Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-24 / 7.szám

rak 'inindenfltt, a hol létesíttettek elértek, bizouyitókát képezik annak, hogy sok hiányt pótolnak és azon reményi táplálják bennünk, liog,r Magyarországlakóinak alkalom nyújtatván filléreikel még a legtávolabbi vidéken is könnyű szerrel biztos helyen megtakarítani, b^ fogják bizonyítani, miszerint alaptalan azon vád, mintha Magyarország népeiben hiányoznék a takarókossági szellem s reméljük, hogy alig fog eltelni nekány év és a száraz számok adatai szembetűnően fogják bizonyítani miként hazánk, valamint sok más téren, ugy ezen az uton is a műveit nyugoti ál lamok nyomdokaiba lép. (Vége.) Megyei közgyűlés. (A jan. 25-iki közgyűlés programmja.) II. 23. Az 1886: évi közmunkaköltségvetés ós tervezet. 24. A párkányi járási szolgabírónak jelentése Párkány község vasárnapi piacza tárgyában. 25. A megyei számvevőségnek jelentése a mórtékhitelesitési eszközök be szerzési árának mikénti törlesztése tárgyában. 26. Esztergom sz. kir. város tanácsának 1810|85 sz. a. kelt jelentése, mellyel Maiina Lajos által Procopp János városi mérnök minősítvén je ós mérnöki minőségben való alkalmazhatósága tárgya bau 1885. évi 75. sz. a. hozott közgyűlési határozat ellen benyújtott fellebbezése beterjesztetik. 27. Ugyanannak az ipartestület alapszabályait kiegészítve beterjesztő 1885. évi 3383 sz. a. kelt jelentése. 28. Mai ina Lajos városi képviselő és az ottani számonkérő szók elnökének, ez utóbbi miuőségóbeu tapasztaltakról szóló jelentése. 39. Az 1874. évi 171. mb. sz. a. elfogadott ós a rendőri törvónykönyvmegfelelőleg módosított halászati szabályrendelet 30. Az 1868. évi 326 mb. sz. a. elfogadott ós a rendőri törvénykönyvnek megfelelőleg módosított, a községi faiskolák felállításáról és kezeléséről szóló szabályrendelet. Viola István kétyi lakos ós takarókmagtán számadónak a mb. 1884. évi 396 sz. a. 14 frt 99 kr. hiány ós frt. helyszíni vizsgálati költségekben történt marasztalása alóli felmentését, tárgyazó kérvénye. 32. Nagyol ved község képv. test. egy db. ingatlan eladása ós vétele tárgyában kelt határozatainak jóváhagyása iránt beadott jelentése 33. Muzsla község képviselő testülelének a vágó dijak megállapítását tárgyazó határozatának jéváhagyását kérő jelentése. A megyei számvevőségnek Esztergom sz. kir. város, Párkány, Kisújfalu, Csóv, Lábatlan, Nyergesújfalu, Süttő, Tokod. Mogyorós Táth, S/ttamás Sztlélek, Csolnok, Dágh, Sárisáp Úny, Epöl, Kirva/ Dömös, Piszke, NagyBény, Kis-Bóuy, Libád, Karva, Muzsla, Nagy-Ölved, Víziváros, Leányvár, Dorogh, Nána, Kicsind, Sztgyörgymező, Béla, Kernend, N. Szölgyén, Gyiva, Köbölkút, Sárkány^ Baj na, Kesztölcz, Magyar Szölgyén, Farnád, Búcs, Kőhidgyarmat, Bajét, Ebed község 1886 évi költségvetésére, Dömös község 1885. évi pótköltségvetésére, továbbá, Keszlölcz 1879--1884. évi, Sztlélek 1882 — 1884. Csév 1879 — 1884. évi szegényalap, Sárkány 1883 — 1884 évi magtári, Süttő 1884, Piszke 1882 — 1884, Mo-yorús 1882—1884, Tokod, 1882—1884, Táth 1882 — 1884. évi szegónyalap számadására ós Köbölkút község 1884 évi közpóuztári számadására vonatkozó véleménye. VI. Levelezések 35. Borsod megye közönsége által a műbőr gyártásának eltiltása iránt m. évi 369 sz. a. az országgyűlés képviselőházhoz intézett felterjesztése. 36. Szatmár megye közönségének m. évi 176. sz. a. átirata, mellyel tudatja, hogy a közművelődési czélokra 1 százalék pótadót vetett ki, s egyúttal hasonirányú intézkedésekre hiv fel. 37. Csanád megye közönsége által a mezei munkások visszaéléseinek meggátlása szempontjából m. é. 18^. sz. a. a képviselőházhoz beterjesztett javaslata. 38. Gömör megye közönségének a gazdasági válságból kivezető intézkedések életbeléptetése iránt m. ó. 11070. zz. a. a m. kir. kormányhoz intézett felirata. 39 Brassó megye közönsége által az 1871. XVIII. t. cz. 103. §-nak módosítására nézve a képviselőházhoz ». é. 11291. sz. a. intézett felirat. 40. Veszprém megye közönsége által a tagosításnak záros határidő alatt leendő megindítása iránt m. é. deczember 7 én 711. sz. a. a képviselőházhoz intézett felirat. És egyéb időközben beérkező és sürgős iutézkedóst igénylő tárgyak. Esztergom, 1886. január 10 ón. KRUPLANICZ KÁLMÁN, alispán. Farsangi forgács. (Gastonnak.) On n'eu parle pas. - A kis Alice legislegelőször készül bálba. De megmondom előbb magának, hogy ki ez a kis Alice. Egy kedves csitri vidéki lány, a ki nem igen lelkesedik egyébért, mint nagyon fess miederekert. Van neki egy ostoba udvarlója, a ki még propagandát csinál a ki Alice passiójának. Alice fölséges báli ruhát kap. Három szegény leány három napig varrja. Csupa ezüst tajték, lágy hab. Valami bolond női szabó illusionnak nevezte azt a kelmét, a mely Alice bájait olyan pompásan kiemeli. Épen e8télyre készülnek. A mama komornává alakul, Alice ^modellé változik, két szobalány örökké az elragadtatás tableauxjait csinálja. Végre készen van. Alig tud a kis sziv dobogni s a kis kebel pihegui. Csupa fűzés, szorítás, idomítás, erőltetés meg gépiesség az egész toilette. Pont kilencz óra. Egy órai késés nagyon elegáus. — Gyorsan adja ide Mari a parfümét. Tudja azt a finom gyöngyvirág illatot, A'ice Íróasztaláról. A mama parancsol, a szobaczicza engedelmeskedik s boíut Alice Íróasztalához, a hol a helyes kis il latszer található. A homályos szobácskából gyorsan kihozza az illatszert. De Alice már türelmetlen. Megindul. A kocsis megfordul. A mama a sötét folyosón ráhinti a kis palaczk illatát gyönyörű halványára. Hanem a gyönyörű bálvány el kezd sikoltani. — Mit csinálsz az Isten szerelmire kis mama ? — Tiz csöpp gyöngyvirágot hintek hab-ruhádra. — Nézd ezt a tiz csöpp gyöngy virágot! A hintó lámpái csakugyan megvilágították azt a tiz csöpp gyöngyvirágillatot. A remek habruha végig volt öntve ocsmány karmin tintával. Mari, az ideges szobaczicza fölcserélte a kis tintaüvegecskót a gyöngyvirág illattal s a szereuosétlen homály a folyosón a katasztrófát teljesen elősegítette. Alice még nem tudott elájulni. A mama tragikusan visszavonulót fúvatott. Több érzékeny jelenet után a hintó elrobogott üresen. Néhány szempár megtelt könnyekkel s Mari esti kiJencz órától reggel hétig folyton pakkolt és könnyezett. Alice elmaradt az estólyről 8 az ostoba udvarló nem maradt el másnap megtudni hogy miért maradt el a kis Alice. Kisírt szemek fogadták az adorateurt. A megszf ntségtelenitett báli ruha a zongora alatt feküdt összetapodva. Milyen erősek azok az aprólábak ! A mama blazírt volt, Alice álmos, az udvarló unaliuas, hanem azért mégis megtörtént valami, a miről on n'eu parle pas. Kár hogy nem cultiválják maguknál a bymenhireket. Még csak meg se írhatom, hogy mi történt mindezek daczára tegnapelőtt Aliceszal. FECSKE. Esztergomi levél. (Vénasszonyok nadrágban.) Láttak e már kérem ilyen szörnyeteget? Nézzenek csak ki egy kicsit az utczára. Két urat fognak látni. (Ott voltak már a bibliai Zsuzsannánál.) Titokzatos ábrázattal sétálnak egymás mellett. Komoly hangon beszélnek a Takarékpénztár kéményeiről, a propeller járatairól, a téli utakról, az Esztergom és Vidéke uj betűiről s egyáltalán olyan thómákról, melyeket öt perez alatt minden philiszter társaság le szokott őrölni vagy ötször. Végre azután az egyik szürke ur elkezdi kilocsogni, hogy X. asszony férje tegnap egy uj háromszáz pengős váltót irt alá az Iparbankbau. Épen jelen volt a botránynál. — Hát mire való ez kérem ? — kérdi a másik ur. — Farsangi czéczókra jó uram — feleli az első ur. — Romlik a világ! Hát mit akar X. asszony? Hódítani, bódítani?! helyeken való megjelenésnél a ruházat csinosságára és a nemes magatartásra. A görög nép ízlését eléggé illustrálja a következő néhány példa: Nálunk az a szokás, hogy nevünk kezdőbetűivel pecsételünk, ők pedig arczképüket szokták pecsétgyűrűikre vésetni. Mi bírságolás vagy esetleges elzárás alkalmazásával is alig tudjuk közhelyeink tisztaságát megőrizni, uáluk elegendő volt e czélra egy faragott kígyót, mint az egészség symbolnraát kifüggeszteni. A mi országutainkon a kilometer okét mutató durva kövek vagy faduezok sokszor az irány megjelölése nélkül szolgálnak útmutatókul, Attikában ellenben Hermes, az úti Istennek szobrai nem is prózában, hanem versben szóltak az utasokhoz és pedig a szükséges utasításon kivül még egy-egy szép, velős mondattal. Az olyan tárgyak is, melyek látszólag nem alkalmasak a művészi alakítási;!, mint például a mérlegsiílyzók, nem voltak egyszerű* formátlan tömegek, hanem változatos alakok. Nem kevésbé jellemző ax is, hogy a gyári bélyegek alá közkedveltségű és nem egyszer művészi kivitelű képecskéket szoktak varázsolni. Igy tuitak sokszor a magukban jelentéktelen tárgyaiknak fs izlésns díszítéseikkel a közöuséguél kedveltségét teremteni. Ezek után talán érdemes közelebbről megismerkednünk azon szabályokkal, melyeket a mindennapi életben használt tárgyaik késvitése alkalmával követtek. A gépiesen, erőtani uton előállított tárgynak a természet szerves alakjaival való megelevemtése a legfőbb és legáltalánosabb szabály. Alkalmazása, illetőleg azon formák kflzül a legmegfelelőbbnek kiválasztása attól függ, hogy milyen a tárgynak alakja és mi a czélja, mert az izlé&es díszítés kizár minden erőszakosat, mesterkélt részt, mint a mely a lényeggel nincsen összhangzásban. Lassúk tehát, hogy mikép használták az görögök és rómaiak csinosítási czélra az organikus lények egyes tagjai u. m. a lábat, kezet, ujjat, fejet és szájat. Hogy az ókori bútoroknak, mint az asztalnak, széknek, háromlábosnak, szekréuyuek, kandelábernek stb. nemcsak úgynevezett, hanem valóságos lábuk volt, azt a fonmaradt emlékekből eléggé ismerjük. A füstölő medeuezéket kivéve ritkáu alkalmaztak e czélra emberi lábalakot, hanem rendesen állatit, mely nem oly hosszú mint az emberi és ez még túlságosan nemes is ily szolgálatra. A patában végződő lábak alkalmazása ,is ritka, mert szebbnek tartották a karmokkal ellátott lábat görbült, eros, változatos alakjával. Ez egyszersmind a tárgy szilárd állításának képzetét kelti fel bennünk, a mennyiben úgy látszik, miuíha az alapzatba kapaszkodnék. Ez által azt is elérték, hogy a tárgyúak szilárd állása mellett is a kim ózdit hatás, elszállításnak látszatát kölcsönözték, s nem tűnt fel olyannak, mintha gyökeret vert volna az alapzatba Termé' szetesen ez a körülmény is azt bizonyítja, hogy a fejlett ízlésű görögök és rómaiak a gyakorlatilag szükséges tárgyak készítése alkalmával nem csupán a hasznosságra, hanem a kellemes szemléletre is számítottak. A kézalak is igeu sokféle módon alkalmaztatott a tárgyak mivolta és czélja szerint. A kinyújtott kéz &'>"-''' ' t:

í'gyakran a hajtők, de más eszközökön is látható mint fogantyú, mely mintegy hivogatólag nyúlik ki a raegfoghatásra. De előfordul görbülten is az összetartás geatusával oly eszközökön, a melyek a mi szenes lapátjainkhoz hasonlítanak. Olyan tárgyakon, melyek fogantyúja a mi vasallóukéhoz való hasonlatosságában emelésre szolgált, helyesen alkalmaztatott a kézalak. Az edények oldalára illesztett kézalaku fogantyúk czélszerűen mutatták maguknak az edényeknek rendeltetését. Az ú" jalaknak mint fogantyúnak használatát eléggé indokoltak tartották a régiek ugyancsak az újjnak fogásra való rendeltetése után; de mint akasztó sem ritka a gyürü vagy kapocs helyett. Nagy változatosságot mutat az emberi és állati fejalak alkalmazása is a itárgynak végén. Igy például a mérlegrúd vége nem mutat egyszerű el metszést, hanem fej-formában végződik. Hasonlóképen fejalak a székek támláinak, a tükrök, kések, meritőkanalak stb. eszközök nyeleinek záradéka. Hogy a tárgynak alakjától mennyire fögg az állatnyak és fej megválasztása, mutatják a székek támlái, a meritokanalak szárai, melyek hattyúfejben szoktak végződni, mert ezen bizonyos tekintetben hosszú nyakú tárgyakhoz találó hasonlatosságot mutat a különben is kedvelt hattyú. A folyadék kiömlesztósére szolgáló nyílásnak alkalmasan adtak szájalakot. Az ókori kutak képjeiu alig találunk egyet is, melyen a viz nem állati szájalakon folyna keresztül és ilyféle tárgyak bronz és márványban napjainkig is maradtak fenn. Hogy •i7. iu-jttá wnsrválasztásánál a tárgy czéljához képest itt is tekiutettel voltak, az nagyon természetes. A széles állatfejeket jött alkalmaztok, a hol vastag vízsugárr ! volt szükség, mig ellenben a vékony kilövelésére hosszú fejő ós keskeny szájöregŰ ! állatalakot használtak. A kútnyilásokon nemcsak állati, hanem gzakran emberi'szájalakot is lehetett látni. Mindez elegendő annak feltüntetésére, hogy az ókori eszközök szerves formákkal elmésen diszít'tettek. Hogy azonban a sok szép között némi ízléstelenséggel is találkozunk, azon nem csodálkozhatunk. Különösen a lámpák, mécsek mutatnak sok önkényes találmányt, ha \ emberi láb, récze, elefáutormány és a többi formában alakíttatnak. Mindamellett az ókori eszközök művészies kiállításának jellege félreismerheti en és az izlés fejlesztésére való hatásukat becsmérelni nem lehet. Azt sem kell gondolnunk, hogy az alaki díszítést csak egyes drága anyagú tárgyakon alkalmazták és csak a gazdegok gyönyörködhettek volna bonnök, mert az egyszerű emberek által használt tárgyak is díszes alakokkal voltak ékesítve. Ámbár azt mondottuk, hogy az ongauikus alakok díszítését a tárgy czélja és mivolta határozta meg, de nem tagadhatjuk, hogy a diszitmányek megválasztását egyes esetekben más okok és néha babonás szempontok is befolyásolták. A kigyóalakú karpereczek azért voltak igen kedveltek, mert a kígyót védelmi symboluranak is néztek a bűvölósek és igézések ellenében. Jóllehet tehát a tárgyak készítésénél ilyen mellék körülményekre is kellett tekintettel ! lenni, a fő szempont mégis mindenko* és