Esztergom és Vidéke, 1886

1886-08-15 / 65.szám

es MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZERVASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre 6 fit — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egy 8*ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, liová a hip s/.cll.í.ni részét illutő közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, liová a lap Iiivatalos s a magán hirdetései, a nyílttérije szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : l szótél 100 szói- — frt 75 kr. 100-200-ig .' 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Hélyegdij 30 kr. M AG AN-II í RDETESEK megiíllapodás szerint legjtitányosabban közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 ki Egy borász jubileuma. (Gyürky Antalról.) Esztergom, aug. 14. r

árosunkboz közel, a szomszéd Hont legyében, Garam-Kövesden, egy érdeíes férfin érte meg csendes magányáan ötven éves gazdasági és közszol gáiti jubileumát. Gyürky Antal, a magyar borászati rodalom egyik úttörője, s bosszú időn ereszüil buzgó munkása. A fővárosi ipok, mint a »Magyar Föld« »Földiiívelési Érdekeink*, »Posti Hirlap«, Fővárosi Lapok« stb. melegen emléeztek meg az érdemes férfiúról, s juthogy ő az esztergomi gazdasági ozgalmákban is részt vett, s igy néileg nálunk is ösmeretes, mi is meg járunk röviden emlékezni életéről és ílyafutásáról. Gyürky Antal 1817-ben született ont megyében Felső Szelényben. Atyja itván sokáig Hont megye főügyésze >lt, s klasszikus műveltséggel birt, ívja sztregovai Madách Anna volt, id. adách Imre cs. kir. kamarásnak, az Ember Tragediaja« halhatatlan költője yjának nővére. Iskoláit korán elvégezni, az alig 17 éves ifjú 1834-ben a itonai pályára lépett a 34. huszár redbeu mint kadét. Az ezred geuerá?a és másod tulajdonosa, gróf Vócsey lyai ágou rokoua volt. S így mindeu kintetbeu fényes jövő várt reá a páán. A sors azonban másként haiárott. Egy szilaj lóról történt szerencsétlen esés kevetkeztében kénytelen volt a hadseregből megválni, s a szülői házba visszatérni. Itt egy uj pálya nyi It meg előtte, a megyei élet. 1836-ban tehát épen egy félszázaddal előbb neveztetett ki t. aljegyzőnek, majd csakhamar esküdt és szolgabíró lett. Ugyanekkor lépett fel az irodalom terén is gazdasági czikkeivel az akkori lapokban s különösen az »Ismertető«-ben. Első czikkei már szélesebb körben keltettek figyelmet, s ennek tulaj donitható az is, hogy megyéje őt oly fiatalon rendes főjegyzőjének választotta meg. Ezen hivatalát egész 48-ig viselte, s ekkor hazája védelmére ő is fegyvert fogott. Először mint a honti nemzetőrsége parancsnoka Turóczba ment, majd átlépve a reudes honvédséghez Görgey őt maga mellé parancsőr tisztnek nevezé ki. Részt vett számos csatában s a szomorú világosi fegyverletétel után mint őrnagy jött haza. Az abszolutizmus napjai alatt Pesten lakott. Az ötvenes években a gazdasági tér volt az, hol a haza hű fiai legtöbbet tenni iparkodtak. Midőn a sajtó s a gyűlések termei zárva valának, a gazdasági gyűlések és kiállítások voltak azon helyek, hol eszmét cserélni, értekezni lehetett. Gyürky különösen a borászatot kedvelte. 1856-ban kiadta a »Viuczellérek könyvét*, 1857-ben meg indította a »Szoloszeti és borászati közlemények« czimű folyóiratát, a következő évben pedig a »Borászati Lapokat.« Ez volt az első borászati lap irodalmunkban. A ki ismeri gazdasági irodalmunk történetét s tudja, hogy a század elején megjelent Sehamsz munkáin kivül egész Gyürky Antalig mily kevés történt e téren, meg fogja érteni Gyürky fellépésének fontosságát. Egy teljesen elhanyagolt gazdasági ágra irányozta ő ezzel a figyelmet, mely pedig hivatva volt a természettől egyik legnagyobb jövedelmi forrássá válni. Maga köré gyűjtötte a régi borászok legjelesebbjeit, lelkesedésével és pálya kérdésekkel uj erőket támasztott az ügynek s a tudományos alapon álló borászat első magvait hintette el. Méltó tehát, hogy az úttörők közé jegyeztessék a neve. De működésének eredménye is volt. A figyelem fölébredt a borászat iránt. Az 1858-ban megjelent »Boraszafi vegytan«-át már az utolsó példányig elkapkodták, sőt azt a miénknél fejlettebb német irodalom számára is lefordították. Hazai gazdasági egyesületeink legtöbbje tiszteletbeli tagjának választá meg őt. A haza bölcse, Deák többször lelkesítette,buzdította. Szemére Párizsból kereste fel soraival, s a legnagyobb magyar, gróf Széchényi István is figyelemmel kisérvén működését magához hivatta Bécsbe. Az alkotmányos élet felderültével 1867-beu a kormány által megbízva, Entz Ferencz kíséretében az ország bor termő vidékeit utazta be, tapasztalatairól, észreveteleiről, egy terjedelmes memorandumban tevén jelentést. Ugyan ekkor szülő megyéje őt törvényszéki bírónak novezte ki, majd ugyanott szőlő váltsági jogbiztos s árvaszéki elnök lett, mig az újonnan rendezett kataszterhez ki Beszterczefelügyelőnok neveztetett bányára. Ez utóbbi állásától 1880-ban vált meg, s Garam-Kövesdre jött pihenni. De nem sokáig tartott nyugalma. Már egy hónap múlva a földmivelés és kereskedelemügyi minisztérium által kiküldve az ország legnagyobb részében elméleti és gyakorlati előadásokat tartott a borászatból egész a jelen év elejéig. És e mellett tollát seiíi pihentette soha. Önálló gazdasági munkái ez időben már húszra szaporodtak. Köztük legnevezetesebb az 1879-ben a minisztérium segítségével megjelent »Borászatunk reformjai« s a pályadíjjal koszorúzott : »Gazdasági mellékiparágak« Műveit ő Felsége a király is elfogadta magán könyvtára számára s értök legfelsőbb köszönetét fejezte ki. GAZDASÁGI LtíViíL. (Egy uj gazdasági növény meghonositása Magyar országon.) A magyar gazdaközönség körében az utóbbi évek alatt sürűu felmerült az a panasz, hogy az eddig űzött egyoldalú termelés mellett boldogulni ma már alig lehet, s élénk szükségét érezték annak, hogy az ős búzatermelés mellett más jövedelmezőbb termelési ágak karoltassanak fel, melyek a termelőt mennél több irányban hozzák kapcsolatba az iparral. A kísérletek közt, melyeket az irányban mindenfelé tettek legkiválóbb eredményt mutatott fel egy ramie nevű, a csalánfélékhez tartozó rostos növény, mely csak néhány év előtt vonta magára a gazdák és kor. s„EsztBrgom esVidáko" tárcája. A SZERELEM HIMNUSZA3gy a nevünk, egy vér foly ereinkben, 3gyütt játszottunk már mint kis gyermekek ; ííekem is kedves, áldott drága minden, \íi boldog emlék, szentelt föld neked, iol könnyű szivvel daloltál, örültél, )tt jártam én is gond nélkül, vigan, S a temetőben, hol zokogva ültél, Inyád sirhalmán, kisírtam magam. )h szép frigy ez, mely lelkünk összefűzte! Jgy kezdődött, mint a nagy folyamok: L kiesi forrás a magas fényűkbe, Szirtből fakadva cseppekbe ragyog, ílrejti útját mély erdők homálya, L völgy felé fris lejtéssel csörög, i mikor kiér a fönséges lapályra, latalmas hullámokban hömpölyög. LZ ősi házban titkon, észrevétlen, r

irág-nyitáskor kezdődött regénk; lokoni csókban, gyermek ölelésben L

radt az első érzelem belénk: 'élénk barátság szűz ábrándja volt az, lerengő, néma, boldog áhítat; 'e nem vágyódtál rá, hogy átkarolhass, én nem kívántam forró ajkadat. sak álmodoztunk együtt, összebújva, .gyuukat nem porzsolté szenvedély. zép és szelid volt lelkünk üdve, búja, [int a világos, holdas nyári éj. lig sejtettük, hogy szeretsz s szeretlek, talán nem is volt még az szerelem, Csak ködkép-tükre méla képzeletnek, Multat s jövőt nem ismerő jelen. Egy-egy vágy pereznyi föllángolása, Egy ellesett tekintet, egy sóhaj, — Ez volt szerelmünk első támadása, Mint csemetén az első zsenge gally. Valami mondhatatlan előérzet, Valami végzetes odaadás, Mint midőn tavasszal a természet Bubáját kelti láthatlan varázs. Sötét, szilaj, sorsingató viharban Tudtuk meg legelőször, hogy mi az, Mi méz gyanánt gyűlt a szivünkbe halkan, S kitört ajkunkon, mint közös panasz. Az ég, kis árvám, elborult feletted, Es élő szülők közt árva lettem éö"; De mert az Isten egymásnak teremtett, Egygyé fort lelkünk a bánat tűzén. És jöttek a nagy megpróbáltatások ; Időnk szeretkezésre nem maradt, Csak Bírni volt okunk, a rózsa-álmot, Mind elveré egy átkos pillanat Csalódás megtört, csábitott kísértés, Mindenki vádolt, bántott elhagyott; De új erőnk lett mindig az az érzés, Hogy az enyém vagy s a tied vagyok! S nem csüggedénk el, meg nem tántorodtunk, Szerelmünk győzött sorson és időn! Kéjből, reményből nem lehet kifogynunk, Szivünk gazdag lesz tűrve, szenvedőn ; Hitünkben meg nem ingat soha semmi Üldözhet átok, gond és gyötrelem: Edes szeretni és szeretve lenni S csak egy boldogság van: a szerelem! RUDNYÁNSZKY GYULA. EREDETI REGÉNY. Az Eszi és Vid. számára irta: Munkácsi KálmánI. A poros elhagyott országúton ódivatú félfedelü hintó haladt lassacskán előre. A két sovány, sárga lóról, mely az összevissza foltozott hámba fogva volt, csak úgy csorgott alá a tajtékos izzadság, bár ugyancsak lassan emelgették vastag lábaikat. A bakon ülő vastag ősz bajuszú kocsis, kinek fakókék dolmányán még fel lehetett találni az egykor ugyan aranyos, de most már ugyancsak megzöldült zsinórzat maradványait, minduntalan kezébe vette csomós ostorát s csendesen meglegyintette vele a szánalmas kinézésű párákat, részint hogy a sok legyet elriaszsza róluk, részint hogy kissé gyorsabb menésre bírja őket. »Gyi Tündér! Gyi Báró!« hangoztatta minduntalan biztató hangon, hanem nagyon kevés eredménynyel. A kifáradt állatok egyre lej ebb csüggesztették fejüket s egyre jobban neki dőltek a lefegő istrángnak. Pedig a teher, melyet húzniok kellett, nem is.volt valami nagy. Mindössze egy kis fekete bőrláda volt szalmába burkolva hátul a kocsira erősítve s a hintó bensejében csupán egy személy ült. Egészen bátradőlt az elnyúlt barna bőrvánkos közé s csak néha-néha bajolt annyira előre, hogy szemügyre lehetett venni külsejét. A kék fátyollal körülkötött szalmakalap alatt ilyenkor üde, ifjú női arcz vált láthatóvá, mely nyúlánk, fejletlen termeten nyugodott. Serdülő 15—16 éves leánykáé lehetett az, akin nagyon meglátszottak a fárasztó utazás nyomai. Diófaszin hajfürtjei, melyek két tekercsbe könnyedén befonva csüngtek alá fejéről, egészen megszürkültek az útról folytonosan felszálló porban. Szabályos metszetű, nagy szemei, melyek sajátságos zöldesszürke színnel bírtak, bágyadtan fénylettek hosszú, selymes szempillái alatt. Lágy, szelid vonásokkal biró arcza komoly, gondolkozó kifejezéssel birt, mig finom metszetű ajkait többször nehéz sóhajtások hagyták el. Nem igen látszottak őt érdekelni a folyton változó tájak, a sárga kalászokkal hullámzó gabnaföldek, a kisebb-nagyobb falvak szalmafedelü házaikkal, palánkos udvaraikkal, aszott füvű rétségek, terjedelmes legelők, melyek mellett utja elvezetett. S ha néha-néha ki is tekintett egy pillanatra a kocsiból mindig csak még komorabb arczczal húzódott újra vissza a hintó ernyője alá. Tikkadt nyomasztó hőség uralkodott odakünn. Az utat szegélyző akáczokon nem lebbent meg egy levélke, nem hallatszott egy madár csicsergése