Esztergom és Vidéke, 1886

1886-08-22 / 67.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE MEGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. raOKIZETKSI Ali. egész évre fél évre . negyedévre Egy s*ám ára 7 kr. 6 frt - kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-A NN A-UTCZA 317. SZÁM, hová n, lap szollmni részét illető közlemények küldendők. KIADÓHTVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a uyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : I szótól 100 axéig — frt 75 kr. 100-200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegt 1 íj 30 kr. MAG A N -HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabban közöltetnek. NYILTTER sora 20 kr. SZLÁV SZELLEM. Budapest, aug. 21. Évek óta akadnak időről-időre bizonyos « véletlen esetek « melyek a magyar közvéleményt és a magyar parlamentet — mely pedig az egységes magyar politikai nemzet akaratát képviseli — nyugtalanságba ejtik ; a mely »velerlen eseteknek« a kiindulási pontja semmi esetre sem azoknál a tényezőknél keresendő, melyek a magyar alkotmány gépezetében, vagy a monarchia másik államával közös minisztériumokban törvényes és alkotmányos alapon, illetve az Ausztriával 1867-ben kötött kiegye zési törvény alkotmányos alapján végzik munkájukat. Politikai észszerűtlenség és igazságtalanság volna, ha az Ausztria felől fenyegető reaktionaris és szláv föderaliszúkus ragály ellen a magyar állam orvoslást és védekezést az orvosi és politikai kontárok előtt egyaránt kedvelt tüntető gyógykezelésben keresne. Ez okból szükségtelen és ártalmas i hadsereg kérdését napirendre terelni, \B pedig azért, mert először ő Felsége i király mindig a leghívebb és legsmeretesebb védelmezője marad az alkotmánynak, és mert a magyar királyi [ormány mely ebben a kérdésben a nagyar országgyűlés minden pártjának igységes akaratát képviseli, a törvényLOZÓ tényezők működése folytán elég llenállhatatlan hatalmi eszközzel renelkezik a tényleges politikában arra ézve, hogy félreértéseknek és alkotmányosan nem jogosult tényezők befolyásának a jövőben elejét vegye. E tekintetben ismételnünk kell azt, a mit már évek óta mondtunk arról, hogy a szláv hegemónia, mely Ausztriában a roncsoló föderalismus javára működik, milyen befolyást gyakorol az egységes és oszthatatlan magyar államra. A magyar nemzet, mely az államot alkotta, politikai vezérséget mindig az által szilárdította meg, hogy SzentIstván birodalmának összes népeit a lehető alkotmányos önkormányzat jótéteményeiben részesítette és részesiti még most is. A szabadságintézmények összetartó ereje által a birodalom különféle népeiből egységes politikai nemzet lett, melynek szilárdulásán minden egyes polgárnak, legyen az magyar, német, szerb, tót vagy román nemzetségit, a magyar állameszméhez való ragaszkodással és hűséggel kell fáradoznia. Ezen munka az igaz, hogy még távol áll befejezésétől, de megkönnyíti azt a magyarok ezeréves politikai hagyománya, mely egyszerűen igy hangzik : Mi a bent lakó nemzetiséggel mindenben, amivel bírunk, szívesen és testvériesen megosztozunk, de $ magyar egységes államból annyit se engedünk, amennyi a sarujokra ragad. Egyenlő joggal bir Magyarország minden állampolgára faj és valláskülömbség nélkül, de az, aki mint honpolgár közöttünk lakik és hazáját az állam határain kivül keresi, veszedelmesebb ellenség, mint akinek azon kalandos szándéka volna, hogy Magyarországot kívülről meghódítsa. De amíg manap Magyarországon minden erő az állami egység megvalósítására összpontosul, addig ma Ausztriában, a monarchia másik felében a szláv föderalismus rontó ereje épen az ellenkező irányban működik. Magyarország az ausztriai belpolitika irányában mindig lelkiismeretes semlegességet tartott szem előtt, mely semlegesség határvonala azonban ott megszűnik, ahol a magyar érdekek veszélyeztetése veszi kezdetét. Kétféle kötelessége van Magyarországnak már ma is azon tényiryel szemben, hogy a Lajthántúl a német hegemónia helyére a kizárólag szláv uralom lépett. Az osztrák németek mulasztásai, vétkei és az egyenetlenkedéshez való hajlamuk vitte a monarchia másik felét a szláv föderalismus veszedelmes lejtőjére. Magyarországnak szabadságintézmények által védett élénkebb politikai élete ezen veszély ellen biztosítást nyújt, de csak akkor, ha a politikai hanyatlás elleni harcz, ugy mint az Ausztriában történt, nálunk el nem hanyagoltatik. Azon politikai hanyatlást értjük, mely a jog és a politikai erkölcsöt a rothadás elemeivel inficiálja és a mi a legrosszabb, a nép egy részét megfosztja azon képességtől, hogy az igazat mondja és az igazat akarja hallani mindazon bajok valódi oka felől, amelyekben a nemzet sinlődik. Saját önvédelmünk érdeke teszi kötelességünkké, hogy a szláv áramlat növekvését Ausztriában lankadatlan éberséggel megfigyeljük. Indokunk is van erre elég a különféle szláv megyékben észlelhető és legkivált Horvátországban mutatkozó politikai földrengés előjeleiben, if; ':> A magyar államférfiaknak ezen a magyarokra nézve is égető kérdéssel szemben »toujourr-en védette« kell Milliók és ezzel szemben a doktrínáktól, ép ugy mint rózsás képzelődésektől egy aránt menteknek kell maradniok. Azok az osztrák »Beschwichtigungshofräthe« a kik Bécsben az önkéntes »ennuch«ságot képviselik, a szláv reakezió által szervezett faji gyűlölet izzó láváját papirgátok által az egységes magyar állam határaitól távol bizony nem tarthatják. A szláv faji gyűlölet emez izzó és szikrázó lávája egyáltalán nem törődik azzal, hogy Taaffe gróf. cseh- szláv vezényszóra és a (xalicziával szemben organizált borravalós politikai segélyével hogyan biczeg tovább, hanem földalatti utat kezd magának tömi a horvát tartománygyűlés ülés terméig. Itt kerülnek napfényre vulkáni kitörésként a pocsék torzszüleméuyei, melyeket udvariasságból »Starcevicsieknck« neveznek. Itt nyilvánul csak igazán bátran a szabadon idomított őrjöngés, valamint a szláv nagyzási hóbort, melyet Ausztriában kanalizálni akarnak. De bárminő szomorú legyen is a tékozlásig bőkezű magyar alkotmányos szabadsággal való visszaélés, a szabadság intézménye még ezen fáradhatatlan rombolókkal szemben is megtartja áldás dus hatását. A szabadság sugarai megvilágítják ennek a szláv en miniature Veznvnak legbensőbb mélységét is s legalább lehetővé teszik annak megfilz,,EsstGrgom csVidcks" tárcája. VIRÁGÁRUS LEÁNY. l&RAGÁRUS leányka jár yp A fényes paloták során, Arczán bibor van, gyöngyvirág Fehér virág kis kosarán. Mi gyorsan mult el a tavasz S mily gyorsan jött most a nyár!. A fényes paloták során A lányka most is föl s le jár. Piros virág van kosarán És arcza most oly halovány... Hja! mért is járt ott egyedül A fényes paloták során! CATULLUS. sum® m mmmm* EREDETI REGÉNY. z Eszt. és Vid. számára irta: Munkácsi Kálmán. (2-ik folytatás.) Kis idő múlva nagy mozgalom támadt jelenlevők között. Az ajtónál mindnyái két oldalt sorakoztak s helyet engedte a ^plébánosnak, aki vállán papi talárral, fején a papi föveggel a ravatal felé közeledett. Ellőtte két fekete ruhás ministráns gyerek lépdelt a szertartáskönyvvel és füstölővel kezében. Lili úgy érezte, hogy egyszerre csak egy kar fonódik gyengéden dereka köré s felemeli az imazsámolyról. Engedett az emelőnek, olyan volt, mint a fadarab tehettek mindent vele. Mintha a jó iskolamesterné lett volna az, aki roskadozó alakját támogatta. Azután ima, ének, rövid búcsúbeszéd hangzott a szobában, majd ujabb mozgalom keletkezett, de Ő mind erről alig vett tudomást. Csak akkor rezzent fel egy pillanatra fásult elmerültségéből, midőn egyszerre a fekete koporsófedél elfedte szemei elől azt a jóságos arezot, csipkés fejkötőt, szürke selyemruhát. Megszorította támogatója kezét s halkan felsikoltott. Szemei előtt összefolytak a fehér betűk: »Endrenyi Bertalanné Széplaky Anna. Élt 46 évet.« Még hallotta, amint a koporsószegeket beverték, minden egyes kalapácsütésre sziszegve összerezzent, mintha őt érte volna az. Még látta, amint a koporsót leemelik a ravatalról, a gyertyákat fekete ruhás férfiak kézbe veszik, a plébános megindul, a többiek utána, de azután újra nagyon keveset tudott magáról. Csak ment-ment végetlenül hosszúra nyúló uton, össze-csukló térdekkel, ingadozó lépésekben, halotthalvány, szenvtelen arczczal, hol, merre, hova azt maga sem tudta. Nem érezte szive dobogását, vére keringését, csupán homloka körül valami őrjítő, nyomasztó szorongást. Alig bírta tagjait mozgatni, mintha nem is lenne élet bennök. Majd teljes kimerültség vett rajta erőt, nem volt képes tovább fentartani magát s az iskolamesterné karjaiba dőlt. Onnan egy kocsiba vitték, beesett az ülés párnái közé, ahol azután végleg elhagyta öntudata. II. Késő este volt már, midőn kábult öntudatlansága végre kissé oszladozni kezdett. Ott találta ekkor magát az iskolamesterné szobájában egy alacsony faszéken ülve s fejét kezére hajtva. Kis öcscse karjával átölelve tartotta nyakát s fürtös fejét gyengéden odaszorította égő arczához. A kis szobában síri csend uralkodott. A jó Gálosné a kályha megé vonulva csendesen fonogatott s bár minduntalan rajta felejtette tekintetét s többizben már ajkai is mozogtak, nem merte megszólítani őt. Erezte, hogy vigasztalása csak növelné fájdalmát. Csupán könnyező szemeinek jóságos tekintetével iparkodott őszinte részvétét kimutatni. A szoba kertre nyíló ablakai nyitva voltak s az előttük álló diófák setét lombjai csendesen susogtak az esti szellő fuvalmában. Lili minduntalan fölütötte fejét susogásukra. Csodálatos, édesen csengő hangokra emlékeztették azok őt. A hold fehér fénye arany köröket rajzolt a szoba padlójára s a bútorok hosszú rezgő árnyképeit a fehér falra festette. Ez árnyékokban is mindég azt a karcsú, szikár nőalakot látta. Most megint ismerős lépések nesze ütötte meg füleit. Széttekintett a szobában s élénken figyelni kezdett'. De mindannyiszor szomorúan győződött meg csalóka képzelődéséről! Ah, azok a lépések örökre elhangzottak! — sóhajtotta keservesen... A szellő balzsamos levendula szagot hajtott be a kertből feléje, sietett beszívni azt, hisz ez illatot kedvelte legjobban édes anyja. Úgy érezte, mintha most is az ö ruháiról áradna az szét s mintha az ő jövetelét előzné meg, mint ezelőtt. Felsóhajtott. Az a frissen hantolt sírdomb jelent meg lelki szemei előtt, ahonnan tudta, hogy nincsen többé visszatérés. A homály eközben egyre nagyobb lett a szobában, sűrű setétség borult odakünn is a földre. Bizonyosan valami felhő takarta el a holdat. S a növekedő setétséggel lelkében is egyre nagyobbodott az aggasztó szorongás. Minnél jobban meg-, tisztult fájdalma következtében eddig zavaros gondolkozása, annál erősebben elfogta a magány és elhagyatottság kínos