Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-14 / 4.szám

működéséről, holott évről évre jobban tapasztaljuk, hogy erdő nyílásaink mindig kevesebb famennyiséget adnak, és így okvetlen szükséges voln* az erdő részek mellett, és végén parlagul legelő részeket homok talajú minőségüknél fogva akáez csemetékkei befásitani — mi által 15—20 év alatt ezen erdő részekbői a városnak igen szép haszna és jövedelme lenne, még pedig an nélkül, hogy ezáltal a város közönsége a legeltetés dolgában csak legkisebb rövidséget is szenvedne. A város atyáiuak tehát az ilyetéu üdvös intézkedéseknek, mielőbbi foga natba vétele körül kellene erősen sorakozni, nem pedig mindent csak amúgy se hideg se meleg módjára véletlen sógre bizni, és régi közmondás szerint: csak a sült galambot várni a tálba. Végre nem zárhatom be szerény észrevételemet annólkül, hogy az ellen őrző bizottság érdemteljes elnökének a város ügyeit érdeklő buzgó fáradozásaiért és kitartásáért a uyilvánosság előtt elismerést és köszönetet ne nyilvánítsak. Valamint hogy kifejezést ne adjak ezúttal még azon remónyemuek is miszerint a törtetitek után a képviselő urak közül is többen foguak sorakozni azon zászló alá, — mely zászlónak tartója és vezetője első sorban a városnak elhanyagolva lévő ügyeit tűzte ki magának mielőbb rendbe hozni ós tisztázni, Engedje az Isten ! VERITAS. A post&t&karékpéast kritikája. Segits magadon és az Isten is megsegít.) I. Miután szorgalom ós munka nem elegendő, hanem főleg takarékosság szükséges arra, hogy tőke gyűjtethessék ; a posta-takarékpénztárak kérdésóvol kiváló nemzelgazdák, főleg Angolországhan, már ez évszázad elején foglalkoztak. Hosszas viták és érett megfontolás után az első posta takarékpénztári intézmény 1861. év folyamán léptettetett életbe Angolországban, mely szeptember 16-án kezdte el működésót 2535 p03tahivatal közreműködésével s 1862. év végéig 539,216 betéttel 2.114,669 font sterling folyt be a ugyanazon időben 97,294 felmondással 438,637 font kivétetvőn. 1862. deczemhor 31 én tehit mintegy 15 havi fennállás után 1.684,724* font azaz 16.94.,240 arany forint gyűjtetett 178, 95 betevő által s az intézet szakadatlanul ely gyorsan fejlődött, hogy 1884. d«czember végével már több mint 3 millió betevőnek 45 millió sterlinget megközelítő, azaz in'ntegy 560 millió frt tőkéje volt öszs/.egyíljtve. I Belgiumban az állam-takarékpénztár ; eszméje már az 50-es években foglalkoztatá a kormnnyférfiakat s 1865. Iévben ogy állami takarékpénztár állíttatott fel, mely saját fiókjaival birt s ezenkívül a nemzeti bankkal szoros összeköttetésben állt, úgy hogy utóbbi ügynökségei közvetítették főleg a szorgalmat. De látva azon óriási sikert, melyet az Angol posta-takarékpénztárak elértek, 1870-ben* már Belgiumban is meg lettek bizva a postahivata lok a takarékpénztár teendőinek közvetítésével s mig 1869. óv végén az állami takarékpénztár összes betétje 24.238,000 freot tett ki, az a postahivatalok hozzájárulásával 1875'ben mintegy 54 millióra, 1879 ben pedig 118.489,841 francra emelkedett, moly bői több mint 108 millió fres a postahivataloknál lett befizetve. Olaszországban 1875 ben, Hollandia és Francziaországban 1881-ben létesíttetlek postatakarókpénztárak, Ausztriában 1883. jan. 12. kezdte el a postatakarókpénztári hivatal működését s daczára a kezdet nehézségeinek, már ugyanazon év végén 353,053 betevő 5.230,858 frt tökét gyűjtött, mely eredmény a betevők számát te kintve valamennyi más államét fölülmúlja s a tőkét illetőleg pedig, Augol- és Francziaország után sorakozik. Azon fényes siker folytán, melyet a postatakarékpénztárak mindenütt elértek, ezek nemcsak Európában lettek egymásután behozva, hanem ma már Új Déli Wales, Canada, Victoria, KeletIndia, Japán s Algierban is áldásdú*;iii működnek. Bár mindeunütt a posta-takarékpénztárak létesítését hosszas viták előzték meg s azok czólszerűségére nézve számos ellenvetés hozatott fel, úgy, hogy ez irányban egész irodalom fejlődött ki, azok üdvös működése az ellenzéket lassan teljesen elmérni!ja, sőt részben az intézmény buzgó pártolóivá alakítja át. Jellemző e tekintetben a hires franczia nemzetgazda Próvost Ágostonnak a legrégibb fnnezia takarékpénztár főügynökének 1865 ben tett jelentése az angol postatakarékpénztár! Intézmény felől tett tanulmányairól, melyben be ismeri, hogy bár határozott ellenzője volt az állami takarékpénztári intézményiíek, de a tények meggyőzték őt s hogy bár könnyen érthető okokból nehezére esik, de kénytelen bevallani, hogy a postatakarókpénztári rendszer eszméje nagyszerű s hogy]] annak kivitele már csak kevés kívánni valót hagy hátra. „Mert" — úgymond továbbá — „ma minden enber legyen az tengerész, katona, vándorló munkás vagy utazó, vasárnapot kivéve *) a hót bármely napján s minden órákban a legrövidebb idő alatt s teljes könnyűséggel téteinényezheti le a nagy Angolország bármely pontján és az állani feltétlen s közvetlen jótállása mellett egyik helységben, városban, melyben lakik vagy átutazik ós felvehet ismét visszafizetést sokkal távolabbi helyen." „Ezen megbecsülhetetlen előnyök bőven kárpótolják a takarékos közönség nagy részénél a törvóuy. által megbatározott kamat csekélységét." A közönség egyik fő ellenvetése, hogy a postatakarékpénztárak veszélyeztetik a fennálló pénzintézetek ós takarékpénztárak lételót ; a tapasztalás által fényesen van megezáfolva. Mert eltekintve néhány különben is gyenge alapon álló magán takarékpénztártól, melyek valószínűleg az uj intézmény közbejötte nélkül is tönkre meutek volua, azt látjuk, hogy a rohamos léptekkel előhaladó postatakarókpónztári intézmény mellett épen, mert a lakosság takarékossági hajlama lényegesen fejlesztetik, a szolid alapon nyugvó magán takarékpénztárak is fokozatosan fejlődnek. E tekintetben a mi viszonyainkhoz iegközelebb álló osztrák magáutakarékpénztárak példájából látjuk, hogy 1881. év végével 355 magán takarékpénztárnál 1.628.470 betevőnek 791.148,588 frt volt javára irva, elleuben 1883-ban tehát az állami postatakarókpénztárak egy évi fennállása után 1.749,944 betevőnek 869,238,325 frt tőkéje volt betéve. Még szembetűnőbb Olaszország példája, hol a postatakarékpénztárak felállítása óta 1875-től 280 magán takarékpénztár 446 millió lire betétje 1880-ig 357 takarékpénztár 686 millió lire betétjére emelkedett, ' Ép oly fkevéssé alaposnak bizonyult be amaz ellenvetés, hogy a postatajkarékpénztári intézmény költséges volta az államnak és postának kárával fog .járni ; mert eltekintve attól, hogy az j államok a postatakarókpénztárak felál lilása által magasabb nemzetgazdasági jezé lókat iparkodnak elérni, hogy ezen I intézmény által sok egyén nyer alkalmizást,*) többeknek kereseti forrását emeli ós általán az ipar és kereskedelem forgalmát előmozdítja : mindezektől eltekintve, még azt is tapasztaljuk hogy mindenütt, a hol a postatakarókpónztári intézmény létesíttetett, az a befektetett felszerelési ós tetemes kezelési költségeket az államnak rövid néhány óv alatt nemcsak visszatérítette do még uj jövedelmet is nyújtott. így a többi között pl. felemlítjük, hogy az angol postatakarékpénztár 1877—80-ig 466.529 font sterlinget azaz mintegy 5,800.000 frtot adottat jövedelméből az állampénztárnak, azaz átlag éveukiut mintegy 1,450.000 ftot s ezenkívül 1878 ban a postának portomentes továbbításért 214.434 sterl. tehát mintegy 2,680.000 frtot térített meg. Olaszország 1881—85 ig 4 év alatt összesen 2Í310 507*05 lira tiszta hasznot mutat fel az összes kezelési-, jutalmazási ós egyéb leírások levonásával. Ausztriában, hol az angol „Cross entry" rendszer mintájára a postatakarókpónztári intézmény rendkívüli szakavatott vezetés mellett szintén oly fényes lendületet mutat fel; 1884. deczember végén 428.752 betevőnek 14.606,101 frt 1885. október 30-án pedig már takaréktőke volt javára irva. Az osztrák postatakarókpónztári hivatal szervezési és kezelési költségeire az 1882—84-ik évekre törvónyhozásilag 801.576 frt 20 kr. lett előirányozva, mely előlegekre a takarékpénztár 1885 ik évben 225.000 frtot fizetett vissza az 1883—84-iki évek jövedelmeibői s ezenfelül az értékpapírok árfolyam emelkedéséből, jutalékoks egyéb bevételekből még 205.20) frt hasznot mutat ki. Az 1885-ik évi mintegy 500.000 frtra menő kezelési költségeket a takarékpénztár saját bevételeiből reményű fedezhetni s az eddig elért eredmények alapján az 1886-ik évre már *) Nálunk Magyarországon még ezen nap is nyitva lesz a betevőknek. *) Például csak Ausztriára hivatkozunk, hol a központban az alkalmazott hivatalnokok száma 3 év alatt 40-ről 500-ra emelkedett. hojjy valamit segítselek igazítsanak, tulajdonkéi.en pedig hogy a szertelen isszonyi kíváncsiságot jól tartsák, s inquisitori szemmel kifürkésszék a hiányokat tévedéseket — melyek mindég vannak — azokat idővel rázogassák az ember szóllás ritka rostáján. A sok erre arra való beszédben még nemzetes Kadarcsiné asszony is fejét veszti, minden cseléd ugy el van foglalva, mint szombat este a nyomda személyzet pedig az a szabó még sem hozza a ruhát, a friseurueért is menni kell. — Szaladj csak te Vera, hogy jöjjön rögtön, vagy meg állj, elmegy oda a Julcsa, te sie>s a koszorúért, aztán a konyhába be ne eresszétek a kutyákat, mert meg eszik a rétest, hát gyertyák vannak-e már készítve ? Ugyan nem látod meg hogy otthon van-e már az a tepszi ? Te Ferkó, a borokat mind a kfllső pinczéhe kell készíteni, Éried? No eredj hord el a nagy bográcsot. Jaj meuoyi bajom vau veletek! Hála Istennek, hogy még jó időnk van." Végre megérkezik a ruha, szabó, friseur, minden a mi csak szükséges arra nézve, hogy a modem 19-ik századbeli meuyaszszony illendőképen elkészíttessék. Miudanynyian munkában vannak. Az elkerülhetetlen ilyenkor, hogy a mit az egyik megcsinál, a másiknak nem tetszik, s igazítás ürügye alatt elrontsa. Nagy sokára azutáu tiz, busz. kéz korrektúrája után a kisasszony menyasszony-képes állapotba helyeztetik. Még esak a smukkokat kell felrakni. No még ezt a karpereczet is, a lelkem a nagy bátyjától kapta a születése napjára, — hát az órát ? azt is fel kell tenni, s a nehéz aranyláoczot a derék körül ezt meg a vőlegény ho/.ta Pestről: Ekkor már megérkezik az öreg mosóué is. a ki olyau szükséges egy nagyobb háznál, mint Pesten a zálog ház, — Kedves kisasszonykám, de jól néz ki! emlékszik-e még mikor az ölemben hordoztam ezelőtt 25 —26 esztendővel, oh, vagy akarom mondani csak 15-teI. Hej mikor én ezelőtt 45 eszteudővel a boldogult első urammal, de mit beszélek, nincs még 45 esztendeje csak 44. Tudja kedves mikor a templomot repetálták" ? No most még a koszorút próbálják fel. Hej de gyönyörűséges gyöngyös koszorú, éppen a Gyöngyike fejére való. A szomszédasszonynak is végtelenül tetszik. Milyen jól néz ki, milyen gyönyörű alak. — Pedig nem kell uekik hinni. Holnap vagy holnap után ők lesznek az elsők a kik mérges asszonyi kritikával fogják megítélni még a szája állását, feje tartását, még a ruhájának a ráuezát is Nincs szem — fűlessebb hatalom, s a közvéleménynek kifogástalanabb táplálója mint a napi sajtó és a vén asszonyok nyelve. Már most bejöhetsz te is Vera szolgáló hadd teljék buzgó cselédi kebelednek öröme. — Tyüh, tyüb, tyüh, édes Istenkém, jaj be szép! É> bámulatában majd lenyeli a kezében levő szalma csutakot. — Jaj hadd csókolom meg ezt a fájintos kézit \ — Hozzá ne uyulj te esztelen ! feddi őfc a mosóué, a mely durva megtámadás a szolgáló lelkében nem közönséges aprehensionak lévén szülő oka. — De gyöngyén áll fején a koszorú! — dicsérgeti a mosónó, épen ilyen koszorúja volt az Éhes Kroucz kisaszonynak is, ott volt még fényes lakodalom, mind huszár ruI habán voltak még a bakancsos katonák is. ! — Az kérem nem igaz — vág közbe ] Lida szolgáló — semmi féle Veris Koncs kisasszonyuak nem volt ilyen szép koszorúja de nem ám ! Mindenki gyönyörködve nézi a kedves tüneményt, a miuő egy meuyasszonyi ruhába öltözött szép leány lehot ; addig az édes anya arcza mint mikor a nap felleg közt bujkál az égen — ki ki derül, meg beborul. Ha a leány a sejtések, a félelmek, a jövő lehető minden rémeinek ijesztésót, hervadt remények, meggyilkolt vágyak kínozó fájdalmait egyszeresen át érzi, az anya át érzi azt tízszeresen. Mig a környezet rosszul takart páthosszal ad kifejezést gyönyörűségeinek, biztatásainak, sokan bizonyosra veszi a jövendő boldogságot, mintha az másként nem is történhetnék, a jó anya ugy szeretné velők együtt érezni, ugy szeretné azt mind biztosra veuni. Örülve is egy pillanatban, de azért lerí arczárói az a mindeukinek felibe kerülő érzés, hogy az ő ieáuyát elviszik, hogy nem lesz többet az övé. S a meniekzoi öröm szivárványa között, olykor olykor elborítja arczát az a bánatos keserűség mellyel a székely asszony siratta egykor leánvát : Leányom leányom, letört szép virágom, Első raj méhemnek gyenge lépes méze, Gyenge lépes mézoei sárga sziirt viasza Sárga szűrt viasznak szép égő gyertyája Szép égő gyertyának földre hulló hamva Menybe szálló füstje ... Mit neki szép koszorú, díszes ruha, ha a leány nem az övé többé. S a leáuy azzal a tul boldog de még is kétkedő érzéssel hol a körülte lévőkön nyugtatja nefelejta szemeit, hol a tükörbe néz s gyönyörködik önmagában. Bizonyosan a költőnek ama gondolatja forog eszében r Én uram istenem adj jó véget ennek." Mintegy megigézi környezetét, Bájos arczu szépséges menyasszony. Hattyú kebel, karcsú derék liliomnak beillenék. Hajladozik fel és alá — mint szellőben a virág szál. A vőlegény meg is van igézve, már egy fél óra óta huzza a keztyűjót. hol a jobb kézre valót a balra, hol megfordítva. Pedig már itt van a négy óra. A templomba kellenék menni, mit a násznagyok is sürgetaek. Még egyszer az édes anyának vagy az öröm, de inkább a bánat nem fér a szivébe. Meg ered szemeinek a könye, mint a gazdag forrás és sir, sirnak vele együtt többen, mintha temetés volna, valóban temetnek is. Egy ifjú nőnek leánykorát, élete legszebb részét, múltját temetik egy bizonytalan jövő ködö.i országába. Akárki mit mond nem közönséges dolog ez. Hanem azért Vera szolgáló tnlteszi magát a közérzékenységen, s zavartalanul zengedezi a toruáczon : Kukoricza édes máié, Majd mennyasszony leszek már ón. Ma menyasszony, holnap asszony, Egy év múlva komám asszony.