Esztergom és Vidéke, 1886

1886-04-08 / 28.szám

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre . . 1 frt 50 kr. Egy «7ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGAN-HJRDETESEK megállapodás szerint legjutányo

sabban közöltetnek. NYILTTÉR sora fcO kr. VÁROSHÁZI ÜGYEK. Esztergom, ápril 6. I. város tanácsa az ellenőrző bizottság jelentését pontonként tárgyalás alá vévén, arra a következőket terjeszti elő : Az I. pont kizárólag a beérkezett ügydarabok számát összesitvén, arra vonatkozólag előterjeszteni valója a tanácsnak nincs. A II. pontra vonatkozólag a város tanácsa megbízta fő-és aljegyző urakat arra nézve, hogy a városi levéltár 3. osztályában még az absolut rendszerből fennmaradt értéktelen iratok eltávolíttassanak, és az ekkép megszabadított állványokon az 1872. évi árvás ügyiratok egész 1882. év végéig helyeztessenek el, azonban az 1883—84. és 1885. éviek, mint a melyekre igen gyakran szükség van, továbbra is a kiadóhivatalban tartassanak meg, miután az előiratás nagyojbb kényelemmel és kevesebb idővel eszközölhető ekkép mintha uindeu szükséges előiratért a referenseknek a levéltárba járniok kell. Nem látja egyébként szükségesnek t város tanácsa, hogy a telekkönyvi igyiratok a kir. járásbírósághoz áttéessenek, miután az esztergomi járás)iróság irattára amúgy is tultörnve létén, ezen átadás által a városi lakosság azon része, mely telekkönyvi jogigyleteire vonatkozó okmányokat óhajt negtekinteni, ettől elzáratnék legalább s azon időre, a mely idő alatt azok a járásbíróság irattárában szabályszerűen elhelyeztetnek. Egyébiránt a városi iktató és levéltárnoknak a kiadással szemben kifejtett védekezése, a fentebb vázolt viszonyok között nem helyeselhető, miután a közgyűlési 3

/

85

. számú határozatának érvényesítése a kiadó mulasztásán nem akadt fenn. A III. pontra vonatkozólag annak előrebocsátásával, hogy Polyák Vilmos kiadó fegyelmi hatósága által érzékenyen fenyíttetett, a mennyiben a városi nyugdíj alap javára 50 frt pénzbirságban marasztaltatott, mely összeg a letéti pénztárba már tényleg be is fizettetett, megjegyzi a város tanácsa, hogy az iroda és kiadó hivatal átvizsgáltatósága ellen akadálynem görditetett sőt ugy az irodai munkák, valamint a kiadomáuyozásnál is fenakadás nem volt a kiadó könyv pedig 1886óta pontosan vezettetik, és az egyes ügydarabok feldolgozásáról vezetett irodai munkakönyvek is daczára az ellenőrző bizottság elnöke által kifejezett »szüksegtelensegnek« — vezettetnek. A IV. pontnál a város tanácsa mindinkább azon meggyőződésre jut, hogy a polgármester mellé fogalmazásban jártas egyén alkalmazása elkerülnetlen, mert a polgármesternek a város ügyforgalmáról teljes áttekintéssel kell bírnia, a beadványok tartalmát tudnia, és az elintézések körül folytonos nyilvántartást vezetnie, ez pedig csak akkor érhető el, ha a közigazgatási és elnöki beadványokról ugv a nyilvántartás valamint a mutató pontosan kezeltetik, az azonban nem képzelhető, hogy egy személyben az iktatást, irattározást, mutatót, katonai nyilvántartást, adó-, és illetékügyi idegen megkereséseket a fokozott kívánságok szerint valaki teljesítve és még fogalmazványokkal is megbizassék, meg van győződve, a tanács, hogy Veid inger Antal munkásságában és szorgalmában senki sem kételkedik, de a korralhanyatló rugékonyság, másrészt az előadott munka halmaz egyedüli oka annak, hogy a beiktatott ügydarabok nincsenek mutatóba vezetve. A városnak munka erőket nevelni kell a maga számára, mit csakis ugy érhet el, ha az alsóbb rangú állásoknál tért nyit a bejuthatásra, és alkalmat ád a tehetségek kifejlesztésére. Ezen indokokból a város tanácsa egy polgármesteri fogalmazó állás rendszeresítését 450 frt évi illetménnyel hozza javaslatba. Az V. pontra vonatkozólag a város tanácsa csak örömmel veheti tudomásul azt, hogy a bizottság az aljegyző úr tevékenységi statistikáját oly pontosan állította össze, és annak teljes földolgozását felemiitette, azonban ugyanezt elvárhatta a főjegyző úrral szemben is, a kinek kiosztott ügyforgalmáról a statistikát már nem a tényeknek megfelelőleg állította egybe, mert a főjegyzőnek kiosztatott 1049 ügydarabon kívül kötelessége a közgyűlési tárgyakat is feldolgozni, a mi a mult évben 211 ügyszámot képezett, vezette ezenkívül decz. 1-ső napjáig az adókatasteri nyilvántartást, vezette az összes iparügyet, az 1884. évi 17 tczkben előirt iparos segéd és tanoncz anyakönyveket kiállította, a munkaadó és tauonczok szülei közt megkötött szerződéseket, munkakönyveket, és az iparlajstromokat vezette, ezen munkakörben begyült ügyszám meghaladja a 700 számot, ő reá bízatott ezeken felül a katasteri felmérésekhez szükséges minden előmunkálat megtétele, milyen a határbejárás ez alkalommal felmerült határvonalak, téves felmérések helyreigazításának munkálata és továbbá még az esztergomi választó kerület központi választmányának jegyzői teendői. Ily munkakörből nem a számok menynyiségéből határozandó meg egyes tisztviselő tevékenysége, hanem abból, mily fontosságú valamely tárgy és annak tanulmányára szükséges időt mily mértékben vesz egyes ügydarab igénybe, ha tehát összegeztetik szám szerint a főjegyzőre kiosztott ügydarabok száma, kétségtelen, hogy ő reá a katasteri nyilvántartás és ezzel járó birtokivek átigazitásán kivül 2000 ügydarab hátralék, a tevékenység rovására felhozható. A VII. pontban felhozott azon panasznak, hogy a házi árva és alapítványi pénztárak 1884. évi számadásai a bizottság jalentésének benyújtása idejében még nem voltak átvizsgálva, máielég tétetett, s habár kétségtelen hogy ezen számadások átvizsgálása kivéve az árva számadásokat, melyek már felsőbbi átvizsgáláson is átmentek, — nehézkesen halad, ami a számadások terjedelmében találja megfejtését ; mégis megjegyzés nélkül nem hagyhatja ezen városi tanács, azon téves felfogásból származó eljárást, mely a jelentés fogalmazásában észlelhető, hogy egyik és másik tisztviselőnek a magán Íz „EsztergomésVidóke" tárcája. (Elbeszélés.) Már két hétig viseltem a »bejegyzett« gyvédjelölti titulust, de két heti praxisom 3mmi másra ki nem terjedt, mint az ikitó hivatalok alapos ismeretére, nem léén egyéb foglalatosságom, mint atörmérek kérvényekkel, keresetekkel egyik biróígtól a másikig rohanni s ott azokat a ápaszemes iktatónak orra elé letenni, a dt különben bármely ostoba hordár alapizsgák s szigorlat nélkül is hasonló pon>ssággal s lelkiismeretességgel tudott jlna elvégezni. Kezdtem boszankodni az én »zöld fisílis« principálisomra, amért nem respekIja kellőkép indexem ama ékes »adnotata« : »polgari törvénykezési rendtartás, — cséretes szorgalom, kitűnő elömenet«. isz nem azért tettem szigorlatot, nem ;ért tanultam meg szórói-szóra a perrendrtást, s nem azért tudom a paragraphukat szám és lapszám szerint idézni, — )gy ily rengeteg tudomány mellett csak }rdári teendőkre érdemesítsenek! Türelmem napról-napra fogyott s annak etjét lelkemben mindinkább növekedő vágy tölte be — az első tárgyalás után. Mennyire is megörültem, mikor egy este főnököm igy szólt. — Amice, ma bálba megyek, holnap alszom. Végezze el helyettem a holnapi tárgyalást. (Oh, áldott »kaczczenjammer«, neked köszönhetem, gondolám, e szerencsét !) Tanulmányozza csak át az aktákat, s látni fogja, hogy a pert okvetlenül meg kell nyernünk. Mert feltéve, de meg nem engedve, ha a per végső stádiumában a holnapi szakértői szemle hátrányunkra ütne is ki, ez nem alterálja a dolgot, — akkor egyszerűen ugy aliegál, spektábilis, hogy a tisztes alperesi matróna két év alatt a körülményekhez képest vagy kihizott vagy kisoványodott a peres köpenyből; s igy újra részünkön az igazság! S most Isten Önnel, Amice, Isten önnel! Ki Írhatná le azt az örömet mely e szavak után lelkemet eltöltötte ? Hiszen oly régóta táplált óhajom megy teljesedésbe ! Otthon rögtön hozzáfogtam az aktalabyrinth 'tanulmányozásához s nagynehezen kisütöttem a per mibenlétét. Nem volt ugyan valami pikáns történet (pedig megvallom, nagyon szerettem volna) mégis nagy érdeklődéssel foglalkoztam az ügygyel. Fővárosi szabómester felperes beperelte Cs. Aranka fiatal özvegyet egy bársonyköpeny ára iránt, melyet alperesnő felperesnél két évvel ezelőtt megrendelt, de visszaküldött, okul adva, hogy az neki szűk. Ezen kifogás tagadása folytán a bíróság szakértői szemlét rendelt el annak megállapítására, vájjon a kérdéses köpeny tényleg szűk-e ? A tárgyalás előtti éjjelen izgalmas álmok gyötörtek, valóságos lázbam égtem. Az álomképek zűrzavarából minduntalan kitűnt egy csinos női alak, a mint kaczér tekintetével, csábító mozdulataival megvesztegetni törekszik. Nem tudtam ellenállani az ingernek. A tárgyaláson rossul allegáltam ; a meghizás argumentumát elhallgatván a pert elvesztettem. Aztán mikor a zöld fiskális szeme elé kerültem s referáltam a pervesztésről, ö pedig a világ legnagyobb szamarának deklarálva elkergetett, felébredtem. Oh, mily jól esett tapasztalnom, hogy mindez — csak álom volt! — Úrfi, urü, már félkilencz ; talán elfeledte, hogy tárgyalása van ? — zsémbeskedett a jó Marcsa néni, kedves szállásadóm. — Dehogy feledtem, dehogy. .. hisz mindig csak arra gondolok. No, de rögtön készen leszek. S siettem irgalmatlanul ; a reggelit máiéi nem költöttem, csak rohantam lóhalálában a bírósághoz. Mikor a tárgyalási terembe léptem, a jegyzőn kivül még senki sem volt jelen. En is szerényen húztam meg magam egy kuczkóban. Később bejött a biró hosszú szakállával, kopasz fejével s mikor kérdezte, ki s mijáratban vagyok, alig tudtam neki nevemet megmondani, — annyira gyötört a lámpaláz. Azután lassan-lassan megnépesült • a kis szoba; eleinte egy-egy ismerős fiskális vagy kereskedő, később csinos fiatal nő lépett be. Oh, mekkorát dobbant a szivem, mikor megpillantottam kedves, széltől kipirositott arczát! Ilyen forma volt az én álomképem is! Jaj, ha az az álom megvalósulna ! Nem mertem tovább fekete szemeibe nézni.. . féltem azok álmombeli csábító tüzétől. De végre is leküzdtem gyengeségemet és megszólítottam őt. — Özvegy Cs. Aranka úrnőhöz van szerencsém? —

1 Nem uram, nincs szerencsém még asszonynak, annál kevésbé van szerencsém özvegynek lenni, — volt a meg semmisítő válasz, miközben az ajkáról ellebbent kaczér gunykaczaj az összes jelenlevők figyelmét magára vonta. Alig tudtam néhány bocsánatkérő szót hebegni, annyira zavarban voltam, plane mikor hallottam egy fiskális szomszédjához halk hangon intézett megjegyzését »Szegény balek; biztosan az első tárgyalása, azért ilyen zavart«.