Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 16. szám
Esztersom VII. évfolyam. 16. szám. Vasárnap, 1885. február Városi s megyei érdekeink I özlunye. JA EG.1KÍ--EN1K H ETENK1NT KEI SZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRlio V á SZERKESZTŐSÉG: JSzENT-^NNA-UTCA 317. i„p szellemi részét illeti) közlemények luildumb-k. egész évre fél évre . negyedév re frfc — lrrKIADÓHIVATAL: Szél Euyes szám áru 7 kr. |jztíCHENl"TER SJ^., ború hirnhilos s :i magiíii liinielesek, a nyilticroe szánt közlemények, előfizetési péiizpk és reeliimáKsok mtézemiök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK MA (1 ANDIK DETEíSEK 1 szótól) 100 szóig — fi t 75 ki.1 megái lapod ás szerint lehűlő ]',)()—‘200-ig . 1 n 50 „ ■ legjiitóiiyosiibbiiii közölletuek. 200—ii'00-ig . 2 „ 25 „ í — Hely égd íj 30 kr. NY1 ETTEK sora 20 sr Kereskedőink érdekében. L.<,ztergom, febr. 19. A kereskedelem fölvirágoztiitásánuk tényezői városunkban smnéllpl is oly szerények, hogy legalább a mindennapi megélhetés körülményeit kell előmozdítanunk, ha a polgárság egy toki utó lyes részének adózó képességét aláaknázni nem akarjuk. A mindennapi megélhetés fogalma a mindennapi szerény forgalom biztosítása. A hid bekötése meg fogja tágítani a piaczot, emelni fogja a napi forgalmat s jótékonyan fel üdíti a kereskedelmi életet. De a híd hiányának hónapjai a pangás közel negyedévét idézik elő s ez alatt a tespedö idő alatt sincs biztosítva a helyi kereskedő helyi érdeke. A hatóságok végtelen gyorsasággal adnak engedélyt mindenféle jött-mmit házalóknak-, 'a kik „gyémánt“ gyűrűt és fehérneműt, tnjtpipát és „mokka“ kávét, ogy bőröndből raknak ki s béka landozzák a várost az egész kereskedelem végtelen kárára A helyi kereskedő azután üres holtban s üres zsebekkel gondolkodhatik helyzete mostokaságáról, míg a bécsi s egyéb külföldi szédelgők olcsó hasért drága levest kínálnak minden felé s elszedik az epret a megbízhatóság és becsületesség elől. A közönség a látszatosan jutányosabb, de poltronabb külföldi házaló czikkeket mohó érdeklődéssel fogadja, különösen ha arról van szó, hogy csak rendkívül szerény részletfizetéseket kell teljesíteni. Az áruk finomsága és tartóssága nem kerül ilyenkor kritika alá. Jól megértsük azonban, hogy a házalás könnyelmű czikkei nem csak a jó hiszemü közönséget ültetik föl legtöbbször, de érzékenyen sújtják a helyi kereskedelmet. | A helyi kereskodelem helyi érdekeit másutt a törvények ótál ma alá helyezik. Szigorú paragraphusokat diétáinak a jött-ment házalókra s ez által az elriasztás által megvédik a kereskedő s a vásárló jól felfogott érdekeit. Városunkban időről-időre be szoktak látogatni a furfangos házalók, a kik ugyancsak értenek hozzá, hogy a hatóságot felül tessék s a törvény aegisét nevetségessé tegyék. A kereskedők el mennek ótalmat keresni a hatósághoz, a hol azonban még csak előzékenységet sem találnak. Hanem helyette annál j nagyobb pártfogást a házalókkal szemben. Ilyen utakon azután tönkre teszik kereskedőinket, csökkentik az adózó képességet, ártanak a városnak és az ál- : hunnak és használnak vele néháüy csa- j tangóid «villáknak, a ki se Esztergomór* I se Magyarországért nem dolgozik egyébből, mint finom csalással. Itt az ideje, hogy a hatóság ne fogja többé pártját a házalóknak. Itt az ideje, hogy a hatóság a helyt kereskedelem érdekeit a törvény pajzsával födözze s legszentebb kötelessé gének ismerje ezeket az érdeket a ku- fárok ellenében hathatósan megótalmazni. A lutri és a sajtó. Sokszor volt már a lottójáték szel- .őztetve a sajtóban, mint oly dolog, mely korunk humánus elveinek keretébe egyátalán nem illik, de mindig eredménytelenül. Igazán csodálni való, hogy a társadalom idegrendszerére ily rom boló hatással levő intézmény napjainkban létezhetik. Nem egyéb ez mint valóságos métely, mely ahelyett, hogy ki- irtatnék, inkább a törvény oltalma alatt szépen virágzik. A törvényhozásnak nincs, nem lehet más intentiója, mint a közerkölcsiség, szóval a közjóiét előmozdítása, lehető megőrzése. Hogy a lutri a közjóiét szempontjából minő helyet foglal él, ennek fejtegetésével üres szalmát csépelnénk, mert erre naponként elég példa találkozik. Sok áldozatot ragadott el magával! Igaz, felhozható ellenvetésül, hogy a ki nem akar, ne rakjon rá. De ez nem elégséges kifogás, hiba már magában az, hogy a törvény egyáltalában lehetőséget nyújt az ily utonmó- don való erkölcsi és anyagi hanyatláshoz. Vagy vegyük nemzetgazdás2ati szempontból, mi haszna, előnye van a lutrinak ? A kincstár gazdagodik általa, az kétségtelen, mert bizony sok pénzt bevesz addig, mig valaki egy terűét csinál, de ez nagyon eltévesztett kiindulási pont, fonák nemzetgazdászati elv. Mert a kincstár — elvitázhatlanul gazdagodik általa, de ugyan miből ? A legszegényebb néposztály verejtékkel szerzett filléreiből, azon fillérekből, mik nagyobbrészt csak úgy kerülnek a lutriba, hogy a kenyeret is megvonja magától az illető szegény, alsóbb rétegű népség, mely a nyeremény csábos reményében ide hozza legutolsó pénzét, a helyett, hogy azr.al némileg enyhítene saját nyomorán. A legtöbbje elrakja a lutrit egész életén át, megrögzött szenvedélyévé válik s az a haszna van belőle, hogy néha egy-egy sovány am- bót nyer. j Hisz csak egy hatos, szokták magukat, ámítani és mentegetni az illetők, de aztán lassacskán a sok hatos sok forintra megy, —- úgy hogy idővel jaz, mit a lutrin elpocsékoltak, számba- ! vehető tőkét tenne ki. Ez csak a hiszékeny, tudatlan szegénység részére van foiitartva, kiknek amúgy sincs semmi- jök, igy akarnak és remélnek némi vagyonra szert tenni, okos, csak kevésbé vagyonos ember nem igen jár oda. A törvényhozói hatalom a szegény nép tudatlanságára épített ilyféle intézménynek létjogot adva, kiveszi annak szájából az utolsó falat kenyeret. íme ! A kormányhatalom a közerkölcsiség, a közjóiét hivatott legfőbb palládiuma, maga árulja pénzért a szegénységet és domo- ralisáeziót. Hasonlíthatjuk a lutrit ahhoz’ á ki háza tetejét akarván kiigazítani, hozzá j való anyagot a ház fundamentumából ■ásna elő, a mennyiben t. i. általa a kincstár gyarapodik, a szegény néposz- tály podig még szegényebbé tétetik. Mivel indokolható ennél fogva a lutri létjoga, mivel magyarázható meg annak állítólagos szükségessége ? De mivel okadatolható, mivel menthető a törvényhozó hatalom o káros következményű közönyössége, vagy nemzetgazdászati felfogása, mely ily szégyenfolttól a társadalmat :;om tisztítja meg ? Különben jelenleg nem czólunk a lutri lényegét fejtegetni, úgyis tudja j.azt minden józan eszíl ember. Hauern lennek részén az időszaki sajtóhoz, még í pedig leginkább a fővárosihoz lenne szavunk, mit nem hallgathatunk el. Ha már a lutri káros következményei ily kiszámíthat! an horderejűek, mit szóljunk azon lelkiismeretlen világcsaQ)nvfékeim. (Mutatványok Lányi Adolár megjelent kötetéből.) I. K-nak. Hogy elmegyek temelletted, Nem (ismerlek, rád se uézelc, S te is azt a magas házat, Vagy a felhős eget nézedElkerüljük messze egymást, Miutha lennénk ellenségek, Pedig tudom, hogy te szeretsz — — És éu majd meghalok érted. II. RÉGI DAL. Szép volt — és én szerettem, Asszony volt — és megcsalt. Ez volt, az egész és én csak Lejátsztam azt a régi dalt; Anuyiau, a kik szerettek, Játszták már ezt a szerepet, — De a lemondás olyan, mint uekera, Olyan fájó egynek se lehetett! HL MIKOR A... Mikor a madarak Tavaszi dalt zengtek, Akkor vallottunk mi Egymásnak szerelmet. Ü mikor a madarak Elköltöztek ősszel, — Akkor esküdtél meg Egy más szeretőddel. IV. SZÉP HOLD VILÁGOS. .. Szép holdvilágos este volt, Hogy tőled válnom kellett, Ott ültünk némán, szótlanul, A kertben egymás mellett. Keblemre hajtva fejedet, Pattokként Imiit a könnyed, — Szeretni nem, — csak sírni tudsz, No, mert az sokkal könnyebb. V. HALOTTAK NAPJÁN. Születüuk s megkaluuk — Ez az élet képe ; Egy kis nyomorúság Jut a közepébe, Egy kis elbajlódás, Egy kis el kínlódás, Egy kis reménykedés, Meg egy nagy csalódás ... Aztán vége, vége. . . Alig jöttünk, már is válunk, Porból lettünk, porrá válunk. VI. TÖREDÉKEK. 1. Mi az élet ? . . . komédia, S az ember, — az Istenfia — Isten engem ! semmi más, Mint egy rossz komédiás. Hány ezerszer megdalolták A szerelmet a poéták ? S még se tudja senki sem Miből lesz a szerelem ? cKovác-í» cKíáta a. (Rajz.*) Három napig oda csatangolt Kovács Fe- rencz gazda uram, s negyednapra beállít az ispány ur elé a pusztán. Ruhája rendetlen, az egész kinézése olyan, mintha két hét óta nem tisztálkodott volna. Tüskés szakálát rég nem járta borotva ; haja fésületlen, kóczos; bajuszának minden szála összevissza áll. Szemei homályosan pislákolnak, s az áruló, ijesztő kék vonás ott a szeme alatt mutatja, hogy álmatlanul töltötte az éjszakát. — Hát ken’hol csatangol? szólítja meg az ispán ur. A földre szegzi tévelygő tekintetét Kovács uram, nagyot sóhajt s egy darabig nem felel a kérdésre, mintha azon tanakodnék, hogy hol is kezdje el... — Na, meguómult kelmed ? Vagy mi az ördög lelte ? bizgatja újra az ispán. — Nagy szerencsétlenség látogatott meg... nagy szégyen érte a házamat. * Szerzőnek MSzép asszonyokról“ czim alatt közelebb megjelenő, apró elbeszéléseket tartaJmajzö ' kötetéből. — Mondja kelmed. — ügy volt az ispán ur, hogy szemba- ton este, mint rendesen, hazafelé ballagtam a tanyáról. .Jó kedvem volt, még az utón vígan kinálgatUik egymást a kulacsból... Ránk esteledett mire a falu alá értünk, ekkor szaporázni kezdtük a koezogást és 8 órára beérnünk. Másnapra találkozót adtuulc a Kereki Jóska esküvőjére. Benyitom a kapuajtót, látom, bogy a szoba ablaka sötét. A kouylia benyílóját zárva találtam. Azt gondoltam, hogy az anyjuk nincs odahaza. Nem győzött bezavarni, hát vagy elébom szaladt, az utón nem vettem észre a nagy sötétben, vagy a szomszédba ment át tanyázni. Kiültem a ház elé a pntkára. Tiz óra tájba meguntam a várakozást, még valami rossz sejtelem is kezdte borzongatni a belsőmet, neki dűltem a bo- nvitó ajtajának. A zár recsegett ropogott,, engedett és az ajtó felpattant. A komikon szokott állani a gyertya, világot gyújtottam. Tekintetes uram, tessék elhinni, hogy ha lángba borult volna fejem felelt a ház teteje, vagy az Isten csapása ért volna, nem ijedtem volna úgy meg, mint ahogy megijedtem attól, a mit láttam. A gerendára felakasztva, hollan csüngött előliem a feleségem. Arca eltorzítva; két szemgolyója az égfelé meredve. Sohase fogom elfelejtem, elmetszettem a ruhaszárító kMelets leoldollnm a nyakáról. Szegénynek nyaka, arcza. egész leste fekete volt a megaludt vértől. Élesz- gettem, simogattam, szóltam hozzá. Hiába; halva volt. — Meg akar ijeszteni Leírnod ; nem mond igazat.
