Esztergom és Vidéke, 1886

1886-02-28 / 17.szám

ESZTERGOM VIII. ÉVFOLYAM 17. SZAM. VASÁRNAP, 1886. FEBR 28. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egy 8*ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZEWESTTÖSEG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, ová a lap szellemi részét illető közlemények k.küldendőh KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: ifi MAGÁN-HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. ;|; megállapodás szerint legju100—200-ig . 1 frt 50 kr. lányosabban közöltetnek. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Ili : Bélyegdij 30 kr. \\\ XY1LTTÉR sora zO kr. EGY DURVA ZSARNOK. Nagy-Ölved, febr. 26. (P. L.) a. hatvanas években, a Jókaink által megteremtett » Üstökös «ben a következő rébusz látott napvilágot : Egy ablakon kikönyökölő szép nőnek egy távozó ifjú ujjaival csókokat hintett felfelé, — s a naiv talányt a következő számban meg is fejtették : »P á 1 i n k a«. A mily ártatlan volt a rébus, ép oly káros hatású a megfejtett talány neve. Hol vette eredetét, ki találta fel, ki főzte az ölvedi szederből az első pálinkát, melynek oly nagy hire van, nem tudjuk, csak annyi áll, hogy ez izgató, vérrontó ital, lehető gond- és figyelemmel vau előállitva és nagyobb értéke vau községünkben, mint Jókai műveinek, a ki szellemi szikráival nagyon kövesünket elegit ki. Többen hódolnak a » Rébusz « szenvedélynek, melynek hatása megbénítja a gyomor-rendszert, eloltja a szellem világát, az idegbántalmak számtalan nemét teremti meg, izgató hatása kiknél már szenvedólylyé fajult, durvává, érzéketlenné, könyelmíívé, pazarlóvá tesz. Az életben igen gyakran találkozunk ennek áldozataival, — a mértéktelen palinkaivás kiköltöztet az ősi fészekből, koldusbotot ad minden családtag kezébe és földönfutóvá teszi azt, kit talán még annak idején egy jó tanács szigorúbb rendszabály, vagy egy törvény megmenthetett volna. E téren is megelőzött bennünket az új világrész Amerika, hol az Egyesültállamokban Maine kezdeményezte, meghozta a törvényt a pálinkafőzés ellen, és oly spártai szigorral hajtotta végre, hogy 1857. július 2-ika óta megszűnt a szeszes italok nyilvános eladása. Svéd- és Norvégiában a kormány és egyesületek vállvetve dolgoznak a pálinka ellen. Már a 40-es évek óta az egyesületek sok szerencsével működnek s hogy a kormány fokonként még gyökeresebben intézkedhessek; meghozták végre az iszákosság elleni törvényt. Angliában a társadalmi agitácziónak már régi eleme a pálinka; ki ne hallott volna az angol mértékletességi egyesületekről; Dickens regényei mulatságos iskolák az iszákosság javítására. Különben itt sem lehetett még kiirtani egészen ezt a szenvedélyt. Az 1884-ik évi angol parlament ennek némi mérséklésére oly törvényt hozott, hogy minden községben a lakosság kétharmada jogosult megtiltani a pálinkamérést és a parlamenti határozat elrendeli, hogy a korcsmák és szeszes italok áruhelyei vasárnap zárva legyenek. Hazánkban is szomorú szívvel látjuk, hogy mennyire elharapódzott ez a szenvedély. Itt volna már a tizenkettedik óra, hogy tegyünk is valamit, és átvehetnők egyelőre az angoloktól a Korcsmaajtók bezárását, legalább vasárnapra ; szervezhetnők a »Mértékletességi egyesületeket«, melyeknek kezdeményezését a községi képviselőtestületek vehetnék kezökbe. A magyar nép durva zsarnokát mielőbb meg kell fékeznünk! EMLÉKEZZÜNK REGIEKRŐL (Esztergom vármegye helységei száz év előtt.) III. B i k o 1 y Korabinszky szerint tót falu egy mértföldnyire Neszmélytől, földesura a jelenlegi megyei alispán. Van kath. temploma és szőlőhegye. Vályinál B i k o 1 y, vagy B i k o t y ; tót falu, birtokosa Sissay uraság, lakosai kath. határa jó, szőlőhegye középszerű. Ennél előfordul külön név alatt B ik o 1 1 szabad puszta is Sissay uraság birtokában, Süttőnek szomszédságában, hová mint fiók egy ház tartozik. Most csak a puszta áll fenn, falu e néven nem fordul elő. B u c s r ó 1 keveset jegyzett fel Kor. magyar falu felmértföld Bátorkeszitol. Primási birtok, reform, templommal. Vályi szerint magyar falu, földesura az esztergomi Fő-Ersekség, így lakosai kath. és reformátusok, fekszik Mocsnak szomszédságában, melynek fiókja Bátorkeszitől fólmértföldnyire ; kevés szőlője terem, földje jó. A Duna sokszor elönti határát, a mellette elterülő tavak szolgáltatnak a falubelieknek tüzelésre és házfödésre való nádat. B ú c s vagy B ú c s ú délfelé fekrzik a szomszéd falutól negyed mértföldre, határos vele délről Mocs, éjszakról Köbölkút; Újfalun alul sík mezősége van és minden erdőség nélkül való helyet foglalt, azért cserélnek szénát fáért. Erről a körülményesen leirt második Bucsról Korabinszky hallgat. Jelenleg is csak egy község áll fenn e név alatt, melynek lakosai kath. és nagy részben reformátusok s magyarok. Csorna Kor. nem tud róla, Vályi szabad pusztának írja. Földesura az esztergomi káptalanbeli uraság, templom és vendéglővel, fekszik Bajnától nem messze. A templom most is áll, melyben az év néhány ünnepén különösen Nagyboldogasszony napján isteni tisztelet is tariatik. Egyébiránt e helynek neve egy a nép száján gyakran forgó példabeszéd által is meg van örökítve. Olyan sandító rósz szándékú emberre kinek arcza a közönségestől nem előnyösen eltér ráfogják : ugy néz mint a csimai lator ; t. i. a csimai kereszt alatt álló ballatoruak az idő viszontagságai által eltorzult arczárói véve a hasonlatot. Valaha remeteség volt, most Csiinának neveztetik. C s e n k e Korabinszky nem említi hanem annál inkább inélta ja Vályi : »Szabad puszta Muzsla és Ebed mellett. Földesura az esztergomi érsekség, sok ütletvényt sorfákat, fáczány nevelő tanyát s más gyönyörű vadászatra való intézkedés tétetott itten Főméit. Herczegprimás Battyáni József, a ki ezen helynek legelső ékesitője. 1795-ben gyönyörködtető mulatságokat szerzett itt az emiitett Herczegprimás a kevéssel ezelőtt Magyarországba jött kir. Főherczeg Józsefnek és a vele lévő méltóságoknak teljes megelégedésére.« JelenAi „EsztorgomésVidáko" tárcája. % s o & T A R. E

(Egy nászünnepre.) gek fölött kit angyalok uralnak, fäflS Kinek hódolva, koronás hatalmak ^2* Hymnust a néppel porban zengenek 4 Tekints le hozzánk, epedő hívekre, 1 És küldd áldásod ártatlan frigyekre, • Mit gyermekid e földön köttenek .. . Ha zajló éltünk fergetegre támadt, Ha vész tőré meg sajkánk árboezát, A küzködő kar feltárul utánad ; Oh értsd meg Isten a hívó imát ! Te, ki parancsolsz bőszülő haboknak, Kinek szavára sziklafők omolnak, Hiú reményt nem ópitónk Reád ! Te vagy csatázó bajnokok vezére, S a beke mégis Tőled szállt reánk, Vad szenvedélyek harcza ellenére, Te egy maradtál: éltető Atyánk ... Óh küldj nyugalmat bolygatott szivünkbe, Leheld belénk imádott lelkedet, Sugárt deríts, világlót életünkbe, S az cj fölé fénylő szövétneket ! EB jöjj le hozzánk őrző angyaloddal Maradj velünk amig bealkonyul, Őrizd e -hazat jótevő karoddal, Ha rá vihar felhője tornyosul ; S amig büszkéivé zsoltáros neveddel Imánk betölti ékes csarnokid : Kísérd az égből tiszta kék szemeddel Szentelt frigyükre ifju gyermekid! GRÓF CSÁKY GYÖRGY. AKIT A SZERELEM MEGSZELÍDÍTETT. (VACANO MARIO EMIL elbeszélése.) (Az „Esztergom és Vidéke" számára fordítva.) (9. folytatás) — Hát ön egészen magamra akar hagyni ? Hát nem törődik semmit se velem? — kérdezé neheztelve. Milyen kedves volt ő e pillanatban. Sokkal szebb volt, mint egyébkor. — Jól tudja azt, hogy a kegyed sorsa nagyon is szivemen fekszik. Majd mindennap kérdezem, hogy hová, merre fog menni? és kegyed mindig azt válaszolta, hogy : nem tudom. — Ha ezt mondottam önnek, akkor hazudtam. Most már tudom és meg is fogom mondani önnek, de — ne menjen el kérem. — El kell távoznom. — Hát mikor fogja, vagy nem is fogja mondani, hogy feleségül vesz-e ? — s szép, nagy szemeivel rám tekintett. Le nem Írhatnám, hogy mit éreztem e szavakra és tekintetre. Szivemben a boldogság hajnala, a szent remény, a szent szeretet. I Nem birtam válaszolni. Félig mosolygott 1 és félig haragudott, mint valami kis gyejrek. j — Ugy-e ? . . . Hisz ön szeret engem... Es ugy-e, ön is ugy érzi, mint én, hogy mi el nem válhatnánk többé ? Most már tudtam szólani. Hanem azt nem tudom, hogy mit mondottam. És olyan bizalmasan ültünk egymás mellett, mint ha már évek óta boldog házasok lettünk volna. Az egész dolog olyan egyszerűnek tűnt fel előttünk, mintha bizony annak már régesrég igy kellett volna történnie. — Tudod-e, hogy hová megyek innét ? — kérdezé. — Oda, hol a hivatalod van. Abba a kicsiny, csöndes városba. — Nem unod-e meg, Heléna ? — Nem. De én attól tartok, hogy te még mindig olyannak tartasz, amilyen régente voltam. De halld: hajdan semmit sem törődtem a pénzzel, mert ilyen volt természetem. Most már minden másképpen van. Most már ugy teszek, mint más derék hölgyek, hogy tessem neked. Midőn hozzám léptél, már biztosnak érzem magam. Téged nem a puszta véletlen, hanem a magasabb rendeltetés vezetett hozzám. — Igazán? — kérdezem mosolyogva. — Ugy van. Emlékezel-e még arra, midőn a szőke báróval olyan fontos találkozásod volt s én egy bőrtokba zárt medaillont adtam neked, hogy az szerencsét hozzon neked is, nekem is? Megtekintetted-e, hogy mi van benne. Egy nagyon régi szűz-anya kép. Es a medaillonra egy berezegi eztmer volt nyomva. Ezt a régiséget, még gyermek-korom óta bírom. A nagyanyám azt mondotta,hogy édesanyámtól származik. Édes anyámat többé sohasem láttam, de mindig föltaláltam, valahányszor a madonnára pillantottam. És valahányszor baj, vagy bánat ért, mindig ezt az édes anyát imádtam, buzgón, tiszta szivvel. Egykor Bécsben, midőn a czirkusból haza mentám, meggondoltam elhagyatottságomat. Es szomorú szivvel ragadtam föl ezt a kis képet, kezeim közé vettem és imádkoztam. A hold ablakomon világított be. Egyszerre csak az ezüst sugarak közül egy női alak bontakozik ki—éppen olyan volt, mint én . . . sokáig biztatóan tekintett reám, azután eltűnt. Az első pillanatban fölkiáltottam. Hortensia rögtön berohant. Az egész szobát átkutattuk, de senkit sem láttunk. Egy napon a szobámban újra ilyen visiót láttam. Csakhogy most már férfialakot. A látomány annyira megrendített, hogy megbetegedtem. Egy napon beléptél a szobámba és elhoztad azt, amit elvesztettem. És újra megismertelek. Azt mondom, hogj

r • megismertelek, mert már egyszer láttalak — anélkül, < hogy nálam, lettél volna — a holdvilágos éjjelen. És. most ne mosolyogj, hanem azt mondd, meg, Ágoston, hogy miként lehetséges éz? Nem nevettem. Hanem - arra a képre , gondoltam, melyet Mühleckben láttáin. —