Esztergom és Vidéke, 1886

1886-02-07 / 11.szám

Ha a külföld ipari és gazdasági haladásával összehasonlítva, a mi kiállításunk?, képe egy és más tekintetben szegényesnek tűnhetett is fel távoli vendégeink előtt, bátran konstatálható, hogy mégis sokkal többet találtak, mint a mennyit a rólunk elterjedt fogalmak után várhattak. Mindenekfölött megismerték nemzetünknek nemesebb tulajdonságait, őszinte lelkesedésünket minden szép, jó és nagy iránt. Az önszeretet altatása nélkül is bizton föltehetjük, hogy hírneves látogatóink, a fejedelmek, államférfiak, tudósok, költők és művészek, kik a kiállításon a káprázatosan felviruló fővárosban néha a vidéken is életünket, hajlamainkat és törekvéseinket megismerték, erős rokonszenv érzésével távoztak közölünk. És ez, t közgyűlés ! a valódi siker kezdete, de egyúttal zálog arra nézve, hogy az teljes lesz. A fődolog minden esetre az, hogy a tanulságok a legapróbb ízig levonassanak s különösen iparunk jövőjére

; hasson ki a nemes verseny. Mert az iparnak, a munkának minden uj vívmánya hazánkban egyszersmind a honfoglalásnak egy uj ténye a nemzeti lét második ezredévének megnyíltán. Hogy Magyarországnak ipari állammá kell átváltoznia, a fölött senkinek, nincs kétsége, a ki a hon ügyeit alaposan ismeri. Sok áldozatot hozott az ország sokat a főváros, sokat a vidék. Minden áldozatért csak az adhat kárpótlást, ha a kiállítók s a látogató közönség egykép hasznosítják tapasztalásaikat. Ha nem szalmaláng, amit mutattunk, produkáltunk, de a nemzet erejét tisztító és növelő | parázs : ugy a kiállítási áldozatok nem vesznek kárba, hanem emeltyű gyanánt fognak szolgálni nekünk a nemes versenyre s tovább haladásra, melyhez erőt, kitartást és áldást a jó Istentől kérnünk mindnyájunknak hazafias kötelessége. * Mélyen tisztelt közgyűlés ! Mielőtt t. köri jegyzőnk avatott tollával egy évi egyleti működésünket részletesen körvonalozná, és társulatunknak a mult évi közgyűlés óta kifejtett tevékenységéről s az elért eredmények — vagy hátrányokról hivatalos évi jelentését elő terjesztené : szabadjon megelőzőleg nagygyűlésünk ünnepélyes alkalmából polgári olvasó kürünk nagyérdemű tisztviselőinek és igazgató-választmányának — a közművelődés terén kifejtett egyleti buzgalmuk s önzetlen fáradozásukért — hazafias őszinte elismerésünket s meleg köszönetünket nyilvánítanunk ; valamennyi tisztelt köri polgártársainknak pedig általánosan és egyenként melegen ajánlanunk, hogy egyletünk lapjait s főleg jó könyveit melyekkel kaszinói könyvtárunk két nagy szekrénye telve van, szeressók, éjjel-nappal, utonutféleu forgassák ; mert korszakot alkotó országos kiállításunk tanulság nekünk arra vonatkozólag is, hogy az ipar és művészet is jobban virágzik, a szőlőhegy is jobban fizet, a szántó föld is dúsabban terem, ha okszerűbben művelik; pedig a nagyobb ügyességet leginkább tapasztalt férfiak utasításaik s könyveikből lehet eltanulni, s ha a korral nem haladunk, akkor elmaradunk, a szerencse is elmarad tőlünk s az élelmes idegenek fölül kerekednek. Bár minden helyen volnának ily jól rendezett olvasó körök, akkor a haza felvirágzásának ós a közös jólétnek előbb örvendhetnénk. Tisztelt polgártársaim! haladjanak csak lelkesen a kezdett jó uton, unokáik áldani fogják az éber és derék elődöket. Midőn befejezésül még egyszer szívélyesen tidvözölnők az egybegyűlt tagtársakat azért a buzgalom — s ügyszeretetért, a melyet szíves megjelenésökkel tanúsítottak, — a közgyűlést ezennel megnyitottnak nyilatkoztatjuk. ESZTERGOMI LEVEL. (Az esztergomi farsang.) Egy ócska ut leirásben olvastam, hogy, a koppenhágai hölgyek bálozás közben kézi munkával foglalatoskodnak. Az egyik szépség pompás himzést csinál, a másik papucsot szerkeszt, a harmadik főkötőt horgol, a negyedik házisapkát komponál s az ötödik harisnyát kötöget. A gavallérok pedig nagy figyelemmel nézik az apró kacsok remekeit s majd többet gyönyörködnek a kezecskék alkotásában, mint a lábak ügyességében. A legjobb kézimunkák alkotói rendesen főkötő alá kerülnek. Az ilyen bálokon azután nem lehet unatkozni. A lányok nem érnek rá petrezselymet árulni s a mamák nem érnek rá álmosodni. Szóval a koppenhágai hölgyecskék bemutatják magukat ugy a hogy vannak. És a hogy lesznek, már mint asszonyok. Hát nálunk ? Ah, hol is kezdjem ! Czifraság, ékesség, ! ragyogás, luxus, a jelszó. Diszkiadásban jelennek meg hölgyeink (még ha bálok sincsenek is), kétségbeesett papáink teljesen elszigetelik magukat a fiatalságtól s a fiatalság nem mindig talál több örömet a társalgás gyönyöreiben, mint a csengő poharak bujdosásában. díszlettel. A divatnak megfelelöleg elöl szük, hátul ránczozott volt. Fején amazonkalapocskát hordott, melyről hosszú kék fátyol lengett alá. A kezében egy rövid nád bottal, daliásan közelgett felém. Üdvözöltem és ő köszönt. Mikor elhaladt, viszafordultam, hogy jól megszemléljem. Csak akkor mentem tovább, midőn a különös hölgy eltűnt. Alig tettem két lépést, egy pénztárczára hágtam, mely a folyosó szőnyegén feküdt. Fölemeltem. Hisz ez a tárcza egy hölgy birtoka volt. Gyorsan és szivdobogva a kisasszony után siettem. Halkan kopogni kezdettem azon az ajtón, melyen belépni láttam. Egy hanyagul öltözött rest szobaleány nyitotta ki az ajtót. Átnyújtottam a névjegyemet és kijelentettem, hogy néhány fontos szavam volna volna az úrhölgyhöz. A szobaleány már hozzá volt szokva, hogy naponkint idegen arczu egyéniségeket bocsásson be, legkevésbé sem ütődött meg kérésemen és tova tapogott, mint valami kacsa. Nemsokára megjelent és összevissza-kuszáit fejét meghajtva, jelenté, hogy beléphetek. Beléptem. A szép hölgy előtt állottam. Kalapját már levette és egy karszékre vetette. Az elegánsan bútorozott szobában meglepő rendetlenséggel találkoztam. Szerteszét szórva minden bútor, kottákkal,, könyt tóéit') - ."

; • • vekkel és ruhadaratokkal megrakva az asztal, szék, meg a padló. Wyslonska kisasszony az asztalra hajolva, éppen a keztyüjét húzta le. Ilyen helyzetben fogadott és halkan ezt kérdezé : — Mi tetszik? — Bocsásson meg, hogy háborgatom, — válaszolám — de a folyosón olyas valamit találtam, a mi bizonyára a kegyed birtoka. Ekkor elővettem a kis tárezát és átnyújtottam. A hölgy felém nyúlt a félig lehúzott keztyüs kézzel és hangosan nevetve, monda : — És ön ezt fontosnak hirdette ? Belenézett-e ? — Oh, már hogyan . . . — Ha megteszi, ugy belátta volna' hogy bizony alig van benne valami. Es ő még jobban kaczagott. — De meglehet, hogy kegyedre nézve becses emlék. — Furcsa ! — kiáltá fel ö kedélyesen, és csodálkozva tekintett reám — már kitől kaphatnék én valami becses emléket ? Ezzel a tárezát az asztalra vetette. — Azt már nem tudom .. . — Jegyezze meg hát, kérem, hogy a lovarnőnek soha sincsen becses emléke — kivéve az értékes tárgyakat, de hát ezeken j is gyorsan túlad. A hamis aranyat talminak s a csinált | gyémántot csehgyémántnak nevezi a világ. De minek nevezzük mi azt az arisztokratikus dölyföt, a mely külön illemszabályokat szerkeszt magának s melynek első paragraphia épen az illemtelenség ? Arisztokratikusnak nem az, mert a valódi nagyúri tempó sohase nyilatkozhatik nevetséges fenhéjázásban s az egyéni szeszély illemtanában. Nekünk egyetlen egy farsangoló aristokratánk sincsen. A .divat áramlata még mindig kedvez ennek a hamis társadalmi kasztnak, mely sem szellemet, sem kiválóságot, sem rangot, sem módot, hanem csak komikus pöífeszkedést képvisel. Ez az elem seholse emeli a vidámságot, mert hamis alkatrészekből áll. Hanem inkább ront, mert nem képes alkotni. Első helyet követel magának, a nélkül, hogy be tudná tölteni az első helyek igényeit. Az arisztokratikus hajlamok seholse nevetségesebbek, mint ott, a hol még a tűzhely fazekaiba is belepillanthat a közönség. Ez a csinált, ez a mesterkélt elem felszíne aranyozásnak nagyon alkalmas, de szin aranynak nem való. Az első elemzésre előtűnik az aranyfüst alatt rejtőzködő gipsz értéktelensége. Polgári mulatságainkat és népvigalmainkat nem igen látogatják a közélet kitűnőségei. Elvétve fordul elő, hogy a báli tudósítások egy-egy rangosabb kapaczitás eltévedését constatálják valamelyik olcsóbb rendű, de különben egészen tisztességes vigalmon. Az aranyifjúság nem csinál kasztokat, de annál inkább kurjong. A csárdások szülőföldjén Szegeden, elitélnék azt a fiatal embert, a ki annyira megfeledkezik magáról, hogy a jókedvét hangos kurjongatásokba foglalja, Egyébként kifogástalan aranyfiúk valamennyien a kik még a tschartaschokon is fel tudnak hevülni. Hanem a czigány, az már azután gyakran gyarlóbb mint egy bizonyos vendéglő service-e és szolgálata. Szerencse, hogy Jónás Pali visszanyerte a szemefényét, mert farsang végivel bizonyosan többen megsiketültünk volna, A farsang egyébiránt igen tartalmas tánezok dolgában. Olyan események azonban, melyek az oltár előtt végződnének, nem igen vannak. Báli termeinkben az uj bor csak kiforrja magát. Nektárt odahaza kell keresni, a családi élet szentélyében, a hol gyakran eszünkbe juthatnak a kedves koppenhágai hölgyecskék, a kik olyan pompás papucsokat tudnak I hímezni. GASTON. OLVASÓ ASZTAL. — A Magyar Salon februári száma megint kedves irodalmi esemény számba megy nálunk, a hol az irodalmi és művészeti erőket egyetlen egy vállalat se tudja olyan pompásan concentrálni, mint legelőbbkelő szépEs ezt olyan cynikusan mondotta. — Kegyed tehát tagadja, hogy a művésznőknél sentimentalitással is találkozhatunk ? A hölgy félre vonta a vállait. — A művésznőknél ? — monda gúnyosan — hát mi művésznők vagyunk ? Hát ön az izom-erőben, meg a balancir-ügyességben művészetet födözött fel ? — Kegyed okosan beszél. . . — Csak képzelgősen nem. Tudom ám én azt nagyon jól, hogy mi czirkusbeli szereplők sohasem érdemesülünk arra a gyönyörű czimre. — Kegyed ugy beszél, mintha gyűlölné foglalkozását ! — És ha azt tenném ! — monda gőgösen, és leírhatatlan büszkeséggel tekinte reám. — Azt hittem, midőn a czirkusban megcsodáltam kegyedet, hogy kegyed szenvedélyes lovarnő. Szemei ugy fényiéttek, mint a jég, midőn az északi-fény rá világit. — És az is vagyok! Az hiszi-e, hogy máskülönben tovább is a czirkusban nyomorognék ? A ló, vagyis küzdelem egyetlen örömem és boldogságom. EszeveszetI ten rohanni a megbokrosodott vaddal, aztán szelíddé tenni, mint a bárányt — ez ám csak az élet. — De sajnos, hogy ennünk is kell. És, hogy éhen ne veszszünk, irodalmi vállalatunk a Magyar Salon József főherczeg, Jókai Mór, Mikszáth, Bodnár, Szathmáry, Ábrányi Kornél remek dolgain kivül egész csokrotjíapunk a világirodalom elbeszéléseiből. A páratlan vállalat ára füzetenkint 60 kr. (Kiadóhivatala Bpest Dohány-utcza 12.) — 0 r s z á g-V i 1 á g. Két eredeti regény is folyik benne egyszerre. Az egyik Tolnai Jégkisasszouya, a másik Szabó Bandi Kardos menyecskéje. De. Vajda János, Mikszáth Kálmán, Tóth Béla, Benedek Elek közleményei is megragadják figyelmünket. A legelegánsabban illusztrált magyar képes hetilap ára negyedévre 2 frt 50 kr. (Kiadósága Bpest, Kecskeméthi-utcza 6 sz.) — Koszorú. A Petőfi-társaság ez évi nagygyűlése valóságos irodalmi ünnep volt és fényes bizonyságát adta annak a nagy népszerűségnek, melyet e társaság a nemzeti irodajom emelése által jogosan kiérdemelt. Heti közlönye a »Koszorú«, mely most VIII. évfolyamába lépett, a bölcseleti kritikának uj lendületet adott irodalmunkban és minden tekintetben független, szabad szava élénk viszhangot keltett a hazai szépirodalom jelene és jövője iránt érdeklődő művelt közönségben. Arany János »Koszorú«-ja óta nem volt közlönyünk, mely nemzeti alapon tudományos szépirodalmi kritikát gyakorolna. E hiányt akarja a Petőfitársaság »Koszoru«-ja betölteni, mióta Ábrányi Emil, az uj nemzedék e legrokonszenvesebb lyrai költője, vette át a lap szerkesztését. Előttünk fekszik a »Koszorú«-nak az uj évben megjelent 1—3. száma, melyekben Palágyi Menyhért, a lap főmunkatársa, Bodnár Zsigmond, a jeles kritikus, Tolnay Lajos, Munkácsi K., Scossa D. és Ábrányi Emil műveivel találkozunk. Ajánljuk a lapot a művelt magyar közönségnek, mely az irodalmi, művészi ós tudományos jelenségek fölött független Ítéletet akar magának alkotni és a kritika bölcseleti oldala iránt is érdeklődik. A tágabb közönséget is érdekelheti az élénk ellenzéki szellem, mely e kiváló jelentőségű lapban nyi latkozik. A »Koszoru« a Petőfi-társa ság heti közlönye, előfizetési dija ne gyedévre 2 frt. (Az előfizetési összegei a »Koszoru« kiadóhivalához intézen dők. (Budapest, VII. Dob-utcza 14.) — Tompa. Ugyancsak Mehne Vilmos jeles füzetes vállalatából, Tomp; összes költeményeinek kiadásából meg valami foglalatosságot is kell keresnün — az én foglalatoságom a czirkusban var Legalább lovagolhatok. De azt ne mondj másodszor is, hogy művésznő vagyok ! — Kegyed nagyon szigorú! — Ki iránt ? A czirkus iránt ? De lássj uram most itt hágy nyomorult adósság ban itt hágy elzárolva a czirkus — művészet temploma ! . .. I — Adósságban ? Kegyedet adósságba hagyták ? — kiáltám fel — kegyed< mindenki istenitette, és minden férfiú d csőségnek tarthatná, ha ... — Ha kifizetné az adósságaimat ? kérdé megint nevetve. De azután hirtelt elkomorulva, monda : I — Vagy talán azt hiszi, hogy én elf gadnék olyan szívességet a közönség egy tagjától ? ! Megzavarodván, nem birtam válaszoli Mintha valami rossz tetten kaptak voll Meg akartam jobbítani magamat, igazol akartam magamat, de nem volt időm alkalmam hozzá, mert a szép hölgy rö tön igy szólott: — De egészen megfeledkeztem arr hogy Önnek köszönettel tartozom és ho önnek helyet kellett volna adnom szeré lakásomban. II Ezzel előkelő hanyagsággal egy karszó! mutatott. (Folyt, kin.) II