Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-08 / 54.szám

hoz alkalmasabbnak látszik sajátságos lágyságánál fogva — talajt vészit, Elegánsan, non chalance-szal tud csevegni, s igy franczia darabokban elég tere van. — K i s s n é Á r p á s i n é Katiczának erőteljes alt hangja van, mely iskolázottságra vall, nálunk nagyon kedvelik. Alakjai preczizekvan egy kis humora, s társalogni is jól tud. — E g r i íi é Kovács Ilka, ez a fürge kisasszony csinos, —• bár gyenge hangjával belehizelgi magát az ember szivébe, vígjátéki naiva szerepekben szintén — mig kitörőbb érzésről nincs szó — ugyancsak megállja a sarat. — Garzó Hermin törekvő fiatal énekesnő, ki szép metsző szoprán hanganyaggal rendelkezik, mely itt ott gyenge játéka hiányait feledteti. De mire k. olvasóim elé kerül, addig sokat simít ám még ezen a hiányon, mert szorgalmas. Az anya szerepeknek Szobb Krisztina ügyes személyesitője. — Bersenyi Mariska a naiv szereplőkben érdemel figyelmet. A férfi szereplők közül legkiválóbb maga az igazgató Somogyi Káró 1 y. a ki a télen a debreczeni színház első hős szerelmese és főrendezője volt. Szerepeit minden időkben jól fogja fel s kellemes orgánumával találó tag és arczjátékával igen discretül adja vissza. Nem kiabál, nem ordit mint némely vidéki hős szerelmes, és mégis tudja a páthosz fokozatait alkalmazni. Azt hisszük a klasszikus darabok hálás teret nyújtanak neki tehetsége csillogtatására. Hibája hogy olykor [könnyen veszi a dolgot — s felületesen tanulja be szerepét, — amit egyébiránt gyakori fellépése az igazgatói és rendezői teendők menthetnek némiképp. — Veres Sándor izmos drámai erő hős szerepet olyan élvezhetőén játszik mint jellem-szerepet. Van érzéke a finom árnyalatok feltüntetéséhez. Legtöbb alakja hús és vérből álló. Néha azonban színfal szaggatóvá alacsonyul. — A H d o r fi Péter operette-buffó és komikusban erős életre való komikai ér csörgedez ; ügyes rögtönző és a publicum tenyereinek koptatója. Nagy ritkán játszik a karzatnak, a mi komikumban nem mindennapi érdem. — Szép A 1 a d á r a salonszerepekben különösen elegantiájával ragad el — bár komikai tehetsége is figyelemre méltó. Kiss F e r k ó amellett, hogy erőteljes szin képes baritonjával köt le szerepeit jól is testesiti meg. — B a1 a s s a J e n ő értelmes kedélyes apa és salonkomikus. —• Érez y F e-1 r e n c z kissé kopott, de iskolázott I hangú tenorista. Megemlíthetem mégj Egri Gézát, a ki a társulatnál mint másod hős-szerelmes szerepel. Az előadások értélvét összegezve azt mondhatom : A társulat legerősebb az j operetteben, ugy a női, mint a férfi szerepeket gondos kezekre lehet bizni, j a karok jól működnek, s a helyi ka-1 tona zenekarral erősített társulati zenekar a követelőbb igényeknek is meg-! felel. Jó középszerűek a drámában ; mert a női szerepek személyesitői a j kimagasló H. Markus Etel mellett | minden igyekezetek daczára sem adhat: | nak kellő keretet, A népszínműben egy; de főbeujáró kifogást lebet ellenük j tenni, t. i. hogy nincs népszinműéne- j kesnőjük. Mindazonáltal ugy vagyunk | értesülve ezen a hiányon nem sokára: segítve lesz, s igy önök esztergomiak i szép reményekkel nézhetnek a győr- | sopronyi színtársulat fellépte elé —! ha ugyan a tanács nem Komlósynak adja a színkört. Nálunk eddig 28 előadást tartottak,! melyek közül 2-őt meg is kellett is-! metélni: A Jókai »Fekete Gyémántok « i czimű regényes drámáját, és Konti | »Eleven Ördög« czimű operettejét, A| műsor elég változa

f

os, láttunk több újdonságot: Jules Claretie Zilah her-: czeg-ét. Gero Károly : Tunikás leányait I Rátkay László ; Felhő Kláriját. A ré-j gebbi műveket Jókai, Szigligeti, Ohnet Schweitzer, Plauquotte, Millöcker stb. képviselték. HÁBER SAMU. CS AR 101, ÚTON-ÚTFÉLEN, III. (A magyar szobor tövében.) Egyszerű szürke gránit-pyramis pázsitos rét közepén, aranyozott betűs felirattal: »Karlsbad hőforrásainak — a hálás magyarok.« , . . ilyen a karlsbadi magyar emlék. Vógetlenül egyszerű s mégis " miijeit sokat mond minden egyszerűsége mellett is !, . . A felirat aranyat ér, hisz halhatatlan Aranyunk, ki többször használta az itteni gyógymódot, — tanácsolta annak szavait, s a kőoszlop meg azt hirdeti, hogy a világ sok nemzete között, mely Karlsbadot felkeresi, a magyar bir a leghálásabb lélekkel. S éppen ezért méltó büszkeséggel vetem mindannyiszor ez emlékre szemeimet, valahányszor csak elhaladok mellette. Ez pedig ugyancsak gyakran megtörténik, miután az a leglátogatottabb helyeu fekszik, a fő-sétaút mentében, melyen okvetlenül végig kell haladnunk, ha a kiránduló helyek bármelyikére is megyünk. Remek fekvésű kis tisztáson, erdőboritott hegy lábánál emelkedik a magasba, mellette padok állanak, s nekem legkedvesebb időtöltésem ezek valamelyikén leülni, s elábrándozni a vidék szépségén, mi alatt gondolataim ugyan hol is járhatnának másuttmint az édes otthonban. Hisz a távollevőnek nem is kellemesebb foglalatossága, mint szellemileg együtt lenni azokkal, kikkel a valóságban nem lehet, hogy ne gyakorolnám tehát én is szívesen e kedves foglalkozást! . . . Olyan jól esik gondolataimban azokkal csevegni, kikkel nem rég még tényleg oly végetlen örömmel tehettem ezt s épen azért nem bírom megállani, hogy megint ne beszéljek valamit Karlsbadról, bár már egyszer untattam e tárgyról önöket. Bocsássanak meg érette, kedves olvasók, hisz ez itt egyetlen mulatságom ! . .. Mi mással kezdhetném legalka!masabban beszédemet, mint a rendes társalgási bevezetéssel: az időjárással, — bár erről aligha fogok ujat mondhatni, mert amint hallom, nemcsak mi fázunk és ázunk, hanem a kedves esztergomiak is. Nem hangoztatom ugyan kárörömmel ezt, hanem bizonyos tekintetben — legyünk őszinték! — nem is nagyon haragszom érette Jupiter pluvius ő fenségére. Hisz ha nem is örvendenek önök a legjobb időnek, de azért nem fütyöl ott ily őszi szél, nem mutat a hőmérő öt fokot, s bizonyosan látták az utolsó tizennégy nap alatt a napot is, miben nekünk nem volt részünk. S ma akárhány szobában vigau pattog a kandalló tüze, habár annak ropogása még sem nagyon viditólag hat ily júliusi időben. • Jó, hogy e tájon hiányoznak az erdőkből az énekes madarak, mert most szegénykék aligha bírnák ki a hideget. Hisz még a verebek is, melyek itt épp oly szelídek és kegyeltek, mint nálunk a galambok, egészen el vannak már csigázva a hidegtől s a fecskék is szomorú csiripeléssel repdesnek fel s alá s hallatják különös panaszos vijjogásukat, melyet csak irt Valóban nem csodálom, hogy ii kétségbeejtő időjárás mellett nem eléggé látogatott a fürdőhely, s a helyi lapok telve vannak panasszal a saison lanyhasága fölött. Mult év ilyenkorhoz képest tetemes minust konstatálnak, habár a fürdővendégek létszáma már a tizenharmadik ezer vége felé tart, Különösen az arisz'okracziának alig időz itt egy-két képviselője, ami természetesen nagyon nehezére esik a a hiu Karlsbadiaknak. A magyarok meglehetős nagy részét teszik ki a jelenleg itt időző vendégeknek, aminek szinte nagyon Aminek a karslsbadiak, mert bennünket — mint mondják — igen szeretnek. Hanem ennek is persze meg van a maga oka. A magyarok ugyauis általánosan mint galant és bőkezű emberek ismeretesek s mint háziasszonyom is mondja: amíg a porosz és osztrák egy fillérért képes órákig elveszekedni, a magyar a forintokkal sem nagyon törődik. S ez persze tetszik nekik »Ah, die Magyaren sind feine, elegante Leute« — mondogatja mindig vendéglősöm. — »Sie trinken und essen immer, was gut und theuer ist.« Hanem ha nincsenek a vendégek túlságosan sokan azért a kutaknál, kávéházakban, restaurációkban bizony mégis tisztességes nagy tömöttség uralkodik. Sokszor végig nézek ezen helyeken a fel s alá hullámzó óriási közönségen, hanem őszintén mondhatom, még eddig egy igazán szép nőt sem láttam közöttük. Egy-egy csinosabb jelenség valóságos bámulat tárgya. Ilyeukor azután eszembe jut, eg\ kis vidéki város, abban a kis városbai az a sok, sok szép hölgy s önkényte lenül is azon óhajtás támad bennem vajha most ezeket együtt látnák a j( karlsbadiak. Mily véleményük leniu majd még akkor a magyarok felőli. S az a sok szép hölgy most ké mulatságon bizonyosan együtt lesz hanem — fájdalom — sem a karlsba diak, sem ón nem fogok gyönyörköd hetni bennök. S részemre bizonyára e a karlsbadi kúra legnehezebben elvi selhető része. A helyeit itt ülők ms gamban a padon s legfeljebb azt U szem, hogy szívből jó mulatságot k vánok nekik. S azután hogy kiss megszabaduljak komor gondolataimtól újra a járókelőkre vetem szemeimé Hogy tódul kifelé ez a nagy emberái Ki kézi munkát, ki valami olvasmáir s valamennyi egy kis piros zacsk< netesebbnek, de egyszersmind eldöntőnek is kellett lennie. A mint a porosz katonák megtudták azt, hogy a császár közelökben van, erősen elhatározták azt, hogy őt vagy megölik, vagy pedig elfogják. A hazafiúi buzdítás mindenkit kivétel nélkül át hatott, s a dicsőség nem volt most már egyesek erénye, hanem mindnyájuk közös birtoka. A legnagyobb golyózápor közepette verettek hidat, s a zenekartól kisérve, rohanák meg a halmokat; minden ellentállás hasztalan volt. A francziák daczára hősies vitézségöknek és bátor elszántságuknak; daczára a romboló szerek lövöldözéseinek, melyek mint mindig tetemes kárt szoktak okozni, nem voltak többé képesek ellentállni, hanem visszavonultak; s már előre volt látható, hogy nem sokára, Sedan tói csekély távolságra terülő hegy torkolatba nyomatva, menthetetlenül vesznek el. Clamart és Duval még a csata előtt Baceill faluba vonultak, hogy a lakókat menekvésre ösztönözzék; a legborzasztóbb módon festvén a németek vad kegyetlenségét, mely még a bölcsőben fekvő gyermeket sekimélimeg. Az ő czéljuk ugyanis az vala, hogy a menekvést saját nászukra fordítva, ezen idő köz alatt kényük kedvük szerint folytathassák működésöket s rabolják el az értékesebb tárgyakat. Az utálatos terv azonban dugába dölt, mert mig a bekövetkezendő eseményeket ecsetelék, a francziák bevonultak s minden házat elfoglaltak. Most a lakók hátorságot kaphatak s inkább a csatában akartak elesni, mint a poroszok és bajoroktól lemészároltatni. — A két kém kelepczébe került s a fegyvert, melyet kezökbe adtak, visszautasítani nem volt szabad. Öt órakor megnyíltak a falu ajtai, s a francziák oly erővel rohantak a poroszokra, hogy ezek több ízben verettek vissza ; de felbátorodva újra és újra visszaindulának. Lövés, lövés után dördült el; a talu minden részről el kezdett égni, s egy két perez múlva a házak tüztengerben állottak. Duval, kinek rablási szüretei szégyenére nem váltak volna, egy alkalmas helyet személvén ki, eldobá fegyverét, s észrevétlenül szaladt a falu végén álló kastélyba, melynek tulajdonosa a nagy sietségben elfutott, s nem vett annyi időt, hogy pénzét és drágaságait elrejtette volna. Talán megkísérli vala, ha a nagy félelem, mely teljes valóját elfogá, el nem felejteti az ajtó kulcsait magával vinni. Kimondhatatlan örömmel járt szobárólszobára, mialatt a faluban a legborzasztóbb csata folytatódott; miután az összes pénzkészletét s az ezüst tárgyakat magáhol vitte volna, egyszerre nagy lárma támadt az épület közelében. Al ablakon át egy pillantás elég volt arra, hogy a tolakodó francziákat meglássa, kik csapatonkint nyomultak elő, s ágyúikat a mulató erdőben álliták fel. Gyorsan el akart illanni, de minden ajtón ellenség tódult be ; nem maradt más hátra, minthogy a padlásra rejtse el magát, hol egy alkalmas helyet szemelvén ki, az ablakon keresztül nézé a csata lefolyását. Mily borzasztó egy látvány vala ez! Ember-ember ellen harczolt, százával estek el, s lettek visszaverve. Minden lakó részt vett a csatában ; az asszonyok pedig valóságos tigrisekké lettek, kik az ellenség visszavonulása után a sebesültekre rohantak s az égő házak elé hurczolák. De ezzel még nem voltak megelégedve, hanem a szerencsétleneket, kik ellentállni már többé ugy se voltak képasek, az izzó, üszkök közé dobák. Ezek láttára az ellenség is felhagyott minden emberséges eljárással; újra előre nyomultak, s mindent levertek ami csak utjokban állt. Dühösen szórták a tüzet a még ép állapotban levő házakra, úgy hogy nemsokára lángokban álltak. Clamart, ki társát nem követhette, egy elhagyatott házban rejtőzködött mindaddig, mig ez össze nem dölt. Eldobván fegyverét egy külön uton akart elsompolyogni, de a francziáktól elfogatott s harezra kényszeríttetek. A kényszernek engedve, egy földön fekvő kard után nyúlt, de egy cs: pás nemsokára eszméletét vevé. A s< nem volt komoly, hanem ő mégis ú§ tetteté magát, mintha meg volna halva. A gazember azt a reményt táplál egy alkalmas perezben észrevétetlenül ill nik el. De csalódott, mert a csata ej óra hosszáig tartott s végre a falu a b jorok kezeibe esett. Csak az erdőben ta tott még a csata. Egyszerre csendes lett minden s Cl mart felkelvén futásnak eredt; de e£ hangos »megallj« állitá meg futásában vállait egy nehéz kéz érinté, Bender p rosz hadnagy keze. — Ifjak — monda Bender az oda s reglett katonáknak — ezen ember bii rolja a piros kereszttel ellátott szalag* Ő a csatatér hiénája. Én magam voltí tanuja annak, midőn Gravolette mell egyik sebesülttől a másikig járt, hogy ké szivébe mártva, kirabolja. Magam is ma; nem a^keze által vesztem el. Hol van bűntársad? Clamart a félelemtől reszketett s e szót se tudott szólni. A katonák dühös göktől elragadtatva, puska agyakkal al rák neki megadni a végső csapást. (Folytatása köv.)