Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-17 / 5.szám

forintot meghaladó összegért magyar ál 1 an

J papir<>ka t vá sáro 1. Minden egyes betevőnek jogában áll a törvényben felsorolt, vagy megáll a pitandó értékpapíroknál számlájára le eedő vásárlása végett a postatakarék pénzt árhoz fordulni, mely ezen vásárlást dij nélkül eszközli. A vásárolt értékpapírok a betevő kívánságára vagy posta utján megkül detnek, vagy pedig részére a postatakarékpénztárnál dij nélkül megőriztetnek. TJtíbbi esetben a betevő részére be tétéről járadókkönyvecske állíttatik ki. A letett értékpapírok esedékes kamatai a postatakarékpénztár által vétetnek fel és mint új takarékbetétek a betevő iavára könyvel tétnek. A betevő csak egy könyvecskével bírhat, egyedül a szülők vannak feljo snositva gyermekeikért azok 14 éves koráig betótoket eszközölni s azok nevet helyettök aláírni, úgyszintén ezek ne vében a visszafizetést is felvenni; 14 éven tul azonban a szülő aláírása a .gyermekével helyettesítendő. Mindaddig azonban, mig a gyerme •kek kiskorúak, azok szülői vagy a gondnokság alatt levők törvónyeR képviselői jogosítva vannak a postataka rókpénztárnál a visszafizetés ellen Írásban tiltakozni. Ha a betevő több könyvecskével bir az a második és a többi betétkönyvecskékre betett összegek után járó .kamatoktól elesik még azon esetben is, ha az első betétkönyvecskéje szerinti tőkekövetelése az 1000 frtot el nem éri. Ily esetben a második és a többi betétkönyvecske takarékösszege, a könyvecskék juegsemmiístésével, az első könyvecskébe hivatalból lesz átírva. Első könyvecskének az tekintendő, mely a kiállítás kelte szerint a legkorábbi, egyenlő keltezés esetében pedig az, melynek tőke összege a legkisebb. Ha a betevő könyvecskéje tele van írva., vagy ezt más személyre kívánja átruházni, erről a takarékpénztárnak tartozik írásban jelentést tenni, mely az átíratás kánt haladék nélkül intézkedik, az átíratás által a kamatszámítás folytonossága nem érintetik. egész terem úgy forop, úgy kavarog előtte, mintha padlója felkészülne a boltozat helyébe. Végig simítja forró homlokát, két szeniölde finom ive éles szögbe hajlik : — Gyerünk, mama ! — Látod, látod, minek volt volt ez a kiadás 2 Lili oda áll a tükör elé. A tükörből egy sápadt, fonnyadt arcz verődik vissza, vigyorgó pofájú satyrok ingerkednek vele onnét, és-és másnap az „Esztergom és Vidéke" hirdetései között olvassuk, hogy : „Egy újdonatúj báli ruha jutányos áron •eladó." * Enni és tánczolni, ez most a jelszó ! Ha uagy urak állnak a rendezőség élén pénzért, ha kicsinyek — tiszteletből megyünk a bálba és tanczolunk. De hát a „jótékonyság" ? Nos ? N«m elég az, ha a bolgár éhezők javára nagylelkííleg eszünk, s a szerb sebesültek érdekében jókedvűen tanczolunk? Mert mit mondanak ők ? Hálás sóhajjal rebegik: „Adja Isten egészségünkre az évet, a táuczot." Miniszter, főispán, ügyvéd, hivatalnok, kereskedő azután mesterember, boltoslegény, jogász, diák és színész miud mulat, mind táuczol. Exczelleucziás, nagyméltóságú. — méltóságos — és migyságos úrnők és úrhölgyek, tekintetes és teins asszonyok és kisasszonyok varratnak, varnak és báloznak. Mindenki mulat, mindenki tánezol és mindenki adósságot csinál. Csak az újságírók nem rendeznek tánczvigalmat; ők amúgy is izzadnak, hogy megéljenek s mert amúgy is elég az — adósságuk. BBOSZULEGH TIVADAR. Ha a betevő könyvecskéje elveszett, vagy tőle ellopatott, erről a betevő a takarékpénztárt az elveszett könyvecske ismertető adatainak lehetőleg pontos körülírása mellett, vagy közvetlenül vagy valamely közvetítő hivatal utján értesíteni tartozik. A takarékpénztár ily esetben intézkedik, hogy az elveszett könyvecskére visszafizetés ne teljesíttessék. A közvetítő hivatalnál, mely a könyvecskét kiállította, egyidejűleg hirdetmény függesztetik ki, a melyben a betét netaláni birtokosa felszólittatik, hogy a betétkönyvecskét, vagy ahhoz való igényét egy hó lefolyása alatt jelentse be, különben a betétkönyvecske semmisnek fog nyilváníttatni. Azon esetben pedig, ha az imént emiitett határidőn belől által is támasztatnak igény, a feleket a rendes peruira utasítja, és csak ajogerejttvé vált ítélet alapján teszi meg az esetleg szükséges további intézkedéseket. Végül, ha ugyanazon határidón belül igény senki által sem jelentetnék be, az elveszett betéti könyvecske semmisnek nyilvánítandó, s annak helyébe a betevőnek másodlat adatik ki. (Folyt, köv.) aki ajiumorisvtikus kötetre prenumerál, mert az biztosan meg fog jelenni. Ezt a kis reklámot pedig egy Ác Géza nem fogja megvetni. AUCUN. Irodalmi levél. (ÁCS GÉZA a Parnassuson.) Három eszteudő előtt rettentően lenézett egy fővárosi hírlapíró barátom, mikor azt kérdezte tőlem : — Ismered Ács Gézát ? — s én teljes tájékozatlanságomat elárultam azzal az egy fatális szóval, hogy — Nem ! — Szent Isten 1 még Ács Gézát sem ismered ! — Talán akadémikus ? — Sokkal több. — Bohémek hitelezője ? — Még annál is több — Propeller részvényes ? — No bát nem találtad el. Ács Géza az ujabb magyar irodalom egy kölönös tüneménye. Hírlapíró, műfordító, hirdetéscsináló, antisemita lapszerkesztő, vicczlapalapitó, colporteur, aki folyton vacsorákat ós előfizetőket keres. — Mutass be neki azonnal. Épen Szegeden voltunk, Ács Géza akkor fürdött a dicsőség sugaraiban. Veszekedtek érte a szegedi polgárok. Vendégnek akarták ide is, oda is. Épen akkor szerkesztett egy olyan illusztrált napilapot, melynek már ugyan a czimere se emlékszem, de azért nagy szenzációt csinált vele. Ő maga osztogatta heves dictiók között, de olyan kitűnő memóriával, hogy minden számért pontosan besöpörte a járandóságot. Azon este megválasztottuk Hugo Victornak (Jókainak nem lehetett, mert az véletlenül Szegeden volt) s ugy vittük végig több mellékutczán. És Ács Géza a királyi mulatságon olyan nehéz koronát tett a jókedvén, hogy három napig kevesebbet gondolkodott a leghatalmasabb fejedelmeknél. Onnan kezdve nagy ember volt előttem Azóta alaposan ismerem s minden vidéki levelét meg szoktam nézni. Ács Géza szenvedélyes vidéki levelező, aki minden snassz vidéki szerkesztőt ismer egész Magyarországon. Most egy kötetnyi novellát ad ki. A czime Beszély- és Rajz-kötet. Tehát valóságos kötetről lesz szó, melyet „korántsem a manapság divatozó feltűnési vagy üzórkedósi vágyból" ad ki. Oh nem. „Barátai és ismerősei felszólításának enged." Hát csakugyan nem bánja meg, Esztergomi levél. (Az ékszerét luxusáról.) Ha mindenki olyan nagyra becsülné az ékszereket, mint én, akkor ugyan a könyvkereskedések jobban virágzanának. Ismerek például egy tekintetes urat, a kinek több arany van az ujjain mint hús. Hanem a húst azért hitelbe vásárolja egészséges étvágyú családja szá mára. Ismerek egy másikat, a ki több vándorló ékszerárustól egész esztendőre jövedelmező aranygyűrűt vásárol — részlet nem fizetésre. Ismerek azután egy harmadikat, a ki ostoba talmival ragyog ós imponál — az ostobáinak. De szép asszonyoknál és szép lányoknál nem szeretem megismerni az ékszer luxusát Hát van-e a világon ragyogóbb drá gakő egy pár szép szem ragyogásánál ? Van e csengőbb arany egy szép nő kristálytiszta hangjánál ? A hófehér, bársonylágy nyakat gyöngyökkel díszíteni sok mama szeriut nagyon szép. De olyan fölösleges, mint megfesteni a szép virágot. A plasztikus karokat arany karpereczczel díszíteni kérkedő divat. Praxiteles és Skopas istennőinek gyönjörű karján azonban nem hódítanak a karpereczek. Az ékszerek odavalók, a hová a szépségből nem jutott. A művészet bájai a hölgyeknél rendesen ott kezdődnek, a hol a természet szépségei végződnek. Elítélem a démoni ékszereket a szép leányok bájain, mert az ékszerek luxusától csak egy lépés van a pokolba vagy a zálogházba, a mi egyforma lépés. Még a toilette túlzását is kiirtanám, ha elég hatalmam lenne hozzá. Le "yen a szép leánv egyszerű, természetes, c/ifrátlan, igénytelen és nemes, mint a virágszál, mely annál drágább, miuél természetesebb szine, formája van s minél inkább illatosa szerénységtől. Mondok én befejezésül valamit. Azt beszélik, hogy a mi gyönyörű bálozó szépeink a mi kedvünkre tündökölnek olyan pompásan az ékszerektől s a mi tiszteletünkre fordítanak anyhyi gondot elegáns toilettejiikre. Aligha ugy van. Mert hát ón még nem találtam olyan fiatal embert, a ki bál vógin vissza tudott volna emlékezni arra, hogy mi lyen ékszere ós toiletteje volt az ő imádottjának. Hanem a szeméről meg a szivéről néha ötökre is el tud beszélni. GASTON. rilja a mélyen szendergő te rmészetet. Még a legbiztosabb közlekedések is teljesen megbízhatatlanokká válnak. A vonatok órákat késnek, sőt olykor tökéletesen be is fagynak. A kis propeller aggodalommal indul útnak, már alig győzi a tizenkét foknyi hideg mellett termett nagy jégtáblákat szertedarabolni. Nemsokára köröskörül be leszünk fagyva. A kinek utazni a kell, az érzékeny végrendeletet csinál s a ki utazik az örökre megemlegeti azt a szibériai viszontagságot, mely útitársává szegődik. A pompásan csikorgó hó felett csörgő szának suhannak végig, de a sűrű köd ezüst lepelbe borítja a járó kat kelőket. Néhány ezer veréb iuterpellácziót c iripel a csikorgó tél ellen s visszavonult philiszter életet kezd élni egy egy jószívű csűrlen A varjak kétségbeesett károgással szidják azt a vastag hóleplet, mely az egész vidéket borítja. De a szegény madarak azért mégsem esnek olyau könnyen kétségbe, mint azok az öngyilkosok, a kik barátságos meleg szobában, selyemsophái* lódítanak egy ostoba golyót elégedetlen koponyájukba. Hol a boldogság mostanában ? — kérdezhetnék Petőfivel, a ki azt feleli, hogy „barátságos meleg szobában." Hát mi a barátságos meleg szoba ? Egy olyan szoba, hol a szeretet nyájas melege örök tavaszt nyit. És mi az örök tavasz ? A szerelem és a szeretet. És hol tanuljuk meg ezeket ? Odakint a megfagyott világban, a rideg jég országában, a kopár fákon. Azért uralkodik olyan megfagyott pokol odakint, mert a természetben az éltető szeretet legkisebb meleg ^sugara is megdermedt. MOZAIK. (Az idei tél.) A télnek már évek óta rossz reputácziója volt- Igen is erélytelenül kopogtatott be s bizonyos slendriánsággal morzsolta le uralkodása megszámlált napjait. Hanem az idén annál nagyobb komolysággal érvényesül s annál több ambiczióval állítja helyre rettentő hírnevét. Örog urak szerint (kik a havazásokat élénk evidencziában tartják) csak a harminczas években havazott olyan bőségesen s annyi állhatatossággal, mint az idén. Öt napig éjjel nappal. Méternyi vastagságú finom pehely-párna boTővisek és virágok. (Egy piripócsi szerkesztő memoirjaiból.) — Reszkessen uram ! ön kiadott egy cyklus kéziratot, a melyet egy városi képviselő gyártott. Jegyezze meg iuram, hogy ez nekem sehogy se tet!szik ! I Igy szólit meg egy nyájas ember, a ; kivel ugy látszik, hogy eddig csak fegyverszünetben éltem, mert különben retI tenetes ellenség. ' Az impozáns férfiú ugy állott előttem, mint Zeusz, mikor villámokat gyárt. Szemöldöke haragosan reszketett, erőteljes hangján azonban átütött az indulat piros vére. Teljesen fel volt háborodva. Hát mi közöm nekem ahoz a czikkhez, melyet különben érdekesnek találok, mert jóakarattal kritizál. Nem voltam ott, mikor kifundálták, nem voltam jelen, mikor litographálták és jelen kellett lennem, mikor nem tetszett. Ha vértanúi ambiczióim vannak, milyen olcsón mártyrrá magasztosulhattam volna ! Igy mindössze nem birtam reszketni s nevetségesnek találtam Zeusz isteni haragját, mely tévedésből épen reám volt czimezve. Hát ezt a tövist bele teszem abba a koszorúba, mely inkább hasonlít a kínszenvedés koszorújához, mint a dicsőség babérjához. Dicsőség babérja ! Hát micsoda bolond phrásis ez ! Unos untig elég a kisvárosi dicsőséghez egy sikerült torok. Csakhogy nekem inkább imponál két óriási fül, mint egy hatalmas torok. * Csikorgó hó az uton, megfagyott köd az embereken. Tizenkét foknyi hideg mellett is lehet azonban nyolc/van foknyi harag. Még egy haragos úrral kell találkoz^