Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 14. szám

,g ^Dicsőségével és szakasszuk lo minin óra virágát.

Farsang régin vagyunk. A phi 1 iszte- ik ilyenkor rebegnek el legtöbb ve- irezikket a mai fiatalságról, mely min- snesetre szellemesebb és törekvőbb, int a régi jó ostoba idők hősei, a ik busz éves korukban már tökéletesen itanultak, huszouegyéves korukban már irataiba csöppentek s huszonkét eszlen- 5s korukban már családapák voltak, ltek eszmények és illusiók nélkül, legvéniiltek fiatal korukban eszmények 3 illusiók nélkül.

Hallgassunk a fehér fejű bölcsekre, e ne tévesszük össze őket a fehér hajú íatistákkal, a kik most akarnak számba erülni, mert azelőtt soholse számítottak.

A mai fiatalságnak nagyobb hibái, de r.gyobb erényei is vannak, mint a régi árdabebeknek. Az elavult idők epi- onjainak elég volt, ha megtanultak cu- náris latinsággal kotyogni s az a névelő )ló pontosan fülrakni a hiányjelet. A iái idők modern szellemet, szélesebb és Jbboldalu műveltséget s bizonyos ön- 1 ló világnézetet követelnek. Mindez! om lehet néhány diákiskolában oltani ni. Éhez már egy kis élet, egy kis ibliothéka s ogy kis életrevalóság szük- éges.

A légiek jobban tudtak takarékos-, odni a garasokkal, de nem is volt ízesük és igényük. Paraszt lélek, koldus zellom, alantszárnyaló Ízlés nem gyö- iyötködik napjaink vívmányaiban, az legantiában s a művészet és műipar emekeibon.

De ne vonjunk párhuzamot köztük s köztünk.

Nem akarunk hozzájuk hasonlítani, nert mi egy ogész más világ katonái agyunk.

Hadd korholjanak, úgyis tisztelettel uellőzzük nagy képű intelmeiket.

Mert nekünk nem szabad hátra te- tliitenük, ha előre akarunk haladni.

Ne hallgassunk sophistikus aphoris- uákra, mikor a vigalom óráinak élünk.

Mulassunk teljes lélekkel s nézzünk lüszke visszautasítással a gáncsoskodók izemébe, ha kötelességeinket pontosan ,e]jesi tettük.

Felejtsük el, hogy komédia körüJöt- ,üuk az egész világ és csalfa délibáb niuden jelenés, minden látomány. Nincs jszményi barátság, nincs fellegtelen szemlém. Az érzések birodalmában a szegély zsarnoki hatalma uralkodik, szi- 7ük szavát nem hallgatják mag a uziv- ielenek, a kik olyan szívesen kaczór- íodnak, áltatnak és komédiáznak.

Felejtsünk el mindent és felojtsük, rogy mindaz a mit látunk, hallunk és ,»pusztaiunk csak feledni való hiúság és llusio.

Hanoin karoljuk magunkhoz a vigadom nemtőjét, a ki nehány órára kiábrándít sötét gondolatainkból s jó fiukat arázsol belőlünk, a kik a jókedv derült perczeiben csak a szív szavára mii gatnak.

Fiatal éveink oly rövidek, édes örömeink oly zsugoriak, az élet küzdelmei fdyan léhák s baj nők társaink oly álsá •jósak, hogy örökre megbocsáthatlan lépést követnénk el, ha kitérnénk azok Hői az örömek elől, melyek boldogsá íjunk délibábjaiként olyan rövidek s olyan dsapodárok, mint azok az órák, melyek nég farsangunk végiről visszamaradtak.

[ Élvezzünk bölcsen, mulassunk vidáman kaczagjunk nagyokat komédiás-társainkon. _ CARNEVAL.

Esztergomi levél.

(Az idei farsangról.)

Félénk tartózkodással érkezett hozzánk az liléi, farsang és bizonyos kimerültséggel tá- ózik. Nein volt olyan termékeny mint tarai, de mindenesetre vidorabb és kellemesebb.

Az az elitebálra emlékeztető kivasalt fényesség nem feszitett végig a termeire , haem volt annál több mosolygó papa s elke- uodott divatkereskcdő.

Sohase fegyverkeztünk föl annum egy eli'e- bálra, mintáz idén. Van katonai zenekarunk, Pali is emberségesen szerkesztette össze munkatársait, sőt a Fürdő úgynevezett Dagy termét is ünnepélyesen kifestették.

És nem volt elite bél.

Hanem voltak egyesületi estélyek sok aprósággal és nagysággal, muzsika és dal, hogy az első bál előtt legyen ürügy részt keresni a farsangban egész kezdő hálózó leányainknak is.

Járták persze mindenütt nagy animöval a souper-csárdást.

Erről a sajátságosán elfajult táncról a múltkor igen helyes észrevételeket csinált Tóth Béla.

— Van-e egy szikra magyarság ebben a boszorkány forgatagban, — Írja — a mit souper-csárdás neve alatt ott aczigáuypol- cza előtt cselekedett a szorosan összegubancolódott- tömeg vagy tán cselekszik most is?

Mintha egy óriás káposztás hordóba szorítottak volna össze kétszáz taposót és azok munkálnának ott, minden izmuk 'niuden erejével,

félig robotba, félig azala t a hypno- tikus kényszer alatt, a mely szűnni nem biró táuczba bűvölte a középkori szt Vium-mic u sokat. Szinte egymást, érinlik — folytatja tovább — a szűk helybe összetódult, testek, tánezröl szó sem lehet az igazi értelemben, csak a tagok rángatlak a rhytmns szapora ütéseire, mint mikor Gfal vaui ugratott szikrát a béka lábba.

Oldalt nem fejlődhetik a táncz, mert hely nincs, terjed hát föl felé : hadonáz a

kéz, lóbálja a keszkenőt, hajigálódik a fej or- czájának Verítékével és kurjongat a torok, minthogy az igy érdekes.

És C/.irok Alfons a salonbetyár boldog ebben a gőzfürdőben, egy viz a teste, uincs az a Priesnitz-gőngyölet a melyik jobban kiizaszthatná, három táv-gyalogsággal ér föl ez a rengeteg sport, a melyben fájdalom, kénytelen kelletlen részt vesz az az ifjú leány is, a kit az ordító hogy-volt-ho- gyok végtelen decapojába magával sodor a kegyetlen dalia, a ki azt hiszi, hogy ez a gyötrelem a bál örömeivel jár.

Elég lesz ennyi Tót hűl, különben mindjárt rám olvassák, hogy könnyű szellemes Esztergomi Levelet Írni a más tolláival.

Annyi bizonyos, hogy a mostani csárdás fries fotográfiája Iliben találó s nincsen re- touchozva. Láttam a szegedi király látogató alkalmával magyar táncot,Jde az nem hasonlított a mi mostani szalonbetyáros csárdásunkra. A kaczkiás szögedi menyecskéket sa tűzről pattant halászlányokat egészen máskép forgatták meg a daliás szegedi gyerekek s nem ugrál Iák, nem rázták, hanem amúgy helyesen járták a csárdást, hogy gyönyörűség volt még csak nézni is.

De hát nálunk már ez a divat, ez a sikk s mi szegény jó tárezairók nem leszünk reformátorok. Hiszen magunk is olyan kifaragott ínódou csináljuk, mint a Czirok Al- fonsolc.

Hanem arra kérem a hátralevő vigalmak táncrendezőit, hogy a rettentő közelség miatt tiltsák meg a czigányoknak a dohány ame- íikai módon való élvezetét.

Egyébiránt viszont üdvözlöm Carneval ba- ráromat, a ki nekem dedicált cikkével pompásan tönkre tette mai „Esztergomi Levelemet.“

szód — liigyje meg, hogy az a sze'p kar voll a legszebb darab, a ini eddig a maga kezei közül kikerült AUCUN.

HÍREK.

líel".

Nagyon fűre án csináljuk mi a csárdást.

K- pesek vagyunk trombita szó mellett is eljárni. Sarkantyú helyett pikáns lakk-czipökben, sujtásos atilla helyett fecskefarkos frakkban, csárdás léptek helyett villamos ugrándozásokkal.

Még arra is képesek vagyunk, hogy egyetlen nemzeti tánczunluiak a nevét is elidegenitsük.

És igy híjuk mi a csárdás legjavát souper csárdásnak.

Lehet, Victor Tissot találta ki ezt a nagyszerű szó összetételt is — irja egy pikáns tárcaíró. — Valósággal méltó ő hozzá, az utolérhetetlenhez, a ki hegyik conte hongroisában megírta a remek sorokat: „A bethiar szabadra eresztve tüzes paripáját, vágtatott a sivár pusztán és mikor utolérte a hííteleu kedvest, markolatig üté csalfa szivébe a villogó „gatyát.“ Erre a szeretetreméltó szamárságra emlékeztet ez a kisebbik Tissotiád, a souper csárdás elnevezés is, a mely (ha nem csalódom) annyit akar jelenteni, hogy ez a csárdás, a melyike' a szünetnek szánt órában megevett vacsora után járnak el.“

Nálunk azt nevezik souper-esárdásnak, a melyiket a szünetnek száut órában megevett vacsora után egész a reggel megivar..dó káváig járnak el. *

Van is most egyébnek keletű a farsangi gyöngynél.

Olyan gyöngyélet terem most, a milyen még az Indiai Oczeánban se.

Az egész világ mulat s még olyan nagyon komoly férfiú is, mint becses társlapunk szerkesztője, egész fiatal emberré czáfolja mágát s nagy sensatió mellett járja a legszebb asszonyokkal. A kikért különben Herakles még egyszer el tudna szegődni az orsó mellé is.

*

Egy tánczdar&bokat és festményeket componáló ur a napokban szép tánezosnőjének pompás karját hosszabb ideig a kezében felejtette, a mit egy ma- litiózus szomszéd mindjárt meg is irigyelt.

— No tisztelt ur — úgymond a rossz szom— Hgpriíiiásunk tegnap Palffy gróf esketésóre Budapestre utazott, lionnan kedden tér vissza székvárosába.

— Lemondás. Palkovich Ignác-/, fő- káptalani jószágigazgató beadta lemondását. A fáradatlan és szakavatott főtisztviselő lemondását azonban a inéit. fŐkáptalau aligha fogja olfogadni és igy minden fölmerült combinátió maga magától el fog oszlani.

— Énekes mise. Ma tizenketted félkor a kir. városi templomban a dales zenekedvelők egyesülete énekes misét ad elő, melynek részei : Seyler Károly miséje Előadja a vegyes kar és zenekar. Betétül 0 sanelis-dma vegyes kar. Régi egyházi dal a XV. századból, énekli Rédly Berta k. a. Offertóriutn Kum- meckerttől, énekli Niedermann Pál ur.

— Confraterek. A ferenczesok székhazában csütörtökön délben avatták fel az uj confrátereket, a kik a következők: Sorecz kesztölezi, Mórász Antal kóméndi, Zsigmond Imre barthi plébános, dr. Wárga Samu tanár és Scheffer Béla succentor. Az uj confrátorek nevében dr. Wurghu Samu mondott igeit sikerült felköszöntőt. A remekül kiállított diplomákat Warglia Márk qvar- dián lelkes beszéd kíséretében nyújtotta át a uj lelkitestvéreknek.

— A főszékesegyházi karnagyi ál lásra tudvalevőleg, minden oldalról je lentke/.tek pályázók A herczegprimás s a tőkáptalan azonban minden valószínűség szerint Takács Imrét fogja kinevezni, a ki már vagy tiz hónap óta általános megelégedéssel teljesíti a karnagyi teendőket. Takács a napokban tisztelgett, ő Emiiietitiáj;Vná 1, ki igen kegyesen fogadta s az állás betöltésének kérdését legközelebb megoldandó mik jelentette ki. Örömmel adjuk azt mindazok tudomására, kik eddigelé levél és szóbeli kérdezősködésökkel a fontos állás betöltése iránt szerkesztőségünkhöz fordultak. Takács Imre olyan szakavatott zenész, a ki méltó utódja lehet boldogult Soyleríinknek.

— Böjti ájtatosság a vízivárosi zár- dalemplomban. Mint a megelőző év böjti időszaka alatt, úgy az idén is fog böjti ájtatosság tartatai a vízivárosi zárda templomban. A sz. beszédeket ismét nagyságos és főt. Sujánszky Antal apátkanonok ur fogja tartani. Az ájtatosság minden szombaton lesz, d n. 6 órakor, a sz. beszéddel kezdődik és utána lesz a litánia. Az első ájtatosság jövő szombaton, f. hó 21-én fog megtartatni.

— Az Olvasó kör mai mulatságán a katonai zenekar fog közreműködni.

— Neumann tábornok járt a napokban városunkban Komáromból. Tiszteletére a tisztikar a Fürdő nagy termével katonai zenével kisért társas va csorát rendezett..

— Legkellemesebb farsangi esemény volt az idén a jan. 16-iki dalestély, melynek még látogatóttabb második kiadása lesz a holnapi dalestély, mely a dal- és zenekedvelő-egyesület rendezésében rendkívül látogatottnak és si kerílltnek Ígérkezik.

— Programm a holnapi dal estély re : Pusztai élet Z i may tói (Bell o vits Ferencz- nek ajánlva), Népdalok Hubertől. Étlap Kuncze-tól. Esti dal Abttól. A hnmo- ristikus részleteket az egyesületi helyiségben két hét múlva tartandó estélyen adják elő.

— A Zenei-Kör farsangzáró estélyére a következő rögtönzött meghívót adták ki : Az esztergomi Zenei-Kör igen tisztelt tagjai ezennel értesittetnek, miszerint a választmány f. hó 17 én a Fürdő vendéglő nagy termében zenével vegyes társas estélyt rendez, melyre a körnek

’ mti 1 af ni szerelő hígjai megjelenni kérőinek. Sokat nem ígérünk, de .»/éri a ki eljő nem bánja meg. Kezdete G órakor. — Kezdetnek mindenesetre nagyon szellemes, mert onnan kezdve mindössze már csak hat órányi az egész idei falsaiig

—' Purim-bál. Esztergom izr. iíjn kereskedői márczius 7 én Horn Mérné védnöksége alatt tombolával egybekötött tánczvigalinat rendeznek. Ezon jótékony czéln tánczvigalom tiszta jövedelmének fele az esztergomi izr. iskola seg.élyző-, másik fele pedig a jótékony nő-egylet javára lesz fordítva. Felkéretnek tehát azon szép- és nemesért lelkesülő hölgyek, kik ezen egyesületek irá .t jóindulattal viseltetnek, hogy kegyeskedjenek némi kézimunkájukkal a tombolához járulni, mellyel a humánus czél jelentékenyen elősegítve lösz. A szives ajándékuk „Weisz Mór és David“ ezég- hez küldendők. — S. R

— A párkányi iskolás gyermekekkel

Adler Mór tanító inárcz. hó 1-én tánczvigalom mai egybekötött műkedvelő előadást rendez. Műsor: I. Az aranyos

könyv. Színmű egy felvonásban Józsa Grúzától, II. Alom az erdőben. Szinmü egy felvonásban Rudnyánszky Gyulától.

III. A kályha titka.

— Farsang vége. Ma este egyszerre három helyen foly vigasság. A Magyar Király vendéglő termében a főgymn. tanuló ifjúság rendezi tán czp ró báj át, az Olvasó körben népünk mulat s Weisz Mihály bormérőjében a polgárság több családja szórakozik. A magán jellegű estélyek hosszú sorát nem is érintve, vidámabb farsangutoiját nem is óhajthatunk.

— Szigeti bál. Eiiicziiiget* * Sándor szigeti vendéglőjében csütörtökön este tartották meg a szép látogatásnak örvendő szigeti bált. A vendéglő összes helyiségei zsúfolva voltak polgári családokkal, kik egész reggelig mulattak Lakatos Lajos nótái melleit. Az asztalok körül ritka becsiiletességű borok mellé telepedtek lo a tréfázó törzsvendégek s a konyha páratlan magyar zamatu eledelei általános dicséretet arattak. Az idei szigeti hált minden izében kitűnő sikerűnek n ondhatjnk.

— Estély. Egyik ujdonságiró.ik tévesen közölte, hogy Reviczky Gyöz3 szolgabiró urnái estély volt. Az es'élyt Reviczky Gábor ur rendezte.

* Olvasóink különös figyelmébe ajánl- juk lapunk mai számában közzétett Niedermann János-féle czementre vonat kozó hirdetést.

* Általános jó hírnévnek örvend és mindenütt ismeretes a svájezi chokoládó és cacao. Valóban felesleges munka volna dicsérni az Amédéo Kohler et Fils Lausanne! (svájezi) ezég eme kitűnő gyártmányait. A kinek volt alkalma próba alá venni ez 1830. óta fennálló gyár készítményeit, az mindenesetre csak dicséről eg nyilatkozhatik annak chocolade és cacaojáról. Ize kellemes és a chocolade és cacao készítésére használt legjobb anyagok kétszeresen ajánl- hatóvá teszik ama gyártmányokat. Epon- séggol nem csodálatos tehát, hegy a közvélemény som fukarkodik elismerésének nyilvánításával. Ez kitetszik a következőkből is, mik a gyárat ért számtalan kitüntetés közül kiemolendőnek tartunk : A párisi és berlini kiállítások alkalmával 1855-ben és 1857-ben az Amédéo Kohler et Fils lausaunei ezég első rendű érmeket kapott. 1888-ban az a kitüntetés érte a ezéget, hogy a zürichi országos kiállítás alkalmával a bíráló bizottságba választották; végre 1884 ben a francain nemzeti akadémia odaítélte neki az arany érmet. Felemlítjük még Kohler ezég speszialitását „Gi- andiyas mogyoró csokoládé czukorlukat. A ezógnek Londonban, Parisban és Strassburgban vannak raktárai. Ausztria Magyarország számára a ezég lő-