Esztergom és Vidéke, 1886

1886-03-07 / 19.szám

dése etőtt szót emel Dr. Helcz Antal, ékes és a sziv mélyéből fakadó szavakkal ecseteli az ország Prímásának halhatatlan érdemeit, s indítványozza, hogy a biboros érsek 50 éves jubileuma méltó megünneplésének módozatait megállapítandó, egy nagyobb számból álló bizottságot küldjön ki. Hasonló értelemben nyilatkozik Dr. Feichtinger Sándor. A tett inditvány lelkes é^enzés kíséretében egyhangúlag elfogadtatván, az egész tanács és 25 képviselő küldetett ki. Takács Géza főjegyző Majer István püspöknek a díszpolgári oklevél átadásáról tett szóbeli jelentést. Éljenző tudomásul vétetett. Ezután került csak a sor a napirendre, még pedig a polgármester által benyújtott kérelemre. Elsőnek Dóczy Ferencz szólalt fel s hangsúlyozván a polgármesternek aggkorával járó törődőttsógót, másrészt azon nevezetes kérdéseket, melyek megoldásra várnak, a polgármester nyugdíjaztatását óhajt- j ja, a nyugdíjaztatás mellett ssóllottakj még Dr. Feichtinger Sándor, Dr. Helcz, Brucsi János és Szabó Alajos, ellenben Dóczy Antal, Kubovics Ignácz, Brenner József, a háromhavi szabadságidő megadását kívánták. Végül is a nyugdíjazás 600 frttal egyhangúlag elfogadtatott. (Vége köv.) A DRÓTOS. (F o 1 y t a t á s.) , Jankó ugyan még egy ideig tovább dolgozgatott Budapesten, de szárnyszegett ( kedvvel, és szorongva kerülte ama városrészt, melyben a szűk sikátor és ama ház j létezett. A tél még messze volt, midőn Jankó ] már visszaindult szülőföldje bérezés vidé- j kére. Most jutott csak eszébe, hogy apja betegen maradt otthon, az erdőszéli kuny- f hóban és gyorsabban haladt városokon és { falvakon keresztül. i Midőn haza érkezve apját anyját fris egészségben találta, kedélye újra felvidult } és örvendeni tudott szerzett pénzének. J Télen a munka megint serényen folyt, £ és midőn Jankó a tavasz elején szülei ál- i dásától kisérve a kunyhóból távozott, válla 1 görnyedett a kész munka terhétől. De ezúttal nem délnek hanem nyugatnak vette r útját. r Apja most már el se ment hazulról. Az \ erdőben favágónak szegődött, igy kereste r meg napi ken veret. u * * * : \ Elmúlt néhány év, melyet Jankó a j reggel, abba a kertbe, melyből kijöttünk, ott majd ránk találsz, de bizonyosan ! És Jankó kezébe egy ezüst forintot nyomva, barátságosan köszönt és távozott a gróf karján. (Vége köv.) FARSANGI LEVELEK, i. (Farsangi ebéd Majer István püspök urnái.) Majer István püspök ur, febr. 28-á vendégszerető és elegáns szalonjaiba] farsangi ebédet rendezett, melyben következő urak vettek részt : Andráss János, Duka Tivadar, Dr. Feichting* Sándor, Frey Vilmos, Frey Ferenc: Haan Rezső, Keményffy János, Kruj lanicz Kálmán, Major János, Maerz JÍ nos, Meszéna Ferencz, Mészáros Káról Obermayer György, Rudolf Miháb Szilva ígnácz, Takács Géza, Waldkirc ezredes és Dr. Kőrösy László. A szellemes asztal vendégei rész< ről Takács Géza főjegyző üdvözölte ví lasztékos és hangzatos beszédben püspök urat, a ki viszont vendége egészségére emelte pezsgős poharát. Ebéd végeztével a vendégkoszorú salonok nevezetes tárgyait s ujabb lát ványosságait szemlélte meg a páratlai szeretetreméltósággal csevegő püspök u nyájas társaságában. II. A megyei tűzoltóság álarezos bálja febr. 28-án. A Fürdő vendéglő nagy terme e: íste tűzoltó jelvényekkel volt díszítve ; már a följáratnál álarezosok idéztei ílö nagy sokadalmat. Reviczky Győző, mint főparancsnol ogadta az előkelő vendégeket, a kit nint szemlélők nagy sorokban vonulak fel. Valami huszonöt álarezos »igyekezett « az álarczos-bál titulusának néoikép megfelelni. A tombola igen széf árgyakból volt összeállítva, » az elég ikerült estélyen mindenkinek módjában ehetett, ha egyében nem az álarezosok íintaszerű esetlenségein mosolyogni. r

árosi szépeink igen dicséretes buzga^mrnal terjesztették a sorsjegyárusitást a rendezőség nagy buzgalommal viott meg az álarczos-ból óriási akadáfaival. Városi tűzoltóink testületileg ilentek meg, a mi nagyon jó vért sinált. A vigalom rendezése nagy költséekkel és akadályokkal járt s hogy tindamellett szép eredmény koszorúzta buzgó rendezőség fáradozását ez Reiczky Győző odaadó igyekezetének tuij donitható. bolygó zsidó módjára folytonos vándoro' . gatás Közt töltött. Ezon idő alatt megta . karitott szép csomó pénzt s azon megvett a kunyhóval határos kis erdőrészleteti Idővel kiépítette a kunyhót, tágas udvar • is szerzett hozzá, míg végül a kunyh ; olyan csinos parasztiakká változott át, hog bizony még biró uram i; röstelkedés nél kül vallhatta volna portájának. Jokáját azonban még se felejtette e és hogy rászánta magát mégegyszer Bu dapestre utazni, sőt a szíík, sötét sikátor ban levő házba is ellátogatni, ennek bi2 vást elhihetjük — csak Joka volt az oki De ő má

1

' nem volt ott. Következő, tavasszal Jankó már nei ment el hazulról, hanem otthon gazdálko dott, szülei és saját bhtokán. — Egy tehénre volna szükségünk anyám — szólt egy alkalommal az öreg asszony — mijd ellátogrt k Tepliczhe, a fürdőbe, vagy a szomszédos Trenckénben, széjjelnézek, talán akad ott egy eladó. Elment. Talált is nemsokára a mit kej resett : egy szép, fekete, jól fejő tehenet, ! még pedig olcsó pénzen. I Tehenét épen haza akarta hajtani, miI dőn a fürdőligetből egy elegáns úr karján, I egy fiatal, előkelően öltözött hölgy léj pett ki. — Nézze csak gróf ezt a szép tehenet, — monda a hö'gy kísérőjéhez és karját kiszabadítva keztyűs kezével megsimogatva a tehén bársonyfényű hátát. — Ugyan jöjjön már Evelin mit érdekli önt a tehén, — szólt bosszúsan az úr. Hagyjon, nekem tetszik az állat. — Ah értem már, ön a zsákot üti és a szamárnak szánja, — a suhancz esakugy

r

an csinos ; nézze csak Evelin, milyen széles vállú legény, szándékolt kirándulásunknál a hegyekbe hasznát vehetnők, ön vitethetné magát általa. A hölgy szigorú tekintetet vetett a beszélőre, majd Jankóhoz fordult, ki zavartan állt előtte : — Tied a tehén ? — kérdé tótul. Csak most pillantott rá a hajdani drótos, gyors ijedt mozdulattal tekintett szemébe, — szava torkán akadt és lélegzete is majd elállt ijedtében. Lássa Evelin, ön nagy. zavarba ejti a ficzkót. A hölgy miután Jankót jobban szemügyre vette, újra elfogadta a gróf karját és elment vele. Jankó utánuk tekintett. - Ö az! — mttogá! Egy ideig némán elmerengve állt helyén, azután tovább hajtotta tehenét az erdő felé vezető uton. Alig tett azonban néhány lépést, midőn láta mögött valaki magyarul rákiáltott : < Megállj ; megállj legény, hallod! — a . yróí* hangja volt. Jankó megállt és benső . remegéssel vette észre hogy a gróf és , lölgye feléje közelednek. J Hozzá érve, Evelin újra tótul szólít^ ( neg őt : Ismerős vagy itt a vidéken ? éf nidőn Jankó fejével »igen«-t bólintott, j íérőleg folytatta tovább: Akkor talán ] negteszed, ugy-e felvezetsz bennünket oda, • ijjávai ama táj felé mutatott, a hol Jankó láza állt — az erdőbe, — és midőn 1 (ankó újra bólintott, monda: Jöjj holnap 1 fejedelem — hát mért nem fogadta el udvari orvosomat? Talán nincs hozzá bizalma ? — Valóban nincsen, mert Felséged udvari orvosa csak halhatatlan emberekkel szokott foglalkozni. XVIII. Lajos, a Bourbonok egyik legszellemesebb tagja, mikor végig tekintett okos környezetén igy sóhajtott fel: — No a fejedelmek valóban sajnálatra méltóak, mert nemcsak magok hanem mások számára is kell ésszel birniok. Az élez gyógyító hatása csodálatosabb a gyógyszertárak hatásánál. A lunatikus Neucasth herczegnő példán] egyszer ezt kérdezte Wilkins püspöktől, hogy .hol tarthatna stácziókat, ha esetleg eg^f kis kirándulást tervezne a holdba. A püspök ki akarta gyógyítani a beteg eszű herczegnőt s egész határozottan igy szólott : — Kegyed már annyi légvárat épített asszonyom, hogy egész a holdig majd minden félóra múlva stácziókat tarthat. Hát mindenek után végtelen szerencsének tarthatjuk, ha az életet inkább a humor világából nézzük, mint arról az ünnepélyes, de gyakran sivár magaslatról, honnan mindent ugy veszünk észre, a mirt van. m. (lparoá ifjak egyesülete febr. 28-án.) A kath. iparosifjak egyesülete által saját helyiségében febr. 28-án rendezett dalestély kitűnően sikerült. A zsúfolásig megtelt terem falai között láttuk mindazon iparoscsaládokat kik nem csupán mulató vágyból jelentek meg, hanem egy meghívó homlokára irt czélt szívós hozzájárulásaikkal előmozdítani segítsek. Nem hiányoztak az értelmi osztályból valók sem jóllehet ezekből többeket üdvözölhetünk, ha estélyünk az álarezos bállal véletlen össze nem esik. A műsor, melyet az ifjúság dalköre nyitott meg, igen kedvező fogadtatásban részesült s nem csekély tetszésre talált főleg a »Kerekes András« melynek végeztével ugy a kórvezető Borovicska Adolf, mint a dalkör tüntetőleg megéljeneztetett. A műsor végeztével a katonai zenekar néhány tagja kezdett uralkodni. Az estély sikerét a következő nőknek köszönhetni : Bárány nővérek, Borz nőv. Bürger Luiza, Brandweiner L, Dukát Nina, Hofbauer Etel, Helcz Luiza, Lotti Mariska, Lami Terka, Meitner Ilko, Mészáros Juliska, Molnár Anna, Paulovics Janka, Palotai Irén, Plichta nőv, Plainer Jozefin, Prommer Róza, Renner Hermin, Rothnagel Pepa, Roth nőv. Sziklay Ilka, Starkbauer Luiza, Sinicsák Ilka, Sztahovics Anna, Sztrati nőv Stambrecht Hermin, Szeifert Ilka, Takáts Anna,- Trexler Mariska. Viola Margit, Wacker Irén. Benderek Istvánné, Brandveiner Sándorné és Józsefné, Draxler Alajosné, Hofbauer Józsefné, Hugyik Istvánné, Hofbauer Antalné, Helcz Józsefné, Lotti Józsefné, Pelczmann Ignáczné, Staudner Adámné, Renner Ferdinándné, Sátori Imréné, Simcsák Tamásné, Süveges Edéné, Tüske Jánosné Valdfogel Józsefné, stb. Az első négyest 42 pár, a harmadikot pedig reggel 5 órakor 34 pár tánczolto. IV. (A középiskolai tanulóifjnság tánezpróbája márcz. 2.) Az idealistát kinevetik a mai natura-« lisztikus világban, mert az ugy veszi a világot, a mint lehetne s az embereket, a mint lenniök kellene. A humorista a mosoly verőfényével világítja meg az embereket hibáikban s a világot minden gyarlóságában. Akárhány embert megmentett már egy mosoly az emberiség számára. A ki mosolyogni tud, az nem esik kétségbe s a ki nevetni képes, azt nem tehetik tönkre a nyilt és titkos ellenségek. Emherokkel s igy hibákkal vagyunk környezve. Még a napnak is vannak foltjai. Hát még az embernek. Ne keressünk az emberben sohase ördögöt, de angyalt se. Az ember ember volt és ember marad. Dicsőségében és hanyatlásában örökre ember. Es azt bizonyítja az a felfogás is, mely a legnagyobb gondolkodókat vezérelte az ember megítélésében. Börne az embereket a föld gondolatainak nevezte, Mózes az Isten képmásának, Hiób a por fiának, Plató csodának, Sokrates kis istennek, Philemon a nyomor ürügyének, Herodot nyomorúságnak, Sophokles képnek, Pindár egy árnyék álmának, Sbakspere egy álom árnyának, Ossián hulló falevélnek, Aristoteles kis világnak, Herder az állatok látható istenségének, Schiller a legnemesebb féregnek. Akármit is mondjanak a legfényesebb szellemek mégis csak önmagukról nyilatkoztak s nem másokról. Az ember isten képére van teremtve. És az Isten mosolyogva teremtette a világot. A mosoly országa a legszebb haza, melyben nincsen keserűség. Isten áldása a humor országa, telepedjünk mi is oda s vegyük az életet ugy, a mint van. Egy hatalmas oknak a mosolyra. AUCUN. HARAGRA GYÚLT . . . Haragra gyúlt az ég ura És elűzött két csillagot, Itt a földön engesztelve Belölök meg most alkotott. De hová lön a két csillag ? Tán letűnt jk vőn örökre ? . . — Ott szemedben kis angyalom, Ott vannak megörökitve. HÁBER SAMU. A Magyar Király vendéglő kies termeiben kedden este valóságos tavaszi loheletű estélyt rendeztek a jó öreg Welzer diák növendékei. A kereskedő ifjak terme a lehető legpompásabb látványt nyújtotta. Apró gavallérok sürgölődtek forgolódtak jobbról balra, leendő bálkirálynők és herczegnők sétálgattak fel és alá, de a padokat és széksorokat az előkelő társadalom szemlélő része is sűrűen megszállotta A szépek következő névsora különben leginkább jellemezheti a tánezpróba előkelő sikerét : Bartal Rezső né, Sarolta és Iczike, Brenner Józsefné, Irma és Lujza, Csernó Józsefné és Lajka, Özv. Csukásy Józsefné és Lindhout Pannika, Duka Irma, Ekesy Edéné és Amanda, Eiuczinger Antalné és Anna, Etter Nándorné, Greif Gyuláné és Camilla, Haan Rezsőné és Ilonka, Heischmann Ferencznó és Anácska, Holly Ferencznó, Terike és Matild, Özv. Horváth Ignáczné és Mariska, Hulényi Etelka, Kádár Lujzka, Özv. Kamenszkyné, Kaán Jánosné, Özv. Majer Jánosné és Mariska, Mátray Ferencznó, Meszéna Kálmánné, Munkácsy Károlyné, Mariska és Sárika, Niedermauu Ferencznó és Nellike, Niedermann Pálué, és Ágneska, Németi Jozefin, Peitl Sándorné és Etelka, Pisuth Istvánné, Mariska és Izabella, Sarlay Edéné, Özv. Schreiberné és Gizus, Schleifer Etelka, Szecskay Kornélné, Gizike és Vilmácska, Özv. Spiszár Jánosné és Jancsika, Szvoboda Románné, Kornél és Románka. Takács Mariska, ós a többi. I A vigalom tizenkét órakor véget ért volna, de a iánezosnők nagy küldöttsége kitudott még kérni egy órát a