóuek kormányi jóváhagyása mind ez ideig nem eszközöltetett ki; 2) hogy az új gymnázium építésére a szt-Ferencziekcől vásárolt terület még nincs telekköuyvileg a város nevére átirva; 3) hogy az ideiglenes kaszárnya felülvizsgálata nem fejeztetett be és illetve e részben a kívánt jelentés a tekintetes képviselőtestülethez nem adatott be; 4) hogy az ideiglenes kaszárnya építése czéljára kormányilag engedélyezett 50,000 frt kölcsöuügye szabályszeríileg nincsen elintézve ; 5) Hogy Burány Jáuos úr városi volt ügyész által a város pénztárából felvett előleg nincsen elszámolva ; 6) hogy dr. Murinyi Endre volt városi tiszt, ügyész által a kálvária alapítványi tömegnek Szendrei József és neje ellen fennlevő 80 frt 64 kr.nyi tőke ós 64 frt 13 krnyi kamatkövetelése biztosítása végett 1877. évi 1664. sz. a. beterjesztett ós jelentéstétel végett dr. Helcz Antal főügyész úrnak kiadott hivatalos jelentésére a kiváut jelentós mind ez ideig be nem adatott; 7) hogy a Duna- és Lőrincz-utczai kövezések felülvizsgálata mind ez ideig elmaradt; 8) hogy a catasteri ügyek a főjegyző úr által a számvevő urnák nem adattak át; 9) hogy a város közlegelőjóre túlságos mérvben kirótt állami adó leszállítása iráut, — daczára annak, hogy e czólból a város legelője tetemes költséggel felméretett, — a folyamodvány még nem adatott be ; 10) hogy az 1876. évi árviz alkalmával befolyt adományok kiosztásáról szóló számadás felülvizsgálata s a fennmaradt 91 frt 19 kr. felett az intézkedés mind e/ ideig elmaradt; 11) hogy Esztergomnak a török hódoltság alól való felszabadulása 200 éves jubileuma alkalmából a város által veretett 12 darab ezüst és 35 drb bronzérem felhasználása ós kiosztása iránt mindeddig intézkedés nem tétetett ; 12) hogy a felsőbbségileg elrendelt vágóbid építése iránt a tanács által a szükséges előmunkálatok nincsenek befejezve ; 13) hogy a tiszti nyugdíj-alap létesítése tárgyában a kiváut szabályzat terve a jogügyi bizottság által miud ez ideig nem tárgyaltatott; 14) hogy Prokopp János városi mérnök megbízatásairól a kiváut jegyzék a tanács által nem készíttetett el ; 15) hogy a czólba vett nagy kaszárnya építési terve mindeddig nem készíttetett el ; 16) hogy a városi köztemetőből Fricz Schvarcz Irmának eladott rósz! létből a szerződós alapján a hátralékos 262 frt és jár. behajtása a 73|81. kgy. sz. a. végzés folytán mindeddig nem történt meg; 17) hogy az esztergomi főkáptalan vámmentessége tárgyában a jogügyi bizottságtól a 9 í |884. kgy. számú végzés folytán várt ujabbi jelentés nem adatott be ós illetve hogy ezen ügyben a nevezett bizottság a tárgyalást még nem tartotta meg ; 18) hogy a pénzügyi bizottság vagyonbukott Meszes János tartozásai tárgyában az J883. évi í71.|1252. kgy. számú végzéssel kiváut jelentést nem terjesztette elő ; 19) hogy a városi alapítványi tőkék rendeltetése és természete, valamint azok behajtása tárgyában az 1885, As „EsstergomésVidéke' 6 tárcája. NYÍLHEGYEK. Iszákosról. Könnyen sértődik s haragot tart, oh te csalódol : Mindennap a földhöz vágja a bor: izereti. Ostoba népnek mond, s mentsége: bekapva beszéli; El ne fogadd: annak tartana igy örökön* Sirirat. Itt, lásd martyr nyugszik, milljókért a ki küzdött! Ugy gyilkolták meg ezt a szegény — uzsorást. Pazarló főúr sírirata. Tanger adósságomból én csak egyet fizetek meg : A természetnek, melylyel adósa valék. Egy poétának. Ugy tisztelve, miként te, nem volt mégsoba költő: Állva fogad, hova mégy, publikumod, s haza mén. Egy tauárra. Nagy tudományod öt tized évi munka gyümölcse. Kell, hiszen, öt tized év, hogy te leirni tanulj! HÁBER SAMU. (Mutatvány a Verőfény bői.) Török-Csalomja városa kettőről volt nevezetes ; először, hogy tempíomáuak küszöbe éppeu olyan inaga&au feküdi, a teuger sziue fölött, mint a gellérthegyi citadella, másodszor, hegy a templom toruyáu ragyogó kereszt éppen egy toronynyal feküdt magasabban, mint — a gellérthegyi citadella. Ezt józan elmék egy nevezetességre redukálták, mert ha az első nevezetesség, a másik egészen természetes s az elsőnek csupán következménye. A „józan elmék" alatt Tatár-Csalomja benszülött lakói értendők, kik a maguk részéről Török-Csalomjától mindeu nevezetességet meg szerettek volna tagadni. A két szomszédváros között ugyanis ádáz vetélkedés háborúja dult A törökök és tatárok háborújának nevezték el ezt a bókaegér-harczot a vármegyében. Hirnév, nevezetesség dolgában egyik sem akart a másik mögött hátramaradd s ha az egyiket valamiről emlegették, a másik rögtön kitalált valamit, amikről őt — még jobban emlegessék. A törököknek kitűnő boruk termett a baráti szőlőben ; a tatárok borának csak az igazságszolgáltatás vette hasznát, rabvaílatási czólokra (a legkonokabb Rózsa Sándor be is adta tőle a de/ékát.) A tatárcsalorajaiakat, bár büszkék voltak a Juszticiának tett szolgálatokra, rettenetesen bántolta a „törökvér" elsősége, s neki álltak — kulacsot faragni. Ugy kiczifrázták a kulacsot, mint néhai Rácz Pali a magyar nótát; rajta volt azon a magyar czimer, a vármegye czimere, a város czimere (egy fejetlen tatár, akiuek a hasából egy napraforgó női ki ! ez a szegény tatár is töob haszuát venné, ha a uyakából egy fej nőne ki.) Az egész szépen be volt festve nemzeíisziure, ugy hogy csupa öröm volt a hazafias léleknek (ós száraz toroknak) belőle kortyintani. És mikor a tatár-csalomjai ember kínálta belőle a vendégót, az rendesen fölkiáltott: — Ejnye be gyönyörű egy kulacs ! — Tatár-csalomjai remek! feleié büszkén az atyafi. S aztán a vendég jót húzott belőle a baráti borból. — Hát ez miféle bor? — Az török-csalomjai vinkó ! — de ez már a legnagyobb megvetés hangján volt moudva. A tatár-csalomjai hazafias kulacsipar nagy lendületet vett, mert a vármegye urai mind siettek beszerezni egyet-egyet. És akármilyen jó bor volt is az a török-csalomjai, a tatároknak megvolt az az elégtételük, hogy ha az Őkészitette kulacsból itták (pedig gusztus kedviért mindig abból itták), az első dicséret miudig a kulacsnak szólt, aztán következett csak a baráti bor. Sőt ha valaki (természetesen itt semleges felekről van szó) nagyon eldicsérte a baráti bort, miudig akadt egy más valaki, aki megjegyzé : De ez a kulacs se kutya ! (Ez a tagadólagos dicséret általában szép hazánkban többet ér a legnagyobb pozitiyitással mondott dicséretnél. Azt sohse hallottam, hogy valamire megrovásképpen, megvetés, vagy nem tetszés jeléül azt mondják, hogy „kutya" ; de azt miudig hallom dicséretképpen mindenre, hogy „nem kutya", PL ha a szóban forgó kulacs nem tetszik valakinek, sohase jut eszébe azt moudaui rá, ,kutya", de ha tetszik, habozás nélkül azt mondja, hogy „nem kutya,„ Ugy látszik kutyának lenni éppen nem szégyen ; de ha valaki mégis „nem kutya", az már érdem.) De ne kószáljunk el nagyon messze a kutyológia mezején. A török-csalomjaiknak boszu&ágára a vármegyében az a a hit kezdett meggyökerezni, hogy a baráti bort csak tatár-csalomjai kulacsból gusztus inni. A kulacs koukurrencziát csinált a bornak s araint emelkedett a baráti bor vásárlása, akként emelkedett a tatár-kulacsok forgalma is s ha valaki Zaráudvármegyébe utazott, aunak lelkére kötötték : — El ne feledjen baráti bort inni a tatári kulacsból. Ekképen a vármegye konfiskálta két városának specialitását, s ezt egyesitette egy speczialitássá — a maga számára. De még egyéb csapások is érték TőrökCsalomját. Egy napon az alispán négyes fogatán, urak jöttek ki a székvárosból, beiárták a baráti hegyet, nagyot ittak a baráti borból s aztán hegyibe kijelentették : — Itt a fillokszéra! Ez annyit jelentett, ho^y agyő dicsőség ; baráti hegy levéből „többet nem iszö." Volt nagy összeröffenés a városházán. Minek eresztették az urakat ki a szőlőbe ? Eddig megvoltak baj nélkül most nyakukra jött a bizottság, nyakukra hozta a fillokszórát. Mondta az elispán kocsisa a plébános ur tehenesének, hogy asszougya „ahová mi megyünk, ott többet bor nem terem." Volt öröm a tatárok közt, mikor égetni kezdték a baráti hegyet; azt a dicső he-