Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-15 / 56.szám

ím ESZTERGOM Vili. ÉVFOLYAM 56. SZAM. CSÜTÖRTÖK. 1886. JÜL. 15. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 3)7. SZÁM, hová a l;i,p szellmni részét illető közleménvek küldendők. KIADÓHTVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. A HG.-PRIMÁS JUBILEUMA. Budapest, jul. 13. (Cr. M.) Hatalmas ünnepet készül megülni ismét a haza. Hatalmas ünnep [esz, mert jelentőségéhez képest kell, liogy fényes legyen. Galambősz bíboros főpapunk, Ma­gyarország herczegprimása, ez év őszén tölti be pásztori működésének fél szá­jadat és e télszázad, mely egyesit! lazánk történetének legfényesebb és egszoinorubb napjait, jelzi az ő míí­íödésének áldásthozó voltát. Fél század évet tölteni polgári nunkásságbau, nem csekély érdem; ? él század évig szolgálni a közügyet, nár dicsőség; de fél század évig őr­íödni egy nemzet lelki java, szellemi óléte felett, ez a legmagasabb juta­om, melyet az ég megadhat földi .mbernek, Ő elnyerte ezt a jutalmat és meg­.rdemelte azt. Hogy mennyi része van neki az iíolsó 50 év történetében, azt tudjuk, iiszen az oltár lépcsőjéről is a haza­iságot hirdette a vallás mellett és íem tartozott azok közé, kik arany­izavakkal hirdetnek minden jót, de naguk nem mutatnak jó példát. A r allás lobogója mellett ő vitte legelői , hazafiság zászlóját és szavait min­denkor tettekké váltotta át. »Tanítani és tenni U Ez volt az ő jelszava. És tenni ett, mint az apostolok és tett mint gy szerény napszámosa a nemzetnek, 'auult és tanított: szavaiból egy nem­zet merített vigaszt a csüggedésben, ajkáról egy nemzet olvasta le a buz­dító szavakat, ha lankadni kezdett, S ha szava visszhangzott széles e ha­zában, ha áldásosz'ó kezét látták min­denütt, ahol az áldásra szükség volt, nem kevésbé láthatták őt a munka emberei között, mindenütt, ahol tenui kellett, Negyvencél több templom, száznál több iskola és kisdedóvó, a budapesti kitűnő tanítóképző és több száz nyil­vános közhasznú intézet köszöni létét az ő közreműködésének. Egy egész nemzedék nőtt fel az ő pásztori veze­tése alatt és egész tábora a papság­nak hirdeti az ő lelkének kincseit, S ma közel 50 éve, hogy ő az ol­tár lépcsőjén áll. Értse meg a nem­zet e szavak jelentését és fogja föl azt teljes értelmében. Értse meg az egyház, az állam, a társadalom és az iskola. Zendüljön meg az ének a templomokban, szóljanak a haraugok, hirdessék a világnak a magyar nemzet ünnepét. Az állam is ünnepelje meg a bíboros főpapot és emeljen oszlopot emlékének. A társadalom és iskola te­kintse őt szentjének, aki megérdemli a szeretetet, a hálát. Egyesüljön ünnep­lésére a hivők serege, hozza meg neki hódolatát a más vallásnak tábora is. A katholicizmus őt ünnepli, de az ünnep mégis a magyar nemzeté, mert nemcsak az Üdvözítő biboros főpapja ő, hanem hatalmas érdemű fia a ma­gyar hazának. Kicsiny viskóból emelt ő magának palotát lángeszével s hány ügyefo­gyottnak nyújtotta ő azt, amit munká­val, törekvéssel szerzett. Ne legyen semmi megzavarója a szent ünnepnek s a visszavonás, a küzdelmek okozta keserűség szűnjék meg abban a perczben, mikor a ga­lambősz főpásztor arany-miséjét mondja. Az áldozás szentségét hadd élvezze minden baj, minden keserűség nélkül; repüljön a fehér galamb az ország négy sarka felé és az olajág hirdessen békét, Béke ! béke ! Kiáltsák e szavakat á világba a politikusok, akik nemzetek sorsát intézik. Békeünnep legyen a legnagyobb főpap ünnepén, és dobog­jon a nemzet szive egy hatalmas égig szálló imában. Kérje minden ajk, minden össze­tett kéz, hogy Magyarország herczeg­primását annyiszor áldja meg a Min­denható, ahányszor az ő keze áldást osztott már életében. Ez a nemzet fohásza. Hallgassa meg a Mindenség Ura ! A JUBILEUiVIHOZ. ír. (Az arany-misés pap áldása.) Midőn áldozárrá szenteltetett a pap, kezeit ez igék közt kéné meg a püspök: »Méltóztassál, Uram föl- és megszeutelni eme kezeket o kenés és áldásunk által; hogy amit meg fognak áldani, megáldassék, és amit megszen­telnek föl és meg legyen szentelve az Ur Jézus Krisztus nevében.« Innét új-mise alkalmakor, mint em­lítve volt, áldást oszt az új áldozár mindazoknak, kik áldásának zsengéjé­ben részesülni óhajtanak. Az áldás igéi különböznek azoknak állapota és viszonya szerint, kikre az áldás adatik, amint t, i. az áldozárnak szüléi, rokonai; papok, világiak, háza­sok, férjesek, szüzek : de az e viszo­nyok és állapotokra tett vonatkozáso­kat kivéve, lónyegökben ugyanegyre mennek ki. Ezeket ismétli az arany-misés áldo­zár is, csakhogy haladt kora és testé­nek gyengültebb állapota miatt már legtöbb esetben egyszerre, nem pedig egyenkint vagy páronkint, mint új­miséjekor, áldja meg a jelen levő s letérdelő híveket. Az ily közáldás szo­kásos igéi ilyenek : »Hallgasson meg téged az Ur a szorongatás napján: s védelmezzen Já­kob Istenének neve. Küldjön neked segedelmet szent helyéről: és Szionból oltalmazzon téged. Adja meg neked a mi üdvöst szived kíván: és minden jó szándékodat hagyja helyben. A látogatás napján fordítsa hozzád irgalmának szemeit: s törülje le ar­czodról a fájdalom könnyét, hogy bó­keségbeu és megelégedésben folyjanak napjaid, és alázatos reménynyel várjad a jutalmat. Eleszsze föl szivedben az élő hitet, erős reménységet és jó cselekedetekben gazdag szeretetet, hogy szeressed Őt mindenek fölött Önönmagáért teljes szivedből, teljes lelkedből, teljes el­médből s minden erődből. Érette pe­Lz 9 ,Esztorgam ásVidoko' 6 tárcája. Azért az egy mosolyért. Nagy keserűség tölte el Száraz István .olgabiró ur lelkét. Hogy ne! Az egész ilág ellene esküdött. Milyen neve van? záraz brr! S még hozzá István. Ha már z első apjától származott reá, találtak olna a lőcsei kalendáriumban, Elemér, ihamér, Árpád, stb. nevet is. Miért éppen stván, Pista. Ez nem elég. Az az arcz. Az a mogorva skintet, borzas szemöldök, három ráncz­sél tarkított homlok nagyon is Mátyás irályos orr, előre ugró, hegyes állkapocs ly kinézést ad az arcz urának, hogy a iczagó arczot mogorvára, a mogorvát .eg kaczagásra készteti. Ezért a nagy ke­irííség Száraz uram lelkületében nagy ínat szivében. Sziv? Az ő szive is merészelt egyszer mgosabban dobbanni. Az ő ajka is merte isogni, ezt az édes szót »szeretlek« ! Az érzelme is ki akart kötni a boldog há­isság révében. Ő is úgy tett, mint sok ás. Felvette legszebb Attiláját, végig rán­s lagos csizmáját, kipederte bajuszát beállított Varjasáéhoz, megkérendő a p Berta kezét. Ne is kérdezzük tovább! Borzasztó. »Hogy nézzen előbb a tükörbe!« Hát te­het ő arról, hogy oly ábrázattal áldotta (verte talán?) meg az Isten. »Nezzen a tükörbe, a tükörbe!« Belenézett s eldobta, hogy ezer darabban csörömpölt szét. »Nezzen a tükörbe« ! Yett másikat, harmadikat. Mind az első sorsára jutott! 28 éves volt akkor, három x nehezedett vállaira azóta; de ez idő alatt — ha dob­ban i merészelt az a kis húsdarab oldal bordája alatt — egy tekintet a tükörbe — meggyógyult. »Rút vagy! visszataszí­tóan rút: kiáltja a tükör, susogja a fale­vél, locsogják a habok s ha mérgében toppant egy-egy kavics darab gurul to­vább hangosan zörögve, »rút, rút«! Családja nem lehetett, de van egy ro­kona. Sihederi még erre száll majd vagyona. Pedig gyűlöli, mert szép, daliás s Don Juan s mintha csak növelni akarná ke­serűségét, Varjas Bertának csapja a szelet. Nem a »tükrösnek« (mint ö nevezi) hanem szép leányának. Szakasztott az anyja! Gyűlölöm, miért nem az enyém! Gyűlölt is Száraz uram mindent és mindenkit, ami, vagy aki szép. Ha megürült diurnista állomásért folya­modtak hozzá, meg se nézte az ajánló le­velet. Legjobb ajánló levél az arcz — s elvéhez hiven hivatalában egész »rutak kertjet« alapított. Minden hónapban szemlét tartott köz­tük. Nem munkájuk, de fizimiskájuk közt. Most is mérges, hogy egy ipséje meg ta­lált hizni és most kisimult arczával elrú­titja a gárdát. Elcsapta; majd jön másik. Most is kopogtatnak. Száraz uram füle mellé teszi irószerszá­mát. »Ujra kopog, ki az ördög lebet«, sír tovább. Az ajtó kalkan nyílik s egy szép nő lép be. Száraz uram fel sem néz rá, »No, mi kell?« Halk nevetés a válasz. Nevetés? Ez olyan valami, ami Száraz uram irodájában még soha sem történt. Kíváncsian tekint fel. »Mosolyog! moso­lyog! Igazán mosolyog!« kiáltja önfeled­ten sörömében ugrás közben feldönt a széket. »Mosolygott! Mosolygott!« mormogja el­feledve, hogy tanú is van jelen. A szép nő megunta a dicsőséget. — »De kérem, szolgabíró ur!« — Vagy úgy? mivel szolgálhatok? »Egy öcsém van, szeretném behozni diurnistának. Sovány koszt biz az, de an­nak sem való más olyan vásott rosz.« »Mosolygott... mosolygott! vagy úgy? Küldje el... holnap., ma., nem, küldje azonnal. Akczeptálva van! Akar előleget., egy-két hóra?., egész évre?!« Mosolygott! dörzsöli sovány kezeitöröm­ittasan Száraz uram ki észre sem vette, hogy a szép nő kiosonva, protegáltjával már vissza is jött. — »Terringettet! szép csinos íiczkó! — Mindegy! Mosolygott, nem mogorva, mint a többi! — Mit áll itt? Menjen hivatalába; dol­gozzék! Nem tudja, hogy mit? Hát pipál­jon addig! ahhoz csak ért? Itt a pipám, ott a dohán jr. Szép pipa, jó dohány! Men­jen!« Ez a mosoly nagy változást szült Szá­raz uram életében. Hivatalát elhanyagolta. Hogy ne! Hiszen a tükör, falevél, habok s kavics­darab mind azt mondja: »mosolygott!« Eletedben először mosolyogtak reád! Az örökségre váró rokon havi kijárója egyre soványabb lett, mig az új diurnista havonta fizetés emelést kapott, pedig nem erőltette meg magát a munkában, lévén egyedüli dolga a pipázás. A szép pipából, jó dohány nyal, » persze «. Száraz uram gondolkozott. Igy telt nap nap után, év után év. — Száraz uram most szorgalmasan jár hivatalába, mint susogják: »végrendeletet irni.« Minden uj nap széttépte a már meg­irottat. Irt másikat. Egy oldalon fogyott, más oldalon nőtt az összeg. i A végrendeleti tanuk szomorúan rázták II MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: I VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. MLŐFIZKTKSl ÁH : egész évre 6 frt — kr. I fél évre 3 frt — kr. l! negyedévié I frt 50 kr. Eyy 8/ám ára 7 kr. ! -ii - ~ií HIRDETÉSEK. I HIVATALOS HJBDETKSKK : I MA0ÁN-1 11 IiI >ET ESEK | I szótól 100 szóig — frt 75 kr. Ni megállapodás szerint legju­100 —200-ig . 1 frt 50 kr. i,; tányosabM közöltetiiefc. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. ilj —­Bélyegdij 30 kr. i ! NY1ETTÉR sora $0 kr. |

Next

/
Thumbnails
Contents