Esztergom és Vidéke, 1886

1886-05-02 / 35.szám

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER • VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉST ÁR.; egész évre 6 frt — kr. fel évre .3 frt — kr. negyedévre 1 frt r

>0 kr. Egy s*ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-A NN A-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szelle;iii rÓ3/.ét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intózendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HJRDETKSKK : I szótól 100 szóig — frt 7ő kr. 100-200-ig .' 1 frt 50 kr. 200^300-ig . 2 fit 2"> kr. Bélyegdij 30 kr. MAGAX-HJRI»1£TKKEK megállapodás szerint legjntányi-sabban kö>.öl(e(nek. NYJLTTÉR sora !s0 kr. PÉNZÜGYI FÜGGETLENSÉG. Budapest, ápril 30. (C. P.) Bármely állam politikai fuggotléiíségö tökéletlen marad legfontosabb alapelveiben, mig politikai állami önállósága biztosítva nincs ama jénzügyi és anyagi erő által, mely már izon okból is nélkülözlieilen, melynél bgva minden állam költséges és boíyolnlt ka'onai szervezetét közgazdasági és pénzügyi erejének kell táplálna és fentartania. Minden állani, mely nagy mérvben üo-i>- a külföldi bitéitől és a melyben akói millióinak takarékossága és a ül földi tőkék közötti verseny csekély lefolyást gyakorol a pénztárra, e vér* eny hiányát pótlandó és az ügy drága lint esetleg veszélyes külföldtől való iiggés kouzeqiiencziáit elviselendő nagy Időzárokat kénytelen liozni. Az állam eljes pénzügyi függetlensé e csakis elföldi tőkeképzés és belföldi takaréosság által érhető el. A magyar állam e téren való haidását, mely nélkül a modern állani nlvelődési és politikai feladatai meg oldatok, siker követi, minek bizonyítáít az illető számok ha!hatóan támoatják. Hogy mennyire elválaszthat! an gazdasági nevelés és az anyagi önlóság iránti fogékonyság a politikai lervezettől, az állami függetlenségtől, ginkább abból tűnik ki, hogy Manirországban az alkotmány 1867-ben rtént helyreállítása óta a tőkeképzés ! takarítás terén elért, eredmények tlódi amerikai gyorsasággal növekedtek: hogy mennyire hátramaradt a takarékosság az absolutismns idejében Magyarországon, valamint, hogy mily haladást tett azóta, legérdekesebben a pesti hazai első takarékpénztár egyesület statis ikája az 1840-ik évvel kezdődő kimutatással igazolja; ezen egyesület az ország lakosságában élesztendő takarékossági ösztön létrehozásán oly úttörő munkásságot fejtett ki, melynek politikai jelentősége annál többre becsülendő, mivel nevezett intézet nemcsak a saját hatáskörében felelt meg feladatának, hanem mint az egész ország takarékpénztári szervezerének mintája és utánozandó példaképe 45 éven át irányadó befolyást gyakorolt. Az 1867-ik év előtti időre szóló idevágó legpontosabb adatok mindenesetre ezen magyar takarékpénztár egyesület jelentésében lelhetők meg, mely intézet, már az 1840. év óta kezeli az ország takarékpénztáraiiiak legnagyobb részét. Ama nehézségek, melyek ez időben akadályozták a takarékosság eszméje felemelését, még nagyíttattak részint a poli ikai állapot bizonytalansága, részint az osz rák érték háromszor ismételt dovalvácziója és végre a rengeteg vesz.eségek által, melyek a magyar földbirtokosokat és tőkepénzeseket az osztrák pénzügyi zavarok folytán értek. Ama kevés tőke, mely Magyarországon felhalmozódott az osztrák pénzügyeket rer.dező körök tudatlansága és rossz gazdálkodása folytán vagy külföldön való elhelyeztetésre kényszeríttetett, vagy, miu'án ez időben Magyarországon mindenki ellenségének tekinté az államot, melyben senki sem bízott, újra visszalépett azon sajnos keleti szokás, miszerint pénzét kiki kamathajtó elhelyezés helyett haszon nélkül eldugva heverteté. A következő számok legjobban bizonyítják a takarékosság fejlődése kezdetének nagy nehézségeit. A pesti hazai első takarékpénztáregyesület 1840-ben 2740 frt 34 kr. tőkével és 64,489 frt 10 kr. betétekkel, azonfelül 30.700 frt ingatlan kölcsönnel kezdte működését. Magyarország összes takarékbetétei nem Toltak az időben nagyobbak, mint bármely keleti országban. Tagadhatlanul ezen intézet érdeme, hogy ugy a fővárosban, mint vidéken egész sora keletkezett a takarékpénztáraknak és 1867 végéig a magyar nemzet közgazdasági nevelése oly haladást tett, miszerint a takarékbetétek ezen első és leguagyobb hazai intézetben 1860. év végén 3,973.379 frtra rúgtak. Ezen haladás 1873-ban az összea magyar bankok, takarékpénztárak és cg esül. betéteit 188,893.428 frtra emelte, ami az ország lakosságához mérten fejenként 13 frt 93 kr. takarékbetétnek felel meg. A takarékpénzlárak tőkehalmozódása felől a pesti hazai első takarékpénzegyesület kimutatása érdekes adatokkal szolgál, melyek nagyobb fontosságot nyernek még az által, hogy ezen egyesület mint jelzálog-hitelintézet sokat segített a földhitel rendezéséhez és emeléséhez. Az 1840-ben 64*489 frt 10 k'rnyi takarékbetétek a/, első év.ized után 1850-ben 2,163.617 frt 40 krra, a második évtized u án 1860ban 9,780.304 frt 98 krra, 1860-tól 1866-ig 13,523.379 frt 55 krra rúgtak. A politikai életnek a gazdasági életre gyakorolt befolyása és megfordítva t, i. a gazdasági reform elválaszthatatlansága a politikai renessaincetól világosan kitűnik abból, hogy ez intézet takarékbetétei, melyek 1866 végén 13,523.379 frt 55' krt tettek ki, a harmadik évtized végén 1870-ben megkétszorződtek: és pedig 26,970.340 frt 43 krra; a negyedik évtizedben ugyanazon hatványozott sietséggel látjuk szaporodni a betéteket ugy hogy azok 1880. végével újból megkétszerződnek és pedig 56,828.977 frt 37 krra. Nem szűnő gyorsasággal halad a betétek növekvése az ö.ödik évtized első felében is, daczára annak, hogy most már roppant versenyzés állott be a magyar közönség pártolását igénylő takarékpénztárak között, miután 1885. végével 75,332.927 frt 29 krra szaporodtak a takarékbetétek, minha csak egy mathcmatikai szabály íéveszthetlen biztosságával növekednének. Ugyanily tervszerűen szaporodott idővel a tőke, mely 2740 friról lassanként, és pedig 1854-ben 104.000 frra, 1866-ban 240.000 frtra, 1869ben 1,000.000 frtra, végre 1872-ben 2,400.000 frtra növekedett ; megjegyzendő, hogy a részvények értéke 1864 óta, midőn 1030 frt'volt áruk, 6050 fr.ra emelkedett, tehát hatszorosodott, mig a 100 frínyi 1864-iki ZnEsztarfDiDÍslíiilíks" tárcája. IGY IFJÚ HALÁLÁRA, Mily csöndes a halottak éjszakája, Ifjú tavaszkor néma hervada's, Hideg kövön halvány hold sugara, Szomorú-fűz, levél-hullatás. Miért borulsz gyászos sírhalomra, Miért nem apad arezodon a köny ? Nem ébrednek azok fájdalomra, Nehéz hant ül fagyos szivükön. Imádkozzál csendes imádságot, Össze téve reszkető kezed, Hullass, hullass halovány virágot, Hideg sirra forró könnyeket. Oh, hogyha hamvát áldásod takarja Megnyugszik ott lent az a szent halott ; Halk álmait fájdalmunk ne zavarja, Hisz vissza tér ő, hogyha elhagyott. GRÓF CSÁKY GYÖRGY. ^^^^ AZ AGGLEGÉNYEK.*) Abban különböznek a vén leányoktól, hogy nem annyira nevetségesek, mint szánandók, s mig amazok az »Eltevesztett élet czél« szomorú jelenségei, kik, mint a síremlékek, fájó melancholiával emlékeztetnek vissza a »volt-ra,« elmúltra, ezek egy elfussolt élet rombaszakadt maradványai, melyeknek látása egy szánakozó mosoly kíséretében azt a kérdést idézi föl bennünk: »mért van ez igy, mikor másként is lehetett volna ?« S miután már az emberi természet logikájából következik, hogy a szánalom közé mindig egy kis gúny is vegyül, ha ! annak tárgya saját maga oka szerencsétlenségének: ennélfogva az agglegények, j ha mindjárt a nagy hangzású »teremtes 1 urai« nemhez tartoznak is, mégis csak I szánandók és nevetségesek is egyszer; smind. j Minden agglegényben van annyi büsz; keség, hogy eltagadja a fölötti megbánást, hogy agglegény maradt; mindegyik kigyótbékát kiállt a házaséletre s kárörvendve nevet a markába, ha látja, hogy valamelyik boldog férjnek hitt barátját megcsalja *) Mutatvány Sikor Margit Apró-cseprő Históriák CZÍHHÍ legújabb kötetéből. a felesége ; mindegyik hangsúlyozza, hogy nincs ostobább intézménj^, mint a házasság, mindegyik gúnyolja azt, a ki ez ostobaságot elköveti, hogy mintegy igazolja önmaga előtt saját nagy bölcseségét, a mely ilyen ostobaságot kikerültetett vele. —• Es mégis valamennyi mély megbánást érez titokban e rettenetes bölcseség fölött s siratja azt a letűnt időt, mikor máielérte volna a szőlőt, mely most fölötte elérhetetlen magasságban látszik lenni s csak annál inkább epedez utána, bár a férfibüszkeség éppen az ellenkezőjét mondatja vele, mint a hogy érez. Rendesen gúnyolják a vén leányokat, mint a »gyengebb nem« ez egyes, magára maradt, megöregedett, elhagyott áldozatait, mintha őket akarnák egész súlyával vádolni a saját fiatalkori — mulasztásaiknak. Három fajtájú agglegények vannak : Azok, kiknek van szivök, de valami szerencsétlenség tartotta okot vissza a nősüléstől. Azok, kik azt nagyon csekély anyagi körülményeik miatt nem tehetik. Es végre azok, kiknek nincs szivök, lelkük, mely fogékonnyá tehetné őket a jónak, szépnek felíogására, élvezésére, kiknek vastag hályog fedi el rövidlátó szemök elöl a nemes, eszményi törekvések idealizmusát minden törekvések erkölcsi, magasztosán szép odalát; az emberi lét magasabb czélját, minden érző sziv végső törekvését. Kik nem ismernek el más rendeltetést magukénak, minthogy az egyenlőség elvét annyira tökéletesítsék, hogy egy rangfokozatra sülyedjenek az állatokkal, elsajátítván azoknak ösztönszerű öntudatlan életét; liogv minden este leigyák magukat a »bufelejtö« drága nedwel, áldozván Bachusnak, Tónusnak és minden pogány isteneknek, kábult fővel botorkálván haza a csapszék gőzös levegőjéből, másnap reggel mámortól fátyolozott, tompult elmével ébredjenek a tegnapi nap ismétlésére. Ez az ö dicső életük, melynek elmaradhatatlan kelléke az alacsony műveltségű s még alacsonyabb erkölcsi érzékkel biró »gazdaasszony«, kinek uralma alatt nyöszörögnek, de nem mernek kibújni alóla (azzal vigasztalván magukat, hogy hát az ember a szokás állatja) s mig a törvényes feleség mellett tűrhetetlen állapot a »papucskormany,« kedves dulceniájuk dressirozó hatalma alatt még kísérletet se tesznek, hogy kibontakozzanak alóla. S kik tán ifjú korukban válogatósak voltak, agglegénységük ködös alkonyán egy éppen nem válogatott igába kerül nek.