Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-31 / 9.szám

MEGJELENIK HETENKTNT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fel évre . . . 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egv S7ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét Illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, eló'íizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig • . 1 frt 50 kr. 200—300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN-HIRDETÉSEK megállapodás szerint lógjutányosabban közültetnek. NY1LTTÉR sora zO kr. OLVASÓINKHOZ. Esztergom, jan. 30. Lapunk mai számával beváltottuk Ígéretünket s igy viszont kérhetjük tisztelt olvasóink szíves rokonszenvét. A kiadó nagy áldozatokkal szerelte föl az uj nyomdát, hogy az Esztergom és Vidéke technikai kiállítása végrevalahára megfeleljen az olvasók' méltányos várakozásának. Most vagyunk csak abban a helyzetben, hogy előfizetési felhívást adhatunk ki. Nem hangoztatunk nagyszabású phrásisokat. Egy vidéki lapnak nagyon szerény kerete van s nevetségessé válik, ha ki akar lépni belőle. De a mennyit egy jóravaló vidéki lap nyújthat olvasóinak, aulait mi is igyekezünk nyújtani. Elegáns tónust, szellemes feldolgozást, modern szellemet, üde élénkséget, figyelmes körültekintést, de mindig csak Esztergom és vidéke keretében, összeköttetéseink és irodalmi ismeretségeink rangos munkatársakat csoportosítottak vállalatunk köré s a nélkül, liogy szerénytelenségbe esnénk, régi törzsközönségünk állandósága által biztosítva látjuk lapunk jövőjét. Nem kell tehát küzködnünk, csak a szépért, jóért és igazért küzdenünk. Esztergom városa ujabb nemzedékének törekvéseit képviseljük. Ez az ujabb nemzedék szakítani akar mindazzal, a mi a haladásnak útját állja. A mi elavult és elkopott. Uj fölszerelésre, uj életre friss vérre van itt is szükség. Ha egyéb befolyásnak nem is, de ennek szívesen alávetjük magunkat. Hódolatteljes viszonyunk fokozása a primási udvarhoz s a főpapsághoz ; városunk legszentebb érdekeinek előmozdításáért tapintatos politikai magatartás még társadalmi keretünkben is ; törvényhatóságunk teljes nagyrabecsülése és jó indulata ; iparunk, kereskedelmünk és földmivelésünk érdekei; az egyenlőség és testvériség megrendített elvei; Esztergom városa és megyéje anyagi és szellemi emelkedésének legszerényebb tényezői; a társadalmi élet nemesítése, összetartása s az er köles és jó ízlés törvényei képezik együtt véve programmunkat és fönállásunk jogosultságát. Isten nevében bontjuk ki a zászlót! AZ ESZTERGOM és VIDÉKE kiadóhivatala. szerkesztősége Anyagi hanyatlásunk okai .. Nagy-Ölved, jan. 2.9. (P. L.) A községek és községi lakosok pénz és hitelviszonyainak országos közérdek czéljából való javítására nézve, egy igen érdekes mozgalom indult meg. Még három esztendő előtt tizenkét kérdéssel. Mi adtunk ezekre feleletet e becses lapok hasábjain saját nézeteink és tapasztalataink alapján. Sajnos, hogy azon idők óta a fent jelzett viszonyok alig változtak, szavunk kiáltó szó volt a pusztában, népünk ép ugy mint akkor ma is küzd a legnyomasztóbb anyagi gondokkal. A menyiben ma is látjuk egyesek halálos vergődését az uzsora marczangoló karjai között. Népünk vagyonilag rohamosan hanyatlik, mi az erkölcsi lazulását vonja maga után, pedig a szegénység szaporodása a nagyok bukását is maga után vonhatja. Mindenben apadást látunk, csak a korcsmák szaporodása és a szeszes italok lebujai virágzó korszakot jeleznek, a hol népünk folytonos mámorban valóságos deliriumba fojtja búbánatát. A szegény nép előbb lélekgyilkossá válik mielőtt koldussá válnék. Az uzsora titokban dúl, kijátsza a törvényt, nem ír ki kamatot de az 50 százalékot a tőkéhez csatolja és a törvény arczul van csapva. A müvelet annál nyugodtabb mennél ismeretlenebb a hitelező es uzsorás, a ki a biró elé kerül. Küzdünk az állami adó s különösen a községi pót-adók hűséges törlesztése fégett, de a fényűzés, a kiváltságos tempók majmolása s az uri szeszélyek utánzása megbénítja az alsó osztályok erejét teljesen. Földmivelésünk egy-két évtized előtt még úgy szólván a virágzás korszakát élte. Ma nyomorog, ma folytonos aggodalomban tartja a gazdát a gabona ár rettentő csökkenése. Mindenütt mélyen lehangolt állapotot és kedvetlenséget tapasztalunk. Nem csoda tehát ha ily körülmények közt az ipar és kereskedelem is pang és naponként szaporodik a cső-í dök száma, mely rendesen mind a két fél erkölcsi és anyagi veszteségével jár. Szeretem hinni, hogy egy új intézményünk, a Posta takarék-pénztár mely megyénkben is több helyen fel lesz állítva, némileg enyhíteni fogja az uzsorát mert a legcsekélyebb összeg is elhelyezhető és gyümölcsözővé lesz a takarékosság előmozdítása mellett. Ajánlom azonban, hogy azok is tudomást szerezzenek a kiváló jótékony intézetről, kiknek félre tett s odahaza őrzött filléreik vannak. A tanítói kar kötelességévé tenném a felnőttek iskolájában — elj)bb megismertetni ez intézmény czélját, a téli alkalmas időben, felolvasást tartva, kimerítő felvilágosítást nyújtva mWtegy beléoktatnák a falusi embert s bizalmat ébresztenének az uj s kétségkívül igí üdvös intézet iránt. A takarékosság iskolájábau a jólét tudományát adják elő. MEGY Iái KÖZGYŰLÉS. (1886. jan. 25.) A meglehetős számban látogatott rendkívül törvényhatósági bizottsági közgyűlést Székhelyi gróf Majláth (íyörgy főispán nyitotta meg, egy a politikai helyzetre általános körvonalakban alkalmazott beszéddel, melyből észre vehető volt, hogy a nemes gróf vezetésére bízott törvényhatósági bizottság tagjai iránt a legszívélyesebb rokonszenvet táplálja, a mi — azt hisszük, — hogy részéről hasonlólag nem tarAz „EsztorgomosVidékB" tárcája AZOK A SZÉP IDOK. 'ogyha messze járok innen, Nyugodalmam soha nincsen. Én csak vissza, — visszavágyom, Itt van, itt az én világom! Elmerengek, eltűnődöm Azokon a szép időkön . . . Vágyam újra jobban éled, Meglátom-e drága képed ? S most, hogy végre haza jöttem, Most hogy itt állasz előttem Kezed az enyimbe tartva , Felderül-e hived arcza ? Szivem lázasabban dobban, Hogy szeretlek, érzi jobban ; Bánatának az a vége, — Majd megreped örömébe ! MINKA. AKIT A SZERELEM MEGSZELÍDÍTETT. (VACANO MARIO EMIL elbeszélése.) (Az „Esztergom és Vidéke" számára forditva.) I. AZ ÁT-UTAZÁSON. Mayr Ágost a nevem, Dunkelstein herczeg hivatalnoka vagyok, és Prágában állomásozom. Hivatalomat inkább szívességből viseltem s fizetésre nem volt szükségem, mert még huszonhat éves koromban terjedelmes birtokot örököltem szüleimtől. De a magán-élet hypochondrikussá, idegbeteggé tett; igy tehát szívesen elfogadtam a több szórakozást nyújtó herczegi hivatalt. Egykor az a megbízásom volt, hogy a család egyik régi kastélyának levéltárából egy okmányt kikeressek, melv valamelyik birtok jogáról szólott. Az okmány a XVII. század első tizedeiből kelt. Müchlekre való utazásom előtt (a régi kastélynak neve, hová küldöttek: Mühleck,) egy egész napom és éjem volt, mit Bécsben tölthettem. Meglátogattam ott a Eingstrasset, hol a város legszebb hölgyei sétáltak, hol Bécs legelőkelőbb fiatal embereivel találkoztam. Innét a Práterbe kocsiztam, megtekintettem az érdekesebbet, azután a nép mulató helyére indultam. A Volksprater kezdetén deszkafalakból és vászontetőből a^kitott czirkus állott. Teofilo Gnasco magyar-olasz-czirkusa volt. A Prater lassan-lassan elhomályosult, minthogy pedig az emiitett czirkusba nagyon sokan ellátogattak, befordultam én is, hogy néhány esti órát ott töltsek. A deszka-tákolmány meglehetősen népes volt, különösen a karzatokon. A mit itt láttunk, mindazt az utczán is láthattuk volna. Néhány vén lovarnő nyargalózott egypár vén gebén, maga a direktor triumphatori diadallal robogott elő néhány rossz ló által vont kocsin, majd csárdást, polkát vagy keringőt járt valami három iszonyúan kifeszitett tánezosnő s a fiuk elnyűtt ruháikban drasztikus élczekkel táplálták a tarka közönséget. Unatkozni kezdtem és rösteltem a dolgot, hogy ilyen helyre léptem. El akartam távozni. Holnag reggel máiéi kell utaznom s ugy hittem, hogy jobb lesz egy jót aludni, mint itt unatkozni. De az ember ilyen helyről rendesen ugy válik meg, hogy ezt mondja magában : no még egy jelenetet, aztán eltávozom. Én is igy gondolkoztam. Egyszerre csak hat ló robogott a czirkusba. A programmra tekintve, ezt olvastam rajta: Rómii játékok előadja Wyslonska k. a. Es erre Wyslonska k. a. vidáman, ugrándozva jelent meg a szintéren. Oh, hogy elbűvölt ez a jelenet! A művésznő ugyan nem volt magas, nyúlánk termetű nő, de megjelenése csodásan kedves volt. Nem is jelent meg rövid és lenge organdin-szoknyácskában, mint a többi lovarnő, hanem egyszerű görög peplosz-ban, mely fehér volt, mint a hó; kecses lábaira legújabb divatú fehér atlasz czipöt húzott, kezein nyolez gombu hosszú kesztyűket viselt s ehhez az ó-görög és uj divatú öltözethez még haját Pompadour asszony Ízlése szerint fésülte. A kedves alaknak feje volt legérdekesebb. Haja olyan különös szőke volt, mely átmenetet képezett a szalmasárgától s selyemfehérbe. Arczvonásai szabályosak voltak. Márványfehér arczához nagyon jól illettek azok a nagy szürke szemek, melyek vagy a szelídség, vagy a harag lángjától ragyogtak. Sokaséin láttam ilyen kedves megjelenésű hölgyet! Minden mozdulatában elárulta, hogy ő nem tartozik az utczai czirkusbeli leányok osztályába s nemes büszkeséggel nézte le ezeket. Nem is tett olyan kecses mozdulatokat, meg nem is mosolygott olyan csábosán, mint az efféle leányok. Kezeiben a tizenkét kantárszárat tartotta s a rohanó lovakon ugy állott, mint valami istennő ; sokáig őrült keringésben futottak vele a szilaj állatok — végre csak ő lett a győztes. Azután lepattant a lovakról és eltűnt minden üdvözlet nélkül, csupán kezeivel intett olyan büszkén, mintha azt akarta volna jelezni a közönséggel hogy : most már elmehettek ! Mintha egészen el lettem volna kábulva, szédülő fővel, káprázó szemekkel futottam végig a programmon. Seholsem találkoztam többé a hölgy nevével, üe azért mégse hagytam el a czirkust. Hát hogyha még egyszer megláthatnám, ha máshol