Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 12. szám

sék. Ez volt eljár Ásunk ezen fonto életbevágó kérdésben s hogy sikerült- oli.ijtott czélunkatelérnünk, azt nein tut juk, de mindenesetre erkölcsi kötelei ségünknek eleget tettünk s hogy szí vünk nem hangzott el teljesen a puss iában és hogy komoly féifiak, komol fontolóra vették az elmondott igazságé kát bizonyítja az is, hogy a felszólal! lási bizottság derék elnöke Niederman Pál ur fölismervén érvünk súlyát, en: lékiratunkat egy külön teljes ülésbe tárgyalás alá vétette. Nem egyéni ét dekok, nem haszon kedvéért tette ezt társulat, mert mindnyája derék polgár óhajtván lenni e haaának, szívesen vi seli igazságos közterheit, de a helyi ke reskedelem jól felfogott érdekéből, meinem szorul igazolásra, hogy a hol ; kereskedelem hanyatlásnak indul, ott i közvagyonosodás is megakad s városim 1 java is azt kívánja, hogy túl haj tot adókkal ne tétessék lehetetlenné a kereskedelem, mely hogy példával éljüni olyan megnyirbált, gondozatlan öre£ élőfája ennek a városnak, hogy még csak néhány csapás kell neki és kiszá rád törzse is !

A házalási engedélyekre vonatkozó szabályrendeletet sok évi utánjárás mel- latt sarkalta ki a társulat, annak betartása felett tehát a Icgébercbben őrködött is és tisztelettel legyen említve, hogy voltak tagjaink, a kik sem fáradságot nem kiméivé, sem az ügyes-ba- joskodással járó kellemetlenségektől visz sza nem rettenve adott esetben buzgó- iágot fejtettek ki, társulatunk pedig a városi rendőrkapitányi hivatalnál közre iáit, hogy a méltányosság a város polgárainak érdekében, inkább ezek részére, nint az engedélyt keresők, legtöbbnyire silány és garantirozatlan árukkal kó szálók javára gyakoroltassák, Fölkérte társulatunk az illetékes hatóságokat, íogy özérdekből az engedélyt keresők lányában a teljes szigort alkalmazza, nert nincs oly hosszú törvény, melynek jetiim kei észtül be ne furakodnának ilyanok, a kik a közönségnek a kér-s- iödőknek egyaránt kárt okoznak. Ha azt akarjuk elérni, a mit a város és megye együttesen czélzott, úgy ahoz csakis az illetékes fórumnak azon in- tentiója és ennek megvalósítására irány zott szigora segíthet, hogy védjük meg első sorban azt, a mi a mienk 1 A helyi kereskedelem általános érdekeire irányzott tevékenységeink közül íölemlitésre méltó talán, hogy a kövezetvám és helypénz szedés joga, —

, eddigolé annyi alapos panaszra adót 31 okott városunk által uj bérletbe adat- ván ki, a lársulat választmánva fel r kerte városi képviselő tagjait, hogy a- újabb tariffa megállapításánál a forgal- mi érdekek szószólói legyenek, ki ií ’ hathatósan közreműködtek, hogy ezei- intézmény egészen alaposan módosítva- jó kezekbe kerüljön s a zaklatások, pa i nászok, úgyis csekély piaczunk rontá- sára ne szolgáljanak.

i A bollőri intézménnyel is többszöi foglalkozott a választmány s valóbai- különösnek kell jelezni azon helyzetet- hogy ezen annyira fontos, mindennap érdekeinket szolgáló intézmény anyagi lag hanyatlóban van, pedig tudjuk éí látjuk, hogy oly nagy városokban is. hol a rendőri szolgálat sokkal éberebb és szélesebb köri), hol állami rendőr ség van működésben még ott is szaku- datlanul feuntartatik és fej tesztelik, a bőitől i intézmény. Ennek gyakorlati hasznát újból fejtegetni csak szószapo- ri(ás lehetne, mégis a választmány e helyütt sem akarja elmulasztani, hogy az ügyet az érűeklett tag urak és a t. közgyűlés figyelmébe és melegebb pártfogásába ne ajánlja.

Dr. Földvary István.

Gazgasági levél.

(Egy szőlősgazda téli elmélkedései.)

(Z. R.) A hosszú téli esték mindenféle gondolatokat varázsolnak elő a nyári fáradalmak után pihenő szőlősgazda agyába. Egyik gondolat, a másikat űzi, de hát nem is csoda ; hisz a szegény szőlős gazdának annyi a gondja, hogy nem is tudja melyikkel foglalkozzék első sorban, mert hisz mindegyik elég fontossággal bír.

így történt velem is midőn szobámban üldögélve az átélt múlt és a közeljövő űzték egymást gondolataimban. Alig tudtam megállapodni, hogy mely dologgal foglalkozzam behatóbban, inig végre oly tárgynál akadtam meg, mely a múltban már szép reményekre jogosított s a jövőben szép eredményekkel kecsegtet. Ez a szőlő trágyázása.

A szorgalmas szőlősgazda a száraz fagyos időt használja fel sovány szőlői trágyázására, és mivel az oly fontos tárgv, és oly sok jó czikk látott már o fölött napvilágod, én is tovább akarok itt időzni és szerény nézeteimet s tapasztalalaimat röviden elmondani.

A hoi a földmivolés többi ágai, t. i. gabonatermelés, de különösen természetes rétek és legelők jelenléte miatt az

jáukk azt hittem: halálán vau, vagy legalább is közel hozzá.

S midőn Erzsiké tánczközben ellebegett j mellette, mig minden őt kísérte és minden' ajkon az ő neve hangzott, Kntalin elpirult j — dühében.

— Milyen ragyogó, milyen vakító! — A betegség csak megszépítette — s milyen ' büszkén lejt vele jegyese ! Ez nem lehet igy,, nem szabad igy lennie ! bátorság ! Ilyen- | formán monologizált Kataliu — és szemei villogtak, mikor tánezra kapták. A felinduláshoz hozzájárulván még a mozgás is, csupa rózsa lett az arca és bizony bizony megdobbant az ember szive ha rá nézett.

Minden szom a szép vetélytársnőkre volt függesztve s a zene kellemes csengése, a gyertyák fényét elliomályositó csillagszemek, a virágok kábító illata és a heves keringő táncz közt csak úgy szédült sok szív és agy.

De azért csak keringtek a tánezosok, pedig csillaguk (az égen) már kezdett halványulni, a virágok lekonyiták fejecskéiket a fullasztó melegben.

— Milyen tündéri szépség! monda egy öreg ur valamelyik „Gyuszi“-hoz, kinek karjára támaszkodott, midőn Erzsiké előttük lebegett el. — K csoda !?

— Hát N. Erzsiké — rcondá az ifjú gépileg, miközben szemeivel követte.

— Tudod mit mondasz ?

— Kérem — — igen ! N, Erzsiké.

— Nos, hát miért nézz rá olyan furán ? Azokból a nefelejcs szemekből tán Cupido lőtt rád ?!

—- Tudtam ! kiáltá az ifjú magát szabadítván, midőn egy éles sikoltás hallatszott. Helyet ! — segítség ! — Ablakot !

A sikoltás Erzsikéjé volt, kit eszméletlenül vittek ki a bűvös éjbe.

Ott aztán Lajos letérdelt mellé, dörzsölte a merevülő kacsókat, hátra simította a selyem hajat a kék szeretett halántékról, szo- ritgatta az filer nélküli kart, figyelt a szív dobogására — szüntelen. De a szív elcsendesült.. Erzsiké meghalt.

És az anya kapott — egy halott bálki rálynőt — a jegyes meg egy hideg ,,hófehérekét. “

És Katalin? Oh az végtelen bűbájosán tudott kacagni egy „Kricsi* szellemességén...

HABER SAMU.

A hites tánezosnő Vestris ogv gazdag embertől 500 forintos bankjegyet kapott, egy légyottórtesdő kérelemmel. A tánezosnő a kérelmet teljesítő, szobaleánya jelenlétében egy óra hosszáig mulatott a bőkezű imádóval, s midőn az utóbbi távozni késztilt, szobalányával minthogy beesteledett gyertyát hozatott azt egy 500 flos baukjegygyel meggy ujtá s a vendégnek a lépcsőn lövi 1 ági Itatott.

’«állattenyésztés túlsúlyban van és a szőlészet a gazdaságnak csak egy mellékágát képezi, nem fárad-ágba kerül, elegendő és jó minőségű istállótrágya beszerzése, mely minden szőlész előtt mint legjobb szőlőtrágya ismeretes.

| De máskép áll a dolog, a hol a viszonyok ép megfordítva állanak, a hol a legszükségesebb háziállatokon kívül, semmiféle állattenyésztésről szó sem lehet, és a szőlőterület a 10,000 iiiagy, holdat jóval meghaladja. Itt első sor ban azon kérdés merül fel, honnan szorozni ifitál lótrágyát ? Erre csak azt vá- ! laszolhatom, hogy nagy szerencse a szorgalmas bortermelőkre, hogy több azon hanyag közömbös bortermelő, a kinek a szőlő trágyázás eszébe sem

jut, nem hogy még arra pénzt is pazarolna, mint azon tevékeny szőlőtulajdonos, a ki szőlőjét rendesen trágyázza. De hisz úgy sem lehet itt drága pénzért som elegendő és jó minőségű istái lót? ágyát kapni. Én tehát, már ró gén egy hatalmas surogátumra gondoltam, t i. a composittrágyára, de ezzel is szépen föl kellett hagynom, nem azért, mert ezen trágya talán czélsze- rütlen vagy a hozzá való anyag hiányoznék, hiszen minden vízpart a varos közelében, tele van a kihordott ntezai és udvari söpredékkel, s többféle só trágya anyagokkal, de a hol a napszám és fuvar oly magas mint itt, ezen trágya,készítési mód, azon ember hamis ezílsc csinálásához hasonlítana, melyből minden ezüst forintos kettőbe kerül, tehát itt is azon igazság és régi német közmondás áll fenn :

Prüfet Alles, und das Beste behaltet !

Mint szenvedélyes szőlész, én ezen fontos kérdés előtt, mely a jelenlegi phylloxera-veszélyben még fontosabbá lett mint valaha, nem oly könnyen dobtam el a fegyvert, hanem az úgynevezett mesterséges trágyához folyamodtam és mivel határozottan tudom, hogy ezen trágyázást mód vajmi kevés nagy bői termelő előtt- ismeretes, hozzáteszem, hogy a siker teljesen kielégített, úgy annyira, hogy a télen is 3 nagy holdat mesterséges trágyaanyagokkal trágyáztam meg.

tokra. Építsünk állandó hidat állami sorsjegyekből.

— Az eszme nem rossz. Legalább is jobb,, mintha részvényes utón tér vélnénk valamit.,

— Ismerik-e uraim egy esztergomi fel-- találó vashidtermelő eszméjét ?

Egy öreg ur ugyanis, ki mindenféle chao tikus apparátust talált föl, egy vssliíd tervével foglalkozott. Hát ug.y csináljuk azt—- mondá — hogy ezer mázsa vasat kell először is olvasztani óriási kemenezékben aj Duna partján. Mikor a vas már folyékonya állapotba jutott, akkor a, kemence lékéhez: állítunk egy külön szerkezetű nagy fecskén-- dót s annak csövét egyenesen Párkánynak; irányítjuk. Ötszáz katona húzná a fecskén-- dőt s olyan nyomással szökelne az öntött d vas sugár, hogy csak Párkányban hűlne ki aj vége. Akkor azután meg volna az első vastag szivárvány iv öntött vasból. Melléje« kellene fecskendezni még vagy tizet, azután/ kipadlózui és meg van az állandó ' vashid.. Kerül ezer mázsa vasba s ötszáz baka erejébe.

Harsogó hahotába tör ki a társaság. Dee a propeller csönget,)üje jelenti, hogy czélnál ! vagyunk. Kikötünk Párkányban s örömmell győződtünk meg róla, liocrj épen egy negyed I órát nyeltünk; tagjaink nincsenek összezúzva,, nem áztunk meg eső nélkül, nem üt öttele i fejbe és hátba és oldalba révészek és szenvedélyes lulajozók s olyan pompásan érez-- zük magunkat, mintha legalább is egy állandó vashídon sétáltunk volna át Európa t másik partjára.

A kis propeller egy kicsit kifújja magát, t azután újult erővel hasítja végig a méltó-- ságos folyam pajkos hullámait, melyek ki- - váncsian osonnak az uj hatalom nyomdoka £ után s nagy érdeklődéssel tanulmányozzák ü minden mozdulatát. Sohase láttak még ilye,x különös halat Esztergom és Párkány közölt ^

msáfesi.

(Kiváló po (gázaink a-t^uma.

III.

Esztergomi levél.

(A propelleren.)

Nem bízzuk többé féltett életünket Cháron elfajult utódaira. Épen most köt ki a propeller. Csak úgy tódul rá a közönség. A kis dobogóról mindenki vidáman fogadja a nyájas kapitány üdvözlését. Sem a jegyszedő, sem a fűtő nem ér rá gorombáskodni és ez igen meglepő újítás az esztergomi Dunán.

Mikor már színig megtelt a kis alkotmány, akkor vidám füttyöt hangoztat a vén várhegy s a kedves kis jószág nagy lelkesedéssel indul szép útjára.

Bordáink biztosítva a szeuved-dyes evező ütések ellen s lábainkat se tiporják össze az őrült lulajozók. A révészek durva biog- rnphiái, a katonaviselt utitársak trágár adomái se hangzanak többé.

— Ah milyen gyönyörűség mamám innen nézni a várost, — mondja egy kis úti társ merengő örömmel — a nyájas házak kaci- ran nézik ma iikat a Duna tükrében s a pr’.mási palota még a sima vizen is aristok- ratikusabb árnyat vet, mint a többi együttvéve.

A födélzeteu ismeretlen utitársak tesznek elavult, megjegyzéseket a szőke Dunára s a barna városra. Régi szerelmesekről pedig nagyon uehéz valami újat mondani.

— Ha állandó hidunk lesz — kezdi az

egyik.

— Akkor állandó jólétünk lesz — veti közbe a másik.

— Ugyan mit gondolnak kérem nem le- hetne-e valami oszágos lottót rendezni körülbelül három millió erejéig?

— Nem is kellene oda három millió. Csak egy ember.

— Mindenesetre a hercegprímást érti. De hát ilyen óriási áldozatot, mégse lehet kívánni tőle, a ki már milliókat, áldozott egyházi, hazafias, művészeti és tudományos céDr. Feichtinge:’ Sándor.

Egy élő anachronismus. Hófehér fejjel, ti- zeunyo’cz éves szívvel, fáradalmas múlttal, csCmgedellen jövővel.

Egy valódi esztergomi polgár, a ki a város legnemesebb törekvéseit műidig legnemesebben képviselte. Annyit basznájt, annyi jót cselekedett már félszázad óta, h ogy nincsenek ellenségei, mert alig van esztergomi polgár, a kiért valami jót nem tett volna.

Az egyiket mély orvosi tudománya mentette meg családja számára, a másikat jószívű pártfogása segítette kenyérhez, a harmadikat fiatal lelkesedése emelt magasabb polczra, a negyediket az ő kezefonta babérjai tettek nagygyá.

Szóval használt Ő mindenkinek, a ki valaha csak hozzá folyamodott segítségért, vagy megérdemelte lelkesedését.

Félszázad óta belefáradhatott volna a közélet szolgálatába s ő csak idősebb lett, de nem tehetetlenebb. Ugyanaz maradt, csak érdemei nőttek.

Mint elsőrangú orvosunk, mint legfudo- mányosabb képzettségű természet vizsgálónk Esztergom határainál nagyobb hírnevet és tekintélyt vívott ki magának. Humauismusa és feláldozása olyan sugarakat szórt, melyek a trón fénye előtt sem homályosultak el s a királyi kitüntetés méltó férfiúra talált benne.

Mint a patres conscript) egyik első tagja Esztergom várcs közügyéiért már annyit fáradott, logy neve városunk történetében lesz megörökítve. Anyagi es szellemi érdekekért, tanügyi és mivelődési törekvésekért, haladásért és fejlődésért mindig síkra tudott szállani, ha Esztergomról volt szó.

Száz és száz bizottságban munkálkodott, ezer és ezer dictiót mondott, küldöttségeket vezetett a prímáshoz, a miniszterekhez, a főispánhoz és sohase csüggedett. Jóságos szemeiből mindig kimosolygott az ifjú emberek öröké, a remény, ha még oly bizonytalannak is látszott a siker.

Törekvései nem egyszer enthusiastává teszik, mert a mit magára vállal, azt lelke igazára vállalja; a csilggedőkért kész «ináig optimistának fölcsapni s azok közé tartozik, a kik a siker több oldalát is ösme- rik, ha az egvik oldal baljóslatúnak mutatkozott volna.

Jellemében nincsen a fenhéjázás egy homokszeme, do természetességével, eredetisé-d

gével és nyíltságával imponál is meg szeretetreméltóvá is válik egyszerre.

Annyira bele tudja élni magát kitűzött munka körébe, hogy gyakran minden egyebet mellékesnek talál s ilyenkor a ke^és megfigyelő tehetségű szemlélő szórakozott- iiak mondja. Pedig csak abstrahál, hogy annál inkább beleélje magát kitűzött thó- . májába.