Esztergom és Vidéke, 1886

1886-06-13 / 47.szám

M ELL EKLET AZ >\E S Z T E R G 0 M ES VIDEX E« 47. S Z A M A H 0 Z. ben van, kiket hazájok fekvése és saját természetes tulajdonságaik a külkeres­kedés üzésére terelnek és ösztönöznek. Ennélfogva mindenkor meg lehet kü­lönböztetnünk olyan népeket, melyek saját terményeik értékesítéséhez és szük­ségleteik beszerzéséhez nem értenek, vagy arra nem hajlandók és olyanokat, melyek amaz értékesítésről és beszerzés­ről gondoskodnak, a terményeket to­vábbadás végett az elsőktől átveszik, a szükségletek fedezésére szolgáló idegen országbeli javakat pedig hozzájok el­szállítják. Az első csoporthoz tartozó népekről azt mondjuk, hogy a kereskedelemben passzív szerepet játszanak, emezeket pedig aktív kereskedő népeknek nevez­zük. (Angolország és China, Magyar­ország hajdan és most). A kűlkereskedés, mint a tapasztalat mutatja, nagy mértékben fokozza vala­mely nép vagyonossá gát és evvel együtt hatalmát is. Sőt az átvételi kereskedés is, noha az ország termelését és fogyasz­tását nem érinti, nagy hasznot hajt az országnak a belőle eredő nyereség által a számos embernek juttatott jövedel­mező foglalkozás által, a szállításért járó dijak, az ország javára eső adók és illetékek által. De sokkal fontosabb még bármely nép közgazdasági életében a beikoreskedés, mely a kereskedés tulajdonképeni fel­adatát teljesíti. Valamint a sziv lükte­tése eljuttatja az erekben a tápláló vért a test minden részébe : ugy juttatja el a kereskedés a szükségletek fedezé­sére szolgáló javakat a közlekedési utakon az ország legtávolabbi részeibe, életet teremtve és életet fentartva, A hasonlat még más tekintetben is áll. A szívtől a nagy véredények veze­tik a vért a főbb irányokban de a test mindenik részébe az csak a finomabb szétágazó apró erek utján jut el. Igy a kereskedésben is, noha szigorú hatást pezsgő és folyton változó életben húzni nem tudunk, mégis meg lehet különböztetnünk a nagy kereskedést, mely a többnyire egynemű javakat leg­inkább közvetlenül a termelőtől (a me­zőgazdától, a gyárostól) veszi és leg­inkább ismét kereskedőnek adja el, a kiskereskedés, mely a különféle javakat leginkább a kereskedőtől veszi és köz­vetet lenül a fogyasztóknak adja el még pedig kisebb mennyiségben is. Mig korábban a kereskedés e két főága szigorúan el volt egymástól vá­lasztva, mai nap az egyik ág számta­A pünkösdi rózsa a futó érzév virága. Nagyra nyílik, szen vedéig szintinek látszik, pompásan ragyi De illattalan és gyorsan elmúló. A tövises rózsa szerény, mint első szerelem, de illatos és nem mint az erény. Az a rövid dicsőség virága. Ez szeretet szava szirmokban. Hallották már kérem a pünköí királyság történetét ? Dicsőségtelen dinasztia históriája i A tövises rózsának nincsen töri nete, annak csak szerénysége, m szeretete van, amit még hervadásáb, is hirdet. AUCUN. ESZTERGOMI LEVÉL. (Janszki jön !) Nagy szenzácziót keltett valaki a pókban azzal a hirrel, hogy »Janszki jön Eddig csak azt szerettük volna ballá Esztergomban, hogy »Janszki megy.« A: nál nagyobb volt tehát a meglepetés. Mit keres itt ez az úr a mi honvéd ti metönkben, a hol egy virrasztó oroszh őrködik, a hol fegyveres hősök alszanak a hol az osztrák katonák csontjai a m gyar honvédek csontjaival beszélgetnek föld alatt földön túli dicsőségről? I Hát csak eljön. Egy kis légváltoztatás az egész. A r ijó esztergomi levegőnk pedig olyan tiszt j hogy legföljebb csak követválasztás idejt telik meg néhány rekedtjbombaszttal. Azi tán ritka városban vannak olyan átlátsz szivű emberek, mint nálunk, a hol a ->>bo buza, békesség« a legállhatatosabb mott( De hát most forróbb a vér is valamivé Egy jeles rendőri talentum rögtön me is csinálta papiroson, hogy hány üvegeséi kell azonnal telegraphálni, amint a hii hedt vendég ősi falaink közé lép. Kiczir kalmozta azután egész pontosan, hog hová fognak elenyészni a rendőrök t csend örök vakítóan csillogó szuronya ikka Oda rajzolta azután a vésztrombitással ki kivonuló katonaságot. (A patrontáskákb; azonban a jószivü elővigyázó bácsi csal vaktöltáseket tétetett.) A Széchenyi-térei szónokló demagógok által felizgatott nép tömeg a Buda-utczán esik a bekerité martalékául. Ezer nyolczszáz tüntetőt foga össze a jeles tervező. Jaj de hát hová enny kenyérfogyasztó polgártárssal. A városhá udvara színig megtelik velük s a katona sággal. Hát mig a nagy vendég közöttün] tartózkodik, addig a jó város majd csal megvendégeli zendszeresen szelídítő trak tákkal a rendülőket. Nagy mulatsággal olvastam át a terv rajzot s oda irtam a végére : »A miótí »Jozsef föherczeg« közöttünk van, azóta tüzet már nem lehet tűzzel oltani. Meg teszi a kellő hatást a jeles masina.« igy következett utána egy másik, har­madik, mig a gödör teljesen telve nem volt, Az alhadnagyok, kiknek a temetést figyelemmel kellett kisérniok, jegyzőkönyv­vel kezökben irák az ismert elhullottak neveit, szemlélek meg röviden feltalálási id ej őket és hely őket. Először a zsebek kutattak ki, hogy a netalán ben nők lévő értékig tárgyak, övéinek ujolag visszaszol­gáltassanak. Egyszerre csak trombiták harsogása za­vara meg a csatatér munkásait, melyek az ellenség keresztül vonulását jelzek. Azelőtt válogatva temetek el a gödrökbe azonban most nem nézvén a faj külömb­séget, a németek francziákkal keverve há­nyattak a mély árkokba. Eleinte kereszttel jegyzék a sirhalmokat mintegy ismertető jelül, hogy hány fran­czia és porosz nyugossza álmait a néma hantok alatt. Későbben már ez sem volt lehetséges; minden jel nélkül emelkedé­nek a sirok ; egyedül a friss és kevéssé emelkedett dombok tudatták azt, miszerint ott a csatatéren hősiesen elhullottak rideg dombjai emelkednak. A közelié vő falvakból kíváncsi néptömeg tódult a helyszínére, hogy a csatatért megtekintse; alig érkeztek azonban oda azonnal munkára kényszerittettek. Az egyik lapátot vagy ásót volt kényszerülve kezébe venoi; a másik fegyvereket, tölté­nyeket egy halomra rakni, s a halottakat a gödörhöz vinni. A szabadföldeken, hol azelőtt köröskörűi pompás látvány terült el, nyomorult hely­zetbe jutott. Sokkal rémísztőbb volt még a völgy és az erdők, hol elhullott lovak s emberek keverve valának láthatók. A katonaság egyik része visszatartatott a sebesültek eltakaritása végett. Naphosz­szig munkálkodtak a csatatéren, mely oly nagy volt, hogy egy némelyik lelkét is kiadta volna, ha elegendő segély nem ér­kezik. Ami a fegyverek és hadieszközök közül sértetlen vala, parasztkocsikon hordattak egy bizonyos helyre; az omladékok azon­ban még sokáig fedek a csatatért. Az éj újra beköszöntött a vértől ázott csatatér fölött. Két emberi alak lopózott Bionville alól az erdő felé, kik közben egy nehéz zsákot vivének. Duval és Clamart. — En nem tudom — szólalt meg Cla­mart — váljon ezen hely elég biztos-e, hogy kincseinket elrejtsük. Itt meg halott­ásók kóborolnak s meglehet, hogy eljön­nek ide is az elhullottak összeszedésére, s könyen megtörténik az, hogy a frissen felásott föld a mi drága kincseinkre vezeti őket. — Arra már én is gondoltam — feleié Duval — azonban mit tegyen az ember? — Valószínű, hogy holnap új csata kez dődik, tehát új kincsek várhatók, s igy nekünk a csatatért el nem szabad hagy­nunk, hogy sokszor az ellenség nyomában lehessünk. Nemsokára bizonyos időig nyu­galom fog beállani, mivel a németek az én nézetem szerint képesek lesznek arra, hogy az ellenséget Guaveldtenál kétrészre szakítva, az egyiket Metz a másikat pedig Paris felé huzód,ni kényszerítsék. Ezen időköz alatt tehát kincseinket Nancyba szállíthatjuk, melyeket bizonyos helyen óvatosan kell elrejtenünk. Felelet helyett Clamart egy a széltől Í halomra összehordott gályákhoz lépett. ' Minekutána ezt megközelítette volna, egy ! elhagyatott bánya nyilasa tárult szemei elé, melyen meghajtott fővel pompásan lehetett befelé haladni. A két kolompos kincseiket magukkal vivén hatoltak a bánya mélyébe, s egy két perczig tartó időzés után újra vissza­jöttek. A gallyakat a bejáratnál újra felhal­mozva, megszólalt Clamart: — Jobb rejtekhelyet alig ha találunk, mert megvagyok győződve arról, hogy kincseinket itt senkise fedezi föl. — Jónak csak jó volna — veté ellen Du­val — de ilyen időkben nagyon is óva­tosnak kell lenni. Elvégezvén dolgukat a tolvajok a csa­tatéren keresztül haladva, utjokat egyene­sen Rezonvilie felé vevék. Nem messze Flavigny tanyától Duval megállott s ke zével egy az uton fekvő halott vivőre mutatott. Azonnal lehajolt s megfogva karját német nyelven szólitá meg. — Hej barátom! a hideg földön val alvás könyen meghűtést okozhat neked. — Már egészen hideg — folytatá Du­val Clamart felé fordulva — valószinüleg külön golyó találta őt, melyet egy szétug rasztott franczia sereg katonája küldött reája. Csak nézd mily kapóra jön. Te el veszed szalagját és igazoló kártyáját, i szabadon járhatsz a hol csak akarsz; és < két okmány minden ajtót megnyit előtted Clamart lehajolván a sebesült karjáró levevé a szalagot, zsebeit pedig átkutatva karja alatt jegyzőkönyvet talált, melybe az igazoló jegy elrejtve vala. Most a falu felé siettek, melyet rövic idő alatt el is értek. Az utczák meg valá­nak világítva, mivel a sebesültek és meg­csonkítottak még folyton tömegestül ho­zattak ide. A lámpa világa mellett széles vértócsa vala látható. Minden ház kór­lakká volt átalakitva, melyben a csatatér sebesültjei fekvének, segélyért kiáltozva. (Folytatása köv) ' talán változatokban és fokozatokban I csap át a másikba ; a »nagy« és »kis« j jelzővel pedig semmi esetre sem je­lölhetjük ma az illető kereskedés ter­jedelmét, amennyiben van sok olyan kereskedés, mely közvetlenül a fogyasz­tókkal érintkezik ugyan, de igen jelentékeny terjedelmű. A javakat, melyek adásával és ve­vésével a kereskedelem foglalkozik, a kereskedelem nyelvén már korábban ! áruknak neveztük. Mint áruk a dolo» természete szerint csak ingó javak sze­repelnek, amennyiben az ingatlan ja­vak forgalomba nem hozattak. De az ingó javak sem egyformán alkalmasak a forgalomba hozatalra, Az olyan ja­vak, melyek nagy súly vagy tömeg mellett csekély értéket képviselnek, mint például a kőszén, terméskő, tégla, fa, vagy melyek gyorsan meg­romolnak, mint a tej, gyümölcs, nyers hus, a szállítás költséges volta, illetve a megromlás veszélye miatt csak ki­sebb területen hozhatók forgalomba, más szóval, kevésbé forgalomképesek mint az olyan áru, mely mint péld. a drágakő, nemes érez, s a legtöbb ipar­czikk, könnyen eltartható és csekély suly vagy tömeg mellett nagy érté­ket képvisel, és ezért a szállítást s annak költségeit könnyen megbírja. A közlekedési eszközök tökéletes­bitese nagy mértékben fokozza az áruk forgalomképességét és evvel együtt a kereskedelmet is. (A magyar liszt ma Braziliába is kelendő; gyümölcskivi­tel ; nyers hus szállítása, stb.) Eredetileg a kereskedelem csakis a valóságos javaknak, az az olyan áruknak forgalomba hozatalával foglal­kozott, melyek maguk valamiféle szük­séglet kielégítésére alkalmasok. Ilyen valóságos javak, vagy áruk a közönsé­gesen érintett czikkek, továbbá, mint erkölcsi, szellemi és aesthetikai szük­séglet kielégítésére szolgálók, a tu­domány és művészet alkotásai is : a könyvek, festmények, zeneművek stb. Ugyancsak a reális áruk közé sorol­ható bizonyos tekintetben a pénz is, amennyiben t, i. anyaga többrendbeli szükséglet kielégítésére alkalmas. De minél inkább fokozódik a for­galom, annál kevésbé jön figyelembe a pénz anyagi használati értéke, azon szerep mellett, melyet a pénz mint csereeszköz játszik. Aki pénzt vesz (péld. idegen ország pénzét), de sőt aki aranyat, vagy ezüstöt vesz, azt a túlnyomóan legtöbb esetben nem a| felhasználandó anyag végett, hauen mint csereeszközt veszi, melynek foko­zott becse (ha talán nem is értéket ad azon körülmény, hogy rajta bár mely valóságos áru, mindenkor köoy nyen megszerezhető. A pénz ezen becsét nem anyagától hanem a közmegegyezés folytán nyeri tehát a valóságos értéken felül képze­leti becscsel is bir és ezért, megkü­lönböztetésül a valóságos áruktól, kép­zeleti árunak nevezhető. Még inkább megilleti e név a pénz azon különféle helyettesitőit, melyeket a kereskedelmi forgalom megteremtett, az értékpapírokat és váltókat, melyek anyaga úgyszólván teljesen értéktelen, és melyek értéke csakis abban van, hogy pénzzé tehetők. A kereskedelem azon ágát, mely a valóságos áruk forgalomba hozata­lával foglalkozik, árukereskedésnek ne­vezzük és megkülönböztetjük tőle azon ágat, mely a pénzeket, a veretlen aranyat és esüstöt és az értékpapíro­kat hozza forgalomba. A kereskedelem mindkét ágában a czikkek különfélesége szerint, melyek forgalomba hozatnak, ismét több al­fajt különböztetünk meg; ilyenek a gyarmatáru kereskedés, gabona-keres­kedés, bor-kereskedés, kézműáru-keres­kedés, pénzváltás, értékpapírok adás­vevése stb. PÜNKÖSDI VIRÁGOK. (Karczolat.) A pünkösdi rózsa egyszer szóba ál­lott a tövises rózsával : — Könnyű neked, mikor tövisek óvnak. — Nehéz nekem, mert a tövisek még inkább ingerlik a leszakasztó ke­zeket. -— Milyen ízléstelenség, hogy feje­delmi szinpompám és ruházatom még mindig nem részesül kellő hódolatban — válaszolta a pönkösdi rózsa olyan hangon, mint egy megsértett delnő. — Milyen szerencse, ha nem sóvá­rogjuk a hódolatot — vetette fel a rózsa szerényen és egyszerűen. Erre letépik a pünkösdi rózsát is, meg a töviseset is. A pünkösdi rózsa néhány óra múlva ?lfonnyadtan halt meg. A tövises rózsa sokáig élt egy szép leány keblén. Ilyen virágok a mi érzelmeink is.

Next

/
Thumbnails
Contents