Esztergom és Vidéke, 1886

1886-02-04 / 10.szám

ESZTERfitH es VIDÉKI! MEGJELENIK HETENKTNT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fél évre . , « . 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egy S7ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓmVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGAN-H1 RDETESEK megállapodás szerint legjutány osabban közöltet ne k. NYILTTÉB sora zO kr. Budapest- esztergomi- vasút. Epztergom febr. 1. (B. J.) A Pester Lloyd mult hó 28-ki számában egy rövid közlemény jelent meg a Budapest-esztergomi vasútról, mely szerint ezen régóta függőben lévő vasútvonal engedélyese által az eredeti tervekhez benyújtott módosítások és az ipartelepekhez vezetendő két kisebb elágazás tervei jelenleg felülvizsgálat végett a műszaki tanács előtt vannak. Ennek megtörténte után a végleges engedély megadására vonatkozó tárgyalások következnek. Egyébiránt az egész tervnek valósításáig még számos kérdés, nevezetesen a Déli vasúthoz való csatlakozásra és a kőszénbányák részéről biztosítandó szállítmány mennyiségekre vonatkozók, lesznek szabályozandók. Ezen közlemény felismerhetőleg hivatalos, forrásból ered. Czólja : előkészíteni az érdekeltséget, hogy még jó hosszú ideig várhat ezen régóta függőben lévő vasútvonal kiépítésére. Mert hogy a tervezett módosítások műszaki felülvizsgálata, azután pedig a végleges engedély-okmány megadása fölötti tárgyalások és végül a csatlakozás és az áruforgalmi garantia kérdéseinek szabályozása stb. ezen vasút kiépítésének legalább 3 évre való ujabb elodázását jelentik, azt már a tapasztalásból tudjuk. Az eredeti tervek műszaki felülvizsgálata ugyanis már rég megtörtént, az építési engedély megadása fölötti tárgyalások szintén rég befejeztettek, és az engedély-okmány már évek előtt ki volt állítva. A pálya kiépítése csak azon múlt, hogy az engedélyes nem talált pénzügyi vállalkozót, ki helyette az óvadékot letenni s a közel 3V

2 millió építési tőkét előállítani hajlandó lett volna, vagyis más szóval: ezen rövid helyi érdekű iparvasut oly nagy költséggel terveztetett, hogy annak jövedelmezősége az előrelátható helyi forgalomból semmikóp nem volt várható. Ennek oka pedig az, hogy a tervezett pálya csatlakozási pontjául a Déli vasút budai pályaudvara tűzetett ki, melynek kedveért a pálya Budától Pilis-Csabáig 16 kilométernyi vonalon tehát az egész pálya hosszának több mint egy harmadán 250—300 méter magas hegyhátakon át 12—14%

0 emelkedésekkel és számos kanyarulókkal lenne vezetendő, melyek a forgalmi és a pályafenntartási költségeket 25—30% kai növelik, nem is említve a hófúvások, szélviharok és vízmosások által okozandó forgalmi akadályokat és költségeket, melyek az előbbiekkel együtt az áruszállítást fölöttébb drágává teszik s a termelés és a forgalom kifej lését gátolják. A közleményben semmi említés nem tétetik arról, hogy az engedélyes által előterjesztett módosítások mily irányban terveztetnek, és hogy alaposan várhatóe azoktól, hogy általuk a pálya pénzügyileg kivihetővé s a vidék iparára nézve gyakorlatilag haszonvehetővé váland ? A Déli vasúthoz való csatlakozás fenntartása ellenben arra mutat, hogy az eredeti terven ezúttal sem czéloztatik oly lényeges változtatás, mely által a 2 millió forintba kerülő hegyi pályarész mellőztetnék és a helyett az alig y

3 rész költségbe kerülő Buda-vörösvári völgyi vonal választatnék. Ebből előre látható, hogy a módosított tervek és megújított tárgyalások ujabb haszontalan időveszteségnél egyebet nem fognak eredményezni. Ha a műszaki tanács a módosított terveket nem csupán a technikai megengedhetőség szempontjából bírálja meg, hanem ha van érzéke a közforgalmi érdekek, továbbá a tervezett pálya gyakorlati kivihetősége s annak az általa érintett vidékre s a fővárosra való hasznossága iránt is, akkor nagyon melegen ajánljuk figyelmébe, hogy a tervezett pálya kiindulási, illetőleg csatlakozási pontjául ne a Déli vasút pályaudvarát, jelölje ki, hanem az Osztrák ' magyar államvasút pesti pályaudvarát, vagy még inkább a Magyar királyi államvasutak által a pesti felső Duna parton anélkül is tervezett pályaudvart a Dunán át egyelőre gőzkomp közlekedéssel, vagy ha máskép nem lehet, a Duna áthiddalásával. Ez sem kerülne többe a Déli vasúthoz való csatlakozás költségeinél, de ezáltal a pálya a főváros malom- és gyári negyedére nézve, mely az esztergom vidéki szén szállítását leginkább igényli, mintegy 20 kilométerrel rövidebbé válnék, mint a Déli vasúthoz való csatlakozás utján, a kőszén szállítása pedig 30%kai kevesebbe kerülne a mi a forgalom emelkedését nagyban előmozdítaná. Maga a pálya pedig 25—30%-al kevesebb forgalmi és pályafenntartási költségeivel jövedelmezőbbé és gyakorlatilag kivihetővé válnék. Előttünk egészen közönyös azon kérdés, hogy a tervezett pálya ki által építtetik ? Lényeges csupán az, hogy a vasút minél hamarább valósággal létrejöjjön és a vidékre, valamint a fővárosra nézve haszon vehető legyen. Ennélfogva a mily szívesen támogatunk minden életre való kezdeményezést, ép oly határozott ellenségei vagyunk minden tehetetlen kísérletezésnek és huzavonának, mely a gyakorlat követelményeivel ellentétben áll ós a melynek kivitele ép oly lehetetlen, mint a kör négyszögitése. Erről kérünk bővebb felvilágosítást. Mehr Licht Pester Lloyd. Mehr Licht! KERESK TÁRSULATUNK. (A titkár jelentése a mult esztendőről.) (Dr. F. J.) Midőn társulatunk választmánya egy ujabb serény munkásságban eltöltött évről a t. közgyűlésnek számot ad, a helyi kereskedelem általános helyzetéről alig festhet kedvezőbb képet, mint az előző években tette, mert sajnos, oly mozgalmak, intézmények avagy alkotások alig merültek föl a lefotyt 1875-ik évben, melyek alkalmasak leendettek volna kereskedelmünket emelni. Lassú pangásban szenved, minden irányban a helyi kereskedelem s nehéz küzdelmek várnak napról napra az üzlet emberre, hogy a nehéz adók és drága visszonyok mellett megélhetését biztosítsa. A jobb jövő reménye is, mind halaványabb ií „EntqonísW tárcája. AKIT A SZERELEM MEGSZELÍDÍTETT. (VACANO MARIO EMIL elbeszélése.) (Az „Esztergom és Vidéke" számára forditva.) (Folytatás) — No most eltalálta! — kiáltá fel a hohócz és ekkor mademoiselle Orocco-ról kezdett beszélni, de bizony én nem hallgattam és igy nem is hallottam, hogy mit csacsog. Egészen elmerülve, arra a különös nőre gondoltam, ki büszke, fényűző, pazarló és még sincsen rossz hire. Tehát éppen ellenkező kiadása a többi czirkusbeli nőknek. És ekkor megnyugodtam. Az eső elállott, a palaczkok kiürültek, bucsut vettem Dalosseur úrtól, ki a legnagyobb hajlongások között vallotta be, hogy még sohase társalgott olyan derék úrral, mint velem. Mikor elváltunk, visszaindultam szállodámba, rendbe hoztam uti-szereimet és hogy holnap kora reggel kész legyek az elutazásra, ruhástól lefeküdtem s egyik rég elhunyt nénémről álmodtam, ki valahányszor hozzánk jött, mindig rózsa-bonbonnal kedveskedett nekjem. Ezt az álmot pedig csak azért hozom föl, miszerint ne gondolja ám senki, hogy egész éjjel a szép hölgyön járt az eszem. Másnap reggel már mitsem törődtem a czirkussal és komédiásaival. Kora hajnalban útban voltam a nyugoti vasúton M. felé, honnét bérkocsin Sp. állomásra értem, innét pedig gyönyörű gyalogösvény vezetett Mühleckbe. A parkszerű zöld erdőn vigan haladva, táskámat botomra vettem ; egészen elmélyedve a nagyszerű természet fönségébe, és hogy őszintén megvalljam : nem is gondoltam senkire és semmire, mert megilletett lélekkel merengtem a remek lombsátrakon, édes gyönyörrel hallgattam a madarak énekét és a patakok és csermelyek csörgedezését. IL ÉJFÉLI JELENET. A kastélyban szives emberek, és nehéz ügyek elintézése várakoztak reám. Egész halom poros akta feküdt előttem és nekem össze-vissza kellett turkálnom valamennyit. Már az első napon délelőttre egészen ki voltam merülve. A herczegi levéltár földszinten feküdt, a főerdész lakása és az én szobám mellett. A főerdész felügyelete alatt állott az egész ódon kastély. Ennek a neje jó testes, mosolygó és szives nő volt, mintha csak maga a személyesített napfény lett volna, — csupa áldás volt minden lépése, mert nagyon szerette férjét, gyermekeit és a világot. A két fiu kitűnő nevelésben részesült ; az egyik erdész akart lenni, a másik festő. A főerdész maga. derék és kedélyes ember volt; midőn átadta a levéltár kulcsait, igy szólott: — Hála istennek! most legalább egy kis levegőt is szíhatnak a százados és már bomlásnak indult akták ! A fontosabb okmányok közül kiválogatván néhányat, a kastély előtt álló terebélyes hárs árnyékában olvastam azokat át. Volt a kastélyban egy nagyon régi terem, közvetlen a levéltár közelében. Mikor dolgomra indultam, befordultam a hatalmas terembe. Ősrégi építmény volt ez, szürke falain régi képek függtek, de bútort egy darabot sem láttam benne. A festmények még a XVI. és a XVII. századból eredtek. V. Károlytól kezdve valamennyi habsburgi császárt szemlélhettem ott. Ezek után a képek után bátran következtethettem, hogy Mühleck hajdan a császárok vadász-kastélya volt. A terem másik végében egy hatalmas tölgyfa-ajtó zárta el a szomszéd helyiségét. — Milyen remek munka ! — mondám csodálkozva, midőn az imposáns ajtó műfaragványait megtekintettem. — Bizony nagyon régi ajtó. — És hová vezet ? — Sehová sem. Csak egy parányi mellékszobába. Üres kis helyiség ez, alig van benne egy-két régi kép, de a kilátás, az nagyon érdekes — válaszolá a főerdész Különben a lakat minemű hangulatától függ, váljon beléphetünk-e vagy nem. — A lakattól ? no ez különös. — Ugy van ám pedig. Kívülről van benne a kulcs, mely századok óta megállja a helyét. Ha a lakat ugy akarja, hát bezáródik az ajtó s 'olyankor éppen olyan, mintha csak összeöntötték volna a két szárnyát; néha pedig megint ha a szeszélyes lakat akarja, hát egy kis gyerek is bemehetne a szomszéd szobába. Most, ha ezerszer is megforgatnám belülről ezt a kulcsot, az ajtó nem nyílnék ki. Csakugyan, a főerdésznek igaza volt. — Valószínűleg a rozsda akadályozza a kulcsot, — szóltam. Ekkor azután több termen is végig mentünk s mindenütt fölséges kilátást találtunk. Végre újra a dolgom után láttam, neki estem a poros, pókhálós levéltárnak, nagyon sokáig keresgéltem benne — mig néhány fontosabb irvmányra akadtam. Azután a parkba távoztam, hogy a királyi napnak ünnepélyes lenyugovását megszemléljem. A parkban tekepálya is volt, azzal is elmulattunk. A főerdész idősebbik fia, a praktikáns és én sokáig tekéztünk. A jó feleség pompás esteli készítése után látott, mi pedig vidáman csevegve és nevetve a leáldozó napot szemléltük. Estelinket is a