Esztergom és Vidéke, 1886

1886-02-14 / 13.szám

MEGJELENIK HETENKÍNT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉSJSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt kr. fél évre 3 frt kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egv s^ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. II HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig J' 1 frt 50 kr. 200—300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN-HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjntányosabban közöltetnek. NYJLTTÉR sora *0 kr. ZICHY JENÓ. Nagy-Ölved, febr. 12. (P. L.) A legközelebbi érdekesebb liirek tudtul adták országos kiállitásunk vezér szereplő tagjainak egy Széchenyinek, Matlekovicsnak, Zichynek Francziaország köztársasági elnöke által történt kitüntetését. A becsületrend tagjai lettek. E kitüntetés míg egy részről a két nemzet közti barátságos viszony valódi hírnöke ; másrészről a művelt külföld valódi elismerése. Nagy szegénységi bizonyítvány volna ránk nézve, ha mi is néni volnánk képesek fel ismerni az érdemet, és jutalmazatlan hagynék azt. A fent jelzettek közül Széchenyit, Matlekovicsot hivatalos állása vezeti, hogy az ipar és kereskedelem terén minden lehetőt elkövessenek, ez hivatásuk egyik fő tényezője, de Zichy Jenőt Széchenyi és Wesselényi szelleme vezette édes hazánk és nemzetünk jobb jövője megteremtésében. Nemzeti kaszinónkban ő azon kiváló alakok egyike, ki fényes rangjával össze egyeztethetőnek látja az ipar és kereskedelem fontosságát lépten nyomon hangoztatni, az ő látnoki szelleme, messze kiterjedő ismerete, magas olvasottsága, e két tér lehető felvirágzásától teszi függővé hazánk jobb jövőjét s szerinte ezt követeli hazánk létérdeke. Ő az, ki nem riad vissza üt, fáradtság és áldozattól, ki átutazva Európa összes államait, Münchenben a festészeti akadémián a kép-irásért lelkesült Cseh-, Ausztria- és Morvaország gyáriparát tanulmányozta és kutatta, hogy a feldolgozandó tárgyak alkatrészei feltalálhatók-e hazánkban ? Poroszországban az iskolák szervezetét, rendszerét s általában a tanügyet tette figyelme tárgyává, szellemi tekintélyével, s rájött hogy a tanárok szorgalma tudományossága és a rendszer, mely a tanügyet körül hálózza idézi elő a virágzást. — Francziaországban a fényűzési czikkek, legkivált a művészetnek az iparral összekötött alkalmazását látta. Olaszországban a klassikus festészet ós szobrászat remekeit csodálta. Angliában a kereskedelem felvirágzott magas fokát látva, gondolkozott tanulmányozta a kereskedelmet a gyáripart, a gyarmat áruk természetét. Ez utazásokat, mint a tapasztalat mutatja nem saját maga, hanem édes magyar hazánk érdekében tette, és a mit ott látott, tanult a hasznosat és czólszerüt átültetni szándéka. Azért utazik és tanulmányoz a nemes gróf ma is és áldoz mert fáj lelkének hogy hazánk melynek a természetben ugy szólván minden rendelkezésére áll tétlenül hever, feldolgozható munkáját illetőleg. A székesfehérvári kiállítást egyedül az ő szelleme teremtette, az által akarván az ipar terén azon nemes versenyt feléleszteni, mely külföldön már mindennapi. Az ő érdeme a közel múltban megindított mozgalom, mely a szövészet terén oly élénk lendületet nyert, a szövőszékek elhelyezésével különösen azon vidékeken hol munka hiány van. Xeki óriási érdeme van a tavali országos kiállítás létesítése által, az ő tevékeny szelleme, buzdító szavai érzékeny talajra találtak. Fáradatlansága, sikerei és érdemei Fraucziaország elismerését is kivívták számára. Az ő élete ugy látszik nagy és nemes küzdelem lesz, mely társadalmi életünk folytonos javítására van szentelve. A francziák által történt lélekemelő kitüntetés alkalmából mi is üdvözöljük őt szerény hasábjainkon ! DUNAG0ZHAJ0ZASI TÁRSULATUNK. (Egy emlék-irat után.) Az 1880. évben az I. cs. kir. szab. duna-gőzhajózási társulat fennállásának ötvenedik évét érte el s tartama, mely az alapszabályokban 1880-ig volt megállapítva, határozatlan időre hosszabbittatott meg. Az ekként befejezett korszak története sok küzdelemről és áldozatról tanúskodhatik, de az elért eredmények is tekintélyes számot tesznek. A fejlődés azontúl sem akadt meg. Mindenekelőtt a hajóraj 70 gőzössel és uszályhajóval szaporittatott ; ezek közül felemlitendők a Fekete tengerre rendelt két tengeri hajó : »Jazon« és »Medea« továbbá egy helyi hajó Budapest számára, 5 lánczhajó és a Dráva forgalma számára készült árú hajók. Az ó-budai hajó-gyár szigetét meg kellett vásárolni, hogy a társulat ottani tulajdonát kellő karban tarthassa és minden tekintetben megóvhassa. xxZ előnyösnek bizonyult pozsonybécsi lánczhoz folytatólag egy másik toldatott, mely a felső Dunán egészen a sziklaszorulatig ér. A társulat azonkívül részt vett a Budapest-pécsi (és a budafoki dunaparti szárny-vasút) létesítésében is. Az új vasút a Mohács-pécsi és Pécsbarcsi vasutakkal közös és Budapesten székelő üzletigazgatóságot kapott. E vasutak által Fiume kikötőjével közvetlen összeköttetés hozatott létre, s egyúttal a társulati szónbányák sikeres kiaknázása is biztosíttatott. Az igazgatási szervezet a hajó-épitészeti szakosztály és a bányászati osztály újjászervezése által tökélyesbült ; az alkalmazottak nyugdíjalapjának nagyobb dotácziója pedig biztosította a nyugdíjasok ellátását. 1882-nek végén a nyugdíjintézetnek 1898 tagja volt és pd. 840 szárazföldi alkalmazott és 1058 hajós. A társulat czége a magyar törvényeknek megfelelően a budapesti kereskedelmi és váltó-törvényszéknél bejegyeztetett. Fényes emlékei gyanánt jegyzi fel a társulat ama megtisztelő elismerést, mellyel a budapesti kereskedelmi ('s ipar-kamara 1882. november 11-én a magyar kereskedelem érdekeit előmozdító tenékenységéről nyilatkozott, nemkülönben az 1883. évi trieszti iparkiállításon nyert diszokmányt is. Sajnos, hogy a legújabb korszakban sem hiányzanak az árny-vonások. A vizi út tökéletlensége az utolsó években ismét érzékeny hátrányokat okozott. Eltekintve a Vaskaputól, Budapesten felül MIT A VALÓ.IT a való megtagadott, Megadta az édes álom ; Mint tekintett rám a kedves, Most is érzem, most is látom. Kezem fogta ; oly melegen Szorította az övébe ; Bárcsak álom volt, de mégis Áldja meg az Isten érte! Elmondjam-e, hogy sokáig Csókolt engem édes ajka ? Mondjam-e, hogy árva csókom Százszorozva visszaadta V Mért beszéljem ? úgy se hallják Itt előttem e virágok ; H'jába mondom, hogy ez álmot Ti is velem sirassátok ! MINKA. AKIT A SZERELEM MEGSZELÍDÍTETT. (VACANO MARIO EMIL elbeszélése.) (Az „Esztergom és Vidéke" számára forditva.) (5. folytatás) — Szerencsemre határidőt adtak, de hát ti hasznom van, ha drága selyemruháiet áron alul kell eladnom — de végre az sem elég, ha mind eladom is. Szóljon, kérem valami okosat. — Bizony nincs más mód hátra, minthogy minden áron pénzt kell teremteni! — mondottam praktikusan. Mademoiselle Wyslonska fölkaczagott. — Hisz éppen itt van a hökkenő ! Mást tanácsoljon, kérem, nem akarok ügyvédre szorulni. Mert, kérem, az ügyvédek kivétel nélkül mind vampyrok ! — Azt tanácsoljam, hogy miként jusson pénzhez ? Milyen nagy is az az összeg, mivel kegyed tartozik ? — Valami nyolcz- kilenczezer forint. Csekélység az egész. — De hogyan csinálta, kérem, ezt az adósságot ? Bocsásson meg, hogy igy merem kérdezni — mondám aggódva és melléje ültem. — Hogy megbocsássak ? Hisz épp azért hivattam, hogy ön hasson. Tehát miként vertem magam ilyen adósságha ? Istenem ! hát ettem, ittam, lovagoltam, ruhát, keztyűt vettem — ugy, ahogy kellett. Hisz a jövedelem sohasem elég ! — Megengedné-e kegyed, hogy én az adósságot letörleszszem $ -— kérdem rövid gondolkozás után. A hölgy komolyan rám veté szép szemeit. — Nem engedhetem meg! Ha ilyes-félét akarnék, ugy a bárót »boldogitanam« vele. Tanácsoljon kérem valami mást, valami okosat. — Akkor kegyeskedjék viszonyait értésemre adni, melyek befolyással lehetnének az adósság törlesztésére. — Viszonyaim . .. ? Istenem, az az enyém, amit csak mesterségem által szerzek. Innét nem bocsátanak, Gnaszkóhoz pedig nem mennék vissza, mert az udvariatlan egy ember. — Tehát akkor kegyed mindent tisztán a jövedelmekből födözött ? Wyslonska nevetett. — Istenem, hová gondol ? Dehogy! Gyakran névtelen pénz-küldeményeket vettem. Ezekre az volt irva, hogy a szülőimtől kapom. — Szülőitől! Ugyan, kérem megmondaná-e kegyed nekem, hogy kik voltak a szülői ? — Oh, szívesen közleném azt önnel, ha magam is tudnám, hogy kik voltak a szülőim. Sohasem ismertem szülőimet. Ha képzelmem és emlékezésem frigyre kél, ugy egy öreg nőt látok magam előtt, ki dünynyogve ápolt kis koromban. Egyszer azt mondotta, hogy ő az én öreganyám. De az nem lehet. Hisz akkor nem tudtam volna öt ugy 'gyűlölni. Midőn fejlődtem, egy czirkus direktorja az öreg asszonynak jó ebédet fizetett és még egy kevés ajándék után szivesen nála hagyott engem az a vén kisértet! Ennyit tudok, többet nem. Lássa uram, én magam sem tudom, hogy miért olyan nagy az önhöz való bizalmam, í Elég az ahhoz : én bizom önben, hogy mindent jóvá fog tenni. Ékszereimből adjon el néhányat és az adósság ki lesz fizetve. Ilyen dolgok elintézésében elvesztem a fejem. Éppen azért hivattam önt ; ön ügyesen végbe fogja vinni tervemet Hisz ön jó ember — még egyszer mondom : én bizom önben. Különben a végveszélyben hamar bizalmasakká leszünk... Büszkén, hidegen beszélt és mégis minden szava olyan jól esett szivemnek ! Tehát jó embernek tart. És abban a néhány szóban elég bátorítást találtam arra, hogy őt vezessem. Bizalmasan helyeztem kezemet lágy karjára és bensőleg igy szólottam : — Mondja el, kérem, mademoiselle, hogy miként élt kegyed ; miért nem gondolt a másik napra is ? miért pazarolt olyan könnyelműen ? Hova vetette a pénzt ? Bizonyos gyermeki ártatlansággal és zavarral tekinte reám : — Miért pazaroltam ? oh, ha tudnám. De mikor már én olyan természetű vagyok. Soha senkisem mondotta, hogy: élj másképpen ! Nagyon szeretem a selyemruhát ; suhogását gyönyörrel hallgatom.