Esztergom és Vidéke, 1886

1886-03-04 / 18.szám

kelt az utczákon közbe-közbe egyhangú »dratovat, dajte, hrnce dratovat« kiáltását hallatva. Midőn aztán látta, hogy besöté­tedik haza felé indult. Útközben a fényes kirakatok vonták magukra figyelmét, melyeket kíváncsian szemlélt. Epen tovább akart menni, midőn egy világos zubbonyba öltözött magas férfi alakja tűnt szemébe, ki egy szép sugár termetű leányt kézen fogva vezetett. A férfi arczát sötét szakáll körité, a leány arczát azonban nem birta meglátni. Egy légszeszlámpa fényénél észrevette Jankó, hogy a leány arcza szép — feltű­nően szép — és oly ismerősnek tetszett neki, — bizonyos, hogy már valah ol látta, valahol, de hol ? Egy szűk setét sikátorban megállt a férfi a leánynyal egy ház előtt, melyben Jankó az ' előtte való napon dolgozott. Czifra lányok laktak benne ; éjjel mulat­tak, nappal aludtak. A leány mintegy kérőleg emelte fel ke­zeit kísérőjéhez, de a nyers ember dere­kát átkarolta, felvonszolta őt a kapuhoz felvezető három kőlépcsőn, hevesen meg­rántotta a csengőt és néhány pillanat múlva kinyílt a kapu. Jankó undorodva és egyszersmind szánakozva haladt el a csoport előtt, midőn egyszerre anyanyelve hangjai csendültek meg fü'ében. Az ár­tatlan szegény leány felkiáltása volt: Bá­tyám, az isten szerelmeért, ne add el, ne add el húgodat! — Joka! — jajdult fel Jankó, Egy ugrással ott termett a kapunál és tomboló dühében hatalmasat csapott rá öklével és teljes erejével rántott a csengőn. Egy ab­lak kinyílt és egy hang magyarul szólí­totta meg őt, de Jankó nem értett belőle semmit. — Jokámat adjátok ki! — kiáltá. — Erre az ablak ismét bezárult. Hevesebben eset az eső ; csak úgy zu­hogott, és Jankó még mindig ott állt könnyes szemekkel. Végre elrohant düh­hel és kétségbeeséssel szivében. Midőn haza ért, fáradtan, az izzadságtól és esőtől egészen átázva, levetkőzött és csurom viz ingét egy a falból kinyúló szegre akasztotta, úgyszintén sodronyko­szorúját, pipáját és kabátját azután leve­tette magát a szalmára. Álmodott. Azt álmodta, hogy Jokával játszik, — a nagy Jokával, kit tegnap lá­tott, — az erdőben, magas fényűk alatt, melyeken ezer madár dala hangzott. Es Joka oly édesen, oly ártatlanul mosolygott rá, úgy odasimult a vállához, hogy Jankó őt széles boldogságában megcsókolta ; az­tán változott a kép, verekedett, Joka báty­jával, borzasztó élet- halálharczot vivott vele, mig végre sikerült ellenfelét egy ha­talmas fokoscsapással leterítenie. A reggeli nap ott lelte a jó drótost fekhelyén ; görcsösen összeszorított mar­kában fokosát tartotta, mellette pedig va­kolattól és portól ellepve, széthasítva he­vert inge és a falban mély barázda lát­szott. (Vége köv.) FARSANGI LEVEL i. (Batyu-bál a Dunaparton, febr. 25-ón.) (T. N. S. de (Ó-Egek.) — Carnevál tierczeg egyre visitel az idei farsangon világvárossá lett Esztergom »összes mulató helyiségeiben«. Fogadósad lá­ogatást minden est ve. Huszonötödikén lázias toilettben jelent meg kivétele­sen nem a »Fürdo« nagytermeiben, lanem a néhai »Magyar Agentia« csi­íosan díszített szobácskáiban. A Zenei Kör törzsmulatói rendeztek ') fensége tiszteletére egy minden te­rintetben páratlan és kitűnőn sikerült nkniket. Kitettek magukért a rende­lők és a batyu-bál házi asszonyai, negérdemlik a méltó elismerést. Azt hihette volna valami hívatlan tetekintő, hogy egy középkori lakodal­nas házhoz tévedt, úgy görnyedtek a IOSSZÚ teritett asztalok a lemészárolt Hatok kihűlt tetemeinek súlya alatt. r olt étel-ital töméntelen, de el is kelt, lert a humor és határtalan jókedv ok anyagi táplálékot kívánt. — A atalság kicsapongó kedve egész uj létre ébresztette az elhagyatott épü­etet, (szegény házikó, ha a jobb idők­én is ilyen sürgést-forgást láttak olna falaid, ma is magyar hajón jár­ánk Budapestre! Viczczelt a házi r). Mulatott mindenki, még az öre­gebb papák sem panaszkodhattak, s gyönyörrel nézték és járták is a ro­pogós csárdást, melyet Jónás Pál úgy cselekedett heted magával egész éjen át, mint máckor soha. Vacsora alatt megeredtek a toasztok: Mann Honor Rónay Gyuláné házi asszonyra, Rónay Rónay Gyuláné házi asszonyra, Rónay Gyula a vendégekre, I)r. Nagy Sán­dor két, tizeukét férfiú közé ülni bá­torkodó menyecskére, majd Szvoboda Románné és Ékesy Adolfn" gazda­asszonyra emeltek poharat. Majd újra megkezdődött a nemzeti csárdás (azt hiszem a szabadalmazott csöndes is). Szünóra után az ügyes rendezőség apróbb bohóságokat és meglepetéseket eszelt ki. Volt tréfás cotilion és ál­arczos menet. A nőválaszban minden tánczos gyönyörű élő virágcsokrokkal lepte meg a kivétel nélkül magyaros köténnyel ékeskedő tánczosnékat. Az est főleg arról marad emlékezetes, hogy a négyes és csárdáson kivül más táncz alig volt. Szóval az igazi ma­gyaros mulatság takarosan sikerült. Jelen voltak a hölgyek közül : Balogh Vilma, özv. Buda Jánosné, Aranka és Irénke, Ekesi Adolfné és Sári, Kádár­né, Lujza és Victoria, Klinda Rezsőnó, Magurányi Gizella, Mezey Dénesné és Gizella, Palkovich Alajosné és Lujza, Rónay Gyuláné és Ginczike, Szalkay Ferencznó, Szvoboda Románné, Irma, Kornél és Román ka. — Hiába mulat­ság szerencsétlenség nélkül még sem történhetik meg. Egy dolog itt is nagy zavart és felfordulást okozót. A kímé­letlen nap volt a rendbontó. Hét óra­kor reggel a társaság belátta, hogy illő volna kinek-kinek saját otthonát is megtekinteni. Megtettük. Elmentünk. A rendezőség azouban azon kedves ígérettel bocsátotta útnak vendégeit, hogy nem sokára lesz da capo is ! — Be váltotta igéretét, mert másnap est­ve 11 óráig még befejezésre találko­zott a vidám társaság. HÍREK. — Aranymise. A fővárosi polgárok nagy bizottsága Gerlóczy Károly alpol­gármester elnöklete alatt összegyűlvén, meghívta a nagy bizottságba Andrássy Gyula gróf, Szapáry Géza gróf és Ká­rolyi Sándor gróf urakat is. Ezután megállapodás történt abban, hogy a bíboros főpapnak átnyújtandó pásztor­botra nézve színezett rajzú terv készít­tessék s ezzel egyhangúlag Rauscher Lajos tanárt bízták meg. A kivitel csak a tervrajz elfogadása után fog megtör­ténni. Minthogy az emléktárgygyal együtt a polgárság üdvözlő iratot is fog átnyúj­tani, ennek kiállítása is szóba került. Polonyi Géza a gyűjtések megkezdése előtt a fővárosi közönséghez intézendő felhívás szövegét mutatja be, melyet elfogadtak. Megállapodás történt abban is, hogy ezer gyüjtőivet bocsássanak ki a kerületekhez. — Városunk a szerdai közgyűlésen egyhangú lelkesedéssel határozta el, hogy a herczegprimás jubilaeumának megünnepléséhez egy huszonöt tagból álló nagy rendező-bizottság által fog szi v ve 1-1 é lekké 1 hoz zá j ár u l ni. — Nyugalmazták a város polgár­mesterét, Pap János urat. A szerdai városi közgyűlés hatszáz forintnyi nyug­díjjal egyhangúlag meghozta a vég­zést. — A városi közgyűlésről szóló tu­dósítás közleményeink halmozottsága miatt jövő számunkba marad. — A mult évről Esztergom városa közegészségügyi állapotáról igen érde­kes közegészségügyi jelentést kaptunk, melyet jövő számunkban mutatunk be. — Farsang. Márcz. 6-án, szomba­ton este három vigalom is lesz egy sorjában. Menyecske-bál, tiszti estély, s Weisz Mihály vendéglős »összes he­lyiségeiben« családias jellegű, társas­vacsorával összekötött táncz vigalom. — A szombatesti mennyecske-bál második kiadása minden izében kitti­nőnek ígérkezik. Hogy kitűnő zene is lesz, azt Jónás Pali személyes kiruk­kolásából lehet következtetni. — Humorisztikus-estély. A dal­zenekedvelő-egyesület bohózatos esté­lyére a következő meghívót adták ki : Meghívó. Az esztergomi dal- és zene­kedvelők egyesülete egyedül saját tag­jai számára folyó 1886. év márczius 7-én esti 8 órakor a »Fürdo« vendéglő termeiben beléptrdij mellett humorisz­tikus estélyt rendez, melyre tisztelet­teljesen van szerencsém meghívni. Xie­dermann Pál egyesületi elnök. Ezen estély re jelent meghívó fölmutatása mellett belépti-jegyek előre válthatók: Brutsi Gyula kereskedésében és az elő­adás estéjén a pénztárnál. Család-jegy 1 frt 20 kr, személy-jegy 50 kr. A belépti-dijak az estély költségeire for­díttatnak. — A nyergesujfalusi önkéntes tűzoltó-egyesület febr. 27-én a ven­déglő nagytermében igen sikertilt zárt­körű tánczvigalmat rendezett. — Nyerő számok. A megyei tűz­oltók álarczos-bálján kijátszott tombola nyerő-számai a következők : 88, 149, 1*54, 172, 234, 257, 294, 329, 379, 406, 453, 683, 711, 714, 743, 775, 815, 828, 845, 1002, 1082, 1083, 1176, 1209, 1244, 1263, 1299, 1303, 1318, 1327, 1336, 1390, 1443, 1657, 1679, 1683, 1695, 1717, 1723, 1782, 1792, 1875, 1882, 1967, 1978, 1996, 2040, 2105, 2149, 2191, 2228, 2238, 2263, 2275, 2382, 1383, 2444, 2451, 2483, 2519, 2545, 2545, 2587, 2618. 2646, 2677, 2738, 2743, 2849, 2860, 2860, 2864, 2941, 3133, 3141, 3165, 3167, 3177, 3204, 3215, 3275, 3353, 3421, 3447, 3462, 3468, 3496, 3519, 3581, 3584, 3585, 3637, 3769, 3792, 3809, 3852, 3856, 3883, 3908, 3947, 4031, 4040, 4105, 4240, 4295, 4298, 4517, 4545, 4554, 4555, 4650, 4674, 4683, 4712, 4727, 4853, 4859,4891,4953. Akik tárgyaikat még át nem vették, azok nyerő sorsjegyeik el őmu tatása mellett Kecskeméthy János ur üzleté­ben jelentkezzenek. -r Halálozás. Minárik Mihályné, szül. Popolánszky Erzsébet úrnő élete hetvennegyedik évében a haldoklók szent­ségéét felvétele után elhunyt. Népes temetése márcz. elsején volt. Béke em­lékére ! — Rejtélyes halál. Valami Kováts­Szarvas János nevű nőtlen tímárlegény ki a farsangi bufelejtőből, vasárnap szépségesen betörülközött: hogy hogy nem reggel az Ároksoron lakó Patkóék kutjában találtatott. Mielőtt a holtat kiemelték volna, azt hitték, hogy rab­lógyilkosság áldozata, mert az nap volt nála heti keresménye. De a szerencsét­len tímár legény kerestet majdnem hi­ány nélkül megtalálták nála. Lehet, hogy bosszú, de lehet hogy öngyilkos­ság áldozata lett a szerencsétlen. A megindított vizsgálat czélja a rejtélyes halál okát kideríteni. — Gy. — Ábrándos borbély. Egy ábrán­dos borbély-legény eltűnődött régi sze­relmén, miközben egy vendéget el kezdett szappanozni. Annyira beleme­rült e foglalatosságába, hogy orrát, száját bedörzsölte már buzgóságában. Ekkor végre megszólal a jámbor ven­dég : — De kérem, ön az orromat akarja levágni ? — Igyeuis, félrövidre, feleli az ábrándba mélyedt borbély. * Nincs ennél jobb? Schiieezbánya. Magyarország. Tekintetes ur. Mindenek előtt fojiíidja hálás köszö­nt', em a küldött Brandt R. gytósfcMrésa füle svájezi labdacsokért, melyele minden ma? hijjtöszeriiél sekka. jobbak. Az első napokban három szemet venneml Természetes, hogv ennél többet már nem kell be­vennem, mert mióta e labdacsokat használom telje­sen jói érzem majámat. S ezért nem fejezhetem ki eléggé tek. Uraságodnak hálás köszénetem. Ha le­hető volna, hogy még egy ideig labdacsokkal éljek, biztosan hiszem, hogy a porok bevételétől el tudnék szokni. Ez a legtalálóbb bizonyítéka a svájezi lab­dacsok jó hatásának mert a labdacsok számát nem kell szaporítani és a baj megszűntével is lehet még elővigyázatod, néha-néha egy-egy szemet bevenni. Ezer köszönet a legjobb szándékkal küldött svájezi labdacsokért, metyek hatása valóban fölülmulhatlan. Gasparkovies János könyvkötő segéd (városi kórház.) FELELŐS SZERKESZTŐ : D rí K Ő R Ö S Y h Á SZL ('). NYILTTER.*) Rohseidene Bastkleider (ganz Seide) fl. 9 30 per compt. Robe, sowie schwerere Qua Ii ateii rerseÄtf b. Abnahme von mindestens zwei Roben zollfrei ins Haus das Seiden­fabrik-Depot 6. Henneberg (k. u. k. Hofliferant), Zürich. — Muster umgehend. Briefe kosten 10 kr. Porto. *) E rovat alatt kö/.löttekért nem vállal felelős­séget a szerk. HIRDETÉS. ESZTERGOMMEG YE ALISPÁNJÁTÓL. 1014.11886. szám. HIRDETMÉNY. Az 1885. évi XXIII-dik tör. cz. 189. §-a alapján felhívatnak a fennálló vízim "ivek és vízhasználati jogosítványok tulajdonosai, hogy a jogosítványaikra vonatkozó engedélyt hozzám 1887. évi január hó l-ig annyival inkább bemutassák vagy igazolják, hogy vizi müveik 1866. év január hó 1-eje vagyis 20 év óta háborittatlanul fenná'anak anél­kül, hogy mások jogosult érdekeit sértenék és mint ilyenek az illetékes hatóságok által károsoknak találtattak volna, — minthogy ellenkező esetben a jogosítványok továbbra fennállóknak nem fognak tokintetni. Ezen kötelezettség minden hatósági en­gedélyre szoruló vizimunkálat tulajdonosára kiterjed, tehát öntözési, lecsapolási, ármen­tesitési, folyószabályozási, ipari vállalatokra egyaránt kötelező. Kivételt csak azon sza­bályozási munkálatok képeznek, melyeket az állam közérdekből foganatosított s ennél­fogva magántulajdont nem képeznek. Esztergom 1886 évi február hó 10-én. KRUPLANICZ KÁLMÁN kir. tanácsos, alispán. 8798/ /885* Árverési hirdetményi kivonat. Az esztergomi kir, jbiróság mint tkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy özv. Büschitz Józsefné végrehaj tatónak Má­nya Flóris végrehajtást szenvedő elleni 28 ft tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében az esztergomi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság terüle­tén lévő M. Szölgyén községben fekvő a magyar szölgyéni 64. sz. tjkvben Mánya Flóris, Gergely Emerentia és Borbála tulajdonául jegyzett (87—88) hr. s 64. népsor számú ház és belte­lekre 160 frt az n. o. I. 2. k. 1128. hr. sz. a. felvett ingatlanra 169 frt s az n. o. f 1757. hr. sz. a. jegyzett szőlőre 38 ft tehát összesen 367 frtra az árverést elrendelte, és hogy a fen­nebb megjelölt ingatlanok az 1886. évi márczius hó 19-ik napján d. e. 10 órakor magyar Szölgyén község há­zánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alol is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át kész­pénzben, vagy az 1881. LX. t. cz. 42. §-ábau jelzett árfolyammal számított és az 1881, évi november hó 1-én 3333

Next

/
Thumbnails
Contents