Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 25. szám

Esztergom VII. évfolyam.

25. szám.

Szerda, 1885. márcziiis 25-én

r

Városi s megyei érdekeink I özüinye.

M eg.IKL-ENIIC heten kint kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

előfizetést’ ár

tí n„| |l o

e^ész évre fél évre . n«j/y ftilévre

Eiiyes szám ára 7 Irr.

fit —

[ r.o

lcrSZERKESZTÖSEG:

ßzENT- ßvNN A-UTCA 317.

Is.p S'/.i'l lain i l'ásy.ül illető l>'c"i7.leinMiiyi‘l

KIADÓHIVATAL:

SzÉCHENI-TÉF?

Itii M

i3k.

■n.% )'

Iiotií. rí liivalalos s ii nuigán Ilii<1 elésulr, a iiyiÜJc. oe S7,:i,iü IiOvi- Icmiióiivule, elüli/,ölési pénznl; és reclnnníiásolc iiil.ózemiük.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HlRIHCrráMK r| I\I AO ÁNIII KDKTÍíSKK

1 szótól 100 szihjí — fi t 70 kr.

J00—2<>0-ití J „ 50 „

200—noo-ijr . ‘2 „ 25 „

Itélyajídíj ‘!0 kr.

meiíállfl.poilás szeri n fi lehal.ő jul.iiuyusu 1 *liaii k<V/,öll etnek.

NYIl.TTIíU sora 20 kiHerczegprimásunk beszéde.

(a Szent-Jstván-társulat rnárcziusi 19-iki nagygyü- Jeséndk megnyitása alkalmából.)

Tisztelt nagygyűlés !

Szerencsésnek érzem magamat mindannyiszor, valahányszor a nagygyűlés alkalmából díszes kőinkben megjeleli ve, mindnyájukat üdvözítőnk szentsé- ges nevében üdvözölhetem. Ez alkalommal figyelmüket irodalmi működésünk mezején oly kérdésre kívántam felhívni, mely elől, bármily rémületes legyen is, kitérni alig lehet, értem a munkások kérdését., amely a inegé'lie- lésnek, nemzeti és társadalmi főn urna radbatásnak, minden műveltségnek, mindé n erkölcsi rendnek kérdése Európában

Hazánkban nem született, hanem közénk dobatott e kérdés, mert azokban is utánoztuk a külföldet, melyek ott e kérdóot szüleményezték. A vész, habár csak első mozgásban, itt is meg van ós fenyeget; de kedvezőbb helyzetünk, mert a betegség kezdetén ál Ilink, a meglevőnek gyógyítását, a fenyegető elein további fejlődésének megakadályozását, a kormányzók bölcsessége, a nemzet szeretető könnyűvé teheti.

Ne keltsen csodálkozást, hogy e kérdésről, habár csak legfőbb elemeiben, irányainak csak legvékonyabb vonásaiban én szólok. Ez a szegénység »ügye általában, ez az örök igazságnak, az erkölcsi törvénynek, tehát az evangéliumnak ügye az anyagiakban, ez a pártolás, a vezérlés ügye az iigyefo- gyottak szélesre nyúlt táborában, hogy a lelketlen vezérek alatt a kétségbeesés Őrjöngéseitől elkapatva, amit erőszakkal gyógyítani akarnak, teljesen gyógyíthatatlanná ne tegyék.

„Misoreor super turbam“, szánom e sereget, szólt üdvözítőnk, látván az éhező sokaságot. Mások érdekéről, mások javáról gondosnak lenni, ez amit a világ ma nehezen fog fel, minden lelkipásztor.

Mikor éu mint választott püspök az oltárhoz léptem, az engem felszentelő püspök az egyház nevében e kérdést intézte hozzám : akarsz-e szegények, az idegenek, az ügyefogyottak iránt szel id és irgalmas lenni ? feleltem : akarok.

Ily társadalmi kérdés megoldásánál felszólalni, közre működni engemet püspöki fogadalmam kötelez.

S/.eutséges atyánk Rómában a püspökök püspöke. G azoknak utódja, kik a protestáns Muller szerint az európai társadalmat megalkották, kik az anglikán Macaulay szerint Európában minden királyi ház bölcsőjénél vimsztot- lak és ki mintha Angolország főváro sát. mai ábrában szemlélte volna, írja a pápákról, hogy akkor is a társadalom mentői lesznek, mikor az ausztráliai vadonból kikerült idegen, London íőhidjának romjain merengeni fog. Ezon

hidat akartán pár hót előtt szétrobbantani — —

Szent atyánk védtelen elhngyatott- ságában a munkások — az iparosokat, i szóval a társadalom elhagyatottjait több jször már védelembe ajánlotta és hogy magukon kér. társulatokba sorakozva, a közrend megrázkódtatása nélkül segítsenek, többször buzdította, legújabban folyó évi február 17 én a böjti hitszónokokat fogadva, ezeket mondái : „Szemeim előtt lebegnek a siralmas, a szomorú társadalmi viszonyok, melyek az istentelen forradalmi tanokból fej lődve, nem csak az egyházat, de magát a társadalmat is végveszéllyel fo uyegotik. Az emberi bölcsesség nem talál orvosságot — az elhagyott ke- íresztény elvekre kell visszatérni; legyetek rajta, hogy erről az elméket 11|1 világosítsátok, meggyőződésre birjá- Itok.“ Ily értelemben nyilatkozott fejj- |ruár 23-án, mikor a fr.mczia iparosegyletek küldöttjeit fogadta.

A. nyomor, a nyomornak forrása, a nyomornak veszélyessége és orvossága a. Szent atya által megjelelve, éu a Szent atyának a tisztelt nagygyűlés tagjaival együtt engedelmes fia, a Szént atya rövid mondatát röviden taglalom.

Az egyház mint tökéletes társadalom szülte, ezred év folyamán át tervezte, a lázadó szenvedély, vagy a féktelen hatalmaskodás ellen védte a keresztény társadalmat ; a mai vész távoli eredete az, hogy a kér. hittől elszakadt tanok javaslatai szerint, a társadalom főelemeit: a házasságot, a

családot, az iskolát, a birtokot a. tekintélyt természetes isteni alapjaiból kiemelve, természetes őrétől elszakítva, az önérdek, a bir-, a. nyer-, s a k éj - vágy szenvedélyeinek á t s z o 1 g ál t a t tá k.

Államkormányozási rendszerek em- i bei nek a művei, azért változók ; a. társadalom, azaz : religio, család, birtok, tekintély, Istennek műve, azért mindig ugyanazok. Itt valamit lényegben szervezni, annyi mint rontani. Isten nélkül nincs religiói, nincs vallás, — vallás nélkül nincs család, nincs nevelés, család nélkül nincs birtok, nincs tekintély, birtok és tekintély nélkül I nincs társadalom, társadalom nélkül fölösleges az állam, mely éppen az Istentől alkotott, szervezett társadalmi rendnek megóvására küldetik.

A nyomor legközelebbi forrása ott rejlik, hogy a nyervágy korlátlan föl- jogosítása mellett az iparos, minden társulati kötelékből, mely egykoron óvadéka, támasza s vallásos vigasza, volt, kiszakítva, minden erkölcsi hivatástól megfosztva, pusztán mint szervezett erő, mint áruezikk tekintetett, mely Cobden «zerint a közpiaczra dob va, értékében annak számossága szerint emelkedik, vagy hanyatlik. Mondták : szabadsága megvédi őt ; kit védett meg a szabadság az éhlialáltői ? Megvédi iparostársaival kötött szövetség. Épen e szövetkezés a mai vész. 1

Ily helyzet, ily viszony önmagában nem keresztényi, nem igazságos, nem emberi, nem társadalmi.

Az emberi munka jutalmat követel, de az nem áru, mert az maga az em bor az ő családjával, az ő hivatásával az Istenhez ; ő erkölcsi személy, erkölcsi rend, erkölcsi méltóság ; az ő munkájára a társadalomnak szüksége van, de neki napibéren kívül még más figyelemre van joga mert a. nemzet jóléte nemcsak azt követeli, hogy az iparosnak mindennapi kenyere, hanem hogy erkölcsösen nevelt családja is legye"Az áruezikk elmélet ezt figyelmen kívül hág) ja és azért erkölcstelen.

A társadalmi egyes osztály elhanyagolásáról Cicero, mint állambölcsész megjegyezte : „Qui parti civiutn consul unt, partein autem nogligunt, rem- pessimam in civiLatéin inducunt : se- ditioiient atque discordiam“ („hogy akik a polgárok egyik osztályáról gondos kodnak, a másik osztályt elhanyagolják, a legnagyobb rosszat viszik be az államba, a lázadást és az egyenetlenséget.“)

Proudhonuak sok állításait lehet s kell is tagadni ; de mikor Írja : „ta gadni a tőke és a munka ellentétét, annyit, tesz, mint tagadni az okot, mely az ellentétet szülte, s ez : a társadalmi igazságtalanság“. (L. Capacité des classes' ouvriérs“) a helyzetek mellette tanúskodnak.

Egyes gyárosok lehetnek még érzékenyek munkásaiknak nyomora iránt; 'de a névtelen részvénytársulatok? — Ezek közt nem hiányoznak v.z érzéket- I lenek, előttük a munkás gépkorék, mely | ha felpattan, megindulás nélkül más- ! sál cserél telik fel,

E helyzettől Írja Masnii, hogy „a munkásnak nem már erényre, hanem hősies erényre van szüksége, hogy ne gyűlölje a társadalmat, melyben ilyesmi a jog védvo alatt történhetik,“ — Ily társadalomban, Írja Leroy - Beaulieu, csak embercsoport van egymás melleit, nem pedig erkölcsi ember ; ezek egymás iránt köblökben csak hidegséget, irigységet hordoznak, két táborra szakad fel tehát a társadalom, bár melyik tábor győzelme az egész társadalom roskadása — s milyen ros- kadás ! ? A szenvedélyek magas lángokban csapnak fel — a hadi szervezés a munkás-kezek millióinál befejezéshez közeledik, a vezért a vak eset, vagy merészség fogja megadni és a nép vándorlások siralmai — számum, ez égető szél, — cyclon, a forgószél szárnyain rohanó viztölcsór pusztulásai csak árnyképek — — nem akarok

nagyítani, mert a vad szenvedély rohamainak rombolásait előre kimérni nem lehet.

Tizenöt óv előtt még nyugodt in lehetett, tudományos felolvasásokat tartani a miinkáskérdósről, ma tenni kell és mosszelató bölcsességgel, mert kuruzslás csak mérgesíti a betegséget. A veszély jelenleg az, hogy a tnflnkás védtelennek hívén magát, vasfegyelem szigorával követi azt. aki neki védelmet igér, lenne bár ez legnagyobb csaló, körmönfont szédelgő. (Helyes.) A munkás sokat látott, sokat tanult; ő nagy iskolán esett át, mert ha szabad volt koronákat, országokat feldúlni, elfoglalni, s erre őt mint eszközt vezették : mi nem volna előtte szabad, amit végrehajthatni gondol ? Nescit plebs jejuna timere. — az éhező sokaság nem ismer félelmet, s az éhség- rósz tanácsadó „malesuada faules“, megmondta inár Vergil. A munkás tanult, megtanulta, hogy nincs jog, nincs igazság, csak melyet a többség teremt ; ő elhiszi, hogy ő a többség, övé lehet az államhatalom, s akkor majd teremt ő magának jogot, teremt igazságot s meg lesz a paradicsom a földön.

Küzdelem a fönlétért a haladás, a közgnzdngodás gyanánt dicsértetett, melyből majd kijut mindenkinek, s ép erről Írja Louis B'.anc „ha a küzdő felek egyenlőtlenek, a szabadság csak az elnyomás fegyvere.“ Néhánynak hirtelen gazdagodását százezernek elszegényedése kiséri ; ezeknél a nyomor pusztít; a gazdagnál, miként Molnári megjegyzi, a gazdagság elvesztette az állandóságot, — a dús asztalnál kezéből a kanál kiesik, „mert a gazdag sem bizonyos, hogy holnap hol sezik.“ A nemzelgazdászat általában a vallásos — erkölcsi alap hiányában beteg- — nagyon beteg — e viszonyok, amint | szent atyánk hirdeti, a keresztény hifiitől elpártolt, azért istentelen és for- rodalmi tanokból fejlődtek.

Hol van a gyógyszer ? j Az állami hatalom nem oldja meg o kérdést, mert a- munkások kérdése i magában vallásos, erkölcsi kérdés Az | egyház egymaga nem oldhatja meg,

! mert az erkölcsrontó helyezetek anyai (szavának hatását eltompitják. Egyes ország erre gyenge, mert a baj egyetemes - - rövid időszak nem elég, mert majdnem egy század tévedései szülték e rémületes kérdést.

Intés ez, hogy az Istennek művét rombolni büntetlenül nem lehet.

Anyagi erő nem segít. Muszkaország a példa. Engedmények, a vesztett előrelátás gondtalanságának szülöttjei, mit sem enyhítenek, mert Francziaország, a legnagyobb botog, már egészséges volna. Pénz nem segít, — Angolor- szág, ha igaz, a csaták győzelmeit pénzen vásárolhatja, de az ötszáz millió franknyi évi szegényadója csak egy csep viz a homokteugerben. Munkaszabadság nem javít, mert ép ez a nyomor szülője. Kormányzási ügyesség, vagy szigorú csendőrség, mit sem kér lel, mert Poroszországnak nyakán a veszély.

Méltán mondhatja a szent, atya „az emberi bölcsesség önmagában nem talál véd'et, nem talál orvosságot.“