Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 104. szám

Az is olyan Vontatottan,

Az is olyan hidegen, ,Igy kiváltja azt, az illem, Ez a modern szerelem !‘

Olykoron csak ogy sohaitás Száll a messze légen át, Ám ki ludja, az is merre Keresi az otthonát ?

Te az égen jársz szemeddel S én a földre szegezem, ,Tgy kívánja azt az illem Ez a modern szerelem !•

Pillantásod, hogyha néha, ügy elvétve rám veted, A rég elmúlt boldogságnál Nem fejez ki egyebet.

S a mi régi boldogságunk Nem tér viasza sohasem, „így kívánja azt az illem Ez a modern szerelem I*

Féltékenység, nyugtalanság Nem gyötör mint hajdanán, Régi apró háutódások Már feledve, valahány, Józan észszel goíuloikozu» Megtanított a jelen,

,;Igy kívánja azt íz illem Ez a midért) szerelem!"

Azt beszélik, három évre K'>rán volt a megszokás, Ám ez náluk csak az illem N«-m tudása, semmi más ! Oh mi arra sokat tartunk N imle úgy van kedvesem ? „így kívánja azt az illem Ez a mederu szerelem!*

Enyplegni, csókolózni

Csak az szokott, ki bohó, De mi lassan beösmeriük, H<>gy az nekünk nem való. Egymás mellett üldögélünk Egvked^(len, hidegen „Mert, az illem úgy kívánja Ez u modern szerelem !“

LITHVAT VIKTÓRIA.

A „Fist! Hírlap" mühalyibra.

Tot/einkot korlátozni

Niucs előttünk sem ni gát, M -irt szivünkbe jó barátként A bizalom vert tanyát.

Az emberek saUogásit Te is, ón is nevetem,

„így kívánja azt az illem

Ez a modern szerelem !*

Sohasem láttam még nagy nyomdát és szerkeszt'.séget. Mindezek úgy lebegtek előttem. m*nt valami misztériumok, a mik»t csak gejteni lehet, de tudni nein.

.Némelykor megkapott a kíváncsiság, de a magamfajta vidéki ember hamar letesz arról. Mert a mikor kiváncsi, épen akkor nincs alkalma ; » mikor pedig alkalma va», épen akkor nem kiváncsi, H

Olyan nyomtató instrumentumot láttára már, a mit ember hajt, a minőn itt a mi Újságunkat nyomják : ez sem egészen bolondság de még sem az az igazi. Ejgées

idoSíJk surnylimit arról.

A „Pesii Hír ap"-t járatom mar jó id-je. Még |»«*dig iiiRL'iiiondotn, miért járatom.

A Keiekes Jóska a nyereggyártó szomszédom szidta le egvszer elöltem : akkor

még én csak heti lapot járattam.

Azt mondja ugyanis Kerekes Jóska, van anuak már vagy három éve:

— Megjártam a lapommal, cudarul megjártam. |

— Melvik lapot járatja ?

— A „Pesti Hirlap‘-ot, mert a*t hallottam volt., hogy ez a Kossuth lapjának az unokája. I

— Hát nem az ?

— Nem kell nekem többet, m«rt nagyon

szereli a zsidókat.

Kevés vártat va benyitottam a <arki boltba a pálinkás z idóhoz. aki épen akkor csapkodta dühösen a pudlihoz a „Pesti Hir- lap‘-ot. j

— Mi baja Móricz komám azzal a szegény Újsággal ?

— Hogyne dühösködnéin, mikor ez is a zsidók ellen agyarkodik.

Kevés szóból ért a magyar ember. Hm, valami pompás igazmondó lapnak kell annak leuni ! Hi a zsidó is megtalálja benn#, ami haragítja és a keresztény is akkor az a lap igaz utón jár. Mindjárt is elhatároztam az anyjukoramal, hogy praenuraeiálunk rá.

Azóta folyton járatom s mondhatom, meg voltam vele elégedve, megszerettem, nem tudtam el lenni nélküle, minden ♦ gyes iDiinkuláigát inegösmertem, olyanok lettek azok uek#m két óv alatt, «ninthi » legjobb pajtásaim volnának. Szinte elképzeltem magamnak, hogyan nézhetnek ki. Kápczös. kedélyes embernek képzelem Borostyáin Nándort, aki nagy haisa! és tokával tvibukozva

irj.i kedélyes tarczail, Törs Kiim uu pedig v hatalmas levente- alakn «k g«nd >lom, hosszún fekete hajjal, aki czikkiris közben dühisen n perc/egteti tollát 8 egy-egy c«att,anós inon- -i dalnál felugrik s megfenyegeii ökleivel Bé- -i

eset. Nagyon derék ember lehet, az. Mik- -) gzáthra meg mertem volna esuüdii. hogy y úgy néz ki, mint amaz öreg ur az „Ura«n* - bátyáin* czimlapián. Végtelenül szefefeitt ü olvasni Beksicset is, látszik mind mi sorá- -i ból, hogy nigyon szeie'i a hazáját, de el rosszul választja meg a barátait. Quintus 81 szintén jói/fl ember. Tábor t is szeretem, ,c elvan vékony cingár legénvke lehet, aki h örökké a szinésznök után futkos ... De hát ij magain is olyan hamis kópé voltam jogász- - koromban.

Az öreg Pulszky arat, már ösnHrera a c Bolond Istókból. Akármit ir. mindig sok abban a bölcseség. Az öreg Pulszky tovább d« lát az orránál. S ezzel nagyon xok van ni mondva. Én csak azt csodálom, bogy arait Jii ir, azt az OTával el nem törli.

Egyszóval megszerettem a lapot s el nem cn tudnám hagyni semmi áron. Most ősz leié él nagyon megromlottak a szemeim, s mint- -J hogy a „Peili Hírlap* betűi is nagyon ne megromlottak, már-már az elválás kfiszö- -£ bén állottunk, midőn egy nap, valami két áé hete annak, egyszer csak megjeleír az éa kedves lapom megifjodva, ragyogó pompában.

Megörültem neki. Mintha csak kitalálta

ni

volna, hogy válói akarok, hogy a szemem tm fáj.

Ö.öinömben elhatároztam bálából, hogy vy mint hajdan a jó Öreg Z |tai István, haté- ^1 rek Budapestre s meglátogatom az ujeágo* •< mat.

Egész cífdéVst bsücttMU « rMécnósió

sajnálják» uogy ma már háromszor keresték, s nőm volt. szerencséjük ! Ismét néhány hatos Végre mérgesen csapja magéi» ajtaját, megfogad va, bog}’ ezentúl minden uj évet odú haza

fog tölteni betegen.

*

íme a kaleiodosskopba» még néhány hatalmas kép. Sándor gratulál Milánnak. Milán megköszöni. Nem oda Buda- mondja, Sándor nálunk » gratulációért hozzá való jár ide tehát Szerbiából három kerületet borra való fejében, j Khevenliiiller gióf közbe szól 8 boldog uj évet kívánva cs'nalja ki u békét,. Majd közösen granulálnak a szuliáu- nak : AMah szakái» árnyékodon be minden böicsességgel, békej-séggel, hogy vitéz kardodat ne kellessék [árasztanod. A próféta adjon neked minél tlőbb annyi liurit a hetedik égben, a mennyi kell, s nyugtass«.u meg a tu-! bafa árnyékalum. Allah akhár, Allah kérim, S/.álem aleikum ! kívánok boldog uj évet meg hogy Allah lioszab- bitsa m*g föleidnek az árnyékát.

Emberséges gyaurok ■•öszöuöm jó kivánságtokat, mely oly.m mint az arabs nyíl, ha talál halálos, de mind a mellett, ne mondjátok hogy udvariat . lan vagyok, viszont boldog uj évet kívánok. De Allah kopasziisa meg minden czáivknak a szépén frizirozott fejét, váljék az országa dinamit tengerré, s esi bukom szára oda elérve robbantsa föl az egész birodalmát. ]

, *

Es igy tovább suk minden féle fígu t rák váltakoznak az idő nagy kalaid-sz- < kopjában. Hatba még ogy egész esz- i ternlót vennénk szemügyre, láthatnék a sok fenh'*já/.ó semmiséget, a röpködő 1 hóbortot a s/ivánáuyos örömet, mely 1 vég nélknl akarna nyújtani a per f ezeket, a desperátus élet untat ki nein 1 akarja sokszor bevárni míg élet Idej»* j, lejár s a természet állal aláirt élet, c nyugtát gyakran önkezével tépi szét. s

Adja az Dtoii, hogy oly jó folyama « legyen az évnek, hogy az utóbbi cse- i lekedetr« senki rá se gondoljon s az i idő mindenki számára kellnnesen tel- 1 jék, a fiatalságot száll ja meg a házas- 1 »ági mánia, hogy a küszöbön lévő far 1 gangon jó vásárt csináljanak a marnak ] eladó leányaikkal. Ezeket kívánja szív i bői. s SÁRBOGÁRDI.

Vigyázzunk a fűtéssel.

Budapest, dec/. 23.

Abból a szomorú alkalomból, hogy Pilis Marót,lion legközelebb is két. ember esett, a ludat lanság áldozatául, nem tartom haszontalan időtöltésnek, ha e lapok tisztelt olvasóit, a kik az olvasáson ki vili néha fűteni is szoktak, a fűlésnél követendő egy némely eljárásra ezennel figyelmeztetni bátorkodom.

Az említett szerencsétlenséget az úgy nevezet niénoxid időzte elő. Isme retos ugyanis, hogy a szénnek levigő» való elégetésénél és egyáltalán minden égésnél szénsav keletkezik, a nHy nehéz és színtelen gáz, ha mindjárt nem is táplálj t az égést, és lólekzóst, a s/ei vekre káros hatással nincsen.

Ha azonban a szén elégetése tökéletlen, akkor szánmzik az a veszedelmes gáz, a széiiond, a mely már nem egy embernek vesztét okozta. Vesző delmesNÓge annál nagyobb, mert 87Íii >. és szag nelkQii gáz lévén, fejlődését észre som lehet vonni, s igy mintegy orvul — 8 többnyire alvás koz- bon — támadja inog az embert.

Minthogy a már egyszer keletkezett széngőz a legtöbb esetben megkívánja i maga áldozatait, egvedüli védekezésünk csakis abban állhat, hogy eleve gyokez/ünk elhárítani mindazokat a {örülmonyokét, a melyek a széngőz, 11 előleg a szénoxid keletkezésének kod- reznek. Más szóval kerülni kell minion alkalmat, amely a szénnek zárt i« ly<-ii való tökéletlen elégését magá rai hozná. így pl. a világért sem szs- >a«l va'amely szobába — még hozzá tál «'szobába — izzó parazs/sal telt •dényt állítani — amint az jelen eset- •eu is tör'énf, — mert a kellő mennyi- •égű levegő hiányában a szénben lévő ‘.arboi'ium nem az ártatlanabb szén- tavvá, hanem legnagyobb részt széu- •xiddá ég el. Ugyanez történik az űgy- leve/ett kály haszel epek használatánál s, ha előlib zárjuk el a kürtő és a iái)ha közti összeköttetést, mielőtt a (ályliáh, n lévő szénmeunyiség tökéle- e-en eléget volna. A veszedelem ki- {ernle»e c/éljáh«*! legjobb volna a pa- á/.svsal töltött niedenezék és a kályha- z«*lepek használatát hatóságilag eltil- au . A szelepek helyett pontosan záródó ajtókkal kell a kályhákat ellátói, amelyek egyrészt a szelepek gazdasági feladatát, — t. i. a melegnek a ke menczehpM való visszatartását — i* i. teljesítik, mig másrészt a s/én<.xid- nak a szóimba való hatolását megaka dályoxzák.

A szénoxid belebelés utján meg- mérgezi a vért, mert kiszorítja az oxigént a vér sejtjeiből, g az ismeretes i kór jelenségek (szédülés, émelygés és ! áj ni ás) kíséretében, ha k«*llő időben se- 'git>óg nem érkezik, megfuladái által .halált okoz.

1 Ha még kellő oxigén maradt a meg- ■ mérgeseit vérében, úgy az illetőt az által, hogy a szabad >a visszük és mos terséges lélekző mozgásokat végzünk rajta, még m**g lehet menteni. Nagyobb jfoku mérgezésnél csak egy mód marad la mérgezett megmentésére és ez a 1 tráus/fu/ió ; ez abban áll, hogy a meg mérgezett, vért kiv«*z**tjük a testből és azt valamely élő állat, vagy ember f iss meleg vérével póto'juk ; de ezen módszer sem vezet mindig kellő eredmény re, nem is tekintve, hogy ügyes és gyakorlott orvos*>n kívül n^g egyéni» hamarjában vajmi ritkán . teljesíthető feltételekhez fűződik.

N-m fejezhetem he e sorokat anélkül, hogy mindazon tisztelt gazda a szonykákát, a kik a vasalókban izzóvas helyett szónp» rúzsát használnak, « szó kás veszedelmes és káros voltara figyel- muztessein. Az a gyakori tőfájás és rosszul lét, mely az ilyen vasalóval való vasalást követni szokta, egyen«** következménye annak a mérges hatású gáznak, f. mely az izzó párádból fejlő dik s amelynek hatása ellen való ve d«‘kezhetés megismertetése volt szerény ezé 1 ja e soroknak.

EKKERT ANTAL.

Esztergomi levél.

(SziÍT«»tter eitéjén.)

Két olyan különös termeszem nap van az esztendőben, mely hennilnket -egész kíméletlenül figyelmeztet az elmúlásra.

Az egyik a Hatoltak napja.

A másik Szilveszter napja.

Lehelnek ugyan a körülményekhez képest még t hb napok is; például egy ««-'roncsétlenül nősült barátomnak

iniuUen esztendőben liáromsfáfhalfán; h»t ilyen bús uapja vau, mert a lakó« dalom napja nála szomorú emlék dől gábau duplán szituit.

Hanem rendes körülmények közöli [mégis csak úgy vau, hogy Halottak*

1 ii ipján s a haldokló esztendő u'olsój estéjén érezzük leginkább teljes inu- • lundóságunkat s tökéletes hiuságuukat. i Minden esztendővé! közelebb vagyunk! az örökkévalósághoz (•» mint azt ke i nelteljes prédikác/.iók és lendületes ve ( aérc/.ikkek elég hatásosan kifejtik. Dm ; azért csak ugv érezzük magunkat minthat ez a mi c/ifra földi komédiázásuuloi örökre tar tana s a kik kidőlnek kö«' iülőitüuk, azok h lyet csinálnának szá— inunkra.

Számoljunk csak egy kicsit. Vegyük^ elő az elt*mi számvetést.

Adjuk csak össze örömeinket, von-- juk ki belőle a keserűségeket, osszukjl meg ez eredményt kuzd«*lm nukkel ósai fáradózásainkk .1 s szorozzuk meg a kidolgozott számot a jövő reményeinek : kaczér biztatásaival.

Mi jön ki belől«* ?

Hí áltatni akarjuk önmagunkat, akkor mindeneseire valami hamis summa..,

D>* ha • isz.táu a rideg számok beszédére hallgatunk, akkor vajmi kevés..

A mi századunk szelleme legkeveshóé sem kedvez a boldogságnak. Kevés ae megelégedett ember. Hat sok a boldogtalan.

A nélkülözők kifakadnak, a gazda- - gok telhetetlenek, a törekvők bizal* • inatlanokká lesznek, s a kiknek még } vau egy kis szivök, azok megtanulják^ a ridegséget.

Az öreg Szilveszter nagyot nevet aít mi okoskodásainkon, pedig ő gondolkodik legtöbbet külöuös halottjai sírja* fölött.

Ugyan üssük ös*se a poharakat,,; mondjunk valami czifra jelszót, s harsogó kaczajjal igyuk ki a gondűző bort. .

Hanem felejtsük el, h«»gy egy esz- - tendővel vénebbek lettünk. E kopott i phrázis, hogy okosabbak is. Mert még ^ az okosság is komédia maiuap4g, Az« a legokosabbik köztünk, a ki legjob-n bau meg tudja csalni érzékeinket

Szilveszter apó ne vágj olyan keserű fi arezot az én irkafirkáimra! H->zen r nem nekrológot irok én, hamu ara- • nyos gratulácziót a pipa ravatala in^l- -