Esztergom és Vidéke, 1886

1886-04-15 / 30.szám

megbízásának legnagyobb részt megfelelt. A nagy kaszárnya terveinek elkészítésével egy katonai műszaki közeg lévén megbízva, annak értesítése szerint a tervek rövid időn beérkezendnek. A visnyei-féle részlet rendezését Maiina Lajos képviselő úr által közbevetett fellebbezés akadályozza. A főkáptalan vámmentesége tárgyágyában a jogügyi bizottság hozzáadó javaslatának beadására megsürgetendő. Vagvonbukott Meszes János tartozázásaira vonatkozólag 171;1252 A 883. számú határozatra való hivatkozással a pénzügyi bizottság megsürgetendő. A városi alapítványok rendeltetése és természeteiknek kipuhatolása tekintetében történendő adatgyűjtéssel főügyész úr bízatott meg, az arra kitűzött záros határidő azonban még lenem járt. A kesztölezi útvonalnak megyei uttá leendő minősítése tárgyában 17 885. számú határozat végrehajtása tárgyában a kiküldött bizottság megsürgetendő. A felszaporodott árvatári kamatok behajtása tárgyában adandó részletek kimutatása felterjesztésére kitűzött határidő meghosszabitása iránt felterjesztés tétetett a tanács részéről ; megnyugtatásul azonban már is jelezhető, hogy a pénztári kimutatás szerint megállapított hátralékos összeg egy tekintélyes része a Meszes csődben található, mig a másik rész a követelésekben fekszik, melyek a pénzintézetekben lévén elhelyezve, csak is az év végén tőkésített kamatok kimutatásaiból részletezhetők. A kir. járásbíróságnak átengedendő helyiség ügyben f. é. jan. 22-ón a tek. közgyűlés érdemileg határoztatott és a tanácstól a kir. járásbíróság megkerestetett az iránt, hogy kebeléből a feltótelek megállapítása végett egy hivatalos közeget küldjön ki. A városi erdőmester eljárására vonatkozólag az üzem tervek még 1884. évben a kormányhoz felterjesztettek, hogy ott mily elbánásban részesültek, arról a tanácsnak tudomása nincs, — egyébiránt miután a volt helytartótanács által jóváhagyott vágás felosztásnak az újonnan kidolgozott üzemtervvel összhangzásban kell lenni, azon megnyugvásban van a város tanácsa, hogy az esetben, ha a fordák határai meg sértettek volna, a m. kir. állami erdő- j felügyelő a tapasztalt helytelenségek ellen a kellő lépésekét megtette volna. Ez azonban a nagyközönség megnyugtatása czéljából ne akadályozza meg azon intézkedést, hogy 883. évi 310 sz. határozat érvényesíttessék. A kis sátorkői legelőterület, minthogy a m. évben működött határleiró bizottság eljárása, nemkülönben a legelső felmérés munkálataiban annak határvonalai tüzetesen kijelöltettek ós határdombokkal is elláttattak, már most megállapítandó czéljainak minden akadály nélkül kijelölhető, de miután a viszonyok és a képviselő testület egyéneiben is sok változás állott be, annak kihasznositása iránt adandó véleményes jelentés, nemkülönben felmérésre vonatkozó elkülönítés czéljából egy uj bizottság kinevezése javasoltatik. A szentjánosi folyó szabályozást illetőleg annak délkeleti vonala két év előtt kitisztittatott, azonban délnyugati vonala annyira beiszapoltatott, hogy a medernek ki mélyítése helyett, a szakértői vélemények inkább a híd ivezetének felemelését ajánlják, midőn azonban ennek munkálata a megbízatáshoz képest czélba vétetett, a megyei törvényhatóság a dorogi utat megyei útvonallá minősítette és ezzel a szabályozás foganatát meg akadályozta. Az uj kaszárnya telkeinek átíratása tárgyában az ügyész jelentés tételre utasítandó. Ezen tanácsi előterjesztésből kétségtelen, hogy a hátrálékkép felsorolt ügydarabok közül csakis 9 drb. van elintézetlenül, amely 9 ügy darab részint bonyolódott természeténél, részint pedig időt igénylő terjedelménél fogva végelintézésben nem részesülhetett, azonban az kétségtelenül már is megállapítható, hogy a múltból ezen tanács hibáján kivül álló hátralékos ügyek tekintélyes része feldolgoztatott vagy pedig tárgyalás alatt áll. A scontró bizottság eljárását illetőleg a város tanácsa azon nézetben van hogy hatáskörén túllépett, amint annak kilépett tagjai azt hangsúlyozták is. Az ellenőrző bizottság működési köre mint ez a törvényhatóságnál is látható odáig terjed, hogy meggyőződést szerez magának a kiosztott ügyek elintézéséről a hátralékokat jegyzékbe veszi és javaslatot terjeszt a feldolgozásra elégséges záros határidők kiszabására nézve, azonban hogy egyes tisztviselők iránt bizalmatlansági szavazatok czéloztassanak, hogy a személyes rokon és ellenszenv nyilvánulásainak, a jelentésben kifejezések adassanak, arra nézve hatásköre nem terjedhet ki és ezektől tartózkodni annálinkább is szükséges, mert az ily viszonyok között fogalmazott jelentések a tárgyilagosság hideg komolyságát soha sem tarthatják meg jellegükön. De azon eljárása a scontró bizottság elnökének, hogy a bizottság tagjainak tudta és beleegyezése nélkül az ő általa fogalmazott jegyzőkönyvet, mielőtt még az hivatalos jelleget nyert volna, a helyi sajtóban közzé tette, és czélzatosságával a nem védekezhető tisztikarnak reputátiójában ártani igyekezett sőt ezelőtt soha nem hallott állást foglalt el, s ugyanazon fogalmazványt a megyei törvényhatósághoz és egyidejűleg a magas kormányhoz is benyujtá és ezzel a feljelentő szerep eljátszására vállalkozott, oly hivatalos tulkapást tanúsított, melyet sem az ellenőrző bizottság tagjai, sem a t. képviselő testület nem helyeselhet. (Vége.) GAZDASÁGI LEVÉL. (Néhány szó a gyümölcBtenyésztés érdekében. A polg. Olvasókör számára irta : Perger Lajos.) IV. Németországban a gyümölcsös kertek nagy területet foglalnak el s mégis daczára e szakmában tett óriási haladásnak, évenként tizenegy millió márka értékű gyümölcscsel visznek többet be, mint ki. Azonban a gyümölcstenyésztést csak nemesebb fajok tenyésztése által lehet jövedelmezővé tenni. — Esztergomnak egész vidékén kevés gyümölcs terem s annak is nagy része, csak olyan ajándékba való^' Nem akarom ezzel azt mondani, hogy ajándékba csak silányat kell küldeni; hanem csupán azon ismert adoma jutott eszembe, midőn az ajándékkal küldött fiu maga megmondta, hogy az almát csak azért hozta, mert külömben a sertéseknek adták volna. A nyáron érő gyümölcs, hu hamarjában el nem fogy, megromlik, s másra nem is, csak a sertéseknek lesz való. Még a népdal is a borízű almáról énekel, nem arról az édesnek mondott, valójában pedig Ízetlen, hitvány yümölcsről, melynek fája helyén az értékesebb nemes gyümölcs is megteremne. A közönségesen ismert nyári édes alma s a télen ér ő, gyengén savanykás, fűszeres alma között olyan különbség van körülbelül, mint a czukros viz és a neszmélyi bor között. Ahox pedig nem nagy borismeret kell, hogy e kettő között a külömbséget megismerjük. Az ételek elkészítéséhez sok mindenféle fűszert szoktak használni, s csak a fűszerrel kellőképen ellátott ételt Ítéljük jónak ; úgy a gyümölcsnek sem érhetjük be gyenge édességével, hanem azon kell lennünk, hogy ha már gyümölcsöt termelünk, akkor lehetőleg kellemes izüeket tenyészszünk. Villási Pál ki terjedelmes munkát irt a gyümölcstenyésztésről, azt mondja, hogy Magyarországban a talaj különösen kedvező a gyümölcs tenyésztésére, sokkal kedvezőbb, mint Németországban, ahol pedig a gyümölcstenyésztés ángyon el van terjedve. A gyümölcsfajták annyira különfélék, hogy megmondani, — melyik vidéknek, égaljnak milyen gyümölcs faj ajánlható, nehéz; de annyit általánosságban még is lehet mondani, hogy a finom gyümölcs diszlésónek a borklima felel meg, vagyis ahol a szőllő megterem, ott a nemes fajú gyümölcsök is megteremnek. Általán véve a cseresznye a magasban, az alma a hegyek közepe táján, a dió a hegyek tövében szokott jobban diszleni, mig a körte és szilva jobban kedveli a lapályt. A szilva különösen kedveli a vizek közelségét, de a túlságos nedvesség ártalmas neki. (Folytatása köv.) SZÍNHÁZI SZEMLE. (19. Két pisztoly.) Szigligeti régi romantikus színműve vasárnap az arénában nem vonzott össz( nagy közönséget. A karzat nagyokai borzadt Sobri (Bogyó Alajos) zsiváuj tempóin s egészségesen kaczagott Do bocsányi Huglijának. A darab végé egy kortina huzó fiu jelentette ki, .mir« az elégedetlen és telhetetlen karzat közönség lázadás nélkül szétoszlott. (20. A Sabinnök elrablása.) H Kedden megint jutalomjáték kisér tett a szinlapou, biztosra lehetett te hát venni a kongóházat. A jóizű bo hózaton a kis közönség különben na gyokat nevetett s Aranyossit, Retteg Fridolin szerepében több izben érdem* szerint megtapsolta. I * vidáman integetett társa felé s csak úgy ragyogott az arcza a jó kedvtől, miközben lábai majdnem tánezot apróztak. — Honnan, nova pajtás? — kérdezte a másik tőle. — Talán bizony direktorrá lettél kinevezve, hogy ily magas kedvedben vagy ? Dehogy is brúderkám, annak nem örülnék ennyire'. Hanem képzeld, Satzlauernál voltam s a legjobb játékost háromszor megvertem a »Festungspiel»-ben Mindannyiszor dicsőségesen bevettem a várat. S ezután részletesen magyarázgatni kezdte, hogyan folytak le a diadalmas hadviselés módozatai, melyeket azonban már meg nem jegyezhettem magamnak, miután újabb hölgy alak közeledett a viziváros felől s én természetesen arra fordítottam figyelmemet. E hölgyet a városban nagyon szépnek tartják. Hófehér arczára csakugyan mintha csak rája volna lehelve az a végtelenül finom, rózsás pir s szőke hajfürtjei csinos kövér arezocskát koszorúznak meg. Mindenesetre szép nő, de nagyon hideg szépség. Vaskos könyvet tartott kezében, hihetőleg valami regény volt, melyet talán a kölcsönkönyvtárból vett ki. Fogadni mernék, hogy valami Ponson-féle munka vagy a hírhedt »Regénycsarn ok« egy évfolyama. A mar leányok csak ilyeneken kapnak. De már erre megráztam fejemet. — Ugyan, ugyan — Mungó barátom, már hogyan mondhat ilyen igazságtalanságot? Úgy látszik, az a méltatlanság mely legutóbb érte, szörnyű pesszimistává tette. Látja uram, éppen a napokban beszéltem egy kedves hölgygyei, aki Kemény Zsigmond regényeit, Shakspere és Moliére színműveit olvassa. Halálos vétek szépeink felől ily kárhoztató Ítéletet általánosságban kimondani. — Jó, jó, — mormogta Mungó — csak védelmezze Őket. Bizonyosan meg van vesztegetve áltatok. En nem vitatkozom e théma felett. Ugy is egy ujabb jelenetben gyönyörködhetünk. Peczkes tartású deákgyerek sasiroz előttünk hatalmas csokorra kötött nyakkendővel, ibolyával gomblyukában, vajszin glac,e keztyűkbe bujtatott fezeivel erősen gesztikulálva egy miniatűr dáma oldalán. A kis hölgy kecsesen szedi lábacskáit, ajkait blazírt mosolyra pittyeszti s unottságot negélyező arczkifejezéssel vizsgálgatja entouscasja horgas foggantyúját. — Brr, milyen meleg van ma, tisztelt nagysád — szellemeskedik a kis gavallér. —- Tegnap meg nagy sár volt, nemde Beregi ? — válaszol a hölgy szenvelgő orrhangon. Szünet. — Ma kitűnően feleltem a latinból, tisztelt nagysád! — Úgy, Beregi ? — De a Lütyke Misi semmit sem tudott, tisztelt nagysád, bizonyosan megbukik az év végén — szóll most a gavallér kárörvendő mosolylyal. Bizonyosan vetélytársáról volt a szó. Eközben a dicső kis pár tova tűnt a piaezon. Eltűnésük után sokáig senki sem mutatkozott kirakatom közelében, hacsak az Evi szobacziezust nem számítom aki egy tálezán süteményeket vitt a czukrázdából hazafelé s útközben ujjacskáját több izben szájához emelte, hogy szakértőleg megállapítsa magában, vájjon baraczk vagy eperizzel van-e megtöltve a habos rétes. E napon az esti korzó is nagyon kevéssé volt látogatva. Még a rendes jelenségek közül is többen elmaradtak Pedig hát az-az esti szürkület nagyon alkalmas lehet a sétálgatásra. Az az andalító félhomály, üde, éltető esti levegő, zsongó, balzsamos szellő oly kéjes hangulatba ringathatja az embert! Csodálom, hogy többen nem használják fel ezt az élvezetes időt egy kis testmozgás végzésére. No deazézt, hogy néptelen volt az esti korzó, legkevésbé sem volt részemre unalmas. Mert őt láttam, uram, őt! Úgy hét óra tájban egyszerre csak kardcsörgés ütötte meg füleimet s midőn a zaj irányában tekintettem, észrevettem, hogy hölgyekből és férfiakból álló nagyobb társaság közelediX a piaczról felém élénk társalgásba merülve. Érdekes themájuk lehetett a beszélgetésre, mert minduntalan » szerelem « » boldogsága » örökkétféle jelentőségteljes kifejezések ütötték meg füleimet. Sokat nem vettem ki társalgásukból, no de nem is csnda, hisz ő is közöttük volt s igy természetesen mást nem láttam, nem hallottam csak öt. Fekete ruhát viselt, kék szallagcsokrot nyakán s karcsú termetén világos fahéjszinű felöltőt. Szive fölé egy kis ibolya-bokréta volt tűzve. Boldog virágok, mennyire irigyelni tudtam őket! Kalapján szépen csillogott a fényes gyöngydisz, de ah, mi volt ez szemeinek csábos ragyogásához képest! Piczi ajkai mosolyogtak s midőn befordul a sarkon, reám tekintett. Igen, igen; nei volt képzelődés, valóban reám tekintett Ez a kedves, igéző, mélyreható tekinte még most is előttem lebeg. Nem is fogói egész életemben sohasem elfeledni. E te kintet emléke az egyetlen fénypont szá müzetésem setét éjjelében s még most i egészen felvidulok, ha felidézem azt em lékezetemben. Egyetlen vigaszom e röpk szempillantás s ama gondolat, hogy bá jelenleg nem is láthatom őt, de Öt-hat lé péssel közelebb lakom hozzája, mint mikc a kirakatban voltam. Most Mungó elhallgatott, kezére hajtőt! fejét s könyekben tört ki. — Oh, vájjon gondol-e ő is néha-nél reám! — suttogta elhaló hangon. Mély megilletődéssel szemléltem Mung barátom keserű szenvedését. De mikc láttam, hogy nagyon belemerül fájdalmai s részvétem kifejezése legfeljebb csak m vélné keserűségüket, ne mis kísérletté meg vigasztalását Felkelteni helyemről nesztelenül elhagytam a pinczehelyisége Hanem az ajtóból még egyszer visszat kintettem gyászos végzetű pajtásom össz görnyedt alakjára. I — Szegény Mungóm, Isten veled! suttogtam s komor hangulatban lépte az utcza járdájára, MUNKÁCSI KÁLMÁN.