Esztergom és Vidéke, 1886

1886-05-30 / 43.szám

tol nagyon is függ, "és a, melynél a tőke árát a külföldi tőkepénzesek, és millléuyi belföldi takarékoskodók közötti verseny nem befolyásolja, a verseny eme hiánya, és a külföldtől való függésnek, — mely ép oly költséges, minő bizonyos körülmények között veszélyes is — következményeiért kénytelen nagy áldoza okat hozni. A tökéletes függetlenség finaneziális téreu csak a belföld tőkegyűjtés takarékosságának utján érhető el. EGYESÜLETI ÉLET. (Gy. J.) Az esztergom járási kath. tanítóegyesület tavaszi közgyűlését 1.886 május 25-én tartá meg a kir. városi elemi iskola IV. osztályában. A résztvevő tagok kevés számban jelentek meg, mindazáltal egybegyűltek még is annyian, hogy a közgyűlés meg volt' tartható, melyet ő móltósága Majer István püspök s elnök ur d. e. 10 órakor pontban meg is nyitott. Bevezetéskép rokonszenvesen emlékszik meg poroszországi dr. Keiner Lőrinez érdemeiről, kit legutóbb 75 éves korának betöltése alkalmából tisztelői tüntetőleg megjubiláltak nemcsak hazájabeliei, hanem a szomszéd államokból is többen, kik Kelnernek a múltban és jelenben ügyfelei valának. Elnök ur szép és válogatott szavakban vázolta Keiner életrajzát, sőt mint megőszült agg tudóst, kath. tanférfiut, mint a valódi keresztényies szellemben vezetett tanítás és nevelés kimagasló alakját a maga érdemében bemutatta, egyúttal a magyar tanférfiak mintaképéül ajánlván kijelenti, hogy szóló az érintett jubileum alkalmából őt — az egyesület nevében üdvkivánatával felkereste, melyre a hajlott kom tudós a szeretet hangján válaszolt, különös hangsúlyozásával annak, hogy a magyar tanügy képviselőitől nyert ováczió visszhangra talált nála — úgymond ez ugy esett neki: mint a tikkasztó melegben vándorló utasra az üditő forrásból merített ital. ' A közgyűlés az éber figyelemmel hallgatott beszédet éljenzésseí fogadta, s ebbeli szives köszönetének kifejezését jegyzőkönyvbe igtatja. Ezután a mult gyűlés jegyzőkönyve olvastatik fel és helybenhagyatik. Következik Schehrer Ferencz táthi tanitó értekezése a »szőlőműveíésről.« — A tanulságos és sok humorral vegyitett felolvasás kedvesen fogadtatett s egy alkalommal köszönettel véLetet értekező abbeli Ígérete, miszerint a általa bemutatott s majdan gyümölcsű zésre hivatott amerikai szőlőfajok tei meséből mikor ezen idő bekövetkezem kóstolóul a közgyűlést is meg örven dezteti. j Továbbá constatáltatott Ő Eminen tiája a herczegprimásnak havi füzetek ben í'rkező könyv adománya, mely hála köszönettel fogadtatik. Jelentik továbbá, hogy a kath. tani tók segélyalapjából megyénk területé: 4 tanitó özvegy s 1 taniió segélyezte tett. Az orsz. kath. tanítók segélyalapj; czimén az egyesületi tagok s egyé' jó lelkű adakozóktól eddigelé befoly 170 frt 80 kr, mely összeget Barta Rezső tanfelügyelő és kir. tan. ur üg, buzgósága még 45 frttal növelte; kö szonettel tudomásul vétetik. Ezután felolvastatik Esztergom megy' alispánjának átirata, melyben a tanfel ügyelővel tett iskolalátogatási körútja ban eszközölt idegennyelvű iskolák la nitói jutalmazásáról tétetik, említés, jele sen a helyszínén tapasz!alt eredméin szerint kiosztatott 25 frt és 6 drb arany. Különös kitüntetést e téren i nyergesujfalusi, piszkei, mogyorósi, tanítók és a kurali segédtanító nyertek, Utána Klinda Rezső olvasta föl elhunyt Hulónyi Ferencz városi karnagyról irt emlékbeszédét. Kegyeletes részvéttel fogadtató, t. Folytatólag felolvastatott a szegszárdi tanitó egyesület átirata a kath. tanítói segélyalap alapszabályai 8-ik §-ának módosítása és hozzájárulása iránt a részben, ha a tanítók gyermekei számára kínálkozó ösztöndijak élvezését azokra is terjesztenék ki, kik okmányilag bebizonyítva kimutatják, hogy a helyzet kényszerítő hatása alatt kénytelenek gyermekeiket nem kath. tanintézetekbe járatni. Tudomásul vétetik. Ezután a könyvtár-bizottság jelentése következett, melyet dr. Walter Gyula adott elő. Ebben felsoroltainak a könyvadományozók nevei, kik közül Majer István püspök, Bartal Rezső, Major János, Fekete Endre és György testvérek. Maszlaghi ur kiváló köszönetet érdemelnek. A megvásárlandó könyvek beszerzése a jelzett bizottságnak az állandó választmánnyal egyetértő megállapodására bizatik. Major János indítványozza, hogy 0 Eminentiája a Herczegprimásnak leendő jubileuma alkalmával rendezendő ünnepélyből egyesületünk is vegye ki a —i Nos hát milyen a hangulat bi uram ? A magyar nadrágos becsületes sváb ne sokat hímezett, hámozott, hanem két schva gelb lobogós házra mutatva, egész őszint igy szólott : — Hát bizony nagyságos uram mi cs; mindnyájan igen derék nemzeti hangula ban, volnánk hanem a plébános ur, meg nótárius ur szörnyű nagy pecsovicsok ! Amig ilyen németeink vaunak, add nincs okunk Henczi németéi miatt res ketni! GASTON. ! A NÖKRÖL S A NŐKNEK. (Kisfaludy Károlybol.) i Az asszonyok dicsértetni akarnak, a férfiak urs kodni, azok imádtatui egytől, ezek azt kivánjá hogy a világ beszéljen felőlük. A rózsa ós a leány közt az a különbség, hogy rózsa nem tudja szépségét, a leány mindig tei még hozzá. A ki iga2áu szeret, nem tud hízelkedni. Vannak leányok, kikről első szemre nem tudjuk szépek-e vagy rútak ? A mit kiváuutik, azt hamar elhisszük s a gond< lat hamar valóvá lesz, melyet szeretüuk. * Az okos ember sokat goudol, keveset hisz : j oktalan nem gondol, de annál többet hisz. * A kaezér asszony hasonló a ^ól megrakott aszta hoz : ebéd előtt az ember egész máskép néz re mint utána, A férfi szerelmén kivül dicsőség, szerencse, < miudennemfi inger int: az asszonynak nincs egyéb mint egyet szeretni és magát siratni. A gondolatnak van adva a szó s az érzósn< egyedül a hang. A ki hisz : boldog ; a ki nem hisz : okos. HÍREK. — Herczegprimásunk jubileuma hoz. Hontmegye Ipolyságou tartót közgyűlése elhatározta, hogy a pr üiást félszázados papi jubileuma alka mából báró Majthényi László főispá vezetése alatt testületileg fogja üdv< íölni. — A jubileumhoz. A Szeut-Istvái ársulat választmányi gyűlésében h; :ározatba ment, hogy a herczegpr nást, mint elnököt, jubileuma alka náből lelkes ovátiokban fogják rész< dteni. I maga részét, végül egy felirat átnyuj tását vél legczélszerűbbnek a tanitc egyesület kiküldöttjei által; nemkülön ben az iskolákban is jónak találn ugyanakkor egy kis ünnepély rendezést azon czélból, hogy a gyermekek i osztozzanak a nap örömeiben. Helyes lőleg elfogadtatott. Végül kiküldetett ő méltósága elnök i lete alatt dr. Walter és Fekete Györg urakból álló bizottság, melynek tiszt ! leeud f. év június 30-ig beérkező j »Esztergom megye monographiája jczimű dolgozatok fölött Ítéletet inon í dani. Ezzel a napi rend ki lévén meritv ! elnök ur jó- és áldás kivánataina I nyilvánítása között a közgyűlés vége j ért. j ESZTERGOMI LEVÉL. (A mi saját külön „osztrák hőseink".) Henczinek még az emléke is gonosz i Nem jó vele hát henczegni. Hagyják csal szépen aludni s ne hintsenek a sirjár; magyar virágot. Elég türelmes a magya föld, hogy olyan nyugodtan tűri azt i sebet, a mivel a »nagy hős« sírjává ejtettek rajta. És elég loyalis a budai vár hogy rettentő terhét, a Hentzi szobrot mái olyan régen viseli. Minek hát az a szívtelen 3ebszaggatás mikor már minden olyan szépen hegedn kezd .. . Nekünk is van a szent-györyy-mezei honvéd temetőben néhány száz saját külön »osztrák hősünk.« Együtt porlanak legyőzőikkel s azokkal, a kiket talán megöltek. Es mi közös síremléket emeltünk nekik. Egy alvó oroszlánt. Azután versekbe foglaltuk a közös dicsőséget. Mert a halottak országában minden ügy közös ügy. Még a kuruczok és labanczok között is. »Nyuuosznak ők a hős fiak dúló csaták után !« Minden esztendőben megkoszorúzzuk az ő emléküket is. Es soha se hangzott el ott még kegyeletlen szó az osztrák csontok fölött. Hiszen hősökké avatták őket is a dicső honvédek. Kinek jutna az eszébe külön tüntetést rendezni a mi osztrák hőseink hamvai fölött ? Hát nem a mi dicsőségünk-e ha méltó ellenségeinket a sir mélyében megbecsüljük. Ebben a közös ügyben együtt érez a megye tótsága és németsége is a magyarral. És van hála istennek még több olyan közös ügyünk is, melynek a minisztere nem Bécsben, hanem a szivünkben lakik. Van a mi megyénkben is akárhány olyan magyar szájú, német nyelvű nazafi, á milyen a budakeszi biró volt 48-ban. Mikor Windischgraetz, a rettenetes, a szabadságharcz alatt kimerült táborával Budakeszire ért, maga elé hivatta a falu bíráját és ezt kérdezte tőle : gadja, s úgy totteti magát, mintha már nem is ösmerne. Panchelotte asszonyság éppen feleletet akart adni, midőn egy vevő lépett csarnokába, s így összes figyelmét az érkezőre kellett fordítania. A fiatal ember ezalatt elhagyá a födött csarnokokat, ? a nyílt térre lépett, hol futólagosan szemléié a vendéglőket és kávéházakat s tekintete az »arany fejhez« cziinzett szállón állapodott meg. Az >arany fejhez*- czimzett fogadó, mint harmadrangú, még különös okoknál fogva is nem igen volt hajlandó idegenek befogadására. Mindazonáltal az ifju ezt szemeié ki, — s jóllehet ruhája után ítélve, jobb módúnak látszott, egyenesen a háznak tartott. A lépcsőzeten gyorsan haladt fölfelé s egy piszkos, lakatlan szobácskába lépett, mely megszámlálhatatlan dongó, idestova röpködő legyekkel vala megtelve. Jobbra az utöza felől a templom és szálloda közt az étterem vala látható. Az ebéd éppen véget ért, de az evőeszközök még nem voltak elhordva. Letévén batyuját, csengetett. Erre egy lucskos, csatakos nőszemély lépett be s szolgalatjára állott. — Én itt akarok maradni — feleié — mutasson nekem egy szobát. — Nem tudom vájjon szabad-e — felelt a nő személy — mivel a helyiség fuvarosok által van kibérelve, kik a franczia hadsereg után szállítják a szükséges élelmiszert; és a legutóbbi napokban hadnagyok is csatlakoztak hozzájuk. Különben megkérdezem házi gazdámat. Azonnal vissza is jött azon felelettel, miszerint volna egy üres szoba a második emeleten, melyet rendelkezésére bocsájt. • Hallgatva vevé útitáskáját s a nöszeI mélyt követé, ki egy piszkos konyhán keI resztül a lépcsőn felvezeté. A szoba, ! melybe beszállásolandó vala, fölötte szerény volt; azonban ezt kutatni eszébe i sem jutott, mivel gondolataiban elmerülve í szótlanul, s minden körültekintés nélkül lépdelt kijelelt helyére. Alig távozott el a szolgáló, ajtóját kulcsra zárta s útitáskáját kezdé bontogatni. A padlón egy másik csomag is feküdt, melyet szintén hozzálátott kigöngyölgetni. Egy fehér szalagra tűzött piros kereszt, egy zöld és egy fehér kártya, melyek hasonlóképpen kereszttel valának feldíszítve, képezek tartalmát. Mind a két kártya német felirattal vala ellátva, A fehér kártya á szalag viselésére, a zöld pedig a vasúton és postán . való szabadmenetelre jogosították fel tulajdonosát. A kártyákat átolvasá s nevetve monda magában. I — Tehát Meyar Vilmos az én nevem, I Meyer Vilmos, ismételé, csak valahogy el j ne felejtsem! A tárgyakat s szobája kulcsát kabátja zsebébe dugva, elhagyá a házat, lépteit egyenesen a Szaniszló-térre irányozva. A tér közepén, hol díszes képcsarnok vala felállítva megállt, s kimondhatatlan örömJ mel szemléié a szép helyet aranyozott rácsajtajaival, a gyönyörű épületeket, a fölséges sétatért, mely a színház és utcza között terült el. Érdekes zene bilin cselé le a köznép figyelmét s tömegesen indultak nézők arra a helyre, hol Mac Mahon tábornagy szemlét tartott katonái felett. A nézők kíváncsian szemlélek a kellemes látványt, s az örömtől elragadtatva egymás után hangoztatták : — Vive la France! Meyer Vilmos elhagyá a helyet s a! Szaniszló-térre indult, hol franczia had- j nagyok és polgárok keverve, márvány j asztaloknál ülének s a háborúkról értekezve, italukat ürítgetek. A hevesebb | francziák ökleikkel a márvány asztalokat ütve esküdének, miszerint tizennégy nap sem fog elmúlni s a franczia hadsereg Berlinben lesz. Meyer Vilmos nem keveredett a társaságba, hanem csak hallgatózott. Szomszédjai azonban fél oldalról nézek őt s ! elég hallhatólag beszéltek arról, miszerii ezen fiatal embernek aligha van bátorság Nevetve válaszolt a szólónak. — Kedves barátaim, részvétetek ált valóban fel vagyok lelkesítve, de azt v lem, hibát fogtok elkövetni, ha az ellei séget csekélységéhez képest megbecsülite Én láttam a német küzdőket és tudói mily higgadtak és rettenthetetlenel mindennek daczára hagyni kellene ők( s inkább erőnket megsokszorosítani, hoj az ellenséggel szemben síkeres álláspo tot biztosithassunk. — Ott vannak a mi meggyőzhetett katonáink — feleié egyik a szólók közi — Valóban esztelenség volna az, ha i ugy tennénk mint a németek, kik ház embereket küldenek a csatérre, hogy özvegyek és árvák számát még jobb szaporíthassák. Isten ments az ily esztel eljárástól. Mi nekünk vannak rendes 1 tonáink és ha a poroszok meg merik ] sérleni azt, hogy Nancyba jönnek, ú ott vagyunk mi kellő számmal, ho nekik a végcsapást megadjuk. Fejeiket az arany rácsozatokra fii gesztjük fel, hogy tudja meg az egész lág, hogyan tudják megbőszülni azt, valaki országunkba mer törni. Ebben a hangulatban folyt a társal( tovább, mindig új meg új tárgyakkal s