Esztergom és Vidéke, 1886
1886-06-03 / 44.szám
és elöljáró nem lehet : »ki a község javadalmát haszonbérli, vagy a községgel más szerződési viszonyban all« hanem ebből épen nem következik, hogy a biró vagy képviselők a regálokat meg nem válthatják, a törvény nem következésszerüen, hanem a maga világos értelme szerint lévén magyarázandó, de az mégis világos, hogy a törvény meggátolni kívánta, nehogy az elöljárók és képviselők a község kárával a magok hasznos érdekeiket érvényesíthessék. Ez a (örvény alapelve ehhez tehát a jó és igaz liaz.fi ragaszkodni tartozik. Két urnák egysz rre nem lehet szolgálni. — Kérem a dömösi bírót legyen szives nyilatkozni, ez nem csak dicséretére fog válni, hanem a bizalmat is nagyobbítja között link. NEDECZKY GÁSPÁR. dömösi plébános. 0 S A11 0 M A KIOHKBAE (Esztergomi tárcza.) — Egy szép hölgynek ajánlva. — A séta hangversenyek legkérlelhetlenebb ellensége: »a rosz időjárás« csütörtökön kivételesen fegyverszünetet tartott, s igy el nem esett, illetőleg nem vált vizzé a délutáni térzene. Ennek én örültem a legjobban, miután a minap megígértem nagysáduak, hogy a legközelebbi séta hangversenyt amúgy nagyjából, hevenyészett körvonalakban megkísérlem lepingálni. Soha életemben nem voltam jó rajzoló, tehát ugyancsak félnem kell, hogy jelen rajzom sem fog valami találóan sikerülni. No de ugyebár nagysád kegyes lesz legenyhébben mutató szemüvegét feltenni szemére, (ámbár, amily kitüőek azok. nem is szorulnak reáia) s azon keresztül fogja megtekinteni gyenge munkámat. E reményiem mutatom fel futólagosan # felvett rövidke vázlatomat. Tehát a mi kedves kis szigetünkben vagyunk, miután az óra a fél hetet már elverte. Lassan-lassan benépesedik a poros sétatér a korlátokon belől s a nyárfák alatt hullámozni kezd Esztergom közönsége. Azaz még csak a kevésbé szép nem képviselői mutatják be magokat, amint illő is, hogy az alattvalóság teljesen felkészülve s idejekorán megjeienjék feljebb valói üdvözlésére. Az pedig tagadhatlan tény, hogy a férfi sziveknek a nők generálisaik, ha mindjárt egyenruhát is viselnek amazok. . Lassanlassan azonban egy-kettő szépeink közül is megjelenik a láthatáror. Mint a virágok a rétet, élénkítek meg a sétatér képét. Nem csoda tehát, ha a lepkék azonnal észreveszik s körülrajozzák őket. . Most megjelennek a zenekar tagjai és, felálliiják hangjegytartóikat s kiki munkára készen tartja kezében hangszerét. Figyelem hölgyeim és uraim! Hogy a zenét kényelmesen hallgathassuk, azt hiszem legokosabban teszünk, ha a kioszkba felmegyünk. Különben is nekünk erre nagy szüksé- i günk van, kiket a napernyő meg nem véd a nap sugarai elől. (Hanem nagy- j sád a napernyőt nem védelméért' szereti, ugyan-e bár?) ... line, itt egy asztal éppen üresen áll. Ah, be jó lesz melléje telepedni. S nini, csak most veszem észre, milyen felséges kilátás nyilik innen a szabadba ! Ugyan kérem Hübner ur, legyen szives felhúzni az", a vászonfüggönyt amott. Ugy, köszönöm, - - most már egészen nyílt a tér tekintetünk előtt. Nézze csak kérem nagysád, mily remek panorámában gyönyörködhetünk! Szembeu a lankás párkányi oldalon a mélyen alant álló vérvörös naptányért látjuk alábukni a kék égboltozatról, mely mint óriási üvegharang borul a táj fölé. Mélyen alattunk a Duna ezüst szallagja kigyózik végig s a zsongó habok felett az alkony piros zoniáncza lebeg. A parii gesztenyék és nyárfák aranyos:öld fényben úsznak. A bazilika ha f almás kupoláján mint óriási tűzgömb, fénylik az aranyos golyó. Jobbról a primási palota s kedves városunk látképe gyönyörködtet. mig balról e távoli hegyek képe szűrődik át a messzeség kékes ködfátyolán. S a bűvös panoráma mellé agyonveri! májusi est ! Csak még a fülemül edal hiányzik. Csinadratta bum, bum, bum! No ez azután nem volt ám fülemüle-dal. Hanem arra éppen elég volt, hogy j félbeszakítsa ábrándozásomat. Flotbovv 1 Márthája zúg fel a levegőbe. Kissé j zajos zene ugyebár, de vau mégis valami; andalító mélázásba ringató ennek mu-| tivumaiban is? Külömben lehetséges, hogy bizonyos kedély hangulatban min-1 den zene ily benyomást tesz a figyelő lelkére. De hagyjuk ezt a thémát, kissé kényes ez s úgyis van egyébb tárgyunk a szemlélődésre. Mert egyre jobban élénkül és népesedik a kioszk, valamint a korzó is előtte. Látja nagysád amott az ajtóban azt a fiatal embert! Vajszin keztyű van kezében, orrán zvikker, szájában hölgyczigaretta. Ugyancsak összehunyorítja szemeit. Bizonyosan nem látja azt a bizonyos oilettet, melynek viselőjét keresi. De nini most egészen átváltozik az arcza! Ajkai közül mosoly jelenik meg, szemei fényleni kezdenek, a félig kiszítt czigarettét a földre dobja. Ahá, értem már viseletét. Látja nagysád amott azt a szürkészöld kelmekalapot azokkal a zöld pamuk czipkékkel s bordó bársony szegélylyel! Az alkalmasint ismerős jószág előtte. Az ám, már el is tünt ő kelme az ajtóból. S ime, barna üalapja éppen most csap egy hatalmas komplimentet a szürkés zöld kalap előtt, No, az ő számára már bizonyosan érdekes és kellemes lesz a mai délután. Boldog ember, mennyire irigylem! Jaj, de ne mosolyogjon kérem nagysád, amiért felsóhajtottam. Hisz látja nagysád azt az üres asztalt amott! Az mindent megmagyaráz. Emma, Emma! hozzon csak kérem egy jeges kávét meg egy dióhabos fánkot! Hadd édesítsük kissé ezt a keserű életet de meg hütsük is el kissé magunkat. Derék karmesterüuk tüzes polkája egészen felhevített. Figyeljünk csak kissé csalogató hangjaira! Mi is a czinie neki! Tavaszi előléptetések. Ugy-e bár érdekes czim ! Őnkéuytelenül is mosolyognom kell reája, Az jut eszembe, hogy nemcsak a katonaságnál vannak ily előléptetések hanem a szivek életében is. S többnyire szintén tavaszszal, farsang után. Mily boldogság is lehet az, ha a hűven szolgáló udvarló egy-egy új csillagot varrhat fel vonzalma zubbonyára. Erről lehetne csak vig gyors polkát irui! Csakhogy hölgyeink még nehezebben osztogatják az ily csillagokat, mint a cs. k. hadseregnél a charge-ot! De nini nagysád nem is figyel lélektani fejtegetéseimre! Ahá, látom már, mi kötötte le ennyire érdeklődését. Az a havanna sziníí új toilette! VaMban csinos portéka! Ugy-e bár pompásan szemügyre vehetni itt a térzenén az új ruhákat. Már eddig is többet láttam. Szinte kedvem volna szóllani róluk. De mégsem, — hisz éppen nagysád vetette szememre, tíögy örökösen zálok. Pedig én csak dicsérni szokt az öltözékeket, főleg ha tudom, ho a lőrincz-utezai varróiskola termék Mert ott abban a virágos ablakú n jas, verőfényes helyiségben nagyon s csinos toilette jött létre. Bársony bér kacsok dolgoznak rajtok, (ér tűszúrásokkal) csábos, kedves szem rok nyugodnak a kelmén, csipketok kon, szallagcsokrokon, nem is cso tehát ha oly takaros, csinos jószág 1 belőlük. Igazán, egészen ei kell s morodni ama gondolatra, hogy a pár nap múlva üres lesz az a ked' helyiség, kihal belőle a vidám cseveg s végkép elhangzik a sok ezüst est gósű kaczagás. Hiába »minden mulandó e föld terel így például Verdi: »Nabukodonozor« is elmúlt már. Újonnan érkező szo szédaiuk kissé meg is kés-ek. Ime, éppen mellettünk telepedi: le ! Ej, ej, csak most veszem ész milyen érdekes szomszédokhoz jutu áltatok. Ez a kék bordűrös creme n; nagyon kedves lény tulajdonát kept S mily szép rózsákkal van felékesít 1 csoda, hiszen nem valami langyos, nem nagyon is melegen dobogó s vecske felett nyugosznak. Alkalmas neki is szívbaja mint többeknek s peink közül. Hisz amint hallom, n ő is a »vizkoesma« incognito látoga közé tartozik. Amott az agentiánál ime megint ( uj jelenség közeledik. De már azt CÍ ismeri nagysád? Azt a piros pon rózsaszín ruhája hölgyet, akinek, sz< frou-frucskája ma oly pompásan si rült fürtöcskékben borul homloka Természetesen ismeri, hisz ő is a » lamb-uteza« lakói közé tartozik. (Ta még nem is tetszett hallani, hogy t gyalások folynak e névváltozás ér nyesitése érdekében ?) De miért mosolyog megint oly különösen nagysád? Azt mondja, h( most meg kegyed lát új jelensége közeledni. Hol, merre kérem? A amott viziváros felől a felső uti Igen, igen, már ón is látom. Azt k dezi, megismerem-e őket? Ah, h< ne ismerném azokat az elegáns ru kat, melyek két legkedvenezebb szin összetételéből állanak. De bocsár azt hiszem már be is fejezhetem v latomat. írónőm elkopott s papíron fogytán van. De meg úgy sem tudi már ujat mondani. S éppen ide tű: lenyugvó nap is. Áthúzódom amoda mivel lenne. tovább gositva referálni, hanem csak a parancsot teljesítem, mely nekem kiadatott. — Neked számomra kihallgatást kell a tábornagytól kieszközölnöd — monda Pierre hangsúlyozva. — Az lehetetlen — felelt Bertrand — mert a tábornagy a vvörthi csata óta nagyon magába vonult, s a ki haszontalan szavakkal zaklatja őt, ugyannak kardvágás vagy jiedig rangvesztés a jutalma. — Mindennek daczára a kihallgatásra való engedélyt meg kell kapnom — Bertrand — és pedig még ma este, meglehet, hogy holnap már késő Itt van egy arany, jó Bertrandom Bertrand az arany láttára már ellent "nem állhatott. — Te a Carrefeur-téren fogsz engem bevárni — monda Bertrand — s azonnal a herczegi palotába sietett, hol Mac Mahon tábornagy ideiglenesen megszállva volt. A hosszú ablaksorok meg valának világítva, s alant az oszlop sorok közt az Őrállók jártak föl és alá. Pierre a Carre feur-tért körülvevő fák egyikéhez támaszkodott s türelmesen várta a feleletet. A gyönyörű est, a zöld fák, az égő gázlámpák s a sétálók ide~stova járkálása kellemes benyomással valának az ember kedélyére, egyedül Pierre kedélyállapota volt zavart s gondolatai egy ter- j vezett dolgon csüngtek, melyet végrehaj-! tani teljes szándéka vala. Pillanat múlva vissza jött Bertrand s tudtára adta azt, hogy a tábornagy hajlandó elfogadására. — Előre tehát — monda Pierre — s a szolga kíséretében egyenesen a kastélynak tartott. Itt az utóbbinak intésére az örök által keresztül bocsájtatván, sietve haladott a lépcsőkén felfelé, hol Bertrand egy kézmozdulattal tudatta vele a helyet, hova lemennie kell. Egy nagy, franczia ízléssel feldíszített terem állott előtte. A teremben nem állának, mint azelőtt fényes öltözetű urak, hanem csatatérhez hasonlóan katonákkal vala benépesítve, kikre a tábornagy egyenruhái és lovagló szerszámoknak tisztítása volt hizva. A drága szőnyegek és bútorok, melyek azelőtt a terem fődiszét képezek, egyúttal nem valának lát- j hatók. Pierre egy könnyű mozdulattal a termen keresztül haladt, melynek legvégén egy kárpitos ajtó nyilt fel, mely egy kis szobába vezetett, hol a tábornagy irnokja sietoleg vezeté tollát az előtte fekvő papíron. — A tábornagy egyedül van? — kérdé Pierre. — Nincs — válaszolt az irnok — jelenleg hadnagyok tisztelegnek nála, legyen tehát egy kis türelemmel. Pierre a szobában hangokat hallváá, teljes erővel igyekezett azt megértein, de a társalgás csendben folyt s igy minden törekvése hajó törést szenvedett. Különben ez nem tartott sokáig, mert az urak egyik-másik ajtón kimenve, a tábornagy csengetyti által adá tudtára a szabad bemenetelt. Mac Mahon egy piros szövettel bevont karszékbe veté magát, mely magas és szikár alakját teljesen elódte. Arczvonásai némi kedvetlenséget árulának el, s mérgesen gyúrta lábai alá a drága szőnyeget. Anélkül, hogy a belépőt tekintetére méltatta volna, kérdezé : — Mit akar ön Búval? Miért jön ön még este is ide ? — Bocsássa meg tábornagy ur parancsa ellen tettem, de nekem az volt meghagyva, hogy a wörthi csata után Weisenburgba menjek. Fájdalom! Weisenburgban immár porosz és bajor ka tonákat találtam. Eltem koczkáztatásával tevém meg az utat Saarburg felé, azonban ott meghallottam, hogy ön Nancyban telepedett le, hogy a tisztikarral egyetemben egy uj háború kezdeményezéséről értekezzék. — Már emlékszem — válaszolt a tábornagy — én önt Weisenburgba helyeztem, mivel azt hittem, hogy az ellenséget talán sikerül a német határra vissza-űzni. azonban a hadiszerencse máskép ütött ki; ma nekem, holnap neked! Ezen szavak j oly közönyösen mondattak, mintha I : Mahon nem is az elvesztett csata fö mérgelődött volna; azonban Duval r hagyta magát tév-utra vezetni, mivel ismerte jellemét, tudta, hogy mily bosz tóan és kedvetlenül hat ez a tábornagy ki még egy csatát sem vesztett el. — Duval — folytatá a tábornagy szolgálatok, melyeket ön eddig nek tett, nagyon csekélyek; majd semn se becsülöm. Hogy van az, hogy n dél- német viszonyokról oly rosszul tünk értesítve? Egész a csata kezdetéig Franczia orsz ban mindenki azt hitte, hogy Ők veb ; tartani, s minden meggondolás nélkü poroszok ellen fognak harczolni. — Ami ezt illeti, meglehet, hogy eb a tekintetben tévesen lettek értesítve, bornagy uram — felele Duval — de a engem felelőségre ne vonjon, hai azokat, a kik az egész kormányzatot álláspontba, ily állapotba helyezték. Gondoltam, és előre is mondtam, h ezen államok egyesült erővel fognak lenünk harczolni, ha a német-frigy czára háborút üzenünk. Ha elutasított és mellőzött leveleim előkerülnének, úgy elismerné, misze jobb lett volna, ha e kényes dolog tanácsomat követik vala. — Elég ebből — válaszolt a táborn
