Esztergom és Vidéke, 1886
1886-07-15 / 56.szám
ím ESZTERGOM Vili. ÉVFOLYAM 56. SZAM. CSÜTÖRTÖK. 1886. JÜL. 15. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 3)7. SZÁM, hová a l;i,p szellmni részét illető közleménvek küldendők. KIADÓHTVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. A HG.-PRIMÁS JUBILEUMA. Budapest, jul. 13. (Cr. M.) Hatalmas ünnepet készül megülni ismét a haza. Hatalmas ünnep [esz, mert jelentőségéhez képest kell, liogy fényes legyen. Galambősz bíboros főpapunk, Magyarország herczegprimása, ez év őszén tölti be pásztori működésének fél szájadat és e télszázad, mely egyesit! lazánk történetének legfényesebb és egszoinorubb napjait, jelzi az ő míííödésének áldásthozó voltát. Fél század évet tölteni polgári nunkásságbau, nem csekély érdem; ? él század évig szolgálni a közügyet, nár dicsőség; de fél század évig őríödni egy nemzet lelki java, szellemi óléte felett, ez a legmagasabb jutaom, melyet az ég megadhat földi .mbernek, Ő elnyerte ezt a jutalmat és meg.rdemelte azt. Hogy mennyi része van neki az iíolsó 50 év történetében, azt tudjuk, iiszen az oltár lépcsőjéről is a hazaiságot hirdette a vallás mellett és íem tartozott azok közé, kik aranyizavakkal hirdetnek minden jót, de naguk nem mutatnak jó példát. A r allás lobogója mellett ő vitte legelői , hazafiság zászlóját és szavait mindenkor tettekké váltotta át. »Tanítani és tenni U Ez volt az ő jelszava. És tenni ett, mint az apostolok és tett mint gy szerény napszámosa a nemzetnek, 'auult és tanított: szavaiból egy nemzet merített vigaszt a csüggedésben, ajkáról egy nemzet olvasta le a buzdító szavakat, ha lankadni kezdett, S ha szava visszhangzott széles e hazában, ha áldásosz'ó kezét látták mindenütt, ahol az áldásra szükség volt, nem kevésbé láthatták őt a munka emberei között, mindenütt, ahol tenui kellett, Negyvencél több templom, száznál több iskola és kisdedóvó, a budapesti kitűnő tanítóképző és több száz nyilvános közhasznú intézet köszöni létét az ő közreműködésének. Egy egész nemzedék nőtt fel az ő pásztori vezetése alatt és egész tábora a papságnak hirdeti az ő lelkének kincseit, S ma közel 50 éve, hogy ő az oltár lépcsőjén áll. Értse meg a nemzet e szavak jelentését és fogja föl azt teljes értelmében. Értse meg az egyház, az állam, a társadalom és az iskola. Zendüljön meg az ének a templomokban, szóljanak a haraugok, hirdessék a világnak a magyar nemzet ünnepét. Az állam is ünnepelje meg a bíboros főpapot és emeljen oszlopot emlékének. A társadalom és iskola tekintse őt szentjének, aki megérdemli a szeretetet, a hálát. Egyesüljön ünneplésére a hivők serege, hozza meg neki hódolatát a más vallásnak tábora is. A katholicizmus őt ünnepli, de az ünnep mégis a magyar nemzeté, mert nemcsak az Üdvözítő biboros főpapja ő, hanem hatalmas érdemű fia a magyar hazának. Kicsiny viskóból emelt ő magának palotát lángeszével s hány ügyefogyottnak nyújtotta ő azt, amit munkával, törekvéssel szerzett. Ne legyen semmi megzavarója a szent ünnepnek s a visszavonás, a küzdelmek okozta keserűség szűnjék meg abban a perczben, mikor a galambősz főpásztor arany-miséjét mondja. Az áldozás szentségét hadd élvezze minden baj, minden keserűség nélkül; repüljön a fehér galamb az ország négy sarka felé és az olajág hirdessen békét, Béke ! béke ! Kiáltsák e szavakat á világba a politikusok, akik nemzetek sorsát intézik. Békeünnep legyen a legnagyobb főpap ünnepén, és dobogjon a nemzet szive egy hatalmas égig szálló imában. Kérje minden ajk, minden összetett kéz, hogy Magyarország herczegprimását annyiszor áldja meg a Mindenható, ahányszor az ő keze áldást osztott már életében. Ez a nemzet fohásza. Hallgassa meg a Mindenség Ura ! A JUBILEUiVIHOZ. ír. (Az arany-misés pap áldása.) Midőn áldozárrá szenteltetett a pap, kezeit ez igék közt kéné meg a püspök: »Méltóztassál, Uram föl- és megszeutelni eme kezeket o kenés és áldásunk által; hogy amit meg fognak áldani, megáldassék, és amit megszentelnek föl és meg legyen szentelve az Ur Jézus Krisztus nevében.« Innét új-mise alkalmakor, mint említve volt, áldást oszt az új áldozár mindazoknak, kik áldásának zsengéjében részesülni óhajtanak. Az áldás igéi különböznek azoknak állapota és viszonya szerint, kikre az áldás adatik, amint t, i. az áldozárnak szüléi, rokonai; papok, világiak, házasok, férjesek, szüzek : de az e viszonyok és állapotokra tett vonatkozásokat kivéve, lónyegökben ugyanegyre mennek ki. Ezeket ismétli az arany-misés áldozár is, csakhogy haladt kora és testének gyengültebb állapota miatt már legtöbb esetben egyszerre, nem pedig egyenkint vagy páronkint, mint újmiséjekor, áldja meg a jelen levő s letérdelő híveket. Az ily közáldás szokásos igéi ilyenek : »Hallgasson meg téged az Ur a szorongatás napján: s védelmezzen Jákob Istenének neve. Küldjön neked segedelmet szent helyéről: és Szionból oltalmazzon téged. Adja meg neked a mi üdvöst szived kíván: és minden jó szándékodat hagyja helyben. A látogatás napján fordítsa hozzád irgalmának szemeit: s törülje le arczodról a fájdalom könnyét, hogy bókeségbeu és megelégedésben folyjanak napjaid, és alázatos reménynyel várjad a jutalmat. Eleszsze föl szivedben az élő hitet, erős reménységet és jó cselekedetekben gazdag szeretetet, hogy szeressed Őt mindenek fölött Önönmagáért teljes szivedből, teljes lelkedből, teljes elmédből s minden erődből. Érette peLz 9 ,Esztorgam ásVidoko' 6 tárcája. Azért az egy mosolyért. Nagy keserűség tölte el Száraz István .olgabiró ur lelkét. Hogy ne! Az egész ilág ellene esküdött. Milyen neve van? záraz brr! S még hozzá István. Ha már z első apjától származott reá, találtak olna a lőcsei kalendáriumban, Elemér, ihamér, Árpád, stb. nevet is. Miért éppen stván, Pista. Ez nem elég. Az az arcz. Az a mogorva skintet, borzas szemöldök, három ránczsél tarkított homlok nagyon is Mátyás irályos orr, előre ugró, hegyes állkapocs ly kinézést ad az arcz urának, hogy a iczagó arczot mogorvára, a mogorvát .eg kaczagásra készteti. Ezért a nagy keirííség Száraz uram lelkületében nagy ínat szivében. Sziv? Az ő szive is merészelt egyszer mgosabban dobbanni. Az ő ajka is merte isogni, ezt az édes szót »szeretlek« ! Az érzelme is ki akart kötni a boldog háisság révében. Ő is úgy tett, mint sok ás. Felvette legszebb Attiláját, végig ráns lagos csizmáját, kipederte bajuszát beállított Varjasáéhoz, megkérendő a p Berta kezét. Ne is kérdezzük tovább! Borzasztó. »Hogy nézzen előbb a tükörbe!« Hát tehet ő arról, hogy oly ábrázattal áldotta (verte talán?) meg az Isten. »Nezzen a tükörbe, a tükörbe!« Belenézett s eldobta, hogy ezer darabban csörömpölt szét. »Nezzen a tükörbe« ! Yett másikat, harmadikat. Mind az első sorsára jutott! 28 éves volt akkor, három x nehezedett vállaira azóta; de ez idő alatt — ha dobban i merészelt az a kis húsdarab oldal bordája alatt — egy tekintet a tükörbe — meggyógyult. »Rút vagy! visszataszítóan rút: kiáltja a tükör, susogja a falevél, locsogják a habok s ha mérgében toppant egy-egy kavics darab gurul tovább hangosan zörögve, »rút, rút«! Családja nem lehetett, de van egy rokona. Sihederi még erre száll majd vagyona. Pedig gyűlöli, mert szép, daliás s Don Juan s mintha csak növelni akarná keserűségét, Varjas Bertának csapja a szelet. Nem a »tükrösnek« (mint ö nevezi) hanem szép leányának. Szakasztott az anyja! Gyűlölöm, miért nem az enyém! Gyűlölt is Száraz uram mindent és mindenkit, ami, vagy aki szép. Ha megürült diurnista állomásért folyamodtak hozzá, meg se nézte az ajánló levelet. Legjobb ajánló levél az arcz — s elvéhez hiven hivatalában egész »rutak kertjet« alapított. Minden hónapban szemlét tartott köztük. Nem munkájuk, de fizimiskájuk közt. Most is mérges, hogy egy ipséje meg talált hizni és most kisimult arczával elrútitja a gárdát. Elcsapta; majd jön másik. Most is kopogtatnak. Száraz uram füle mellé teszi irószerszámát. »Ujra kopog, ki az ördög lebet«, sír tovább. Az ajtó kalkan nyílik s egy szép nő lép be. Száraz uram fel sem néz rá, »No, mi kell?« Halk nevetés a válasz. Nevetés? Ez olyan valami, ami Száraz uram irodájában még soha sem történt. Kíváncsian tekint fel. »Mosolyog! mosolyog! Igazán mosolyog!« kiáltja önfeledten sörömében ugrás közben feldönt a széket. »Mosolygott! Mosolygott!« mormogja elfeledve, hogy tanú is van jelen. A szép nő megunta a dicsőséget. — »De kérem, szolgabíró ur!« — Vagy úgy? mivel szolgálhatok? »Egy öcsém van, szeretném behozni diurnistának. Sovány koszt biz az, de annak sem való más olyan vásott rosz.« »Mosolygott... mosolygott! vagy úgy? Küldje el... holnap., ma., nem, küldje azonnal. Akczeptálva van! Akar előleget., egy-két hóra?., egész évre?!« Mosolygott! dörzsöli sovány kezeitörömittasan Száraz uram ki észre sem vette, hogy a szép nő kiosonva, protegáltjával már vissza is jött. — »Terringettet! szép csinos íiczkó! — Mindegy! Mosolygott, nem mogorva, mint a többi! — Mit áll itt? Menjen hivatalába; dolgozzék! Nem tudja, hogy mit? Hát pipáljon addig! ahhoz csak ért? Itt a pipám, ott a dohán jr. Szép pipa, jó dohány! Menjen!« Ez a mosoly nagy változást szült Száraz uram életében. Hivatalát elhanyagolta. Hogy ne! Hiszen a tükör, falevél, habok s kavicsdarab mind azt mondja: »mosolygott!« Eletedben először mosolyogtak reád! Az örökségre váró rokon havi kijárója egyre soványabb lett, mig az új diurnista havonta fizetés emelést kapott, pedig nem erőltette meg magát a munkában, lévén egyedüli dolga a pipázás. A szép pipából, jó dohány nyal, » persze «. Száraz uram gondolkozott. Igy telt nap nap után, év után év. — Száraz uram most szorgalmasan jár hivatalába, mint susogják: »végrendeletet irni.« Minden uj nap széttépte a már megirottat. Irt másikat. Egy oldalon fogyott, más oldalon nőtt az összeg. i A végrendeleti tanuk szomorúan rázták II MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: I VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. MLŐFIZKTKSl ÁH : egész évre 6 frt — kr. I fél évre 3 frt — kr. l! negyedévié I frt 50 kr. Eyy 8/ám ára 7 kr. ! -ii - ~ií HIRDETÉSEK. I HIVATALOS HJBDETKSKK : I MA0ÁN-1 11 IiI >ET ESEK | I szótól 100 szóig — frt 75 kr. Ni megállapodás szerint legju100 —200-ig . 1 frt 50 kr. i,; tányosabM közöltetiiefc. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. ilj —Bélyegdij 30 kr. i ! NY1ETTÉR sora $0 kr. |