Esztergom és Vidéke, 1886

1886-04-22 / 32.szám

ugy annyira, hogy uem csak gondolatban, tettben és érzelemben, hanem minden lépésük magyar szellemre mutasson, minden cselekvésüket a magyar érzület lengje át. Lelkész a templomban, tanitó az iskolában összeműködő buzgalommal fáradozzanak, vagyis az egyház és iskola e részben soha se legyen a tespedés melegágya. Kettős hivatás, kettős igyekezet nem maradhat hatástalanul. Tótos vagy németes dialektussal biró egyéneket magyar községekbe helyezzünk, hol assimilálódnak i\ magyarral szóban érzésben és Írásban, ezek aztán nem tehetik, nem érnek rá arra, hogy valaha nyílt vagy alattomos szóvivői legyenek a szlavismusnak vagy germanismusnak. Végül megelégedéssel kell constatálnunk* bogy a tótfaj sokkal hajlandóbb a magyarosodásra mint a német. Hont megye Den vannak tót községek, köz ük pl. Hid vég, mely egészen magyarrá vált, Kossuth szerint ezt az összeházasodás szülte leginkább, mert Hidvég jómódú község s a körülte levő magyar falvak legényei többször odalátogattak leánynézőbe s igy az óhajtott siker hatás nélkül nem maradt. IPAROSAINKHOZ. Dr. Földváry István, mint iparhatósági biztos az esztergomi iparos testület törvény szerinti megalakulása alkalmával a következő buzditó beszédet intézte az egybegyűlt iparosokhoz : Tudjuk azt, hogy a régi céh rendszert megszüntető 1872-iki ipar törvény életbe lépte után a » szabad ipar« jelszó alatt oly fejetlenség, rendezet-1 lenség és a vissza élések egész sorozata állott be az ipar torén, hogy a javabeli magyar iparosok is mint oldott kéve szálai egymástól elszakadva, legjobb akarattal sem voltak képesek olyan akcióra, a milyen hazánk iparos osztályát méltán megillette. A rendezetlenség ezen idő szaka alatt támadtak egyes jeles vezér férfiak, egymás után jöttek az iparos congressusok s egyaránt hangoztatták és követelték, hogy e fejetlen állapotoknak vége vettessék, hogy a kötelező társulás behozassék, s hogy az állam adja kezébe iparos osztályunknak az önkormányzatot, a melyre úgy erkölcsileg mint vagyoni lag immár megérett. Végre, revisio alá vétotett az ipar törvény s létre jött az 1884. XVII. t. czikk, melyben a törvényhozás bölcs belátással a két szélsőség között igen helyesen a közép utat választotta, sem az általánosan kötelező társulást paraucsolólag ki nem mondotta — sem az előbbi fejetlen állapotot fön nem tartotta de kimondta azt, hogy ott, ha az iparosok többsége kívánja állitassék föl a kötelező ipar testület, melyre minden önkormányzati jog, — sőt még a hatósági jogok egy része is átruház tátik. Igy alakult meg Esztergom sz. kir. város 300 iparosának ezen testülete, melynek alapszabályai kormányilag jóvá hagyatván, — ma első rendes közgyűlését tartjuk. Hiszem és remélem, hogy ezen közgyűlés egy jobb és szebb korszakot nyit meg városunkban az ipar terén, hogy ezen naptól kezdve egy életerős szervezet fogja összes iparosainkat együvé fűzni, s ha valami előnyt a régi céheket éltetett testületi szellem és az összetartozandóság érzete nyújtott: az ezen általános és nagy ipartestületben fokozott mértékben fog mutatkozni és a tovább fejlődésre hathatós befolyással lenni. Hogy példával éljek ezentúl az összes képesítéshez kötött ipart űzők mindannyian, akarva nem akarva, egy a kor követelményei szerint szervezett, régi hibáitól megtisztított céhbe illetőleg testületbe fognak tartozni, melyben nem egyes igazságok különös igényei fognak uralkodni, melyből ki lesz zárva a sok jó törekvést megbénitott kenyér irigység - és személyi önzés, — de a mely az iparosok általános érdekeit fogja művelni, hivatva lesz az iparos osztály tekintélyét növelni, és minden téren ki vivni azt, hogy az iparos név tiszteletben és közbecsülésben részesittessék. Nem akarom vázolni azt állami szempontból, hogy mennyire kívánatos miként a rohamosan haladó kor keretében egy terjedelmes munka körrel és képességgel biró iparos osztálya legyen e hazának, mert azt mindnyájan ismerjük, csak oda akarom figyelmünket irányozni, hogy minden mozgalomnál szükség van kellő vezetésre, egyöntetű önzetlen működésre, egyes szervekre, melyek a jövő nemzedék szellemi és gyakorlati kiképzését ellenőrizzék ós elősegítsék, a melyek a segódi viszonyban álló iparos ifjúság erkölcsisóüét, vallásosságát, hazafias érzését fejlesszék, bírálják és minden jó irányú nyilvánulásában hathatósan támogassák Mindezt teljesíteni, jó példával szolgálni első sorban a ma megválasztandó elöljárók lesznek hivatva, kiknek nemcsak névleg kell elöljáróknak lenniök, de a helybeli iparosok között mindenkor olyanoknak, a kikre mint példány képre mutatni és hivatkozni bármikor lehet. Szíveskedjenek ezen igényeket szemelőtt tartani, akkor midőn saját elöljáróikat annyi idő után, ismét saját kebelükből választják ki s csakis a valódi érdemnek juttassák az elismerés szavazatát. A mint ez az első elöljáróság az alapot megveti, akként fog az esztergomi ipar emelkedni. Ián! S ha ez kiég, vagy kihűl, élni fog ez a többi és uj bolygók miriádjain — a végnek végéig — a mi soha sincs. Nagypéntek nagy és méltó gyásza hát a világegyetemnek, — mert ekkor halt meg érte, a ki legjobban szerette; s nemcsak az övéit, de elleneit is! — S a gyász méltóbb ünnepet érdemei mint az öröm, — mert a bű nemesb forrásból ered az örömnél. — Ez csak elragad, de a nemes bánat felmagasztal!.. A kagyló vagy a csiga is fájdalmában termi az igaz-gyöngyöt. Fekete péntek után — piros húsvét! Német neve »Ostern« származott a régi pogány szászok »Ostara« nevű istennőjétől, — ami »Kikelet«-et, »Tavaszt«-t jelentett. — Ekkor azok piros tojásokkal ünnepelték e napot, jelezvén, hogy miként a télből tavaszébredés: ugy a tojásból uj élet áll elő. Mily könnyen és szépen törődik már ebben a keresztény Jézus feltámadása3 ... Helyesen vette át igy a kereszténység is a piros tojások cultusát! Gyásznap után örömnap. És ily kurta harmadnapra. Borúra-derű!.. Gyors vigasz ! (

Kellett ez az emberiségnek? h igen!.. Hisz a vigasz a »szekerez élet zökögős göröngyein. Ez talizmán a borongó vándorúton. E vigasz ad erőt — az élet terhét vonó halandónak. E vigasz: a feltámadás! Ezt igazolta ő, az Istenember — Húsvétkor. * * * Ha karácsonyi születésekor hozsannát rivallt neki az emberiség: im piros húsvét napján duplán harsogja ezt: mert ma másodszor született! Mert hogy egyszer születik az ember s minden ember (habár tudta és akarata nélkül) — ezt látta és tudta az emberiség; — de, hogy feltámadva újra születhessek (hogy szellemi létét, folytathassa): arra ő tanított, ő az Istenember! És ki ne óhajtana a halálból a megsemmisülésből újra valami lenni? Ki ne óhajtana feltámadni? Még az öngyilkos is óhajt (persze jobb sorsra) felébredni, örüljünk-e hát Húsvétnak : a feltámadás ünnepének ? 0 igen, — de úgy, amint jó keresztényhez illik. Hogyan tehát? Ugy, hogy segéljük »testté lenni az iget«, a szeretetet. Szeressük önmagunkat józanul, — s felebarátainkat. Istent és a Hazát! ESZTERGOMI LEVEL. (Éjjeli zeue.) A boszankodásban is van bizonyos élvezet. Legalább a szombati előadás közönségének alig volt egyéb élvezete a boszankodásnál. Hanem ezt azután pompásan ki is élvezte. A boldogult színtársulat épen az ördög piruláit adta. Kétségbeejtő ügyetlenséggel és ostoba szédelgéssel. A karzat meg volt elégedve, de a földszint gúnyos mosollyal nézte a színpadon folyó botrányokat. Én nem tudtam boszankodni, — mert szánnivalóknak találtam azokat a szegény embereket, akik ilyen rettentően eltévesztették a pályájukat. Milyen boldog majszter uramok vagy egyéb mester legények váltak volna belőlük. Igy azonban istenverte elzüllődött emberek, akiket kíméletlenül ver a sors keze, hogy eltévesztették az élet útját. A szegények egymást akarták fölülmúlni önámitás dolgában s szentül meg voltak győződve, hogy játszanak. Ott hagytam a darabot felében s kimenekültem a szép holdvilágos Dunapartra, hogy a gyönyörű tavaszi est bubájában keressek egy kis üdülést. Messze a szigeti fiatal füzágak között épen éjjeli zenét adtak a békák. Ezek a rettentő ábrázatú kis szörnyetegek, melyeket bizonyos undorral vet meg a világ. Az éjjeli zene a tavasz tündérének szólott, aki olyan remek szőnyeggel takarja be a.kietlen földet, s aki olyan pompás lombot rajzol és virágot fest fára és cserjére egyaránt. Es a csúnya czigányok a maguk egyhangú kottájukból mind a mellett pompásan elbrekegték hódolatukat. Pausa és nuancás nélkül muzsikáltak, karmesterük sem volt és mégis nagyon összevágóan ment a hatalmas muzsika. De az egyhangú chorus éjjeli zenéjét egyszerre csak elfeledtette egy kis primadonna, aki valamelyik fakadó gally között felséges szép hangon el kezdett trillázni. Ah, az ilyen poétáktól tanuljuk meg legszebben a fönséges természetet imádni. A kis csalogány szintén hódolatát mutatta be a feltámasztó kikeletnek. Szerettem volna megtapsolni, ha megelégeltem volna azt a gyönyört, amit a kis poéta éjjeli zenéje nyújtott. Nemsokára úgy éreztem, hogy kárpótolva vagyok mindenért, amit a művészetben kerestem s amit a czirkuszban nyújtottak. De nemcsak kárpótolva, hanem megjutalmazva éreztem magamat azért, hogy a komédia léhaságaiból elmenekülve a természet szépségében kerestem üdülést. Amig az ilyen éjjeli zene gyönyört nyújt, addig jöhetnek még nagyobb kontárok is. A sziv nem fog ásítani. GASTOK élet és vagyon mentés magasztos CZÍ jából alkotott egyesületünket s anna pénzét, erejét, idejét egészségét — ha kell életét-áldozó lelkes tagjait kei detben hidegen nézte bizalmat!ausáí gal, néha gúnynyal, sőt rosz akar; tal fogadta. BÁTORKESZl TŰZOLTÓSÁG. (Bitter Tódor segéd-tiszti jelentése a bátorkeszi önk. tűzoltó egyesület rendes közgyűléséhez.) I. A bátorkeszi önk. tűzoltó egyesület 2-ik évéről szóló jelentésemből megnyugvást meríthet magának az igen tisztolt közgyűlés az iránt, hogy amenynyire emberbaráti intézményünkre Bátorkeszi mező városnak és vidékének szüksége van, annyira a tűzoltó egyesület — fiatalsága daczára — akar is tud is önzetlenül megfelelni nemes hivatásának ; ós hogy a jég-burok, mely minden uj, habár legszentebb alkotás ellenében is a szép és hasznos iránt rögtöni lelkesedésre képtelen sziveket boritni szokta, mindinkább olvad s a kézzel fogható eredmény kezdi felmelegíteni a közönség azon részét is, mely tisztán felebaráti szeretetből, A mellett, hogy nincs mezővári sunkban többé ember, ki a tüzoltósá kiniondhatlanul hasznos voltát el n ismerné s neki elismeréssel ne adó: nék; mi sem bizonyíthatja hathatósai ban a növekedő rokonszenvet, mint tagok számának tetemes növekedése. 1885. febr. 6-án beterjesztett jelei tésem óta szaporodott az egyesület taj jainak száma 1 alapító-, 17 pártoló 13 működő-, összesen 31 taggal. Me£ szűnt tag lenni elköltözés folytán pártoló-működő-, 3 működő-, halálozí folytán pedig 2 pártoló-, összesen tag. S így van a jelen pillanatban Í egyesületnek 1 tiszteletbeli-, 6 alapító 44 pártoló-, 23 pártoló-működő-, 5 működő-, összesen 128 tagja. Pár to' tagsági dijat fizet tehát 64 tag ; ezekh< sorozom még Bátorkeszi mezőváros mely az egyesület támogatásához évei kinti 50 ftt 1 járul. — A működő sz; zad létszáma 79 tűzoltóból áll. Ezen tények minden esetre örvend' tesek s a közöuség véleményének fei tebb emiitett tetemes javulását, egyesi létünk iránti fokozódó pártolását muta ják. De viszont be kell vallani azt i hogy ez eredménynyel még távolról se lehetünk tökéletesen megelégedve. Mer noha vannak a pártoló tagok között le kes polgárok, kiknek vajmi kevés féltei valójuk van, vagy éppen semmi sine mégis a közjó érdekében meghozzák v ritékkel öntözött keresményökből áld< zatfilléreiket, sőt sokan közülök — mii működők — szolgálatot és pedig neh< szolgálatot is teljesitnek : vannak ism< nagy számmal, kiket Isten jó móddá de eléghető vagyonnal áldott meg — i tűrés tagadás — olyanok is, kik magi kon tapasztalták a tűzoltói intézmér kiszámithatlan nagy hasznát, és ki mégis, mintha tudomással sem birn nak egyesületünk létezéséről, anna nemes feladata megkönnyitéséhez mii dez ideig egy árva krajczárral sem ji rultak. Hinni akarjuk mindnyájan, ho£ már a közel jövőben sem lesz ez így Különösen a pártoló tagoknak kinálkoz itt szép tér és alkalom felvilágosítássá buzdítással minél többeket az egyesül kötelékébe venni. Avagy nézzük csak a működő száz* elemeit! Látunk itt intelligens emb reket, kereskedőket, gyármunkásoka iparosokat, — többnyire vagyon tal nokat. — Mindezek a hivó jelre e hagyják szellemi munkájok terét, ti letöket, műhelyöket, leteszik tollukí könyvüket, mérlegöket, szerszámaik? feláldozzák a fárasztó munka utáni éd pihenést, bátat fordítnak éjjeli nyűg lomra hívogató fekhelyöknek, az Isti gondviselésébe ajánlják szeretett cs ládjokat, és a felebaráti szeretet m gasztos fogalmából erőt és lelkesedé merítve panasz nélkül mennek gyakc latra, tűzbe és őrségre. És azok, k leginkább félthetik a tűztől vagyonukí kiknek gyúlékony házaik, asztagai kazlaik, mások vagyonát is veszélye tetik, kik tehát első sorban okozzák tűzoltóság fennállásának szükségesség azok legcsekélyebb arányban képvisi vék a működő században. De ami nagyobb dicséret illeti meg ezen OÍ tályból azokat, kik túltették maguk minden nevetséges előítéleten, híd nyugalommal vetették meg az éreti gúnyt, — és mint úttörők — cs saját lelkiismeretük által vezérelve va saját maguk vagy fiaik által a század léptek. :

— Ne legyen szavam senki nézve sértés, hanem szolgáljon buz< tásul ! (Folytatása köy.)