Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 21. szám
Esztergom VII. évfolyam. 21. szám. Csütörtök, 1885. márczius 12-én Városi s megyei érdekeink I özlünye. MeG.1KI.ENIK heten kint kétszeri VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész érre ........................................ó fit Icrf él évre negvedév re 50 E(iyes szám ára 7 kr. SZERKESZTÖSEG: ZENT-y^NN A-UTCA 317. Iiorá * l,.p »zcllmni vészét illető kíizlemények I<iililend5k. KIADÓHIVATAL: |SzÉCHENI-TÉFI iotit a hivatalos s a magiíit liinletésok, a uyiliidl’oe szánt kőz- leiiiények, előfizetési pénzek és veelamáh.gok inlézeiniők. HIRDETÉS EK. HIVATALOS III IM>MTI<ISMI\ : 1 szótól 100 szóijr — fi t 7ő kr 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Ilélveg'líj -00 kr. ]\T A G A N ÍI11M) RT RS R K ni egál I apó il és szerint Ieliel.5 I égj utó li y esnMinn kíi'/.öl tét neki NYII/mÓU sorit 20 sr f Bátori Schulcz Bódog. „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket.“ Megdöbbenéssel Írjuk le hogy Bátori Bódog tábornok meghalt. Á szabadságharcz hőse kiszenvedott. De a kételkedés részvéte mindjárt bánatunkhoz szegődik s emelkedett lélekkel valljuk, hogy : — Bátori Bódog nem halhat meg soha ! Bátori halhatatlansága az Ő elmúlásával még fényesebben, még eszmény iebben fog világítani előttünk. A hazaszeretet könyvében van megírva az ő története, véres karddal vívta ki nevét s a dicsőség borostyáim vette körül homlokát. Ki volt akkor nagyobb? Nem tudunk mi erre még mostan se megfelelni. De azt tudjuk, hogy o a legnagyobbakhoz tartozott. Diadalokat aratott, dicsőséget vi vott ki és halhatatlanságot szerzett a honvéd zászlajának. És olyan nemesi előnovet kapott, melyet a vér bíborával, ágyuk beszélgetése és kardok meny kő csapásai között Írtak ott a csataniezőn, összetiport ellenség hullái fölött. Bátorinak: nevezte el a hősök kora. Most már ő is megpihen mindörökre. A honvédtemető egy szent emlékezetű sirdombbal gazdagul, melyet mindig kegyelettel fog körülvenni az utókor. Bátori Schulcz Bódog, az elaggott ember meghalt, de Bátori Schulcz Bódog, a hős, halhatatlan. Legyen áldott az ő nagy és feledhette» emléke közöttünk. A hazaszeretet örök világossága, fónyeskedjék emléke tisztelői között! Márcsms 15. 1843. (P. L.) Ez a nap annyira emlékezetes minden igazán emelkedetten gondolkozó Magyar előtt, hogy a lezajlott események felújítását fölöslegesnek látom, különben csaknem minden nemzet élet- története fel rótt hasonló jeleneteket, melyeket az idő és körülmény megszült; hazánk sem menekülhetett e szellemi áramlattól, melyben az ember szabad- jságérzete öntudatára ébredve jogát kö- ! vetelte. i Márczius 15-ike hazánkat egészen újjá teremtette, o nap a régi pártokat végképen ellörlé, a kikiáltott testvériség szent jelszava feledést Ígérve a múltnak, a haza minden gyermekét egyenlő állampolgárokká avatta fel. Ezen idő óta társadalmi életünk igen sok átalakuláson ment át. Sokan azt hiszik, hogy be van már fejezve az átalakulás nagy műve, ezek megelégedve az üj formák k ülsz inével, ügyeink további fejlődésével nőm törődnek. Mások nem tudják a múltat felejteni, az új viszonyok által részint megszokott jövedelmeikben, részint Ősi kiváltságaikban csorbítva, hallgatag bár, de bosz- szús érzelmekkel töltik elvonult óltü két. Ismét mások az átmenet nehéz per czeiben felmorillő események, forrongások és érdekkiizdelmok felett fejüket vesztve, elcsüggedve jaj veszélyeinek és sápadtan várják a haza végső por czeifc. Ezekkel szemben izgatnak a nyugtalanok és politikailag kiskorúak kik hazánkból, —- ezen példátlan tömkelegéből a nemzetiségi és politikai érdekzagyvaléknak — 24 óra alatt egy virágzó, nagy, minden osztályban megelé gedett, erős nagy memzetet akarnak teremteni. De csak nagy szavakkal. ! Hanem vannak hála a Gondviselés nek olyanok is elegen, kik ügyeinket tisztán felfogják, a nehézségeket méltányolva, azoktól el nem ijedve, el nem csiigedve — lehetetlenséget nem sürgetve, az elfoglalt térről egy lépést sein hátrálva, jelszóul tűzték ki, hogy „lassan járj tovább érsz“ Lelki szemeink elölt az a szent czél lebegjen, hogy megvalósítsuk egy halhatatlanunk jóslatát : „Magyarország nem volt, hanem lesz^ Városházi állapotok. III. 9) Az adóvégrehajtás menete, illetve az adóvégrehajtó tevékenysége a szükséges ellenőrzési nyilvántartás hiányában bizottságilag nem bírálható meg, minthogy azonban a város érdekében szükségesnek találta fik biztos meggyőződést szerezni a felől, valljon az adó- s il I etek végreli aj tások a végrehajtó úr minden idejét igénybe veszik-o, avagy nem ? mert ez utóbbi esetben a végrehajtó lír az ujabbi szervezési szabályrendelet 41. §. 3. pontja, második bekezdése értelmében a tanács által meghatározandó egyéb szaktisztviselő melletti segédkezésre is felhasználható. E végből az alulírott bizottság indítványozza, hogy a jövő év kezdetétől fogva az adóvégrehajtó eljárásáról te vékenységi napló vezettessék, a melybe minden nap a végzett végrehajtások bevezettessenek. E helyen a bizottság kiterjeszkedik arra is, hogy tudomása ízerint a yá rosi pénztár a város illető megintósi és behajtási illetéket és költségeket oly mennyiségben a mint azok igényelhetők leimének, — a felektől nem szedi, mi által a város |ö vedel méhen csorbát szenved. Az alulírott bizottság elnöke meggyőződést óhajtott volna szerezni a felől, hogy mennyi azon összeg, mely 1883. évben az adó és illeték végrehajtási költségekből a város pénztára javára esett ; hanem ezen igyekezete az által hiúsult meg, hogy az 1883. évi számadásban a végrehajtási költségek á városi pót adó után szedett késedelmi kamatokkal egy összegben lettek bevételezve, — minél fogva nem állapítható meg sem a késedelmi kamat, sem a végrehajtási költségből származó jövedelem mennyisége. 10) A városi közgyám űr hivatalát a bizottság elég rendben találta, amely körülmény a városi árvákat illetőleg megnyugtató lehet. 11) A városi kórház ügyét illetőleg kifogásolja az alulírott bizottság, hogy a kórház biztos ur a kin levő ápolási és gyógydij követelések behíjtását nem a kellő szorgalommal sürgeti, a mit leginkább azon körülmény is igazol, hogy a vizsgálatnak a városi pénztárban f. évi november 19-én történt meg- ejlése idején, inig a kórház pénztár kiadásai a napló összegezése szerint 5433 ftra rúgtak, addig a bevételek csupán 4748 frt 8 krra terjedvén, a városi pénztár által 684 ft 92 kr. túlfizetés tétetett. _ Ugyancsak a kórház ügyét illetőleg kifogásolja a bizottság, hogy a város illető ápolási és gyógydijak esedékes ség ük illetve az ápolt beteg által a kórház elhagyása avagy elhalálozás idején a városi pénztárba a kövotelés számbavétele végett be nőm jelentetnek és ott kinlevo követelés gyanánt nem könyvel telnek, továbbá hogy a kórházi számadások évről-évre hosszú időn át a be nem hajtott követelések mint cselekvő hátralékoknak kihagyásával záratnak le. Ily eljárás mellett beláthitlan azon összeg, amely több évtizedeken át a városi kórházra nézve veszendőbe mehetett, A jelzett czélözorűtlen gazdálkodás megszüntetése és illetve a kórház jövedelmei befolyásának biztosabb alapokra való fektetése czéljából javasolja az alulírott bizottság, hogy közgyűlési- * 1 1 Az „Essiergom ésVidóke^ társája. 'hc'peíí. (— Bánáti levél. —) Midőn a hajnalpir első sugarai hatol tak be ablakotnou, $ az álom rózsás karjaiból kiboutakozva körQitekintélc, egész eu idegen helyen találtam magainat. Kitekintve az ablakon, végtelen rónaság terül el előttem, csak egy-egy szélmalom lomba kerekein nyugszik meg szemem. Most eszmélek csak. Tizenöt órai vasúti utazás egészen más vidékre, az ország ellenkező szélére helyezett. A főváros fényével és nyomorával messze mögöttem maradt; s most itt vagyok a termékeny Bánát, földén. Elmerengek az ablakom előtt elterülő végtelen lapályon, s szemem a földszinén t feltűnő tüzes gömgön akad 'meg. Eleinte i nem tudom minek véljem ez ismeretlennek l gondolt tüneményt, de lassanként egészen a föld szine fölé emelkedik régi jó ismerősöm : a biborpiros nap, s mindinkább eléri az őt megillető magaslatot a kék égboltozaton. Mennyivel szebb a mi hegyes vidékünkön meg egy márczius: napfölkelte is ! A kékes begyek legmagasabb csúcsa mögül bújik elő aranyos sugaraival, s valóban olympusi magaslatról tekint le, már felkelése első pillanábau is. Mig itt, e lapályos Kánaánban a prózai föld porából látjuk kiemelkedni az égi királyt, s felkelése első perczeiben, midőn mintegy a halandó emberek közül látszik kiemelkedni, sokat vészit fenségéből. Itt a demokrata s népet szerető király ő, ki leszáll trónusáról, hogy maga győződjék meg népe bajairól s miután mindent rendben talált, csak akkor száU fel trónusára, csak akkor kezdi meg égi Útját. Sietve öltözködöm fei, hogy szétnézhessek uj otthonomban. Vasárnap van. A nép csoportosan tódul a templomba. Az oláh nők rikító piros kendője élénk ellentétet képez patyolat fehér s bosszú csipkében végződő rokolyájukkal ; mellüket egész füzér ezüst tallér disziti, melyek folytán csi'ingelnek, midőn magassarku piros csizmájukban rátartósau lépkednek a templom felé, hogy a pópa vallásos igéit meghallgassák. A férfiak majdnem kivétel nélkül zsiros báránybőr buudát viselnek ; lábszárukat rikító piros daróezba burkolják; melyet a bocskor szíjjá tart össze. Hosszú, többnyire ! göndör hajukban a fésűvel nem nagy kárt teszuek, legfeljebb egy kis zsírral egyenge-' tik „költői“ fürtjeiket. A falu másik részén a németajkú lakosok sietnek a katholikus templomba. Ezek már nem oly keletiesek s kevésben különböznek a mi vidékünkben „sváboktól*; legfeljebb: a nők sajátszerü hajviselete tűnik fel. Egy fürtbe font bajuk nincsen leeresztve, hanem a fejtető elején lévő haj alatt tűnik el, mely sajátszerü — nem épen szép — jelleget kölcsönöz a rezük na k. A falu házai, kivált a németekén csíno- sale, s majdnem kivétel nélkül a környék mocsaraiban bőven termő r.áúúat vannak befedve ; sőt még a kerüléseket ys nádból készítik. Amott oláhul, itt németül hangzik felénk, a Jó reggelt* ; sehol egy magyar szó !. , bajnos, a magyar Kánaán lakossága épen 1 nem mondható magyarnak. Lassanként hiérüuk a határba. A kövér földeken mindenütt meglátszik a megkezdett tavaszi munka nyoma. Az őszi vetés még félóuken dugja fel fejét ; az éjjeli fagyok még akadályozzák, hogy teljes pompájában élvezhesse az ébredő tavasz örömeit. Az útszélén elvonuló vad gesztenyék már rűgyezui ke/denek ; amott egy korai pacsirta emelkedik fel a légbe, s kedves éneke egészenJavaszi tájképet varázso-1 képzeletünk elé. Minden arra mutat, hogy a természet már megunta hosszú télt álmát; mar ébredezni kezd; egy-kék heti enyhe levegő, derült napsugár : s itt a tavasz teljes pompájában. Kissé odább az uraság kövér gulyája legel. A termetes ökrök között hatalma teljes öntudatában sou.veraiu léptekkel halad a bika, s meg-megrázza a nyakában függd hatalmas koiompot. A gulyás bundájára dűlve nézi a mindinkább magasabbra emelkedő napol ; am inti a:ónban megpillant bennünket,. wetvu fali*
