Esztergom és Vidéke, 1886

1886-04-04 / 27.szám

készítői. V

2 Köbölkuttól, melynek filiálja. Van kis kath. temploma, föld és szőlőmivelésből élnek. Valaha a nemes Pongrácz család jószága volt, azonban végrehajtás utján a Genuiaké (azon időbeli pénztőzsérek) lett. Vályi is tót falunak irja, földesurai többen, lakosai kath. Határa jó, legelője alkalmas, vagyonai különfélék, piacza Esztergom. Jelenlegi lakosai magyarok és kath. Koller Antal ur szép lakházával és gazdaságával. (Folyt, köv.) NÉMETH VICTOR. TÜZOLTO-EGYESÜLETÜNK. (Niedermann József titkári jelentése.) II. Itt folyik le a város egész hosszáben a Kisduna vize és mi még sem tudtunk elégséges mennyiségű vizet beszerezni, mert ha volt is vizszállitó lajt, azonban a lejárók eliszaposodása rendesen azc eredményezte, hogy a megtöltött lajt ott rekedt a Duna szélén, szerencse volt ha az ember és ló kieviczkélhetetett belőle. Ez az állapot többé fel nem merülhet, mert a gőzszivattyú nemcsak hogy nagy mennyiségű vizet képes a Duna mélyéből kiemelni, hanem a város legtávolibb részére oda is szállítani, a mit fényesen igazol a mult évi november 18-án meg\arto!t próba s a jelen volt szakférfiak egyhangú elismerése. A most mondottakból tehát meggyőződne ik a tisztelt közgyűlés, miszerint a gőzszivattyú beszerzésének egyik legfőbb indoka az volt, hogy az egyesület életére oly zsibbasztólag ha ó viz — kérdés egyszer és mindenkorra megoldást nyerjen. A mi a gőzszivattyu beszerzésére második indokul szolgált, az a következő volt. Ha bárki is figyelemmel kisérte a tűzvésznél szükséges erőket, úgy arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy a fecskendők működésbe hozatalára sohasem volt elégséges segélyző kéz. Részint az egyesület iránt nyilványuló ellenszenv, másrészt azon körülmény hogy a fecskendők nagy emberi erőt kivannak s a segélytnyújjókat csakhamar kifárasztják azt eredményezték,hogy ép akkor a midőn a fecskendőnek működése a legki vánatosabb lett volna emberi kéz hiányában megakadt. Tisztelt közgyűlés ! Nem óhajtjuk fárasztani mindazon indokok felsorolásával, melyek a gőz fecskendő beszerzését elkerülhetetlenné tették, hiszen azon nemes és emberbaráti czél melyet élénkbe tűzi ütik elég indok arra miszerint mindazt megtegyük a mely mik felebarátunk életének és vagyonának megmentésére szükségesek. A gőzfecskendő és pedig a főparancsnok úr áldozatkészsége a polgárok iránt érzett kötelezettségéből kifolyólag beszerez eteti, ily áldozatkészséggel szemben az egyesület igazgaV» vár lasztmánya pedig határozati lag kimondotta, hogy a gőz fecskendő árának kielégítése czéljából az egyesület költségvetésébon felvett évi szükségletek levonása után fenmaradó fölösleg a vételár törlesztésére fordittassék. Azon reményben hogy ezen intézkedésünket jóváhagyja, a tisztelt közgyűlés egész készséggel hozzájárni ahhoz is, hogy a lefolyt évben a számodás igazolása szerint feiimaradt 225 ft a vételár törlesztésére fordittassék. Az igazgató választmány gondoskodását kiterjesztette arra is, hogy a működő csapa kellőleg begyakoroltassék e végből hozzájárult ahhoz miszerint a Saskaszárnya kertjében egy mászóház állittassék, hogy ezen intézkedés mily eredményt idézett elő elégségesnek tartjuk csupán reá mutatni ugyancsak a november 18-án megtartott gyakorlatra, a hol a működő fényesen beigazolta miszerint a szerencsétlenség pillanatában , képes is lesz felada ának megfelelni. És a midőn ezt felemlifjük, lehetetlen a főparancsnok úr iránti elismerésünknek kifejezés'' nem adni, a mennyiben a mászóház költségei sajátjábU előlegezne. (Folytatása köv.) <T\ZDASA<TI lkvkl. (Néhány s/.ó a gyümölcstenyésztés érdekében. A \>'dg. Olvasókör számira irta : Perger Lajos.) III. Jól tudom, hogy némelyek talán azt gondolják magukban, hogy ha sok lenne a gyümölcs, nem találkoznék reá vevő ? Ebben nagyon tévednek. Kevés gyümölcscsel sem kereskedést, sem gyümölcsiparu kezdeni nem lehet; mert a gyáros vagy kereskedő csak azon helyeket keresi föl, ahol állandóan talál gyümölcsöt. Szolgáljon e tekintetben például Kecskemét városa, hol évenként több gyümölcs terem, mint az országban bárhol, s még sem panaszkodnak azok a termésnek rosz kelendősége miatt, sőt ellenkezőleg Szeged, Hódmezővásárhely, Nagy-Kőrös inkább viszik gyümölcstermésüket Kecskemétre, mint Budapestre. Kecskemét városa pedig éppen nem veszi rosz néven piacának elözönlése! gyümölcscsel, hanem azt inkább- előmozdítja, hogy állandóan magához köthesse a külföldi kereskedőket, kik ott nagy mennyiségben találnak gyümölcsöt. — Kecskemétnek gyümölcstermelését az emelte nagygyá, hogy annak termelői nem sajnálták a költséget és fáradságo" összeköttetést szerezni a külfölddel s most megelégedéssel élvezik ebbeli fáradozásaik eredményét. Most már elmondhatjuk a gazdáknak : Hire-i város az alföldön Kecskemét, A'<i gazda oman hozzon esjmotét. Ahol a gyümölcs nagyban terem, ott jöhet létre a gyümölcs-ipar. Magyarország felső megyéibon e század elején, a gyümölcstermelés nagyban virágzott úgy hogy ri ka jobbágy tolok volt, amelynek kertje s ebben aszaló nem lett volna. Aszalt gyümölcs főzve nemcsak rendes tápláléka volt a köznépnek, nemcsak íit, iskolás gyermekek zsebei vol ak tele száraz gyümölcscsel, hanem élénk kereskedést űztek vele az alföldre. Ma nap is eladják a felső vidéki lakosok még a leghitványabb gyümölcsöt is, aszalva pedig jó pénzen. A gyümölcsaszalást már oly tökélyre vitték Németországban, hogy a gyümölcs egészen megtartja eredeti izét, zamatját, csak nyers állapotban levő nedvességét veszíti el. Csehországban Sobositz vidékén, még gyümölcsbefőttet készítő gyár is van. (Folytatása köv.) SZÍNHÁZI SZEMLE. (12. Az utolsó zsidó.) Debocsányi jutalmára szerdán este egy érzelgős históriát adtak elő, mely különféle tableauxkban igyekezett jellemezni a különböző korszakok hangulatát. 1847, 1849, 1866, 1886, és ! 1889 években játszik a darab. A karzat ' több szenvedélyes lutrizója végtelenül I sajnálta, hogy az öt évszámot nem rakhatja be. Dobocsányi Schmüle Pinkeleszben elég mulatságos és sokoldalú alakot mutatott be, kupiéi meglehetős tetszésben részesültek. Aranyosi Dávidban veter.inl.odoti. Andrássy pedig Arnoldban nyújtott ném élvezetet. Közönség elég szép számban. (13. Tót leány.) Péntek és Pestieknél tizenharmadil előadás. A Ring színház szörnyű pusztulására való visszaemlékezései ilyet ominózus napon fel szoktak újulni különösen azok előtt, a kik a színház nen látogatását mindenféle ügyes ürüggyel szeretik motiválni. Hanem hát azért jött Sólymosi Elek épen erre a na;>ra, hogy telt házat csináljon s azért hozta el szép feleségét, hogy kedves műélvezetet nyújtson az esztergomiaknak. Sólymosi Elekné Hankában lépett mint színésznő legelőször az esztergomi közönség elé. Kedves alak, közvetlen melegség, finom érzelmes hang és öntudatos alakítás került általa és vele szinre. Sólymosiné nem színésznő hivatalból, de esakugyau az hivatásból. Az esztergomi közönség igen rokonszenvesen fogadta. Sólymosiué diadala annyival teljesebb, mert egyszerre s előszörre hódított. Több dalát hosszasan és lelkesen megtapsolták. Sólymosi Elek Misóját már ismeri az esztergomi közönség. Ismeri pedig résíint a népszínházi)!, részint hazairól s mindamellett szívesen megnézte ismételten is. Sólymosi a tót legényt annyi humorral, s olyan természetesen mulatta be ez alkalommal is, hogy folytonos derültséifbju tartotta a házat többször viharos kitapsoltatásban részesült. Tegnap az Árendás Zsidó ment Sólymosival a czimszerepben és Sólymosinéval Bettiben. Ma Csepreghy Ferencz sikerült átdolgozásában Lumpáczius Vagabuudus. Kedden Sólymosiék jutal omjátékára a jóízű Veteránok kerülnek szinre. Van szerencsénk e helyütt is felhívni az élvezetes ós vidám estékre szép közö ns é gü n k figye lm é t. HÍREK. — Herczegprimásunk néhány nap óta gyöngélkedik; örömmel vettük azonban a hírt, ho y állapota már majdnem teljesen jóra fordult. — Majláth Béla, a nemzeti múzeum könyvtárának és levéltárának nagy tu dományú őre járt a napokban váró" suukban, hogy Budavára kétszázado felszabadulási ünnepéhez történeti ereks Mungó szörnyű méltatlankodással rázta eg gyapjas fejét. — Uram, az ön vádja merőben alaptan — szóllott — sőt én nagyon is megálogatom beszédem tárgyát. Mert bizony egyébbröl is szóllhattam volná. Mit mondana ahhoz, ha mindent elbeszélnék amit látok ? Mert bizony a bolond Julis, vak Marcsa, meg egy egész sereg mosdatlan szép napszámos is megfordult előttem. S én hallgattam róluk. Külömben vigasztalódjék. Tizenegy az óra s ilyenkor kezdődik az esztergomi elite-közönség tavaszi korzója. Mindjárt érdekesebb alakokkal lesz dolgunk. Elmondom önnek, kik tűntek fel ma nekem a sok járókelő között. Tehát először is egy kedves menyasszonyt láttam. Komoly, halvány arczczal haladt el mellettem, szelid jiyájas inosolylyal ajkai körül, míg szemei mélázva nyugodtak az ég ivezetén. Mosolygó derű sugárzott egész lényéről, de bár minduntalan boldogan pillantott a kis arany karika gyűrűre, amely nem rég került fehér kezére, sajátságos mélabú öntötte el karcsú alakját. Szép volt, nagyon szép, mondhatom, hanem azt nem értem, miért volt olyan haíavány ? Legalább véleményem szerint a boldog menyasszonynak viruló pirosnak kellene lennie. Hangosan elnevettem magamat, úgy hogy Mungó sértődötten vetette reám széles szemfehérét. — Rosszul gondolja barátom — szóllaltam hozzája — Mert én inkább úgy vélelekedem, hogy csakis a közömbös érzelmű a,

ivasszonyok szoktak oirosak lenni. A j boldogtalan menyasszonyok halaványak, ! mert szenvednek s a boldogokat éppen j boldogságuk teszi ilyenekké. A vágy, az epedés, hogy a menyország kapujából ahol I vannak, magába a menyországba jussanak, j elrabolja a rózsákat arczukról. Elhiszi baj rátom V Mungó cynikus mosolylyal biezczentett ! fejével, amin azonban éppen nem csodálI koztam tudva azt, hogy az ő honában a I halványság és a pír két ismeretlen jelenség. Azután tovább folytatta csevegését. — A halvány menyasszonyon kivül erre járt Esztergom legszebb leánya is. Ön is bizonyosan ismeri uram ! Ő városunk szépeinek királynője. Olyan karcsú júnói termet mint az övé, nincs több közöttük. 8 az a szabályos hófehér márványarcz, tágra nyilt szenük, remek idomú hattyúnyak az antik szobrokhoz teszi őt hasonlóvá. Csak szép ajkainak pirossága, hullámzó keble s a selyem szőke fürtök fején árulják el benne az életet. Higyje meg uram, ő hódítóan, észbontóan szép ! Láttam azután egy szép barna leányt Olyan ábrándos bogárszemek, milyenek az övéi, ugyancsak ritkák feketében. K bennök sajátságos báj, titkos erő lakik, mely egyszerre magához von és távoltart magától Pélczeg termete, nyugodt testtartása komoly méltósággal ruházza őt fel. Aczélfekete haja szépen kiemeli erőteljes vonású arczát. Most Mungó egyszerre elhallgatott s szörnyű zavarba jött. Még feketébbé vált arcza ami nála bizonyosan elpirulást jelentett. — Nos tovább! kedves barátom — biztattam őt — hát most miért hallgatott el egyszerre ? Nagyon érdekesek fotográfiái, folytassa kérem ! Felszólításomra néger barátom suttogva folytatta szavait: — Ott jön, látja uram, ott jön ! U, aki nekem legkedvesebb, — az egyetlen, aki sebesebb hullámzásba hozza véremet s gyorsabb dobogásba szivemet. Csak nézze, nézze uram, hisz úgy sem lehet eléggé betelni látásával. Mondja kérem, látott-e valaha szebb idomú, parányibb szájat az övénél? Nem olyan-e az, mint két összehajtott rózsaszirom ? Oh, uram, ha én e rózsáknak lepkéje lehetnék ! Finom arczbőre ugyebár olyan, mint az őszi baraczk bőre, halvány, gyengéd rózsás pírral belehelve, üde bársonyos. S selymes gesztenyeszin haja mint valami korona kereti körül kedves fejecskéjét, mig a nyájas fényű világos szemek mily kedvesen csillognak hosszú pilláinak rojtozata alatt! Uram, uram, nézze bámulja őt! Követtem Mungó barátom kezének irányát s mondhatom, hogy osztoztam Ízlésében. De csakhamar visszafordultam hozzája, mert a jó néger szörnyű extassiban volt. En pedig attól tartottam, hogy még utóbb j j is kitalálja törni a kirakat üvegét vagy I egy-két pezsgős palaczk fejét leüti. — Ha jól hallom delet harangoznak — j szóllottam. — Itt az idő, hogy hazatérjek. 1 Ajánlom magamat tisztelt Mungó ur ! NaI gyón örülök, hogy alkalmam nyilt önnel ! megismerkedhetni s mondhatom, kellemes I szórakozást szerzett nekem szellemes cse! ve

o-iW«ívai v 'VV.-Y* ÍM teszem maid tiszteletemet. Akkor majd ugy-e bár elmondja azt is, amit délutánonkint lát ? Mungó nem felelt kérdésemre, hiába vártam válaszára. Észre sem vette, hogy eltávozom. Az ő szemei még mindig a tova tünű szép hölgy kedves alakján nyugodtak*) (Vége.) MUNKÁCSI KALMAN. — Le v o y a ge de la delegation fran caise en Hongrie. Ezen czim alatt jelent meg a Gazette de Hongrie kiadásában Proth Mario a jeles franczia publicista a kiállítás alkalmával Budapestre érkezett franczia irók s művészek magyarországi utazásáról szóló cziksorozata, mely annak idejében a Gazette de Hongrieban megjelent. A csinosan kiállított kötet franczia és magyar szöveggel Trefort közoktatási miniszternek van ajáulva. E kötet, mely minden könyvkereskedésben 30 kiért kapható, tartalmazza egyszersmind Proth Mario a budapesti kiállításról irt czikkeit. A Gazette de Hongrie előfizetői a munkát ingyen kapják. *) Ámbár időközben t. Mungó barátom elhagyta az utczasarkot, azt hiszem, nem leend érdektelen, ha e ezikket emlékének szentelem.